Lopetegui a bűnbak, de Pérez is felelős a Real-kínokért

Julen Lopetegui megkapott kettőt a futballvilág legáhítottabb munkái közül, Julen Lopetegui eldobott kettőt a futballvilág legáhítottabb munkái közül. Illetve egyet eldobott, mert hívták a másik helyről, onnan meg őt dobták ki októberben, a Barcelona–Real Madrid klasszikus 5–1-es mészárlása után. Ami azt illeti, már az el Clásico előtt is inkább a menesztés ideje, semmint ténye volt a kérdés – Lopeteguinek ekkor már annyira kifelé állt a rúdja, hogy csoda kellett volna állása megtartásához.

Utódja ideiglenesen Santiago Solari lett. A legutóbbi vészmegoldás – Zinédine Zidane – pazar választásnak bizonyult a Real Madrid részéről, ám a fantasztikus játékoskarrierje után edzőként is nagyot alkotó franciának olyan bizalmi tőkéje és hitelessége volt, amelyhez Solarié aligha mérhető.

Hogy Solari ki tudja-e rángatni a királyi gárda mocsárba szorult szekerét, a követező hetek kérdése, mint ahogy az is, hogy mikor (és ki) jön végleges megoldásként a kispadra. Mi egy kicsit fordítsuk még a tekintetünket a közelmúlt, illetve a vezetői emelet felé – kik és miképp felelősek azért a mélyrepülésért, amelyet a legutóbbi három BL-kiírás győztese az ősszel bemutatott?

A BŰNBAK: JULEN LOPETEGUI

Elképzelhető, hogy Julen Lopetegui véghez vitt egy ritka „bravúrt”: hónapok alatt tönkretette topedzői pályafutását. Mind emberileg, mind szakmailag. Az előbbiért nyári döntésének hogyanja a felelős. A miért könnyen érthető: Zidane lemondásával megüresedett a világ egyik legpatinásabb és legeredményesebb klubjának kispadja, a klubfutball presztízse pedig jóval nagyobb a válogatotténál manapság. Ha valakinek az a vágya, hogy nagy edzőként őrizze meg nevét az utókor, azt leginkább klubedzőként tudja elérni – ráadásul Lopeteguinek még személyes kötődése is volt a Real Madridhoz, mivel volt a csapat játékosa.

A miért tehát rendben, a hogyan viszont finoman fogalmazva is visszás volt. Julen Lopetegui május 22-én 2020-ig meghosszabbította a szerződését a spanyol szövetséggel, mely elégedett volt szövetségi kapitányi munkájával, és ennek megfelelően tervezett. Miután megüresedett a Real Madrid kispadja és Florentino Pérez elnök megkereste, a szövetség háta mögött tárgyalt a klubbal.

Luis Rubiales, a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) elnöke szerint Lopetegui csak öt perccel azt megelőzően tájékoztatta munkaadóját a váltásról, hogy a Real sajtótájékoztatón bejelentette az érkezését. Az elnök felkapta a vizet, és két nappal a spanyol–portugál vb-csoportmérkőzés előtt „Madridig rúgta” a megdöbbent edzőt, akit játékosai hiába próbáltak megmenteni.

Egy ilyen esemény azért megragad a munkáltatók fejében, és a munkaerőpiacon Lopetegui neve mellé alighanem bekerült egy, a lojalitás hiányára utaló megjegyzés. Az edző könnyes sajtótájékoztatóval kezdett Madridban, elmondva, élete egyik legrosszabb napja volt, amikor kirúgták, ám az egyik legboldogabb napja következett a Real-bemutatóval.

„Ez nagy felelősség, amit én büszkén és erősen vállalok. Érzem magamban a képességeket ehhez a kalandhoz” – köszönt be.

Négy és fél hónappal később nincs munkája.

E négy és fél hónap alatt szinte minden balul sült el. Lopetegui bemutatkozó sajtótájékoztatóján elmondta, reméli, Cristiano Ronaldo a Real Madridnál marad, hiszen ő mindenképpen számol vele – a portugál csillag a Juventushoz távozott, átigazolása óriási űrt hagyott maga után. A keretet nem sikerült a kellő szinten megerősíteni.

