Két éve nem vett új játékost, mégis rendszeres El-résztvevő – így csinálja az Athletic Bilbao!

A nyári átigazolási időszak zárultával az öt topliga (angol, spanyol, olasz, német, francia) érkezőket és távozókat tömörítő táblázatait bogarászva arra lehettünk figyelmesek, hogy csupán egyetlen olyan klub van, amely nem szerződtetett más klubtól (vagy szabadon igazolható) játékost. A La Liga legutóbbi kiírásában a 7. helyen végző, s az Európa-liga csoportkörébe jutó Athletic Bilbao (a kölcsönből visszatérőket figyelmen kívül hagyva) csupán két játékossal erősített: az egyaránt 20 esztendős Unai Núnez és Inigo Córdoba a harmadosztályban vitézkedő B-csapatból került fel a „nagyokhoz”.

Abból a szempontból nincs ebben meglepő, hogy az ezt megelőző nyáron is hasonló volt a helyzet: a B-csapatból Yeray Álvarez, Unai López, Ager Aketxe, Inigo Lekue, Mikel Vesga és Enric Saborit csatlakozott a felnőttcsapathoz, más klubból nem érkezett új játékos.

A Bilbao legutóbb 2015 augusztusában erősített házon kívülről: az Atlético Madridnak nyolcmillió eurót fizetett Raúl Garcíáért (aki az Osasunában nevelkedett, s ott vált profi futballistává), míg előtte ingyen megszerezte Javi Erasót, Eneko Bóvedát és Gorka Elustondót.

Természetesen a Bilbao is szeretett volna új impulzust adni keretének. Hevesen érdeklődött például Mikel Merinóért és Mikel Oyarzabalért. Előbbi a Borussia Dortmundból a Newcastle-be igazolt (kölcsönbe), utóbbi maradt a Real Sociedadnál.

Egy üzletet azért csak sikerült megkötni: a Bilbao hárommillió euróért megvette Ander Capát az Eibartól, ám a 25 éves szélső csak 2018-tól lesz hivatalosan a piros-fehérek labdarúgója, s négy évre szóló szerződésében ötvenmillió eurós kivásárlási ár szerepel majd.

Sőt, az Athletic Álex Berenguert (Osasuna) is csábította, csakhogy a pamplonai együttes inkább Olaszországba adta el a 22 éves középpályást. A Bilbao 4 + 1 millió eurót kínált Berenguerért, a Torino és a Napoli azonban egy-egy 5.5 + 1 milliós ajánlattal túllicitálta a baszkokat. Az Osasuna végül azért a Torino ajánlatát fogadta el, mert a Napolival ellentétben a torinóiak hajlandóak voltak beleszőni a megállapodásba egy „anti-Bilbao záradékot”, melynek értelmében a Torino köteles 1.5 millió eurót fizetni az Osasunának, ha a jövőben eladja Berenguert a Bilbaónak.

Hogy miért ennyire ellenszenvesek a Bilbaóval az Osasunánál? Mielőtt még bárki ősi, FC Barcelona–Real Madrid szintű rivalizálásra gondolna, szögezzük le: minden a Bilbao hagyományaira, politikájára vezethető vissza.

Az 1898-ban alapított klub 119 éves története során csak olyan labdarúgók léptek pályára, akik baszk származásúak vagy Baszkföldön nevelkedtek, netán ott szerepeltek utánpótláskorú játékosként. Ez nem írott szabály, az évtizedek során bármelyik elnök szakíthatott volna a hagyománnyal. Mégsem tették, s a szurkolók sem követelik habzó szájjal a változást. Ez az iránymutatás természetesen az utánpótlásra és a női csapatra is vonatkozik.

„Helyi utánpótlással és támogatással nincs szükség importra” – hangoztatja a klub mottója.

Állítólag az 1990-es években volt egy felmérés a Bilbao-hívek körében, amely kimutatta, a szurkolók 75 százaléka inkább az élvonalból való kiesést választaná az évszázados hagyomány felrúgása helyett.

Nos, mivel a Bilbaónak – érthető okokból – relatíve szűk a merítési lehetősége, árgus szemekkel kutatja azon tehetségeket, akik megfelelnek a „követelményeknek”. Az Athletic könnyedén magához tudja csábítani a régió talentumait (magas színvonalú megfigyelői hálózatának és nívós utánpótlásprogramjának köszönhetően), de előszeretettel igazol a szintén baszk és élvonalbeli Real Sociedad, Deportivo Alavés, Eibar triótól, sőt a részben baszkok lakta szomszédos Navarra tartománybeli Osasunától is. Az idén nyáron például az Athletic Bilbao megszerezte az Osasuna 18 éves tehetségét, Jesús Aresót, miután kifizette a játékos szerződésében foglalt 450 ezer eurós kivásárlási árat. A spanyol korosztályos válogatott játékos egyelőre a B-csapatban kap szerepet. Feltehetőleg az ilyen „rablásokból” lett elege az Osasunának, amikor Berenguer kapcsán bevezette az „anti-Bilbao záradékot”.

