Kezdjük először is a készületekkel. Kedden kezdődött a szervezkedés, hogy kiutazok Bostonba, mint a Nemzeti Sport Online tudósítója. Ezen az estén fel is vettem a kapcsolatot a New England Patriots médiaügyekért felelős osztályával. Számomra is meglepően, az ügy körülbelül 3 óra alatt el is rendeződött és megkaptam a jóváhagyást a Patriots médiaügyekért felelős alelnökétől. Egyből izgatottan kezdtem meg az előkészületeket a rövid, de annál nagyobb útra.

Ugyan nem volt sok idő az utazásig, de elkészültek a szükséges papírok – legalábbis ekkor azt hittem – és útnak indulhattam Amszterdam érintésével. A bostoni Logan repülőtéren azonban egyből jött az első kellemetlen meglepetés. Közel egy órát kellett várnom, ameddig a bevándorlási hivatalban dolgozók eldöntötték, hogy amennyiben egy amerikai sporteseményről magyar felületre írok, akkor kell-e dolgozói vízum, amely nekem nem volt, mivel néhány éve már nem kötelező vízum az Egyesült Államokba utazáshoz. Az ügyet intéző illetékes névtábláján ugyan az állt, hogy „Sweet” biztosan nem a személyisége miatt kapta. Egy hajszál választott el attól, hogy Foxborough helyett Budapesten vagy épp a levegőben töltsem a szombat estét, de szerencsémre végül beengedtek az országba...és vele együtt a szombati óriási viharba is.

Ahhoz, hogy szurkoló, újságíró vagy játékos eljusson a stadionba elengedhetetlen az autó használata ugyanis a New England Patriots otthona a Gillette Stadion megközelítőleg 30 mérföldre (kb. 50 kilométer) helyezkedik Bostontól és a tömegközlekedés nem igazán szuperál jól. Épphogy kihajtottam a repülőtérről, egyből egy viharban és egy közlekedési dugóban találtam magam. Ez utóbbi részben a nyári viharok intenzivitását megszégyenítő zivatarnak, részben pedig a szurkolók tömegének volt köszönhető. 4 órával a találkozó előtt! Ugyanis egy NFL meccs majd' egész napos programot jelent a helyi szurkolóknak. Amikor 3 órával a kirúgás előtt odaértem, akkor már csak egy messzi parkolóban találtam helyet és több hússütés mellett haladtam el, mint egy majálison – mindezt ömlő esőben és szélviharban.

Körülbelül 2 órával a kezdés előtt tudtam elfoglalni a helyemet a kétemeletes fedett sajtópáholy második emeletének harmadik sorában. Az alsó emeleten a TV-s társaságok, míg a második, „kék” szinten az írott sajtó munkatársai helyezkedtek el. Minden médiaalkalmazottat egy kisebb csomag várt az asztalán. Ott feküdt a Patriots médiaügyekkel foglalkozó osztályának közel 50 oldalas kiadása erre a mérkőzésre, a nézők számára készült úgy nevezett „Gameday” füzet, amelyből különböző érdekességeket lehet megtudni, valamint mindenki kapott egy olyan dísztörölközőt is, amelyet a szurkolók is a stadionba való belépéskor.

Ekkor már majdnem tele volt a stadion egyik sarkában található páholy. Ugyan közel 100 újságírónak volt helye az eseményen, úgy tűnt a nemzetközi médiát hárman képviseljük, azonban míg a londoni újságírónak valószínűleg hazaiassá tette a környezetet, úgy tűnik a japán újságírót elijesztette az eső. Azon a részen ahol én ültem, többek között az NFL Network, az ESPN és az MMQB.com munkatársai foglaltak helyet. Ekkor még tartott az előző, Seattle Seahawks–New Orleans Saints találkozó, amelyet nagyjából mindenki figyelemmel követett és leginkább egy 100 fős közös meccsnézésre emlékeztetett a jelenség, talán csak az alkoholos italok hiányoztak. Később kiderült, hogy tulajdonképpen 3 negyeden át a helyszíni mérkőzésnek is hasonló hangulata van.

Az első 3 játékrészben a legtöbb újságíró csak twitteren osztja meg a véleményét. Két twitter bejegyzés között pedig ugyanolyan felhördülések követik a szép játékokat vagy éppen ugyanolyan ironikus kacajok a kétes ítéletek visszajátszását, mint egy kocsmában. Néhány újságírónak pedig egészen különleges praktikái vannak, hogyan figyeljenek oda az apróságokra. Greg Bedard, az MMQB újságírója például stoppert visz magával a stadionba, hogy mérje a puntok levegőben töltött idejét, valamint a találkozó pályán való követése mellett internetes streamen is nézi a meccset. Mire a TV megismétel egy-egy helyzetet, ő már háromszor visszanézte a számítógépén.

