Déja vu: Reyes a spanyol átigazolási piac királya

Talán még ki sem hevertük a nyári átigazolások hercehurcáit és kacsáit, alig sirattuk el kedvenc klubunk eladottjait, helyeztük el a kidobott pénzről elnevezett kategóriába a nyáron még zseniális csodatranszferként beharangozott érkezőket, máris tarkónkon érezzük a januári transzferidőszak jeges leheletét.

Kivéve utóbbi alól természetesen a gyevi bírót és a spanyol élvonalbeli pontvadászatot, ahol finoman szólva sem erőltették meg magukat az érdekeltek. Igaz, elfogadnánk havi rendes fizetésként azt a 10.5 millió eurót, amit eddig forgalmaztak a spanyolok, de ez igencsak messze áll a tavalyi 66 milliótól. Szegényes, szegényes a termés, de csemegékre azért mindig bukkanunk.

Kezdjük a címadó José Antonio Reyesszel, aki 3.5 millió euróért igazolt az Atlético Madridtól a Sevillához, ahhoz a klubhoz, ahonnan egykoron elindult világmegváltó körútjára. Reyes ugyanis az andalúziaiak neveltje, 2004 elején innen vitte el az Arsenal (egyes források szerint 35, mások szerint 25 millió euróért, de hallani jóval kisebb összegről is), majd megfordult a Real Madridban, az Atlético Madridban és egy rövid időre a Benficában is. A Sevilla mindenesetre több mint jutányos áron kapta vissza a „tékozló fiút", akinek karrierje bizony alaposan megbicsaklott az utóbbi pár esztendőben.

„A Sevillához igazolva hazatérnék, amellett azért is vágyom vissza, mert baj van apám egészségével" – indokolta korábban csapatváltási szándékát a 21-szeres válogatott játékos, aki egykori önmagát a lehető legkézenfekvőbb helyen szeretné megtalálni. Nem rövid időre tervez, lévén 2015 nyaráig szól szerződése.

Akad egy másik távozója is az Atléticónak: a Sporting Bragától kölcsönkapott fiatal támadó, Pizzi dolgavégezetlenül távozott haza, egyetlen bajnoki góllal háta mögött, és alighanem ugrott a portugál anyaklubnak a rá kötött 15 milliós vásárlási opciója is.

Kölcsönből visszaérkező játékosból akad a ligában szép számmal, közülük a legígéretesebb a Santander által visszakapott perui támadó középpályás, Damián Ísmodes és a Getaféhez visszatérő, az egykoron még 12 millió euróért klubot váltó egyszeres válogatott támadó, Javier Arizmendi.

Kevés „virágvasárnap" néz ki a Barcelonához a Wolfsburgtól hazaküldött fehérorosz játékmesternek, Alekszandr Hlebnek (őt anno 17 millióért vették) és a Cruzeirótól megtért 23 éves brazil csatárnak, a 14 milliót kóstáló Keirrisonnak.

Ritkán ejtünk bővebben szót a Real Zaragozáról, de mint köztudott, semmi sem tart örökké; még szerény transzfersorozatunknál komolyabb műfajokban sem. Érkezett a klubhoz kölcsönbe a horvát középső középpályás, Tomislav Dujmovic a Dinamo Moszkvától, hogy innen stabilizálja helyét a válogatott keretében; távozott viszont ingyen a három éve még nagy reményekkel, tűrhető helyismerettel és 2.5 millió euróért érkező argentin szűrő, Leonardo Ponzio.

A hétszeres válogatott középpályás érdekes kört (argentin kör) futott be, ugyanis először 2003-ban vásárolta meg a Zaragoza a Newell's-től, majd 2007 legelején 1.25 millióért „hazavette" a River Plate. Innen két esztendő múlva kétszer ennyiért tért vissza, most pedig sport- és finanszírozási okokból újfent a Riverhez írt alá. Az egykori U20-as világbajnok három és fél évre kötelezte el magát régi-új kenyéradójához.

Egy nagy dobásra még készül a sereghajtó, ugyanis felvette a kapcsolatot „A" Real egykori kiválóságával, a tavaly a Besiktassal szakító középpályással, Gutival; de tapogatózik a megbízható védő, David Navarro ügynökénél is (ő a Neuchatel Xamaxban futballozik jelenleg, de korábban a 31 éves játékos hosszú ideig a Valenciát erősítette).