NFL: Mariotáék a dobogó aljára repítették a Titánokat

 

8. Baltimore Ravens

1/26 – Breshad Perriman, WR (UCF)
2/55 – Maxx Williams, TE (Minnesota)
3/90 – Carl Davis, DE (Iowa)
4/122 – Za’Darius Smith, OLB (Kentucky)
4/125 – Javorius Allen, RB (USC)
4/136 – Tray Walker, CB (Texas Southern)
5/171 – Nick Boyle, TE (Delaware)
5/176 – Robert Myers, OG (Tennessee State)
6/204 – Darren Waller, WR (Georgia Tech)

Noha az első körös elkapó, Breshad Perriman kiválasztása rögtön nagy kockázattal jár, egyáltalán nem rossz húzás. Persze lutri, hogy Perriman, aki az egyetemi pályafutása alatt nem igazán játszott minőségi védők ellen, mit tud majd a legjobbak között – de az alsóbb osztályokból érkező játékosoknál ez mindig nagy kérdés.

Perriman a 2015-ös börze „Kelvin Benjaminja”. Gyakran voltak koncentrációs gondjai, amelyek sok elejtett labdát eredményeztek, de azáltal, hogy az idei osztály negyedik-ötödik legjobbjának tartották, a szélvészgyors támadó az első kör végéig csúszhatott, így viszont Joe Flacco dobálhat majd neki, ami nagy előny lesz, ami a számait illeti.

Flacco imádja a középhosszú, hosszú passzokat, Perriman pedig a maga 4.2–4.3-as 40 yardos sebességével és a magasságéval megfelelő célpontja lesz a Ravens quarterbackjének. Az edzői stábnak mentálisan kell rendbe raknia az elkapót, és akkor nem lesz gond.

Williams a második kör közepén remek értéket képvisel. Igaz, gyengének számít az idei tight end felhozatal, ám a Minnesota játékosa kiemelkedett belőle. Némileg nyers játékos, akivel útvonalak és blokkolás terén is sok munka lesz, de intelligens támadóról van szó, aki minden bizonnyal hamar felveszi majd az iramot. A második csípőműtétből lábadozó Dennis Pitta karrierje veszélyben van, emiatt Williams valószínűleg nagyon hamar kezdő lesz.

Davis az elvékonyodó védőfalban, míg Smith a linebacker sorban lesz hasznos rotációs játékos, és mindkettőben ott van a lehetőség, hogy egy-két éven belül a kezdőbe is beverekedje magát. Allen a tavaly remeklő Justin Forsett mellett szintén csere lesz, viszont ha tippelnünk kellene, akkor a következő kiírásban mérkőzésről mérkőzésre nagyobb szerephez jut majd, és szépen lassan átveszi a veterán Forsettől a stafétabotot. Ők ketten nagyszerűen kiegészíthetik egymást.

Boyle, Myers és Waller nem zavar majd túl sok vizet, de csereként pár alkalommal biztosan látjuk őket a pályán.

OSZTÁLYZAT: A-

7. New York Jets

1/6 – Leonard Williams, DE (USC)
2/37 – Devin Smith, WR (Ohio State)
3/82 – Lorenzo Mauldin, OLB (Louisville)
4/103 – Bryce Petty, QB (Baylor)
5/152 – Jarvis Harrison, OG (Texas A&M)
7/223 – Deon Simon, NT (Northwestern State)

Egy kicsit felszisszentünk, amikor a Jets 1/6-on a védő Leonard Williams nevét írta fel a papírra, ám rossznak egyáltalán nem nevezhető a döntés.

Williams ugyanis minden kétséget kizáróan a 2015-ös börze legjobb játékosa. Félelmetes erő, gyorsaság és atletikusság jellemzi, egy igazi szörnyeteg, ráadásul mindezen képességek birtokában úgy van, hogy mindössze még csak 21 esztendős, tehát óriási potenciál rejlik benne, a védőguru Todd Bowlesnál pedig nemigen kaphatott volna jobb mentort maga mellé.