A 4. negyed elején aztán elkezdtek füstölni a billentyűzetek. Köszönhető volt ez annak is, hogy ekkorra tulajdonképpen eldőlt a meccs és nem kellett senkinek attól félnie, hogyha történik még egy pontszerzés, akkor írhatja újra az egészet. Az adatgyűjtésben és az érdekességek megírásában hatalmas segítséget kapnak az újságírók: a stadion műsorközlője mellett egy műsorközlő csak azzal foglalkozik, hogy a sajtópáholyban lévő hangszórókon keresztül megossza a fontosabb információkat. Minden játék után megjegyzi kik voltak a fontosabb szereplők, amennyiben rekorddöntés történik azt is innen lehet megtudni, illetve a sérülések állapotát is így közlik. Ennek a segítségnek köszönhető, hogy ezen sorok írója az elsők között tudta megosztani twitteren, amikor Tom Brady szombaton első játékosként átlépte a 6 000 passzolt yardot a rájátszásban.

A nagy gépelés a negyedik negyed közepéig tart, de nem azért, mert elkészülnek az írások vagy megunják az újságírók. Ekkor indulnak le a liftek – amelyeken külön erre alkalmazott hölgy nyomja be a gombokat – a földszintre, ahol a sajtótájékoztatókat tartják, illetve ahol be lehet jutni a média munkatársainak az öltözőkbe. Ennek köszönhetően a mérkőzés utolsó perceit a legtöbb újságíró nem fentről nézte, hanem egy auditóriumban Bill Belichickre várva. Múlt héten összeszámolták, hogy Belichick a mérkőzések utáni sajtótájékoztatókon az évben összesen hétszer mosolyodott el. Bevallom azok után nem csodálkoztam ezen, hogy amikor kinyílt a sajtótájékoztató közben az auditóriumból az öltözőbe vezető ajtó, akkor a jelenlévők 90 százaléka egyként vonult át oda. A vezetőedző sajtótájékoztatójának végére a kezdeti 30 újságíróból nagyjából hárman maradtunk.

Mire átértem az öltözőbe néhány játékos körül már óriási tömeg alakult ki. A meccs hőséhez LeGarrette Blounthoz (166 futott yard, 4 TD) nem is lehetett odaférni, míg a támadófalban játszó Marcus Cannon teljesen magányosan öltözött vele szemben. Az szobában tartózkodó újságírók hada talán egy hiénacsordára hasonlítható leginkább. Körülvesznek egy játékost, majd amikor ő minden témában kifejtette a véleményét, akkor egyként megy át az egész tömeg egy másik játékoshoz és ez így megy majdnem 40 percig. Az egyik legnagyobb pozitív meglepetés számomra a játékosok türelme volt. Többször fordult elő, hogy egy újságíró odacsapódott a többiekhez és megkérdezte a játékostól azt, amit az elmúlt 5 percben már hárman, de a játékos ugyanolyan készségesen válaszolt, mintha most hallaná először a kérdést. Érdekesség volt a szombati estével kapcsolatban, hogy az öltözőben a játékosok mellett megtalálható volt Charles Barkley kosaraslegenda is, aki sorra ment végig és gratulált a játékosoknak.

Gondoltam ekkorra a tömeg már csak elhagyta a parkolókat, úgyhogy elindultam a bérelt autó felé. Ezen az úton is számos olyan társaságot láttam, amelyek a kocsik mellett felállított vagy épp az autókból nyíló sátorokban kortyolgatták a sört, grilleztek és közben vagy zenét hallgattak vagy az ilyenkor mindig aktuális elemzőműsort a helyi rádióban a mérkőzésről. Ez utóbbit én is nyugodtan hallgathattam, hiszen miután beültem az autómba még 30 percig fél métert sem tehettem meg, ugyanis mozdulatlanul állt előttem a sor. Összességében 2 óra alatt sikerült megtennem a stadiontól a szállodámig vezető 30 perces utat. Mindez már körülbelül vasárnap éjszaka fél háromkor történt, úgyhogy ahogy pozitív részről elmondható, hogy egy NFL-találkozó egész napos program, hozzátehetjük azt is, hogy egy esti találkozó esetében egész éjszakás elfoglaltsággal is szolgál.

Két fő tanácsom is ehhez köthető azok számára, akik szándékoznak ellátogatni egy NFL-találkozóra. Megéri akár 3-4 órával a mérkőzés előtt kimenni a parkolóba és megpróbálni becsatlakozni az amerikai szurkolók barbecue-zásába, mert felejthetetlen élményt kínál. Hasonlóan felejthetetlen tapasztalattal gazdagodik a szurkoló amennyiben egyből a lefújás előtt elindul a szállásra, csak ennek nem fog annyira örülni. Érdemes 1-2 órát eltölteni a stadionban és a környékén a meccs után is. Erre az időtartamra tökéletes programot kínálnak a helyi éttermek, bárok, illetve a szurkolói boltok.

EMLÉKEZTETŐÜL – NFL 2013 , KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐ
AFC
New England Patriots(2.)–Indianapolis Colts(4.) 43–22 (14–7, 7–5, 8–10, 14–0)