Spanyolország: érzelmes levélben búcsúzik Iniesta Torrestől

Iniesta az El Mundocímű spanyol lapon keresztül tette közzé a visszavonulását júniusban bejelentő Torresnek írt levelét – a spanyol csatár pénteken magyar idő szerint 12.30-tól játszotta karrierje utolsó meccsét, ráadásul csapata, a Szagan Toszu éppen Andrés Iniesta és David Villa gárdája, a Vissel Kobe ellen lépett pályára.

„Furcsa ez. Nagyon furcsa, azt mondanám, csodálatosan furcsa. Itt vagyunk mindketten, éppen arra készülünk, hogy lejátsszuk karriered utolsó mérkőzését. Nekem még maradt egy kicsi. Szóval itt vagyunk, a világ másik felén. Olyan, mintha az élet – amilyen humoros – összehozott volna minket Japánban, hogy elbúcsúzhassunk.”

„A futball több mint húsz éve – amikor még gyerekek voltunk – összehozott minket. Mindig te leszel a Kölyök, már soha semmi nem választhat el minket egymástól. Utópisztikus álmaink voltak. Az a gól, amit az U16-os Európa-bajnokságon szereztél Angliában – sosem felejtem a gesztusodat, amellyel nekem ajánlottad a gólodat. Láttam a tévében, mert haza kellett jönnöm sérülés miatt.”

„Emlékszel, Fernando, arra a Trinidad és Tobagóban aláírt mezre az ígérettel együtt, ami akkor teljesíthetetlennek tűnt? De megcsináltuk. Azóta pedig mindig együtt Bécsben, Johannesburgban... Az a felejthetetlen passz Xavitól, ami után igaza lett a bölcs tanárnak, Luisnak (Luis Aragonés szövetségi kapitány – a szerző). És az a befejezés, amivel mindannyian megszereztük életünk legfontosabb gólját.”

„Külön, de mégis mindig együtt. Az utolsó pillanatokig. Mezektől és klubhovatartozástól függetlenül. Éltünk más városokban, te Madridban, én Barcelonában. Mégsem voltunk ellenségek soha. Pusztán barátok, akik különböző mezt viseltek, mégis egyesültek abban a bizonyos vörös bőrben. Vagy Rojita, akárhogy is hívjuk (magyarul kb. vöröske, a spanyol válogatott mezére utal ezzel – a szerző).”

„Sokan nem tudják, de messziről jön a közös történetünk. Nagyon messziről. Szinte nem is számított, hogy egy nap átlépted a határokat, egészen a Premier League-ig menve, ahol felfedezték egy különleges Kölyök tehetségét – először a Liverpoolban, majd a Chelsea-ben. Amikor hazatértél az Atléticóhoz, izgatott voltam, mint mindenki más, hiszen a futball – a sportsikereken vagy kudarcokon túl – egy életfelfogás. És te, Fernando, méltósággal ruháztad fel ezt a sportágat. A mi sportunkat. Nem beszélek a góljaidról, amiket évek óta nem tudok számon tartani, vagy a címekről, amiket nyertél csodálatos pályafutásod során. A viselkedésedről beszélek, arról, ahogyan tisztelted a játékot, a csapattársat, az ellenfelet, és persze a labdát.”

„A kamerák kereszttüzétől és a rivaldafénytől távol, névtelen pályákon kezdtük, hogy ezernyi élményt szerezzünk közösen, végül pedig világbajnoki címet nyerjünk a hazánknak.Amikor majd összefutunk Spanyolországban, megmutatom neked azt a mezt, azt a kincset, amelyet senki más nem fedezett fel. Habár igaz, a barátságodnál nincs nagyobb kincs, Fernando. Fantasztikus utazás volt. A világ minden szegletébe eljuttatott minket. És nézd, hol vagyunk ma: Toszuban, te és én egy focimeccset játszva. Még egyet. De nem csak egy meccset, hanem az utolsó meccsedet – ki gondolta volna?”

„Farkasszemet nézel David Villával és velem, aztán hazamész. A tieid várnak rád, bár tudnod kell, a labda szomorúbb lesz ma, mint tegnap volt. Élvezz ki mindent, ami rád vár, és legyél boldog. De milyen furcsa ez, Fernando… Még el sem mentél, és máris hiányzol.”

Fernando Torres pályafutásátaz Atléticónál kezdte, amelynél több mint 200 mérkőzést játszott le, ezeken összesen 82-szer volt eredményes. A gólzsák ezt követően, 2007-ben Angliába igazolt, négy évig volt a Liverpool, négy évig pedig a Chelsea játékosa. Később Torres megfordult a Milannál, majd rövid időre visszatért az Atléticóhoz, végül pedig tett egy kitérőt Japánba.

Torres a klubjaiban összesen 255 gólt szerzett, nyert többek között Bajnokok Ligáját és kétszer Európa-ligát, míg a spanyol válogatottal – melyben 110 alkalommal lépett pályára, s 38-szor talált be – 2008-ban és 2012-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, míg 2010-ben világbajnoki címet ünnepelhetett. A 2008-as Eb döntőjében Fernando Torres nevéhez fűződött az egyetlen, mindent eldöntő találat. A La Ligában kétszer is volt gólkirály.