Igen ám, de az öröm mellé némi üröm is párosult, mivel a Jetsnek Williams draftolása előtt is elit védőfala volt, méghozzá Sheldon Richardsonnal és Muhammad Wilkersonnal a széleken, így elsőre azt lehetne mondani, hogy az USC tehetsége fölösleges ebbe az egységbe. Csakhogy Wilkersonnak hamarosan lejár a szerződése, és a csapatnál a holt szezon eddig is arról szólt, hogy a Jets stábja kifizeti-e a passzsiettetőnek az általa kért, évi tízmillió dollár körüli összeget. Nos, Williams érkezésével elég erős választ kaphattunk a kérdésre, ezek után mi arra tippelünk, hogy a vezetőség megpróbálja elcserélni Wilkersont, a jövőt pedig a Richardson, Williams párossal képzeli el.

Smith a második kör elején érdekes választás, kissé talán korai is. Habár a felmérőkön 4.4-et futott 40 yardon, ez az eredmény kissé csalóka, mert Smith egy igazi villám. Igaz, kis túlzással ebben ki is merülnek az erősségei. Jól kontrollálja a labdát, tudja hol és mikor kell azt elkapni, játékán látszik a tudatosság, ám útvonalai nyersek, és ami aggasztóbb, megbízhatatlan. Nincsenek jó kezei, minden bizonnyal sok elejtett labdája lesz. Rövid játékokban rá nem nagyon lehet számítani, valószínűleg általában hosszú passzokkal próbálnak majd operálni vele. A lassú, testi erejével domináló Brandon Marshall mellé viszont jól jött egy teljesen más stílusú elkapó.

Mauldin szerepköre érdekes lehet, ám nehezen tudjuk elképzelni, hogy hamar beverekedje magát az egyébként nem túl erős Jets linebacker sorába. Passzsiettetőként várhatóan nem lesz túlságosan eredményes, viszont futás ellen már az első naptól kezdve dominálhat.

A negyedik körös Petty az, akiben nagyon sok fantázia van. A szakértők a draft előtt a második körbe várták, és a Jameis Winston, Marcus Mariota duó mögött harmadikként rangsorolták, ám ettől függetlenül nem meglepő a csúszása. Petty projekt játékos, akinek már az újonc évében is lehet egy-egy jó mérkőzése, ám hullámzó, teljesítménye kiegyensúlyozatlan, igazából még nem NFL-kész. Jót tenne neki, ha egy, két szezont csereként tanulhatna, ám elnézve a New York-i alakulat quarterback-felhozatalát, biztosak vagyunk benne, hogy már az első évében kezd majd néhány összecsapáson.

OSZTÁLYZAT: A-

6. Cleveland Browns

1/12 – Danny Shelton, NT (Washington)
1/19 – Cameron Erving, OG (Florida State)
2/51 – Nate Orchard, OLB (Utah)
3/77 – Duke Johnson, RB (Miami)
3/96 – Xavier Cooper, DE (Washington State)
4/115 – Ibraheim Campbell, S (Northwestern)
4/123 – Vince Mayle, WR (Washington State)
6/189 – Charles Gaines, CB (Louisville)
6/195 – Malcolm Johnson, TE (Mississippi State)
6/198 – Randall Telfer, TE (USC)
7/219 – Hayes Pullard, ILB (USC)
7/241 – Ifo Ekpre-Olomu, CB (Oregon)

A Browns a 2015-ös börzén egy tucat játékost is elvitt, és papíron ez bizony egy nagyszerű draftnak számít. Ám nekünk mégis hiányérzetünk van...

A draftot megelőző napokban ugyanis rengeteget lehetett hallani arról, hogy a csapat felmozogna az irányító Marcus Mariotáért, de ebből végül semmi sem lett. Tény, hogy a Titans rengeteget kért az 1/2-es cetliért, viszont ha van franchise, aki meghúzhatta volna a cserét, az pont a sok-sok éve irányítógondokkal küszködő Browns.

Mert Josh McCown nem megoldás, ezt mindenki tudja. Johnny Manziel pedig hiába „tért jó útra” az elvonó után, a hírek szerint második holt szezonjában is nagyon gyengén produkál az edzéseken, ez sokatmondó. Dwayne Bowe személyében végre érkezett egy minőségi első számú elkapó, de nem a még a brutális Mike Evans, Vincent Jackson párossal is szenvedő McCown lesz az, aki a KC-től érkező wide receivernek végre megdobja azokat a labdákat, amikre szükség lesz.

