Lim tovább építi a Valenciát, kínai pénz az Atléticónál

SILVÁT FOGOTT A REAL, VANG CSENGETETT AZ ATLÉTICÓNÁL

A múlt héten kiveséztük már a Real Madrid, a Barcelona és az Atlético Madrid viselt átigazolási dolgait. Azóta kiderült, hogy a Barca vásárolhat eltiltása lejártáig, azaz 2016 januárjáig, de nem nevezheti az illetőt keretébe; a Real Madrid viszont megszerezte 13 millió euróért a brazil középső középpályást, Lucas Silvát, és ezzel összefüggésben nyíltan árulja Asier Illaramendit, Carlo Ancelotti 30 milliós csodavételét. Csoda, de gyerek még a norvég Martin Ödegaard, reméljük, a hatalmas médianyomás nem temeti őt maga alá, mint oly’ sok más tehetséget. Az viszont biztos, anyagilag máris megalapozta jövőjét, hiszen tulajdonképpen serdülőként heti 105 ezer eurót keres.

Társa lehet hamarosan a tartalékok között egy másik ifjú üstökös, az AC Milan olasz-marokkói támadó középpályása, Hachim Mastour, aki szintén 16 esztendős, és 2012 nyarán csaknem egymillióért vették a Reggianától a milánóiak.

Az Atlético Madrid mestere, Diego Simeone bejelentette, hogy sohasem lesz a Real Madrid edzője, majd két igazolást is végrehajtott, két kölcsönügyletet: a létszámfeletti uruguayi balszélsőt, Cristian „Cebolla” Rodríguezt kölcsönadta a Parmának, a Torinóból frissiben megtért spanyol középső középpályást, Rubén Pérezt meg tavaszra a Granadába küldte erősödni.

De nem is ezek az igazán fontos hírek a klub háza tájáról, még csak nem is az, hogy Simeone azt nyilatkozta, bőven van ideje leülni az argentin válogatott kispadjára, egyelőre az AM az első, hanem az, hogy Vang Csien-lin, a világ egyik leggazdagabb embere megvette az Atlético részvényeinek húsz százalékát, mégpedig 45 millió euróért.

Csien-lin vagyona 25 milliárd euró, azaz gyökeres változások várhatók a klubnál, különös tekintettel a transzferekre. Egyébként a klubpapírok valamivel több mint felét Miguel Ángel Gil Marín, egyötödét az elnök, Enrique Cerezo, a maradékot meg a Gil Marín família pár tagja és néhány kisebb részvényes bírja.

A kínai Krőzus cége, a Wanda Group az ingatlanüzletben és a szórakoztatóiparban tevékenykedik főleg, s több idényen át a kínai profi liga főszponzora volt, a főnök pedig maga állta José Antonio Camacho bérét, amikor az leült a kínai válogatott kispadjára.

KEZD ÖSSZERÁZÓDNI A VALENCIA

Anyagi helyzetének stabilizálásával nemcsak hogy elkerülte a csődöt a Valencia CF, hanem a nyáron már erősítésekre is futotta, és André Gomes, Nicolás Otamendi, Shkodran Mustafi, Rodrigo de Paul, Lucas Orbán, Yoel Rodríguez, Álvaro Negredo, Bruno Zuculini, Rodrigo Moreno (utóbbi négy kölcsönbe) után januárban megérkezett a már a nyáron beharangozott Enzo Pérez.

A világbajnoki ezüstérmes középső középpályás 25 millió euróért, azaz negyedszázmillió euróért jött a Benficától, és ez éppen annyi, mint az eddigi klubrekord (Joaquínért a Real Betisnek, 2006-ban). Nem sokáig ülnek egyébként eme virtuális trónon, mert 30 millióért megveszik a „denevéresek” a nyáron Rodrigo Morenót a Benficától. De térjünk vissza Pérezre: 2011-ben alig 2.4 millióért hozták el őt a portugálok az Estudiantestől, és ugyan rengeteget képes futni, ütközni, harcolni, csodát nem szabad várni tőle.

