Sportpályáról a Fehér Házba: a 10 legsportosabb amerikai elnök

10. Richard Nixon10. Richard Nixon

Az Államok 37. elnöke (1969–1974) főiskolásként a Whittier College amerikaifoci-csapatát erősítette, legalábbis tagja volt a gárdának. A Fehér Házba beköltözve pedig a főváros csapatának, a Washington Redskinsnek lett (hacsak nem volt már korábban is) lelkes szurkolója. Olyannyira szívén viselte a Rézbőrűek szereplését, hogy egy ízben még egy támadásvariációt is küldött a szakmai stábnak. Az amerikai lap nem írja, hogy megjátszották-e az elnöki play-t, pedig Trükkös Dick– ahogy ellenségei és barátai hívták– biztosan hű maradt nevéhez ezen a téren is. Nixonnak még arra is volt gondja, hogy munkahelyén bowlingpályát építtessen, és ott vezesse le a melóval járó feszültséget.

9. Woodrow Wilson

Az USA 28. elnöke (1913–1921) két ciklust húzott ki Washingtonban, és közben letudott egy világháborút is. Középiskolában egészen jó baseballjátékos hírében állt, azonban a Harvard Egyetemre kerülve felhagyott ezzel a szép sporttal. Későbbi beosztottjai, mint „lelkes, ám nem túl képzett” golfozót jellemezték.

8. Barack Obama

A nagy ország 44., frissen újraválasztott elnöke, még szülőföldjén, Hawaii-on kezdett kosárlabdázni, tehetséges tagja volt a középiskolai csapatnak. A chicagói egyetemen már inkább a jogi tanulmányaira koncentrált, de máig nagy szerelmese a sportnak: se szeri, se száma a kosarazó Obamát bemutató videóknak, sőt a másodszor is megválasztott Obama a keddi választás napján is kosárlabdázással vezette le a várakozás miatt felgyülemlett feszültséget. Otthonában, Chicagóban a Hope Athletic Centerben dobálgatott, a Fehér Ház szakácsa, a sógora és nem utolsó sorban a hatszoros NBA-győztes Scottie Pippen társaságában. „Nem mondanám különösen agresszív játékosnak, de kihasználja a védelem adta lehetőségeket. Szerintem korábban sokkal keményebb játékos volt, de most visszafogottan játszott, nehogy lesérüljön” – értékelte az elnök játékát a Bulls legendája.

Obama egyébként nemcsak kosarazik, újabban egyre többet golfozik. Mint mondják: már egész jók a gurításai, de a swingjén még lenne mit csiszolni.

7. Theodore Roosevelt

26.-ként foglalhatta el az elnöki irodát 1901-ben, és két cikluson át, 1909-ig töltötte be a világ első emberének szerepét. A Harvardra járt, kitűnő tanulóként tagja volt az egyetem legjobb klubjainak, így a legendás Porcelán Klubnak, és az Alpha Delta Phi-nek. Rengeteget sportolt: evezett, bokszolt, és már ismert politikus volt, amikor orvosai eltiltották a futballtól. Amondó volt: inkább űzzön az ember bármilyen sportot bármilyen rosszul is, mintsem csak nézője legyen a legjobb mérkőzéseknek. Nagyszerű fizikumának (illetve a zakója zsebében lapuló acél szemüvegtoknak és a beszédét tartalmazó papírkötegnek) köszönhette, hogy 1912. október 14-én túlélt egy merényletkísérletet, amikor Milwaukeeban tartott kampánybeszéde során egy New York-i kocsmáros közelről mellkason lőtte. Teddy azonban nem hátrált meg: elmondta másfél órás beszédét.

6. George W. Bush

Obama elődje, azaz a 43. amerikai elnök (2001–2009) megannyi mókás megnyilvánulással lopta be magát sokak szívébe. A nem túl iskolázott, ám nagyszájú és vagány texasi 43 évesen futotta le élete első maratoniját, és még néhány évvel később is képes volt 7 percen belül futni az egy mérföldet (kb. 1620 m). Az USA legjelentősebb elnöki sportpillanatai közé tartozik az, amikor 2001. október 30-án, alig másfél hónappal a 9/11-es merényletek után ő végezte el a baseball-liga döntőjének (World Series) 3. mérkőzésén a kezdődobást a New York-i Yankees Stadionban. A tökéletes dobásban még a pulcsi alatt lapuló golyóálló mellény sem zavarta.

5. John Fitzgerald Kennedy

35. elnökként költözött be 1961-ben a Fehér Házba, hogy két évvel később, egy máig homályos indítékú merénylet vessen véget földi pályafutásának. Az egyik legnagyobb presztízsű amerikai család sarjaként szinte kötelező volt számára, hogy a legjobb iskolákba (Harvard, London School of Economics) járjon, katonai szolgálatot teljesítsen (a haditengerészetnél vitézkedett a II. világháborúban), és nagyszerű sporteredményeket mutasson fel. Az ifjú Kennedy így próbálkozott az amerikaifutballal és a golffal is, de a legszebb eredményeket úszóként érte el. Emellett nagyszerű vitorlázó volt: több ízben is átkelt vitorlással Amerikából Európába.