Shelton előzetesen az egész osztály egyik legbiztonságosabb húzásának tűnik. A futás megállításában már az első meccstől kezdve remekelhet, irányítósiettetésben viszont nem valószínű, hogy valaha is minőségi produkciót nyújt majd, ahhoz ugyanis nagyon lassú és darabos. Társainak viszont sokkal nagyobb területet adhat, hiszen Shelton olyan erős, hogy egymaga lefoglal akár több támadófalembert is.

Erving a támadófal minden posztján játszott már, Alex Mack miatt viszont a Brownsnál első évében aligha lehet a fal közepén, ahol talán a legjobb. Nem rossz húzás ez, ám el tudtunk volna képzelni kreatívabb választást is 1/19-en, olyat, ami úgy összességében már az első naptól kezdve nagyobb pluszt ad az alakulatnak.

Orchard a passzsiettetésben juthat nagy szerephez, de nem lesz könnyű dolga Paul Kruger és a 2013-ban 1/6-os Barkevious Mingo mellett – igaz, Mingóra az elmúlt szezonban sok panasz érkezett, miután a teljesítménye nem volt túlságosan meggyőző.

Hiába mondhatjuk, hogy Clevelandben tavaly nem igazán volt igazi első számú futó, összességében legalább két olyan játékos van, akiben ott a potenciál, hogy húzóemberré nője ki magát, így Duke Johnson a harmadik körben kissé fölösleges picknek tűnik. Egyébként is, ha már running back, talán Jay Ajayi jobb döntés lett volna.

Cooperben ott van, hogy már az első idényében meglepetést okozzon, mint ahogy Campbellben is, a többiek azonban inkább csak cserének, rotációs játékosnak használhatóak.

Érdemes megemlíteni a Ekpre-Olomut, aki a csapat utolsó, 241. opciójával lett elhozva, az ő személyében ugyanis lehet, hogy gyémántra bukkant a Browns. Ekpre-Olomu ugyanis egészen súlyos térdsérüléséig posztján az egyik legjobbnak volt aposztrofálva, és pályán mutatott teljesítménye is alátámasztotta ezeket a véleményeket. Térdszalagszakadása és apró termete miatt viszont végül rengeteget csúszott. Viszont Clevelandben a holt szezonban történt erősítések miatt megtehetik, hogy Ekpre-Olomu ne játsszon a kiírás első felében, utána megmutathatja, mit tud.

OSZTÁLYZAT: A

5. Houston Texans

1/16 – Kevin Johnson, CB (Wake Forest)
2/43 – Benardrick McKinney, ILB (Mississippi State)
3/70 – Jaelen Strong, WR (Arizona State)
5/175 – Keith Mumphery, WR (Michigan State)
6/211 – Reshard Cliett, OLB (South Florida)
6/216 – Christian Covington, DE (Rice)
7/235 – Kenny Hilliard, RB (LSU)

A Texansnak előzetesen már a tavalyi draftját is kiválónak ítélték, ám balszerencse, hogy a húzónevek sérülések miatt nem tudtak villantani.

Ez a 2015-ös börze sem tűnik rossznak, sőt! 1/16-ra Johnson némileg meglepő volt, passzsiettetőt és elkapót is hamarabb vártunk volna, de a szélső hátvéd kiválasztása teljes mértékig indokolt volt, Johnson pedig a poszt egyik legjobbja, tehát nem lehet negatívumot mondani ezzel a pickkel kapcsolatban.

McKinney már sokkal megosztóbb, hisz a posztot tekintve ő is hiányposztra lett kiválasztva. Egyrészt Brian Cushingnak lassan már nincsen ép porcikája, másrészt mellé eddig nem nagyon sikerült megfelelő „szárnysegédet” találni.

Mostanáig! McKinneyben megvan a lehetőség, hogy hamar domináns védővé nője ki magát, viszont könnyen lehet, hogy eleinte sokat fog hibázni. Sebességét tekintve ugyanis emberezésben nem használható, agresszív játékstílusa pedig zászlókat, és több elhibázott szerelést eredményezhet. Persze mivel hatalmasat üt, ez labdaszerzéseket is hozhat magával. Hogy a profik között mennyire tud vezér lenni, az nagy kérdés, de J. J. Watt és Cushing mellé nem ártana még egy ilyen kaliberű játékos.Nekünk a harmadik körös választás, Jaelen Strong nyerte el igazán a tetszésünket. Strong idáig való csúszása teljességgel érthetetlen, minket még az sem lepett volna meg, hogyha az első kör végén elviszi valamelyik együttes. Viszont nem így lett, ezzel pedig a Texans olyan elkapóra tett szert egy középső körös cetlivel, aki már az első perctől kezdve robbanthat. Strong gyors, erős, kezei is jók. Persze darabos útvonalain és mozgásán még van mit javítani, de benne megvan az a tehetség és munkamorál, hogy hamar minőségi elkapóvá váljon az NFL-ben.

