Szuperkupa külföldön – akár Dunaszerdahelyen?

De a fő kérdés egyelőre: valóban megöli a pénz a futballt, ha így kiárusítják az európai ligák a versenyeiket?

A spanyolok előtt az olaszok és a franciák is vitték már idegenbe a szuperkupájukat, de a spanyolok voltak az elsők, akik ezért a szokásos két résztvevő, vagyis a bajnok és a kupagyőztes mellé még kettőt bevontak.

Bevallom, hiába keresem, nem találom a hibát a spanyolok koncepciójában.

Kerestek egy csomó pénzt, és emellett népszerűsítették a La Ligát egy új piacon, ami akár a konkrétan megkapott összegeknél is többet érhet a jövőben. (Ebben segítségükre volt az is, hogy a „Valverde-kupa” ikonikus meccseket hozott – az egyik elődöntőmegbuktatta Ernestót, a másik meg hősé tette akiállított Federicót.)

A spanyol szurkolók számára valóbanelérhetetlen volta rendezvény, de nem is volt cél, hogy ők jöjjenek, hiszen eleve a helyiekkel akarták megtölteni a lelátót.

És hogy elvtelenség lenne elvinni egy ilyen eseményt több ezer kilométerre? Hogy ez azt jelentené, hogy csak a pénz számít, a tradíciókat meg sutba dobják?

Mielőtt válaszolnék, hadd kérdezzek vissza: meg tudja mondani valaki, mi lett a tavalyi spanyol szuperkupa-mérkőzés eredménye?! Vagy a tavalyelőttié?! (Google nem ér.)

Ugye nem?

Szóval kit is érdekel tulajdonképpen ez a sorozat?

Nem bajnoki meccseket vittek el, nem a Király-kupa döntőjét, hanem a harmadik, legkevésbé értékes kupát. Szerintem ez bőven belefér.

Fontos hozzátenni, hogy nemrég még azt tervezte a spanyol liga, hogy évente egy-két bajnoki találkozót is elvisznek az Egyesült Államokba, de végül a közfelháborodás csírájában fojtotta el ezt a projektet. Ebből látszik, hogy nem csak a pénz számít, és a hagyományok igenis fontosak – a szuperkupa lett az az optimális kompromisszum, amelyben az anyagi érvek a legfőbb tradíciók átvágása nélkül érvényesülhetnek. Sőt, a szaúdi rendezés szerintem kifejezetten megemelte a szuperkupa érdekességét, vonzerejét, ezekre a meccsekre a kimeneteltől függetlenül is többen fognak emlékezni, mint a korábbiakra, lásd újra a fenti kérdésemet a tavalyi-tavalyelőtti eredményekről.

Azt már csak az ördög ügyvédjeként jegyzem meg, hogy szerintem briliáns ötlet lett volna az amerikai bajnokik megszervezése is, hiszen a spanyolajkú lakosok és bevándorlók hatalmas potenciális piacot jelentenek, ez a néhány meccs pedig az összesen 380-ból egyáltalán nem lett volna kibírhatatlan. De nem bánom, hogy az általános ellenkezés megvétózta a tervet (nem mintha bármilyen közöm lett volna hozzá persze), mert ez is bebizonyította, hogy nem minden a pénz, vagyis még mindig nem lehet azzal vádolni a modern futballt, hogy az anyagi javakért minden értékét kiárusítja – bármilyen sűrűn hangzik is el ez az előítélet.

(Egy erős kérdőjele kétségkívül van a szaúdi kalandnak: a világsztárok fellépése apránként legitimálhatja a helyi rezsimet, amely az emberi jogok súlyos megsértésével irányítja az országot, és nagyrészt éppen e legitimációs célból próbál egyre több nemzetközi sporteseményt a királyságba hozni, a Andy Ruiz–Anthony Joshua ökölvívó címmeccstől a Dakar-ralin át akár egy jövőbeni Formula–1-es futamig. Elveihez hű reálpolitikus legyen a talpán, aki eldönti, hogy ha mondjuk Kína, Oroszország, Azerbajdzsán vagy Kazahsztán már rendszeres helyszíne a nagy nemzetközi eseményeknek, akkor mi az a szint, ameddig még el lehet-e menni, Szaúd-Arábia még belefér-e vagy sem. Én ezt a kommentelőkre bízom.)

De ahogy az elején is utaltam rá, nem a spanyolok találták fel a spanyolviaszt: az olaszok és a franciák már évek óta külföldre viszik a szuperkupájukat, mind a négy nagy amerikai liga, az NFL, az MLB, az NBA és az NHL is játszott már alapszakaszmeccseket Európában és Mexikóban, és az angoloknál is többször felmerült a 39., külföldi Premier League-forduló ötlete. Ez utóbbi esetében nem látszik esély a megvalósításra, de ott van nekik a Ligakupa, amelynek a legkisebb presztízse – ideális lenne arra, hogy a jövőben akár egy komplett fordulót (pl. a negyeddöntőket vagy az elődöntőket) külföldre vigyenek belőle.

Minderre persze könnyen mondhatjuk azt, hogy nem a mi problémánk, hiszen a közeljövőben nem fenyeget az a veszély, hogy az MLSZ-nek Szaúd-Arábiából vagy Kínából érkező ajánlatokat kellene fontolgatnia a Magyar Szuperkupa rendezésekor. (Már csak azért sem, mert nálunk az elmúlt években már nem is rendeztek szuperkupát az érdektelenség vagy ki tudja, mi miatt.)

De nekem lenne most itt egy formabontó javaslatom: miért ne lehetne a Magyar Szuperkupa mondjuk Dunaszerdahelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Topolyán vagy Eszéken?

Ha már a magyar kormány kifejezetten arra használja a futballt és a szomszédos országokban működő magyar kötődésű sportegyesületek támogatását, hogy ezzel is erősítse a helyi magyarság identitását, nemzettudatát, akkor miért ne próbálnánk ezt még jobban összekapcsolni az anyaország labdarúgásával? Egyszerre több legyet is üthetnénk ezzel: újra lenne vonzereje a szuperkupának, a lebonyolításba biztosan bekerülne a két jelenlegi hazai topcsapat közül legalább az egyik, de akár mindkettő, tehát a hírverés jellege is meglenne. És ami a legfontosabb, ez is csak azt erősíthetné, hogy nincsenek közöttünk, magyarok között határok, és bár technikai okokból külön bajnokságokban kénytelenek játszani a magyar hátterű klubok, mégiscsak építhető közöttük egy híd. (És ha már a spanyolok is kibővítették a szuperkupájukat, nem játszhatna a magyar bajnok és a kupagyőztes mellett a helyi csapat is a szuperkupáért?) Ja, és mikor lenne érdemes egy ilyen sorozatot elkezdeni, ha nem a trianoni döntés 100. évfordulójának közelében…?

(Csak a rend kedvéért, üzenet az MLSZ-nek: ha ezt megvalósítják, ne feledkezzenek meg rólam…)

A pénz uralmától egészen messzire jutottunk. Érdemes néha minden ötleten elgondolkodni.