Van, ahol egy másodperc részvétel is elég az aranyéremhez

Két héttel ezelőtt a magyar sporttörténelem egyik legnagyobb sikerét aratta a rövid pályás gyorskorcsolyázók férfiváltója, amely az ország első bajnoki címét szerezte a téli olimpiákon. Azonban míg Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor megkapta az aranyérmet, Oláh Bence nem – neki tartalékként nem járt, hiszen versenyen nem lépett jégre.

Hasonlóan járt 24 évvel korábban John Kah is, aki 1991-ben Steven Bradbury, Kieran Hansen, Andrew Murtha és Richard Nizielski társaként világbajnok lett 5000 méteren. A sportoló két olimpián is szerepelhetett, de az ausztrál váltó 1992-ben, Albertville-ben elrontotta az elődöntőt, két évvel később, Lillehammerben pedig hiába javított, és nyert bronzot, Kah nem lépett jégre, így lemaradt országa első téli olimpiai érméről.

ÚSZÁS: 1984

Úszásban az 1924-es olimpián még senkit sem zavart, ha más szerepelt az előfutamban és más a döntőben, így lehetett bajnok az amerikai Dick Howell, aki Ralph Breyer, Harry Glancy és Wally O'Connor társaként kiharcolta a döntőbe jutást, ott azonban már Johnny Weissmuller szerepelt helyette. A második helyezett ausztráloknál szintén öt, a harmadik svédeknél hat úszó kapott érmet.

1928-tól azonban életbe lépett a szabály: ugyan úszhat más az előfutamokban és más a döntőben, de csak utóbbiaknak jár érem. 1984-ig számos olyan sportoló akadt, aki lélekben olimpiai bajnoknak vallhatja magát, gyakorlatilag azonban nem, a Los Angeles-i játékokig tényleg csak a finálé résztvevőit díjazták.

1984-től aztán jöhetett a Kánaán, azon országok, ahol négynél több jó sportoló volt egy-egy váltóban, akár nyolc ötkarikás bajnokot is kitermelhettek: az amerikai úszóválogatott 4x100-as vegyes váltója már első nekifutásra teljes sort cserélt, Dave Wilson, Richard Schroeder, Mike Heath és Tom Jager kiharcolta a finálét, ahol Rick Carey, Steve Lundquist, Pablo Morales és Rowdy Gaines új világcsúccsal győzött.

ATLÉTIKA: 1988

Atlétikában erre az áttörésre 1988-ig kellett várni, akkor a 4x400-asok között az olimpiai bajnok Egyesült Államok és a bronzérmes NSZK színeiben hat-hat, a második Jamaicánál öt atléta szerzett érmet.

Ha a közelmúltnál maradunk, akkor a 2016-os riói játékokat hozhatjuk fel példának: Jamaica az Asafa Powell, Yohan Blake, Nickel Ashmeade, Usain Bolt összeállításban nyert aranyat a 4x100-as váltóban, de olimpiai bajnoknak vallhatja magát Kemar Bailey-Cole és Jevaughn Minzie is. Bailey-Cole igazi előfutammenő, ő úgy mondhatja magát kétszeres olimpiai és egyszeres világbajnoknak, hogy fináléban egyik alkalommal sem futott.

VISSZAMENŐLEG 112 VB-ARANY

A futballban Ronaldo kapcsán gyakran hallani, 1994-ben úgy lett világbajnok, hogy egy percet sem töltött a pályán: a Cruzeiro 17 éves játékosa az Egyesült Államokbeli vb-n még Ronaldinhóként szerepelt, mivel Ronaldo Rodrigues de Jesus nevű, Japánban légióskodó védőtársa használta a Ronaldo, néha a Ronaldao nevet.

Lehet, az ő példája indította el azt a lavinát, amely végén 2007-ben Sepp Blatter, a FIFA akkori elnöke bejelentette: visszamenőleg minden olyan játékos megkapja az aranyérmet, aki a világbajnokságon pályára lépett, de a döntőben nem szerepelt és csapata világbajnok lett. Ezzel olyan klasszisok kapták meg megérdemelt elismerésüket, mint a brazil Pelé (1962), az angol Jimmy Greaves (1966) vagy a nyugatnémet Günther Netzer (1974) – 1930 és 1974 között összesen 122 játékos részesült elismerésben.

Azért 1974-gyel bezárólag, mert a FIFA 1978-tól vezette be, hogy a keret összes tagja érmes lesz, akkor Argentína és Hollandia 25-25 arany-, illetve ezüstérmet kapott.

„Úgy igazságos, hogy a játékosok utólag megkapják a megfelelő elismerést. Megpróbáljuk felkutatni mindenkinek a családját, és bár lehet, nem tudjuk pontosan reprodukálni, de kapnak érmet, hiszen győztes válogatott tagjai voltak. Követjük az olimpiai modellt, és elismerjük mindenki erőfeszítését, akkor is, ha a döntőben nem lehetett pályán” – nyilatkozta tizenegy éve Blatter.

CSAK AKKOR BL-GYŐZTES, HA JÁTSZOTT

2015-ben érdekes helyzetbe került a Barcelona, amely a BL-döntőben 3–1-re legyőzte a Juventust, és kihasználva az UEFA szabályzatát, amely 40-40 érmet biztosít a döntő két résztvevője számára, minden kerettagot megjutalmazott.

Azonban később az európai szövetség jelezte, csak azok a játékosok számítanak BL-győztesnek, akik pályán voltak a szezon során (akár csupán minimális mértékben), így Thomas Vermaelen, Claudio Bravo, Jordi Masip és Douglas Pereira nem részesülhet éremben.