Covingtonon kívül a többiektől már nem szabad túl sokat várni. Míg Covington rotációban nagyon hasznos lehet, addig Mumphery, Cliett és Hilliard esetében nincs sok esély arra, hogy sokszor kerüljön pályára.

OSZTÁLYZAT: A

4. Jacksonville Jaguars

1/3 – Dante Fowler Jr., DE (Florida)
2/36 – T. J. Yeldon, RB (Alabama(
3/67 – A. J. Cann, OG (South Carolina)
4/104 – James Sample, S (Louisville)
5/139 – Rashad Greene, WR (Florida State)
6/180 – Michael Bennett, DT (Ohio State)
7/220 – Neal Sterling, WR (Monmouth)
7/229 – Ben Koyack, TE (Notre Dame)

„Same old Jaguars...” – mondhatnánk, miután tudjuk a történet végét.

Mert bizony a Jax-fanok már megint foghatják a fejüket. Na persze most már nem a hírhedt Gene Smith agyament húzásai miatt, hanem egyszerűen az ág is húzza ezt a franchise-t. De erre hamarosan bővebben is kitérünk.

A névsorra ránézve azt mondhatnánk, hogy ez a tökéletes draft. Mert kis túlzással az is! 1/3-ra nem Williams, a börze legjobbja, nem is Amari Cooper elkapó, aki a fiatal Blake Bortles életveszélyes fegyvere lehetett volna, hanem a passzsiettető Dante Fowler Jr., aki egyszerűen szárnyalt a felmérőkön. Nem lehet elmondani, miben nem jó, mert mindenben jó. Gyors, erős, atletikus, robbanékony játékos, aki a védőguru Gus Bradley kezei alatt igazi terminátor lett volna, és már első évében versenyben lett volna az idény legjobb védőújonca címért.

De mintha a karma üldözné a Jacksonville-t… Fowler ugyanis egy órát tölthetett a pályán az első szezonjában. „Edzett egy rosszat”, aminek a vége az lett, hogy súlyos térdsérülést szenvedett, és sajnos nem úszta meg néhány héttel, keresztszalagja elszakadt, így a 2015–2016-os idényt biztosan ki is kell hagynia. Az álmok pedig szertefoszlottak... Persze a sérülést nem lehet ráfogni a csapatra – maximum az edzőpálya rossz minőségű gyepét –, és az biztos, hogy Fowler a gárda egyik, ha nem a legnagyobb szükségposztjára érkezett.

A második kör elején azért tátva maradt a szánk, mert nem gondoltuk, hogy a futó T. J. Yeldon ennyire hamar kimegy. A Tevin Coleman, Ameer Abdullah, Jay Ajayi hármas egyikét hamarabb el tudtuk volna képzelni itt. Viszont ezen a poszton is nagy űr tátongott a Jaxnél, így teljesen indokolt húzás volt, a stáb pedig Yeldonban többet látott, mint az általunk említett hármasban – Bradleyék tudják, könnyen lehet, hogy az Alabamáról érkező újonc őket igazolja majd.

Ezek után egy belső falemberre, A. J. Cannra esett a választás. Noha a Jacksonville vezetősége minőségi szabadügynököket szerződtetett a támadófalba, azért Cannban megvan az a plusz, hogy meglepetést okozzon, és a kezdőötösből valakit kiszorítson. Sample is hiányposztra jött, Greene viszont nem, de ezt a picket nem lehet nem imádni! Greene ugyanis már az egyetemen profi szisztémában játszott, így hamar felveszi majd az NFL ritmusát, a pálya közepén pedig az első naptól kezdve bombabiztos célpontja lehet Bortlesnek. Nem lesz a hosszú elkapások mestere, de rövid, gyors játékoknál kiváló opció, és ami fontos, keveset hibázik, nem ejti el a labdákat.

