NFL: túra magyar szemmel - zárás Chicagóban és New Orleansban

CHICAGO BEARS–DALLAS COWBOYS

Utam a fagyos Green Bayből a Szeles Városba, Chicagóba vezetett. Nyáron nagy elvárásokkal várták az új szezont a Michigan-tó partján, hiszen a támadósort tehetséges játékosok alkotják és ha az irányító Jay Cutler jó napot fog ki, akkor bárkit megverhetnek. Azonban, mivel utóbbira idén teliholdanként került sor és a védelem a liga leggyengébbjei közé tartozik, a Medvék idénye eddig nem úgy alakult, ahogy eltervezték. A Dallas elleni csütörtök esti mérkőzés előtt mindösszesen öt győzelmet számlálhattak.

Ugyan történelme során csak egy bajnoki címet nyert a Bears, rendkívül nagy a lelkesedés a csapat iránt és a város számos pontján megtalálható a címerük. Ezért is volt rendkívül elkeserítő, hogy már novemberben le kellett mondaniuk a szurkolóknak erről a szezonról. Akárkivel találkoztam a városban, mindenki már inkább az NHL csapat Blackhawks és az NBA csapat Bulls irányába fordította figyelmét. Idén már senkinek nincs semmilyen elvárása a Bears felé. Igaz, akadt egy kivétel ez alól azok közül akikkel találkoztam, bár ő nem is állhat máshogy a dolgokhoz.

Tavasszal egy interjú révén kerültem kapcsolatba Charles Tillmannel, a Chicago tapasztalt és sikeres védőjátékosával. Amikor megtudtam, hogy utam során Chicagót is útba ejtem, jeleztem neki jövetelem és megbeszéltük, hogy találkozunk. Ugyan még szeptemberben sérültlistára került, azóta is aktívan részt vesz a csapat életében így nehezen tudott időt fordítani rám. Végül egy hotelben találkoztunk, ahol ő épp egy vicces reklámfilmet forgatott az NFL hivatalos szállodájának. A forgatás egyik szünetében rendkívül kedélyesen köszöntött és még arra is volt ideje, hogy a Bears magyarországi szimpatizánsainak is üzenjen. Emellett még azt is kilátásba helyezte, hogy nyáron feleségével újra ellátogatnak Magyarországra.

Tillman köszönti a magyarországi Bears-szurkolókat

Mint említettem, hiába a sérülése, Tillman mindenben segíti a csapatot, amiben lehet. A Cowboys elleni mérkőzés alatt végig az oldalvonal mellett állt és tanácsokkal látta el a csapattársait. Többször is ő volt az utolsó, aki egy-két szót mondott egy épp pályára lépő játékosnak mielőtt az beállt volna. A mérkőzés után az öltözőből kifelé jövet még el tudtam kapni egy szóra, de eléggé látszott, hogy hiába nem játszott, megviselte őt is az újabb, immáron nyolcadik vereség. A kudarcra utalva félig viccesen meg is jegyezte, hogy a tőlem kapott magyar bor lehet már aznap este el fog fogyni. Ugyan sokkal komolyabb ügyért kapta februárban az „Év Emberének" járó díjat, azt hiszem sokat elmond Tillman személyiségéről, hogy vette az időt és úgy alakította a programját, hogy találkozzon egy magyar újságíróval.

A Bears–Cowboys után

NEW ORLEANS SAINTS–CAROLINA PANTHERS

Bár a forduló előtt ugyanúgy állt a New Orleans Saints csapata, mint a Chicago Bears; a két alakulat helyzete közel sem volt azonos. Míg a Bears tulajdonképpen lemondhatott már a rájátszásról, rendkívül gyenge csoportjának köszönhetően a New Orleans még bizakodhat(ott) a januári szereplésben. Ezúttal korábban értem a városba, mint a múltkori hétfő esti rangadó előtt, így alaposabban szemügyre vehettem milyen szintű őrület övezi a városban a Szenteket.

A méltán híres francia negyed összes étterme és bárja előtt kint lóg a Saints zászlója, ez nem kevés zászlót jelent. Emellett a New Orleans Saintshez köthető öltözék – legyen szó sapkáról, mezről vagy egyéb tartozékról – megközelítőleg annyira gyakori, mint a pálmafák a városban, amelyből meglehetősen sok van. Emellett a meccs hétvégéjén nem csupán a New Orleans címere gyakori, hanem jó vendéglátó lévén tettek arról a hazaiak, hogy a Carolina Panthers színei is sok helyen visszaköszönjenek.

Mint másnap kiderült, nem csupán a bárok és éttermek üzemeltetői bizonyultak jó vendéglátóknak, hanem a csapat is, amely mindent megtett azért, hogy a Carolina Super Bowl-esélyesnek tűnjön ezen a délutánon. Annyira sikeresen tették ezt, hogy a szurkolók egy része már félidőben inkább más programot keresett magának a városban, akik meg esetleg maradtak azok a harmadik játékrész után követték az első csoportot. Pedig, ahogy az összes NFL-stadionban, a Mercedes Benz Superdome-ban is mindent megtesznek a kilátogatók szórakoztatásáért. A találkozó szüneteiben a játékosok buzdító üzeneteit játsszák le, valamint a többi, éppen zajló, találkozók fontosabb jeleneteit ismétlik.

Utóbbi kifejezetten fontos, hiszen a 31 létesítménynek meglehetősen komoly versenytársa akadt az elmúlt években: a kanapé a nappaliban. Mivel otthon a nézőknek megvan a lehetősége arra, hogy ne maradjanak le semmiről és „fantasy" csapataik teljesítményét is figyelemmel kövessék, az NFL-nek lépnie kellett. Mára már minden stadionban van vezeték nélküli internet, amelynek köszönhetően a nézők olyan szögekből nézhet vissza egy-egy jelenetet, amelyet a televíziók nem is mutatnak.

A találkozó után a Saints vezetőedzője Sean Payton is azt emelte ki, hogy újabb szögekből meg kell vizsgálnia még a mérkőzést, hogy tudja min kell javítani. A két hét alatt összesen négyszer voltam vesztes csapat öltözőjében és négy vesztes edző sajtótájékoztatóját hallgattam végig (New Orleans Saints, New England Patriots, Chicago Bears majd újra New Orleans Saints). Ezek közül a vasárnapi hangulat egyértelműen kiemelkedett negatív értelemben. Egy a szezon előtt többek által Super Bowlba jövendölt csapat edzőjének kellett beismernie a sajtó előtt, hogy még túloz is azzal, ha azt mondja, ez egy átlagos erejű csapat. A délután lezárása talán még jelentősebb volt, hiszen egy kérdésre Drew Brees irányító beismerte: nincs elég vezéregyéniség a csapatban.

Ugyan a háromrészes beszámolónak ezzel a végére értünk, a héten még összeszedjük a túra legkülönlegesebb és legemlékezetesebb eseményeit.

A Saints–Panthers után