Azt hihetnénk, ilyen kötöttségekkel pokoli nehéz Európa élvonalába tartozni, de a Bilbao rendre rácáfol a károgókra. Az FC Barcelona és a Real Madrid mellett az Athletic az egyetlen spanyol klub, amely sohasem esett ki az 1929-ben útnak induló spanyol első osztályból, mind a 86 kiírás a bilbaóiakkal együtt kezdődött meg. A piros-fehérek nyolc bajnoki címet szereztek (ennél többet csak a Real Madrid, az FC Barcelona és az Atlético Madrid nyert), hétszer végeztek a második helyen, 23-szor nyerték meg a Király-kupát, s két alkalommal a spanyol Szuperkupát. Utóbbit másodszor két évvel ezelőtt, 2015 nyarán a Barca elleni meccs után emelhették a magasba. Ez volt a klub első trófeája 1984 óta, amikor a bajnoki serleg mellé kupagyőzelem társult. A Bilbao 1977-ben ezüstérmes lett az UEFA-kupában. A közelmúltban kétszer szerepelt a Bajnokok Ligája főtábláján (1998-ban és 2014-ben), míg 2012-ben az Európa-liga döntőjéig menetelt – amellett, hogy a 2009–2010-es idény óta csak két szezonban nem jutott be valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe (sőt egy kivétellel a tavaszt is rendre megérte). A La Ligában a legutóbbi négy évadban egyaránt a legjobb hét között végzett az együttes, a XXI. században a legjobb bajnoki helyezése a 2013–2014-es szezonban elért negyedik hely.

A Bilbao példamutató szereplése nem csak annak tudható be, hogy a baszk futballisták zömében különleges tehetség rejtőzne – bár kétségkívül a baszk nép genetikai és nyelvtudományi szempontból is egyedi és érdekes jelenség, speciális eredete kapcsán több elmélet is kering. Egyrészt Baszkföld lakossága több mint kétmillió embert számlál, ráadásul Franciaország délnyugati csücskében, valamint Spanyolország más tartományaiban is szép számmal élnek baszkok. Másrészt a Bilbao erőforrásainak jelentős részét az utánpótlásra fordítja, így európai mércével minőségi játékosokat termel ki évről évre. Harmadrészt az sem mellékes, hogy az idő haladtával egyre kevésbé vették szigorúan a leegyszerűsítve „csak baszkok szerepelhetnek a csapatban” irányadást. Persze a bilbaóiak egyszer sem szegték meg az aranyszabályt, de – fogalmazzunk úgy – rendre megtalálták a kiskapukat. Pont úgy „érzik” ezeket a kiskapukat, mint a 36 esztendős Aritz Aduriz, a legutóbbi öt szezon bilbaói házi gólkirálya a futballpályán található kapukat.

Ott volt például a franciák világ- és Európa-bajnok balbekkje, a Bordeaux-ban és a Bayern Münchenben is szereplő Bixente Lizarazu, aki a Bilbao történetének első francia játékosa volt. Lizarazu Baszkföld franciaországi részéről származott, így játszhatott a piros-fehéreknél (csupán egyetlen szezonban, az 1996–1997-esben). A Venezuelában született Fernando Amorebieta nyolc évet húzott le az Athleticben annak (is) köszönhetően, hogy szülei baszkok voltak, ő pedig gyermekkora óta Baszkföldön nevelkedett. A Juventusban is játszó Fernando Llorente – aki a nyáron a Tottenhamhez szerződött – Pamplonában született, de Baszkföldön nevelkedett. A szintén baszk származású Javi Martínezt (Bayern München) 17 évesen happolta el a Bilbao az Osasunától hatmillió euróért, majd 2012-ben negyvenmillióért adta tovább a bajoroknak. A Manchester Unitedben futballozó Ander Herrera kiskora óta a Real Zaragozában nevelkedett, s itt vált profi labdarúgóvá, csakhogy Bilbaóban látta meg a napvilágot, így nem volt akadálya, hogy 2011 és 2014 között az Athleticet erősítse – mielőtt 2014 nyarán 36 millió euróért az MU-hoz igazolt.

A 23 esztendős, francia korosztályos válogatott Aymeric Laporte esetében is fifikás volt a Bilbao. A védőnek dédszülei révén vannak baszk felmenői. A baszk gárda 2009-ben figyelt fel a tehetséges középhátvédre, aki akkor koránál fogva még nem igazolhatott Franciaországon kívülre. Az Athletic közreműködésével egy szezont a Franciaország baszkok lakta részén lévő Aviron Bayonnais (a francia szövetségi kapitány Didier Deschamps nevelőklubjának) kötelékeiben húzott le, majd Bilbaóba igazolt.

2011-ben az angolai édesapától, de baszk édesanyától és hazai földön született Jonás Ramalho lett a Bilbao történetének első színes bőrű játékosa. Három évvel később a ghánai, illetve libériai szülőktől származó Inaki Williams volt az első színes bőrű, aki gólt szerzett az Athletic felnőttcsapatában – őt amúgy a bilbaói születése jogosítja fel a klubbeli szereplésre, noha semmiféle baszk vagy bármilyen „rokon” vér nem csörgedezik az ereiben.

Érdekesség, az Európa-bajnoki ezüstérmes Antoine Griezmann is szerepelhetne a Bilbaóban, hiszen az Atlético Madrid francia támadója 14 éves korától a Real Sociedadban nevelkedett.

Dicséretes és példaértékű, ahogy a Bilbao foggal-körömmel ragaszkodik hagyományához (na nem mintha az elfogadhatatlan lenne, hogy valaki eurómilliókért vásárolja össze csapatát), ám egyértelműnek tűnik, egyre lazábban kell kezelnie saját szabályát, hogy versenyképes maradjon.

Kérdés, eljön-e az az idő, amikor a Bilbao első nem baszk származású vagy nem Baszkföldön született, nem ott nevelkedő játékosát köszönthetjük…

2016-OS RIPORT A BILBAO JÁTÉKOSPOLITIKÁJÁRÓL (angol vagy spanyol nyelvtudás szükséges):