„Elnézést a bokszrajongóktól” - az évszázad meccséből kész átverés?

Vágólapra másolva!

2015.05.03. 12:15

Címkék

Üzletileg biztos, hogy ez volt, és egy jó ideig még ez is lesz a 21. század legnagyobb meccse. Aztán, hogy szakmailag dögunalom volt a Floyd Mayweather (48–0–0, 26)–Manny Pacquiao csata (57–6–2, 38), az már kevésbé érdekli a promótereket. Egy biztos, Pacquiao felett nagyon eljárt az idő – ezt jól mutatják a meccs legfontosabb statisztikái.

A SZÁMOK NEM HAZUDNAK!

EZ VOLT A MAYWEATHER–PACQUIAO MECCS
Pacman csoszogott, Mayweather cikázott és simán nyert
Pacman azt hitte, nyert, Mayweather az utolsóra készül
Galéria: két legenda ölelése zárta az évszázad bokszmeccsét
A legviccesebb „összefoglaló”, ezen nevet a net
De Niro, Paris Hilton, Jordan – celebforgatag
Világsztárok és két legenda – a Mayweather–Pacman meccs körítése

Mielőtt érzelmi oldalról közelítjük meg a „nagy” meccset, lássuk az összecsapás legfontosabb statisztikáit.

Floyd Mayweather összesen 435 ütést indított, ebből 148 talált, ami 34 százalékos hatékonyságnak felelt meg. Manny Pacquiaónál ugyanezek a számok: 429/81, 19 százalékos hatékonyság.

Az előkészítő ütések, vagy feltartó egyenesek (szakszóval jabek) megoszlása: 267/67, 25 százalékos hatékonyság Mayweathernél, 193/18, 9 százalékos sikeresség Pacmannél. A Fülöp-szigeteki a fontosabb számokban egyedül az indított erős ütésekben produkált többet, de nem sokra ment vele, mert a 236 kísérletéből csak 63 ért célt (27 százalék), szemben Mayweather 168/81-es mutatójával (48 százalék).

Pacman számai akkor érdekesek igazán, ha melléjük tesszük pályafutása egyik legjobb meccsét, az Oscar De La Hoya elleni, 2008-as ütközetet, amelyet az amerikai a 8. menet után feladott. Azon az összecsapáson a nyolc menet során 585 ütést indított Pacman, 156-tal többet, mint most 12 felvonás alatt, és akkor 224-szer talált (38 százalékban) a mostani 81-gyel szemben.

Ezzel mindent el is mondtunk. És hiába hivatkozik Pacman vállsérülésre (elhisszük, hogy ez problémát jelentett, de ez nem változtat a tényen), hiába érzi úgy, hogy a legjobbját nyújtotta, be kell látnia, hogy ezt a sportágat ő már nem tudja ugyanazon a szinten űzni, mint néhány évvel ezelőtt. Erről árulkodott már a Juan Manuel Márquez elleni legutóbbi két meccse, amelyikből a másodikat K. O.-val elveszítette, illetve a Timothy Bradley elleni csaták, amelyek közül az elsőt az amerikainak adták a pontozók.

Persze lehet mondani, hogy Mayweather jobb, mint De La Hoya (Money le is győzte a „Golden Boyt”, még ha vitatott pontozással is), de ez sem mentség arra, hogy Pacman klasszikus kontrabunyós ellen 12 menet alatt ennyivel kevesebbet üssön, mint korábban.

STATISZTIKÁK
	Mayweather	Pacquiao
Összes ütés	435	429
Összes találat	148 (34%)	81 (19%)
Jabek*	267	193
Sikeres jabek	67 (25%)	18 (9%)
Erős ütések	168	236
Sikeres erős ütések	81 (48%)	63 (27%)
*Feltartó egyenesek.

AZ ÉVSZÁZAD MECCSE VAGY KÉSZ ÁTVERÉS?

Az évszázad meccse szakmailag mindenképp csalódás. Legalábbis azoknak, akik arra számítottak, hogy Manny Pacquiao képes lesz korábbi önmagát adni. Tudomásul kell venni, hogy 36 évesen nyílt, végig támadó szellemű bunyót nem lehet olyan hatékonysággal folytatni, mint 30 év környékén (ahogy ezt beharangozó írásunkban előre is vetítettük). Míg a Mayweather által képviselt kontraboksszal még közel a negyvenhez is vígan meccseket lehet nyerni. Hogy a kevésbé virtuóz, de hasonlóan energiatakarékos, tavaly 49 évesen is vb-címmeccset nyerő Bernard Hopkinsról ne is beszéljünk (még ha azóta már ki is kapott).

HOGYAN TOVÁBB?
Ha belátja, ha nem, Manny Pacquiaónak „lefőtt a kávé”. Persze néhány millió dollárt még összebokszolhat, ha akar, hiszen bőven talál olyan ökölvívókat, akiket még meg tud verni, de az amerikai közönség hosszú távon már nem igen lesz kíváncsi rá. Floyd Mayweather pedig szeptemberben még egy utolsó „nagy” mérkőzéssel, beállítva Rocky Marciano 49 meccses veretlenségi rekordját, végleg visszavonulhat. Legalábbis ezt ígéri, de elnézve, hogy a mostani váltósúlyú mezőnyben már nem nagyon maradt igazán kihívást jelentő ellenfél számára (ő maga azt mondta a Pacman elleni meccs után, hogy tíz lépessel minden más bunyós előtt jár), elképzelhető, hogy valóban nem bokszol többször (2007-ben egyszer már bejelentette a visszavonulását, de 2009-ben visszatért). A hírek egyébként arról szólnak, hogy Amir Khan (30–3–0, 19) vagy honfitársa, a még veretlen Kell Brook (34–0–0, 23) lehet a szeptemberi, utolsó (?) ellenfél.

Mégis miért volt akkora csinnadratta a meccs körül? Azért, mert csak ezzel a hamis illúziókeltéssel lehetett eladhatóvá tenni a kiégett Pacman és a saját kategóriájában, váltósúlyban tulajdonképpen évek óta erősebb ellenfél nélküli Mayweather meccsét.

Így lehetett minden idők legnagyobb pénzdíjával, jegybevételével és televíziós közvetítési bevételével kecsegtető összecsapást varázsolni belőle – így lett ez a 300 millió dolláros csata, ahogy Amerikában emlegetik, és üzleti szempontból valóban az évszázad (legalábbis eddig), sőt minden idők legnagyobb meccse. Kalapemelés a tengerentúli showbiznisz csinálói előtt, „szépen becsapták” a világot.

Nem véletlen, hogy például a már említett Oscar De La Hoya rögtön a meccs után kiposztolta a Twitterre, hogy elnézést kér a bokszrajongóktól. Míg Mike Tyson csak ennyit kérdezett: „erre vártunk öt évet?”

Ugyanakkor tegyük hozzá, azt lehet becsapni, aki hagyja magát. Azért lehetett megvezetni a közvéleményt, mert az emberek ki vannak éhezve a látványos, igazán nagy csatákra, korszakos klasszisok felejthetetlen küzdelmeire. Ezek azok, amikből egyre kevesebbet láthatunk – kevés a klasszis és a jó meccs. Ezért elhittük, el akartuk hinni, hogy Pacman olyan lesz, mint régen, és ez nagy meccs lesz, de ha reálisan nézzük a történteket, akkor erre esély sem volt…

A díjátadó pillanatai