Profi bokszvilágbajnokból lett kertész - hová lett Csonttörő?

– Május 20-án múlt öt éve, hogy az argentin Jorge Rodrigo Barrios egy jól irányzott testütéssel, első menetes K.O.-val véget vetett az ön pályafutásának. Mennyire kísérti ez a dátum, illetve az a bizonyos mérkőzés?
– Nem jut eszembe már az a meccs, még az évfordulókon sem. Annyira elfoglalt vagyok, hogy nincs időm a múlton elmélkedni – válaszolta a Nemzeti Sport Online kérdésére Nagy János.

– Mivel foglalkozik?
– Kertész vagyok, fát nevelek. Egy nagyobb cég alkalmazottjaként dolgozom főállású kertészként. Emellett közel egy éve valóra vált egy régi álmom azzal, hogy edzősködni kezdtem. Ez a két elfoglaltság és a család maximálisan kitölti a mindennapjaimat. Reggel fél ötkor kelek és este nyolc után érek haza mindennap.

– Egy korábbi profi ökölvívó-világbajnokot, akit korábban csak pofonosztás közben láttunk a szorítóban, valahogy nehéz elképzelni, amint éppen a növényeket gondozza nagy műgonddal.
– Pedig én nagyon szeretem csinálni. Ahogy a mondás is tartja, aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. A viccet félretéve: ez egy olyan tevékenység, ami nagy figyelmet igényel és engem teljesen leköt, tényleg szeretem a növényeket.

– Úgy tudom, jó néhány munkába belevetette már magát az élete során.
– Igen, ez így van. Az eredeti foglalkozásomat illetően pék vagyok, de dolgoztam az építőiparban is. A munka nem szégyen, a családomat el kell tartani. Azokon a helyeken, ahol eddig dolgoztam, mindig elégedettek voltak velem, de ha jött egy-egy jobb lehetőség, akkor sosem féltem a váltástól. Hiába, dolgozni kell, mert az embernek nem hullik az ölébe a pénz.

– Még akkor sem, ha korábban profi világbajnok volt... Hány gyermeket nevel?
– Van egy nevelt lányom, akinek közel tíz éve próbálom egyengetni az életét és van két kisebb gyerkőcöm, egy öt és fél és egy másfél éves.

– És most már nem csak otthon nevel gyerekeket, hiszen edzőként is fiatalokkal foglalkozhat.
– Közel egy éve vezetem edzőként a Buda Jenő Ökölvívó Klubot, amely hamarosan tagja lesz a Magyar Ökölvívó-szövetségnek is, és ahol a tízéves gyerektől a 44 esztendős hobbibokszolókig számos korosztállyal dolgozom. Egy időre elszakadtam ugyan a boksztól, de a szívem csak visszahúzott. Edzőként ismét ott vagyok a teremben, motivált fiatalok vesznek körül, akik példaképként tekintenek rám, én pedig próbálom átadni mindazt, amit 18 éven keresztül tanultam.

– Ez csak amolyan kikapcsolódás az ön számára, vagy hosszú távon is trénerként képzeli el magát?
– Azt nem tudom megígérni, hogy hatvanévesen is a ring mellett állok majd, de csak akkor érdemes elkezdeni valamit, ha az ember hosszú távon is komolyan veszi, amit csinál. Szóval ez sokkal több kikapcsolódásnál. A legfontosabb azonban az, hogy a kis csapat, amellyel dolgozom, örömmel jöjjön edzésre, lekösse őket a bunyó, ami által tiszteletet is tanulhatnak, a munka és az ellenfelek tiszteletét.

– Ön is említette, hogy egy hosszabb időre elszakadt a boksztól. Miért? Egyáltalán miért döntött a visszavonulás mellett? Mennyire nehéz azt feldolgozni, hogy vereségével tulajdonképpen a teljes Felix Promotion bokszistálló bedőlt, így közvetve sok más öklöző pályafutását is befolyásolta az ön meccse?
– Nagyon kiábrándultam. A Barrios elleni meccs után egy órával még úgy nyilatkoztam, hogy nem az volt az utolsó összecsapásom, szeretném megmutatni, hogy ennél sokkal több van bennem, és amint hazatértem, az első utam az edzőterembe vezetett, mert fizikálisan gyötörni akartam magamat. Ezután azonban olyan körülmények alakultak ki, amelyek elvették a kedvemet. Nem szeretnék ennyi év távlatából személyeskedni, a menedzsmentemmel megromlott a viszonyom, és már nem tudtam ugyanúgy gondolni a bokszra, mint korábban, ezért döntöttem úgy, hogy nem lesz folytatás, de már nem rágódom a történteken.

– Mit kellett volna másképp csinálnia? Mit rontott el?
– Nekem nyugodt a lelkiismeretem. Minden edzésen próbáltam a legtöbbet kihozni magamból, jó erőben éreztem magam. Nehéz ezt az egészet megmagyarázni, ez egyszerűen egy hülye helyzet volt. Ahogy a híres mondás tartja, a szorítóban egy pillanat alatt naggyá lehetsz, de mindent el is veszíthetsz, az én esetemben ez utóbbi jött be. Talán még jobban fel kellett volna készülni az ellenfelemből, ám ezt így utólag nagyon már nagyon nehéz megmondani, mit kellett volna másképp csinálni.

– Egzisztenciálisan mennyit bukott azon az összecsapáson? Ha azt a mérkőzést megnyeri, most aligha lenne kertész...
– Nem tudom... Azért az a meccs sem akkora pénzért ment, mint azt sokan gondolnák. Konkrét összeget nem mondanék, de hét számjegyűről van szó, és egyébként meg sem kaptam pontosan azt az összeget, amelyről eredetileg szóban megegyeztünk. Ezek után pedig nem gondolom, hogy egyetlen győzelem gyökeresen megváltoztatta volna az életemet, és abba sem mennék bele, hogy mit érhettem volna még el, mert fogalmam sincs.

– A Kokót kiütő Julio Pablo Chacón legyőzése után felkapott sztár lett Magyarországon. A hirtelen megsokasodó barátokból hányan álltak ön mellett a nehéz időben?
– Az állítólagos barátok 99 százaléka hirtelen eltűnt, csak azok maradtak, akik a sikerek előtt is mellettem álltak. Azt nem bántam, hogy kikerültem a reflektorfényből, az pedig nem lepett meg, hogy a hirtelen felbukkanó, felületes slepp eltűnt, ez általában így szokott lenni. De nem is kell engem sajnálni, elégedett vagyok az életemmel, van egy gyönyörű családom, boldog ember vagyok.