4. Ronald Reagan

A westernfilmek közepesen népszerű színészéből 1981-ben az USA 40. elnökévé avanzsáló művész (1989-ig volt állandóra bejelentve a Fehér Házba) – már csak szakmájából adódóan is – kiváló lovas volt. Középiskolásként azonban még vízi mentőként vállalt állást az Illinois állambeli Dixon mellett száguldó Rock River mentén, ahol minden alkalommal, mikor megmentett egy embert, egy rovátkát karistolt az egyik fatörzsbe. A legenda szerint munkavállalása idején 77 rovátka gyűlt össze... Főiskolai tanulmányait az illinoisi Eureka College-ban tudta le, ahol az amerikaifoci-csapat tagja és az úszócsapat kapitánya volt.

3. George H. W. Bush

Idősebb Bush 41-es sorszámmal ült be az elnöki karosszékbe (1989–1993). Fiatalon a baseball volt a mindene: a Yale Egyetemen első ütőként tagja volt annak a csapatnak, amelyik 1947-ben és 1948-ban is bejutott (és kikapott) az egyetemek számára létrehozott College World Series első két kiírásának döntőjébe. Pletykák szerint, amikor 1981. március 30-án Reagan elnök ellen merényletet követtek el, a nyolcórás életmentő operáció alatt az alelnök, azaz Bush Sr. (ideiglenesen az USA elnöke) teniszezéssel ütötte el az időt. 85. születésnapját pedig ejtőernyős ugrással ünnepelte.

2. Dwight D. Eisenhower

A II. világháborúban a szövetséges csapatok egyik tábornokaként jelesre vizsgázó Ike 1953-ban még mindig annyira népszerű volt, hogy 34. férfiúként bemasírozhatott a Fehér Házba. Egyetemen, természetesen, focizott, és nem volt egy anyámasszony katonája. A West Point linebackereként többek között azzal szerzett hírnevet, hogy egy 12-es Army–Carlisle mérkőzésen láthatóan végleg megpróbálta kivonni a játékból a kor egyik legsokoldalúbb játékosát, Jim Thorpe-ot. A brutális belépő azonban nem érte el a célját, és miután Thorpe visszatért a pályára, Eisenhower szemmel láthatóan csalódott volt.

1. Gerald Ford

A későbbi öltönyös kopasz fickóról, aki az Államok 38. elnöke volt (1974 és 1977 között) kevesen gondolnák, hogy legendás egyetemi amerikaifoci-karriert tudhatott maga mögött. Már a középiskolában is csapatkapitánya volt a Grand Rapids South High School együttesének, sőt a centerként és linebackerként játszó ifjút még a városi válogatottba is meghívták. Itt figyelt fel rá a Michigan Egyetem, és a neves alumni ösztöndíját két országos egyetemi bajnoki címmel hálálta meg: vezére volt a Wolverines 1932-ben és 1933-ban diadalmaskodó csapatának. A következő évben azonban csak szenvedtek a Rozsomákok, csupán egy mérkőzést nyertek meg, Ford mégis ekkor vált legendává. A későbbi bajnok, pazar formában lévő Minnesotát fogadták, és a félidőben 0–0-ra álltak ellenük. „Könnyekkel a szememben mentem be az öltözőbe a fiúk után – emlékezett vissza évekkel később a csapat másodedzője, Bennie Oosterbaan – elképesztő volt, amit műveltek. Különösen Ford és Cedric Sweet volt fantasztikus. A szívüket kitették a pályára, mindenhol ott voltak.”

Ugyanebben a szezonban a Chicagói Egyetem elleni meccsen szerelte Jay Berwangert: ő lett az egyetlen amerikai elnök, aki földre tudott vinni egy későbbi Heisman Trophy-győztes (az egyetemi futball MVP-je) játékost.

A Georgia Tech elleni találkozó előtt pedig emberségből is jelesre vizsgázott: a Georgia ugyanis nem akart kiállni a Michigan elleni meccsre, ha utóbbiaknál pályára lép Willis Ward, aki 1890 óta az első afroamerikai játékos volt az egyetemi ligában. Fordnak azonban Ward volt a legjobb barátja, szobatársak voltak a kollégiumban és az idegenbeli meccseken, úgyhogy közölte: ha Ward nem játszik, őt is felejtsék el. A botránynak végül Ward vetett véget: közölte, lemond arról, hogy pályára lépjen, viszont ragaszkodik barátja, Ford játékához. 1935-ben az egyetemi All-Star csapat tagjaként Ford játszhatott a Chicago Bears ellen is. 48-as számú mezét 1994-ben visszavonultatta a Michigan University.