Fizetésére a kölcsönből visszatérő örök ígéret karmester, Míchel és a saját nevelésű támadó mindenes, az éppen befutó 22 éves Carles Gil eladásával teremtettek elő fedezetet. A nála is fiatalabb jobbszélsőnek, Robert Ibáneznek sem maradt helye a keretben, de csak kölcsönbe került a Granadához. Reménykedhet a jobban, lévén elengedése előtt 2018-ig hosszabbítottak vele.

Akárcsak az edzővel, Nuno Espírito Santóval, aki a hírek szerint nem győzi védeni értékeit: egyre többen arról számolnak be az angol sajtóban, hogy az argentin bekkért, Nicolás Otamendiért lassan már 50 milliót sem sajnálna a Manchester United (ennyi a kivásárlási ára, amelyen a Manchester City és az Arsenal is elgondolkodott a lapok szerint, mivel a Valencia-tulaj Peter Lim nem hajlandó alkudozni). Az Arsenal spanyol értesülések szerint 45 milliót is adna a Joao Pereira, José Luís Gaya kettősért: az összeg természetesen erősen eltúlzott, sőt, igazából feleennyiért meg lehet venni a 19 éves balbekket, a Manchester City által is monitorozott Gayát (az érdeklődésre szerződéshosszabbítási tárgyalással reagál a Valencia, hiszen a fiatal még azt a bért kapja, amit a tartalékok között kiérdemelt); a harmincesztendős portugál jobbhátvédnek meg a nyáron kifut kontraktusa (bár egyidényes opcióval bír).

Érkezhet viszont a Manchester Unitednél már leltári számot is kapó Darren Fletcher, de az ő tiszteletdíját csak úgy tudják előteremteni, ha még januárban új gazdát találnak a Bruno Zuculini, Filipe Augusto, Javi Fuego hármasnak. Segíthet a gondon a balszellő Federico Cartabia, aki kölcsönben a Córdobában vitézkedik, ám a Super Deporte szerint valósággal ölik érte egymást az angol klubok. Természetesen saját nevelésű játékos ő is, értéke ötmillió euró.

Célpont még a fulhames támadó mindenes, Bryan Ruiz (másodosztályú klubja nehezen nyögi heti 57 ezer eurós bérét), de sokkal jobb fogás lenne nála a Cityre „ráunó" James Milner, aki a nyártól ingyen elvihető. Csak éppen aláírásáért az Arsenal, a Liverpool és az Inter is sorban áll.

Meglehet, januárban még egy igazán nagy fogása lesz Limnek, már ha ráígér az Olympique Lyon, a Southampton, a West Ham, a Sunderland és a Feyenoord ajánlatára a hollandus tankért, Dirk Kuytért, aki ugyan már elhullatta fiatalságának porát, hiszen 1980-ban született, de másfél idényig még biztosan erősítést jelent bármelyik topligában.

HÁROM ISMERŐS NÉV IS FELBUKKANT

A kisebb csapatok igazolásaira kitértünk már a múlt héten, azóta három ismerős névvel is találkozhattunk a friss mozgásoknál.

A már 32 éves nigériai őserő támadó, Kalu Uche az Espanyol, a Wisla Kraków, a Bordeaux, az Almería, a Neuchatel Xamax és a Kasimpasa után nekilátott Közel-Kelet bebarangolásának, anyagi okokból, és az El-Dzsais, valamint az al-Rajjan után most megtért a La Ligába, a Levantéhez. Testvére, a szintén csatár Ikechukwu Uche egyébként a Villarreal profija.

Emanuel Insúa még csak 23 éves, és az argentin balhátvéd neve sem véletlenül ismerős, lévén a Boca Juniorstól a Granadához transzferált játékos testvére a válogatott Emiliano Insúa, aki szintén a Bocából indult, jelenleg a Liverpool, a Sporting CP és a Galatasaray után az Atlético igazoltjaként a Rayo Vallecanóban kölcsönjátékos. José Mari szintén játszott az Atléticóban, sőt, a Milanban is, de aki most visszatért ilyen névvel a Colorado Rapidstól Spanyolországba, a Levantéhez, nem a már visszavonult támadó, hanem egy 27 éves védekező középpályás.