– Árulja már el, hogyan született a poszt: mire gondolt, mit akart vele mondani?
– Sanghajba érve hatalmas sor fogadott minket, nagyon sokáig kellett várakoznunk, mindenki feszült volt, én meg ezt a helyzetet akartam megmutatni – válaszolta Burján Csaba, aki az eset óta először és csak a Nemzeti Sportnak szólalt meg, a fegyelmi eljárás végéig nem is nyilatkozik többet. – Nem Kínát és nem a kínaiakat akartam szidni, hanem a helyzetet megmutatni. Nem sikerült...
– Ezt már tudja ön is.
– Persze, hogy tudom. Nem így kellett volna. Sértő módon ábrázoltam a helyzetet, elismerem, de tényleg nem ez volt a célom.
– Mi történt azután, hogy kitette Instagram-oldalára a posztot?
– Lefeküdtem aludni, mert tényleg nem gondoltam semmi rosszra, aztán reggel Bánhidi Ákos csapatvezető szólt, hogy azonnal távolítsam el, mert Linának, a vezetőedzőnknek jelzett a kínai főszponzor – ők ketten is csak ebből a jelzésből tudták meg, hogy előző este mit írtam ki. Le is vettem, ekkor írtam meg a bocsánatkérő posztot is, és természetesen elnézést kértem Linától is. Ezek után jött az edzés, majd később egy megbeszélést hívtak össze Ákosék – ott esett le igazán, mit tettem, és hogy sokkal súlyosabb a helyzet, mint gondoltam.
– Ott mi történt?
– Megtudtam, hogy Lina roppant kellemetlen helyzetbe került, a hazájában ez nagy bűnnek számít. A csapat dél-koreai edzője, Dzse Szu Csun félre is hívott, és elmagyarázta, hogy Ázsiában egy ilyen poszt, megjegyzés egészen más hatásokat vált ki. Eszembe jutott a pjongcsangi eset, amikor az olimpiai döntőben kizárták a dél-koreaiak legjobbját ötszázon, és az így a harmadik helyre lépő kanadai lányra zúdult minden, ő még fenyegető üzeneteket is kapott. Hogy ennyire érzékeny téma ez Ázsiában, egy életre megtanultam. Ráadásul ma már úgy gondolom, hogy Magyarországon is lett volna következménye egy ilyen megjegyzésnek, vagyis ez mindenhol hatással van az emberekre.
– De amikor megírta a posztot, eszébe sem jutott, hogy a szövetség és a csapat főszponzora egy kínai cég, és hogy a short track válogatottat irányító vezetőedző is kínai?
– Az a baj, hogy nem. Még csak át sem futott az agyamon: fáradt voltam, nem gondolkoztam, tényleg csak a helyzetet, a sorban állást akartam megmutatni.
– Hogyan reagált, amikor a csapatvezető közölte, hogy nem indulhat a sanghaji világkupaversenyen?
– A beszélgetés alatt és után tudatosult bennem, hogy ez már nemcsak engem érint, hanem a szövetségnek, Linának és a csapatnak is hatalmas problémát okoztam. Nagyon elkeseredtem, és csak az járt a fejemben, hogyan jöhetünk ki jól ebből az egészből. Vagyis amikor Ákos közölte, hogy nem indulhatok a vk-viadalon, arra gondoltam, ez a legkevesebb, és teljesen jogos. Csak reménykedni tudok abban, hogy Linának és a szövetségnek hosszú távon nem származik baja a meggondolatlanságomból.
– Olimpiai bajnokként még inkább oda kellene figyelnie arra, mit mond, mit tesz.
– Tudtam ezt eddig is, de most egy életre megtanultam. Olimpiai bajnokként ilyet kiírni a közösségi oldalra... Butaság volt. Ha másként fogalmazom meg, hogy elegem van a várakozásból, nem történik semmi. Mert a poszt tartalma ez akart lenni. Sajnos nem jó szavakkal tettem.
– Hogy megbánta, amit tett, egyértelmű. De mit érez és milyen gondolatok vannak a fejében?
– Sajnálom, őszintén sajnálom. Csak az a baj, hogy ezzel már nem változtatok semmin. És azt is tudom, hogy hiába mondom el többször, hiába kérek százszor elnézést, lesz, aki sohasem fog nekem megbocsátani. Mivel én írtam azt, amit, ezzel meg kell tanulnom együtt élni. De azt szeretném, ha emiatt Linára, a csapattársakra, a magyar válogatottra nem haragudna senki – az sokkal rosszabb érzés lenne, mintha rám lenne mérges valaki.
– A szövetség fegyelmi eljárást indított ön ellen. Mire számít?
– Nem tudom, mi lesz akkor, ha a szövetség mellől elpártol a főszponzor, vagy ha Lina nem marad a magyar csapat vezetőedzője. Ha engem eltiltanak, nem szólok egy szót sem. Biztosan nehéz lenne a versenyeket itthonról követni, de inkább engem büntessenek, mint bárki mást. Nem szeretném, ha az én meggondolatlanságom miatt mások bűnhődnének.