A proaktív támadófutballt ígérő Lopetegui az Atlético Madrid elleni, elveszített európai Szuperkupa-mérkőzés után hat veretlen mérkőzéssel nyitott, ám szeptember 26. és október 28. között a Real Madrid hét tétmérkőzésből ötöt elveszített és csak egyet nyert meg. Márpedig ez egy ilyen szintű klubnál az edző halálos ítéletével ér fel – pláne, hogy a Barcelonában elszenvedett 5–1-es zakó volt a kínlódás vége. Az első félidőben úgy tűnt, Lopetegui mintha saját taktikai elveit is feladná egy (gyámoltalan) védekezőjáték megvalósítása érdekében, hogy aztán a második félidei kockázatvállalással egy időre szorossá tegye a meccset – majd a végén csapatával együtt összeomoljon.

Nemhogy építeni nem tudott e rövid idő alatt, de még rontott is az egyébként sem ideális helyzeten. Kérdés, ezek után mikor kerül szóba legközelebb topcsapatnál – alighanem alacsonyabb szintről kell kezdenie saját karrierje újjáépítését, miután két szék között – elsősorban naivitása miatt – a pad alá esett.

AZ ELNÖK SEM MENTHETŐ FEL, SŐT!

Ugyan a krízist a jól megszokott megoldással kezelte – menesztette a vezetőedzőt –, Florentino Pérez klubelnök felelőssége nem megkerülhető, akkor sem, ha igen sikeres időszakot él át összességében regnálása alatt a Real. Meglehetősen kellemetlenül érintheti a vezetőt Cristiano Ronaldo France Footballnak adott interjúja, melyben a portugál támadó Pérezt jelölte meg távozása fő okaként.

„Éreztem a klubon belül, főképp az elnök részéről, hogy nem úgy számítanak rám, mint ahogy az elején. Az első négy-öt évben megvolt az az érzésem, hogy én vagyok Cristiano Ronaldo, majd ez megváltozott. Úgy nézett rám az elnök, mintha már nem lennék nélkülözhetetlen. Ez ösztönzött arra, hogy elhagyjam a klubot” – mondta.

Ezek szerint Pérez közvetlen kiváltója volt annak, hogy minden idők egyik legjobb futballistája a nyáron összecsomagolt Madridban. Nyilván nem könnyű Cristiano Ronaldóval – a meglehetősen nárcisztikus portugál minden körülmények között elvárja, hogy ő legyen a középpontban és megfelelő megbecsülést kapjon –, ám stratégiailag rövidlátásra vall az, hogy elengedték, anélkül, hogy a pótlásáról egyáltalán előre gondolkodtak volna.

Ami azt illeti, könnyen lehet, hogy a Real kispadja csábító volt, de ez csak a bürökpohár csábításához hasonlítható. Az új edző mindenképpen kihívást jelentő helyzetben találta volna magát. Idősödik a keret, Marcelo, Karim Benzema, Sergio Ramos és Luka Modric is betöltötte már a harmincat, Gareth Bale és Toni Kroos is afelé ballag. Nagyon úgy tűnik, hogy Benzema leszálló ágban van, Modric távozásáról már a nyáron is keringtek a pletykák, Bale nemezise pedig sérülékenysége. A csapatához szorosan kötődő Zinédine Zidane inkább remek ütemérzékkel és elegánsan vette a kalapját, mint hogy nekilásson a „szétverő-újjáépítő” munkának.

A helyzet kicsit hasonló ahhoz, amivel José Mourinho távozása után Rafa Benítez szembesült az Internazionalénál; vagy ahhoz, amit David Moyes tapasztalt, miután „benyitott” a Manchester Unitedhez Sir Alex Ferguson után. Átalakításra szoruló keret, jóllakott kulcsjátékosok, új edző, azonnali eredménykényszer, ami viszont ellentmond az átalakítási folyamatnak. Csapdahelyzet – Lopetegui éppúgy repült is rövid időn belül, mint Benítez vagy Moyes, és ennek nem kizárólag saját tehetetlenségük volt az oka. Természetesen az is.

A fent említett játékosok pótlásáról mindenképpen el kellene kezdeni gondolkodni a Real Madridnak, de ez Ronaldo esetében sem történt meg. Márpedig az egészen döbbenetes, hogy a világ egyik legjobb góllövőjének helyettesítésére igazán komolyan vehető kísérlet sem volt a nyáron. Gőggel kevert szakmai hibával egyenértékű, ha Pérez és a vezetőség úgy gondolta, Ronaldo pótlása egyszerűen megoldható – az eredményt láthatjuk, a portugál meg köszöni szépen, Olaszországban ontja tovább a gólokat.

