„Már majdnem rámosolyogtam, mire kaptam egy pofont”

A példaképéül egy meghatározó kisgyerekkori találkozás nyomán Egerszegi Krisztinát választó hódmezővásárhelyi tehetség 13 évesen nyerte az első felnőttbajnoki címeit, legközelebb pedig, 1999-ben már hat győzelmet aratott: az ötven méter kivételével minden gyorsúszószámban diadalmaskodott.

A pillangón és vegyesen is kiváló, 2001-től a fővárosban, a Kőér utcai „műhelyben" pallérozódó versenyző összesen háromszoros világbajnoki és ötszörös Európa-bajnoki ezüstérmes, hétszeres kontinenselső az ifik között, később hatszoros rövid pályás Eb-aranyérmes és 57-szeres magyar bajnok a felnőtteknél, országos csúcstartó 400 m és 1500 m gyorson, továbbá 800 m gyorson volt rövid pályás Európa-csúcstartó is.

Joggal várt mindenki, s ő önmagától is hasonló vagy még jobb folytatást a 2004-es athéni játékokon, de miután ott nem szerepelt jól, majd a következő esztendő is gondokkal volt teli, 2005-ben hátat fordított a versenyzésnek – mindössze húszévesen!

Négy esztendővel később azonban visszatalált hozzá, de minden korábbinál látványosabban letéve a garast a számára mindig is jobban fekvő hosszabb távok mellett: a nyílt vízi hosszútávúszásba vágott bele.

Egy versenycsúccsal megnyert 2009-es balatoni öbölátúszó-viadal után, két évvel ezelőtt, élete első komolyabb ilyen megméretésén, az eilati Európa-kupán 10 kilométeren ötödikként végzett, ám az izraeli erőpróba sokkal több élménnyel gazdagította, mint csupán egy ígéretes helyezéssel. Az immár debreceni színekben szereplő Risztov Éva erről beszélt az NS 2010. május 12-i számában.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
– Hihetetlenül élveztem minden pillanatot! Sokkal rosszabbra számítottam, leginkább a sós víztől tartottam, de szerencsére nem okozott gondot. Leláttam a tenger nagyjából nyolc-tíz méter mély fenekére, mesés volt! Az egyik legnagyobb élményem persze az, hogy egyáltalán le tudtam úszni a tíz kilométert.

– Kételkedett ebben?
– Abszolút nem tudtam, mi vár rám. A verseny előtt meghallgattam az edzőm tanácsait, de úgy véltem, úgyis azon múlik minden, hogy úszás közben miként reagálok a számomra váratlan történésekre. A rajt után például megdöbbenve tapasztaltam, hogy ütik-vágják egymást a résztvevők. Jobb ebből kimaradni, gondoltam, ezért kihúzódtam a mezőny szélére, ami viszont nem jelenti, hogy én nem kaptam maflásokat. Tele vagyok karmolással... Természetesen engem sem kell félteni, senkinek sem maradtam adósa!

– A sportágnak ezt az „elemét" nemigen gyakorolhatja a medencében...
– Éppen ezt mondtam én is – erre valóban csak a versenyeken lehet felkészülni. Gondoljon csak bele, a táv vége felé egy brit lány került mellém, egyszer csak egymásra néztünk, már majdnem rámosolyogtam, hogy „helló!", mire kaptam egy pofont! Ilyenkor mit csinál az ember? Minimum meglepődik. Rajtam is átfutott, hogy hú, ez itt így működik? Aztán kénytelen voltam felvenni a tempót, a verseny fonalát, és szokni ezeket a sajátosságokat. Más kérdés, hogy mivel a férfiakat – kicsit később – utánunk indították, egyszer csak utolértek bennünket, s onnantól kezdve egy darabig azt sem tudtam, hol vagyok...

– Van reménye rá, hogy ilyen viadalokon edződhet a jövőben?
– Nagyon szeretném... Olyan boldog vagyok, nem gondoltam volna, hogy így megoldom ezt a többismeretlenes egyenletet. Nem is úsztam ki magam, úgyhogy a verseny után néhány órával mondtam is az edzőmnek, hogy most azonnal indulhatunk egy újabb tíz kilométeres küzdelemre!

Ha nem is rögtön, de még jó néhányon szerepelt, 2010-ben 5 és 10 km-en is megnyert egy-egy Ek-futamot, tavaly pedig már a világkupában is összejött neki egy ezüst a hosszabbik távon. Emellett Risztov Éva tavaly tétre menően visszatért a medencébe is, és megúszta a londoni kvótát – miközben a 2011-es és az idei magyar bajnokságon egyaránt első lett 400, 800 és 1500 gyorson. Utóbbiban új országos csúcsával a világranglista élére ugrott, de az olimpián értelemszerűen 800-on készül indulni.

Azonban a nyáron még megpróbálkozik majd – szó szerint – kiharcolni a részvétel jogát 10 kilométeren is, mert úgy érzi, abban lenne a legnagyobb esélye, mivel neki nagyon fekszik az a fajta monotonitás. És hát ezúttal már akkor sem fog meglepődni, ha csípni, rúgni, pofozkodni kell...