Legyőzhetetlen a szovjet biológiatanárnő

Alpesi sí: lesiklásban vigasztalódnak az osztrák hölgyek

Az 1964-es olimpia volt az első, ahol az alpesisí-versenyszámokban már nemcsak tized-, hanem századmásodperceket is mértek. Elsősorban a házigazda osztrákok remekeltek, akik három aranyérmet szereztek, akárcsak a franciák.

A férfiaknál a lesiklók dolgát megnehezítette, hogy a patscherkofeli erdőn átvezető pálya csupa latyak volt. Az osztrákok a német Wolfgang Bartelst tartották a fő esélyesnek, ám reménykedtek, hogy világbajnokuk, Karl Schranz megelőzi őt, és otthon marad az arany. Utóbbi óhajuk valóra is vált, ám nem Schranz – ő rendkívül gyenge napot kifogva csupán 11. lett –, hanem Egon Zimmermann volt a hős, a német a harmadik helyet szerezte meg.

Műlesiklásban is egy osztrák, Josef Stiegler diadalmaskodott, óriás-műlesiklásban azonban Francois Boinleu Schranzot és Stieglert is maga mögé utasította, Zimmermann pedig az edzésen megsérült, így el sem indulhatott.

A hölgyeknél műlesiklásban és óriás-műlesiklásban is kettős francia siker született, s az aranyakon és az ezüstökön jó testvérek módjára megosztoztak a Goitschel nővérek: előbbi szakágban Christine, utóbbiban pedig Marielle végzett az élen. További érdekesség, hogy mindkétszer az amerikai Jean Saubert volt a nevető harmadik, ám óriás-műlesiklásban nem bronzérmet, hanem ezüstöt szerzett, ugyanis századmásodpercre azonos időt ért el Christine Goitschellel.

Lesiklásban kárpótolták magukat a házigazdák, a dobogó mindhárom fokát kibérelték, a tetejére Christl Haas álhatott fel.

Tragikus vonatkozása a női alpesisí-számoknak, hogy ezekben versenyzett utoljára az 1960-as olimpián műlesiklásban bronzérmet szerző Barbara Henneberger, ugyanis két hónappal később, 23 évesen egy filmforgatáson életét vesztette, maga alá temette a lavina.

Sílövészet: hibátlanul lőnek az oroszok

Innsbruckban a 20 kilométeres távon mérték össze erejüket a résztvevők. Nem voltak büntetőkörök, viszont minden elhibázott lövés két büntetőperccel növelte az időeredményt.

Ennek lett az áldozata a norvég Ragnar Tveiten, ugyanis hiába futotta a legjobb időt, húsz lövéséből három célt téveszt, így a dobogóról is leszorult. A mezőnyben két orosz, Vlagyimir Melanyin és Alekszandr Privalov célzott a legpontosabban, ők lövőhiba nélkül teljesítették a futamot, Melanyin azonban több mint három perccel gyorsabb volt Privalovnál, s ez aranyat ért számára.

Bob: Monti nyolc vb-elsőség után csak olimpiai bronzérmes

Bár minden idők egyik legsikeresebb bobversenyzője az olasz Eugenio Monti, az olimpiákon hosszú ideig nem tudott aranyat szerezni. 1956-ban hazai pályán mindkét számban ezüstérmes lett, 1960-ban nem szerepelt a bob a játékok műsorán, és hiába győzött hatszor kettes bobban, kétszer pedig négyesben a világbajnokságokon előzőleg, a patscherkofeli bobpályán is csak két bronzéremig jutott.

A kettesek versenyében az utolsó futam döntött, és Montinak balszerencséje volt, ugyanis amikor ők rajtoltak, a pálya már kissé megolvadt. Ez a britek malmára hajtotta a vizet, akiket ráadásul nagyon sportszerűen kisegített, amikor meghibásodott a bobuk egyik alkatrésze – 1965-ben ezért elsőként megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fair play díját, a Pierre de Coubertin-érmet. A briteknek ez az arany volt az egyetlen medáliájuk a játékokon, négyesben az esélytelennek vélt kanadai egység végzett az élen.

