– Elnök úr, a pjongcsangi nem az első olimpiája, ám bizonyos szempontból mégiscsak az.
– És most MOB-elnökként érkezett.
– Ez most valóban egy új sapka. Megint nemzeti színeket, de immár a sportágak egészét képviselem. Ami szintén különleges ízt ad mindehhez, hogy a pjongcsangi az első téli olimpiám.
– Pjongcsang abból a szempontból is különleges, már a rajt előtt is, hogy hosszú idő után éremesélyünk van. Elnökként, egykori sportolóként kellett tompítania ezt a fajta terhet?
– Van és ezúttal is volt elképzelésem arról, hogy mit és hogyan kommunikálok, ám ez a helyzet túlnőtt a Magyar Olimpiai Bizottságon, amit egyáltalán nem bánok. A Magyar Országos Korcsolyázószövetség vezetősége és a versenyzők is önbizalommal telve nyilatkoztak az esélyeikről, aminek én kifejezetten örültem. Jó volt hallgatni őket, és attól kezdve már nem is akartam az óvatosság felé terelni a kommunikációt. Tudjuk mindannyian, hogy a rövid pályás gyorskorcsolya nagyon összetett sportág, amely ötvözi a fizikai, a technikai és a taktikai elemeket, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy oda tudnak érni a srácok a mezőny elejére – ezt mutatják az elmúlt évek eredményei. Ha pedig ezt mutatják, miért vágjunk neki egy olimpiának szerényebb elvárásokkal, mint egy világ- vagy Európa-bajnokságnak? Hajrá, fiúk, hajrá, lányok, csináljuk! Mindannyian tudjuk, hogy képesek rá.
– Rióban ugyan a nemzetközi szövetség képviseletében volt jelen, de magyarként vagy éppen korábbi vívóként szurkolhatott a mieinknek?
– Nem, az elfogadhatatlan lett volna – belül persze szorítottam a mieinkért.
– Pjongcsangban e tekintetben meddig mehet el?
– Most meg az lenne a furcsa, ha a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőjeként nem szurkolnék a magyaroknak! A legnagyobb drukker leszek, és remélem, minél többször lesz alkalmam rá.
A hivatalos programban még hiába keresnénk a hóröplabdát, ám bemutató sportágként már megjelenik Pjongcsangban a röplabda legfiatalabb szakága. A játékokon olimpiai és világbajnok sportolók adnak ízelítőt a műfajból. De nemcsak a téli olimpián, idehaza is ismerkednek vele, hiszen Eplényben szombaton és vasárnap rendezik meg az első országos hóröplabda-bajnokságot. A férfimezőnyt 10, a nőit 12 páros alkotja, s nem babra megy a játék, hiszen a győztes indulhat a sportág első Európa-bajnokságán, amelyet március 23–25-én Wagrainban rendeznek meg. A hazai játékosok többsége még nem is játszott havon, de mert a szakág sok elemben hasonlít a strandröplabdára, a homokról kalandoznak a hóba a sportolók. Persze vannak eltérések: a játszmák 21 helyett 11 pontig tartanak, s nemcsak bikiniben, hanem melegen aláöltözve lépnek hóra a játékosok, s szükség van a stoplis cipőre is. A hóröplabdát a 2022-es pekingi játékokon biztosan nem látjuk, de a 2026-os olimpia műsorára már felkerülhet, s akkor a röplabda lenne az első sportág, amelynek nyári és téli játékokon is szerepelne szakága. |
– A világpolitikában kialakult helyzet miatt egy pillanatig sem aggódott, hogy Pjongcsang képes lesz-e megrendezni az olimpiát?
– Még akkor sem féltem, amikor a mostaninál sokkal rizikósabb volt a helyzet. Egyszerűen azért nem, mert a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az olimpia lebontja a falakat – amikor Szöul rendezte a nyári olimpiát, akkor sem volt semmi gond. A sport fantasztikus erejének köszönhetően nemcsak hogy nincs mitől félni az Észak- és Dél-Korea közötti kapcsolatot illetően, hanem a két ország közös zászló alatt vonul be, és közös csapatot indít Pjongcsangban. Mondjon még valamit a földön, amit ember talált ki, és ilyen csodákra képes!
– Ezért is különleges az olimpia? Vagy azért, mert csak négyévente rendezik?
– Nyilván azért, amit az előbb mondtam, bár lehet ok-okozati összefüggés, mert az eseménynek súlyt ad, hogy csak négyévente rendezik meg. Ez az oka annak, hogy néhány kivételtől eltekintve, mint a futball vagy a tenisz, nagyobb a presztízse és a súlya az olimpiának, mint a sportági világversenyeknek, holott szakmai szempontból nem feltétlenül a legerősebb viadal, hiszen az indulók száma erősen limitált.
– Elnökként milyen feladatai lesznek Pjongcsangban?
– Leginkább protokollárisak és diplomáciai jellegűek. Végig ott leszek a versenyeken, és képviselem a magyar olimpiai mozgalmat. Igyekszem jó nagykövete lenni Magyarországnak és a magyar csapatnak.
– Izgatott amiatt, hogy lesz-e újra magyar érem, vagy inkább a kíváncsiság nagyobb önben az első téli olimpiája előtt?
– Úgy tartják, hogy a téli olimpiák hangulata alapvetően kellemesebb és családiasabb, mint a nyáriaké, miközben már magam is többször átéltem, hogy a nyári olimpia milyen fantasztikus. Pozitívak az érzéseim, és nagy a várakozás bennem. Ha véget ért az olimpia, ígérem, elmondom, milyen volt a valóság a várakozásokhoz képest.
– Mikor utazna haza elégedetten Pjongcsangból?
– Most mondhatnám, amit a legtöbb sportoló vagy vezető szokott ilyenkor, vagyis ha mindenki kihozza magából a legtöbbet, elégedett leszek. De nem ezt mondom, hanem inkább ezt: ha érmet szerzünk az olimpián, nagyon elégedett leszek.