Ahogy Julen Lopetegui édesapja, José Antonio Lopetegui felpanaszolta: a fiát megfosztották ötven góltól. Nem kapott erősítéseket a védelembe és a középpályára – bár a Real Madrid vezetősége úgy véli, a keret minősége megfelelő –, kapott viszont egy (igazából nem szükséges) új kapust Thibaut Courtois személyében. A Brazíliából érkező szupertehetség, Vinícius Júnior kezelése további konfliktusokat szült – Pérez, ha már sok pénzt áldozott rá, a pályán szerette volna látni, Lopetegui megítélése szerint a támadó még nem érett a rendszeres szereplésre.

Ha már tervezés: úgy tűnik, Pérez és a vezetőség Zinédine Zidane pótlására sem volt felkészülve. A kapkodás és az agresszív egyeztetés a spanyol szövetség háta mögött – amiről pontosan tudták, hogy rossz vért szül és a válogatott vb-szereplését tekintve is kockázatos – legalábbis erre utal. A New York Times úgy tudja, Lopetegui – hasonlóan ahhoz, amikor David Moyes megörökölte Sir Alex Ferguson székét a Manchester Unitednél – nem első számú választás volt. Csak éppen a rangsorban előrébb álló kiszemeltek – Mauricio Pochettino (Tottenham), Massimiliano Allegri (Juventus) és Jürgen Klopp (Liverpool) – mozdíthatatlanok voltak.

Az amerikai lap szerint Lopetegui érkezésének bejelentését azért sürgette Pérez, mert tartott attól, hogy egy spanyol vb-leégés rossz légkört eredményezne a Realnál is, az edzőt pedig ügynöke, a mindenhol jelen levő Jorge Mendes noszogatta. A minimális elitklubedzői tapasztalattal bíró tréner végül igent mondott, de felkészületlennek bizonyult.

TÚL SOK ARROGANCIA, TÚL KEVÉS PERSPEKTÍVA

A Real Madrid-ellenességgel végképp nem vádolható Marca jegyzetírója, Jesús Sánchez igen kritikusan fogalmazott, mondván, Florentino Pérez Realjában túl sok az arrogancia, de hiányzik a perspektivikus tervezés.

Sánchez felrója a klubnak a Lopetegui menesztése utáni, a „földön fekvőt rugdosó” közleményét, a nyári átigazolási tevékenységet, Cristiano Ronaldo elengedését és a hübriszt, amelyről Pérez tanúbizonyságot tett.

„Evidens, hogy szakadék tátongott a Real Madrid keretének minősége és a Julen Lopetegui irányításával elért eredmények között. Ugyanolyan evidens, hogy szakadék tátong a létező legoptimistább forgatókönyv segítségével elkészített jóslatok és a rideg valóság között, mely azt mutatja, hogy ez a csapat kétségtelenül nem olyan erős, mint korábban. Őrültség volt, hogy azt gondolta bárki, a Madrid immunis lesz modern történetének legjobb játékosa elvesztésére” – írja jegyzetében.

A folytatás már Santiago Solarin, a játékosokon és az (érkező?) végleges kinevezésű edzőn múlik, bárki is legyen az. A kerettel kapcsolatos tervezési-stratégiai problémákat az új tréner sem fogja megoldani, de motiválhatja és újult önbizalommal vértezheti fel a játékosokat – már ha elfogadják. Türelemből nem lesz sokkal több. Perspektívából sem. Arroganciából sem lesz kevesebb, legalábbis elnöki szinten.

Szép feladat innen összeszedni a Realt, különösen a szorító eredménykényszer mellett. Solari a Melilla elleni kupamérkőzés megnyerésével kezdte meg a munkáját, de a gödörből kikapaszkodás még odébb van. Arra pedig különösen kell figyelni a madridiaknak, hogy ne kerüljenek a pocsék szezonkezdést követően egy negatív spirálba – egy ekkora klub nehezen engedhetne meg magának hosszan tartó eredménytelenséget.

Mit mondjunk: a Real Madrid környékén senki sem ehhez szokott hozzá.

SPANYOL KIRÁLY-KUPA
A 16 KÖZÉ JUTÁSÉRT, ELSŐ MÉRKŐZÉS
Melilla (III.)–Real Madrid 0–4 (Benzema 28., Asensio 45+1., Odriozola 79., Cristo González 92.)