Bennett a hatodik körben parádés húzás. A börze előtt a második körbe várták, és nem is tudni, miért csúszhatott egészen idáig, de a személyében olyasvalakit sikerült elhozni, aki már az első évében komoly szerephez juthat, sőt, az sem lenne meglepő, hogy ha néhány hét után a kezdő védőfalban látnánk.

Rendkívül szerencsétlen, hogy Fowler nem mutatkozhat be az első szezonjában, de ettől még zseniális draftot tudhat maga mögött a Jaguars.

OSZTÁLYZAT: A+

3. Tennessee Titans

1/2 – Marcus Mariota, QB (Oregon)
2/40 – Dorial Green-Beckham, WR (Oklahoma)
3/66 – Jeremiah Poutasi, OG (Utah)
4/100 – Angelo Blackson, DE (Auburn)
4/108 – Jalston Fowler, FB (Alabama)
5/138 – David Cobb, RB (Minnesota)
6/177 – Deiontrez Mount, OLB (Louisville)
6/208 – Andy Gallik, OC (Boston College)
7/245 – Tré McBride, WR (William&Mary)

Dobogónk legalsó fokára a Titans ért oda. A vezetőség draftja azért is „mutat valami újat”, mert a vezetőedző Ken Whisenhuntnak végre volt vér a pucájában, és elvitt egy franchise-irányítót. Whisenhuntnak tudniillik az arizonai állásába került, hogy éveken át csereirányítókkal, illetve másodkategóriás játékosokkal próbált meg boldogulni. Nem is sikerült.

Arról persze hallani lehetett, hogy a Tennessee már hetekkel a börze előtt azzal operált, hogy megpróbálja minél drágábban elcserélni az 1/2-es cetlit, és mint kiderült, Chip Kelly, az Eagles főedzője sokallta is a pick árát, így a Titans felhasználta azt.

Marcus Mariotával pedig eljöhet az, amiben a csapatnak sok ideje nem volt része – egy elit quarterback. Mert Mariotában minden megvan ahhoz, hogy elit legyen. Rendkívül intelligens, kimagasló a munkamorálja, mindent meg tud dobni, passzai pontosak, és a zsebben is jól mozog, ráadásként pedig sebességének hála lábbal is életveszélyes, és bármikor benne van a lehetőség, hogy futni kezdjen. Persze jelenleg még nem NFL-kész, mivel az egyetemen nem profi sémában játszott, így nagyon sok munka lesz vele, és az sem biztos, hogy az első évében robbant, de két-három év, és ő lehet „a következő” Aaron Rodgers.

A második kör elején a börze egyik, ha nem a legkockázatosabb tehetsége, az égi meszelő Dorial Green-Beckham érkezett. Magas, erős elkapó, akinek a kezei sem rosszak, viszont fejben nem ártana felnőnie, ezt a sorozatos balhéi is jól mutatják. Kapták már el szinte mindennel, drogozott, alkoholos befolyásoltság alatt vezetett. Tiltották el, és persze nem jókedvből, de egyetemet is váltott, a 2014–2015-ös idényt pedig teljes egészében kihagyta.

Ha Beckham a játékra koncentrál, odateszi magát és rájön arra, hogy az NFL-ben nem lesz sok esélye, akkor tehetségét tekintve hamar elit játékossá válhat, kevés védő van, aki egy ilyen félelmetes fizikummal rendelkező elkapót meg tudna állítani. Viszont a karakterproblémák miatt hatalmas kockázat van benne, így az is lehet, hogy végül ablakon kidobott cetli lesz a második kör, amit a Tennessee érte adott.

A harmadik körös Poutasi guardként valószínűleg nem jut szóhoz első idényében, ám az igencsak lyukas támadófalnak akár valamelyik kezdőposztját elcsípheti. Ahogy ez a cetli, úgy a negyedik, és ötödik körös fullback, illetve futó kiválasztása is azt jelzi, hogy az edzői stáb megpróbálja felturbózni a futójátékot, hogy ezzel is megkönnyítse Mariota dolgát. Cobb az első hetekben rotálva lehet Bishop Sankeyvel, ám megvan benne a potenciál ahhoz, hogy akár a kiírás végére kezdő legyen.

Mint ahogy a sok sebből vérző támadófalban Gallik – Poutasihoz hasonlóan – is megpályázhatja az egyik kezdő posztot.

Rendkívül kockázatos draft volt ez, viszont ha a Mariota-pick bejön, akkor a Titans a következő 15 évre playoff-esélyes csapat lehet, és megszorongathatja, sőt akár meg is előzheti csoportriválisát, az Andrew Luck vezette Indianapolist.

OSZTÁLYZAT: A+

2. Atlanta Falcons

1/8 – Vic Beasley, OLB (Clemson)
2/42 – Jalen Collins, CB (LSU)
3/73 – Tevin Coleman, RB (Indiana)
4/107 – Justin Hardy, WR (East Carolina)
5/137 – Grady Jarrett, NT (Clemson)
7/225 – Jake Rodgers, OT (Eastern Washington)
7/239 – Akeem King, DB (San Jose State)

Beasley kiválasztása szinte egyértelmű volt, amikor 1/8-on, a Falcons választásánál még elérhető volt. Nagyon nagy szükség volt egy passzsiettetőre, miután a 2014–2015-ös szezonban az Atlanta védelme volt a ligában a leggyengébb.

Beasley gyors, emellett kifejezetten erős is, atletikussága pedig átlagon felüli, ráadásul robbanékonyságával is kiemelkedik az újoncok közül. Egyszerűen nem nagyon van gyengepontja. Az biztos, hogy irányítósiettető-technikája elég kidolgozatlan, és főleg az előbb már említett atletikusságából oldja meg a szituációkat, mintsem technikából. Lesz vele munka, futás ellen is van még mit fejlődnie.

Némileg riasztó vele kapcsolatban, hogy az elmúlt években Clemsonról érkező tehetségek a profik között mind megbuktak, de Beasley azért más tészta, sokkal komplettebb prospect, mint elődei voltak. A szélső hátvéd Jalen Collinsszal is lesz teendő bőven. Nyers még, és nehéz megmondani róla, mit tud valójában, mert karrierje során csupán tíz összecsapáson volt kezdő.

Hiába vékony a Falcons szélső hátvéd poszt tekintetében, mi nem látunk sok esélyt arra, hogy Collins már a szezon elején a kezdőben lesz. Fizikai adottságai tökéletesek, megfelelő pozíciós edző mellett rendkívül jó védő lehet belőle.

Tevin Colemannél a harmadik körben talán nem is lehetett volna jobb játékost találni. A draft egyik legjobb futóját elvinni itt nagyszerű értéket képvisel. Coleman szerencsétlenségére a felmérőket lábfejsérülés miatt ki kellett hagynia, ez a megítélésén rengeteget rontott. Pedig gyors, agilis tehetségről van szó, aki szélen, és szükség esetén a darálóban is megállja a helyét. Megvan benne az, hogy az NFL-ben a pályán legyen mindhárom kísérletnél. Jól lát a pályán, könnyedén rázza le magáról a védőket, noha nem erőfutóról van szó. Kérdés, hogy teste hogy bírja majd a gyűrődést, mert a Falcons minden bizonnyal fontos szerepet szán neki, és mint tudjuk, a gárda az utóbbi években nem a jó futásblokkoló támadófaláról híres.

OSZTÁLYZAT: A+

1. Minnesota Vikings

1/11 – Trae Waynes, CB (Michigan State)
2/45 – Eric Kendricks, ILB (UCLA)
3/88 – Danielle Hunter, DE (LSU)
4/110 – T. J. Clemmings, OT (Pittsburgh)
5/143 – MyCole Pruitt, TE (Southern Illinois)
5/146 – Stefon Diggs, WR (Maryland)
6/185 – Tyrus Thompson, OT (Oklahoma)
6/193 – D. J. Dubose, DE (Louisville)
7/228 – Austin Shepherd, OT (Alabama)
7/232 – Edmond Robinson, OLB (Newberry)

Egyszerűen tökéletes a Vikings 2015-ös draftja. Szinte minden egyes választáson látszik a tudatosság, és az, ahogyan fel van építve az egész.

Elsőként a legjobbnak tartott szélső hátvéd érkezett az alakulat talán legnagyobb hiányposztjára, ennél jobb forgatókönyvet nem is nagyon lehet elképzelni. Waynes a tökéletes alapanyag. Magas, villámgyors, emellett pedig elég erős is. Remekül képes letükrözni az elkapók mozgását, mindezt minőségi ellenfelekkel szemben is megmutatta. A stílusán az NFL-ben finomítania kell majd, mert kezeit túlságosan is sokáig hagyja az elkapón, ez pedig sok zászlót vonhat maga után. Összességében mindene megvan ahhoz, hogy elit szélső hátvéd legyen.

Második körben a stáb ölébe pottyant a legjobb belső linebacker – nem mellékesen ezen a poszton is hatalmas űr tátongott eddig, tehát ez is nagyszerű választás. Kétség sem férhet ahhoz, hogy Kendricks már az első napon ott lesz a kezdő védelemben, és afelől sincsenek kétségeink, hogy nem fölfelé tűnik majd ki. Valószínűleg hamar vezére lesz az egységnek. Érdekesség, hogy Kendricks UCLA-s szobatársa, Anthony Barr csapattársa lehet a Minnesotánál is.

Hunter is jó pick, hiszen szükség volt a passzsiettető-szekció mélyítésére. Hunter kissé egysíkú védő, és vélhetően nem lesz „sack-gyár", futás ellen viszont komoly tényező lehet, arról nem is beszélve, hogy évről évre hatalmas fejlődést mutatott be, ami a technikáját illeti, a Vikingsnál jobb helyre nem is kerülhetett volna, ahol Mike Zimmertől tanulhat majd. Nagyon jól olvassa a játékokat, ez az adottsága nagyon fontos lesz a profik között is.

A 2015-ös vakoldali falember felhozatal nagyon mély volt, így arról is megoszlottak a vélemények, ki a legjobb. Sokak szerint Clemmings volt az, akire a Vikingek mindössze egy negyedik kört áldoztak. Persze nem árt megjegyezni, hogy a falembernek állítólag gondjai vannak a térdével, emiatt csúszott idáig, de a börze előtti pletykáknak nem mindig van alapjuk, ha pedig Clemmings egészséges tud maradni, akkor könnyen lehet, hogy a stáb franchise tackle-t talált. Az egyre gyengébb Matt Kalil mellett nagy szükség is lenne valakire, mert a 2014–2015-ös idényben a Teddy Bridgewatert védő ötös volt a csapat egyik gyenge pontja.

Ha ez nem lenne elég, Stefon Diggs az ötödik körben szintén jó érték, az is lehet, hogy a draft egyik legnagyobb húzása lesz. Diggs se nem magas, se nem buldózer termetű elkapó, tehát nem ő lesz a következő Megatron. Viszont elképesztő adottságokkal egyenlíti ki méretbeli hiányosságait. Csodálatos ösztönei vannak, nagyon jól érzi meg, mikor, hogyan kell mozognia, és hogyan játssza magát tisztára, testcseleinek, laza csípőjének hála képes elszakadnia az őt őrző védőtől. Megbízható, nem sok labdát ejt el, és a nehéz elkapásokat is meg tudja csinálni. Ha ez nem lenne elég, visszahordóként is ott van benne a lehetőség. Azonban nem csak jót lehet róla mondani. Ami vészjósló, hogy Diggsnél már az egyetemi pályafutása alatt is komoly faktor volt a sérülékenység, két szezont sem tudott emiatt befejezni, egyszer vesegondjai miatt kényszerült a pálya szélére, egyszer lábtörése vetett véget idő előtt az idényének. Márpedig a profik között csak nagyobb ütésekkel, jobb védőkkel találkozik majd, mint az NCAA-ben.

Az biztos, hogy ha egészséges tud maradni, akkor Bridgewater igazi gyémántra talált a személyében, ám hosszú még az út addig, hogy Diggs legyen „a következő Antonio Brown”.

A Thompson és a Shepherd-húzás jól mutatja, hogy a stáb mennyire tisztában volt azzal, a támadófalra mennyire ráfér az erősítés, érkezett is jó pár játékos. Összességében ennél tudatosabban, jobban összerakni egy draftot nem nagyon lehet.

OSZTÁLYZAT: A+

Edzőváltások, hosszabbítások, átigazolások, sérülések – minden, ami a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2015-ös idénye előtti uborkaszezon során történik!