Műkorcsolya: a szovjetek visszavágnak a németeknek

A férfi egyéni versenyben megtört az amerikai hegemónia: egyrészt Dick Buttonék visszavonultak, másrészt 1961-ben az amerikai csapat légibalesetet szenvedett Brüsszelben, amely után az 1963-as vb-n egy ötödik hellyel kellett megelégedniük. Innsbruckban ugyan a 15. életévét két nappal a viadal után betöltő Scott Allen bronzérmet szerzett nekik, a győztes a német Manfred Schnelldorfer lett a későbbi francia sportminiszter, Alain Calmat előtt.

A légikatasztrófával az amerikai női szakágat is nagy veszteség érte, hiszen elhunyt legnagyobb reménységük, Laurie Owen. Ennek következtében Squaw Valley ezüstérmese, Sjoukje Dijkstra előtt esély nyílott a győzelemre, és a holland versenyző élt is vele.

A párosoknál az egyik kanadai pontozónő, Suzanne Francis-Morrow okozott feszültséget, aki szinte mindenkit lepontozott – saját honfitársait kivéve. A németek előre ittak a medve bőrére, emlékképeslapot is nyomtattak, olyan biztosra vették a Marika Kilius, Hans-Jürgen Bäumler kettős sikerét. Csalódniuk kell: a pontozók Ljudmila Belouszovát és Oleg Protopopovot hozzák ki győztesnek, pedig a szovjetek addig kilencszer is alulmaradtak a német párossal szemben.

Jégkorong: átrobog rajtunk a Szovjetunió

A jégkorongtornán a magyar válogatott is részt vehetett, ám a sorsolásnál elpártolt tőlünk a szerencse: a selejtezőben a szovjeteket kaptuk ellenfélnek, akik 19:1-es eredménnyel biztosították helyüket a legjobb nyolc között.

Nem csak mi, mások sem tudták megállítani a Szovjetuniót, amely vitathatatlanul a korszak legerősebb csapata volt. Sztarsinovék leginkább Kanada ellen izzadtak meg, ám őket is le tudták végül győzni 3:2-re. Érdekesség, hogy Kanada mellett az Egyesült Államok is lemaradt a dobogóról. A magyar együttes a 16., utolsó helyen végzett – de legalább ott volt az olimpián!

Szánkó: német sikerek az „úszómedencében"

1964-ben első ízben bonyolították le a szánkóversenyeket, ám az iglsi pályával sok gond volt. Nem véletlen, hogy rengetegen buktak, ráadásul napközben valóságos úszómedencévé változott, annyira felolvadt.

A szervezők két futamot éjjel, kettőt pedig rövidítve reggel fél nyolckor rendeztek meg. Az osztrákok nagy reményeket fűztek a versenyekhez, ám részben csalódniuk kellett: az együlésesek számában a férfiaknál és a nőknél megszerezhető, összesen hat éremből ötöt a németek vittek el, a házigazdák a párosban vigasztalódtak, kettős sikerrel.

Sífutás: Jernberg számításait ezúttal egy másik finn húzza keresztbe

Bár Veikko Hakulinen felhagyott a sífutással – biatlonban azonban 15. helyet szerzett Innsbruckban –, a svéd Sixten Jernbergnek nem lett könnyebb a dolga. Finnország ugyanis újabb klasszist adott a sportágnak, Eero Mäntyrantát.

Mäntyranta a két rövidebb távon meg is szerezte az első helyet, Jernberg egy bronzéremmel és egy ötödik hellyel volt kénytelen beérni. Az 50 km-es versenyt viszont megnyerte, és a váltóban is az első helyen végzett. Utóbbi számban a táv kétharmadánál még a szovjetek vezettek, Pavel Kolcsin azonban „kipukkadt". Ezt követően a svédek és a finnek vívtak párharcot az aranyért, és Assar Rönnlund lehajrázta Mäntyrantát.

A hölgyeknél „unalmas" volt a végkifejlet, 5 és 10 km-en, illetve a 3x5 km-es váltóban is a Szovjetunió győzött. Ez elsősorban Klavgyija Bojarszkih érdeme, ugyanis a 2009 decemberében elhunyt versenyzőnő nyerte meg a két egyéni számot, és a váltónak is tagja volt.

Síugrás: Engan és Kankkonen belügye

Síugrásban mindkét sáncon hatalmas csatát vívott egymással a norvég Toralf Engan és a finn Veikko Kankkonen. Eredetileg is ők voltak a fő esélyesek, előbbi 1962-ben vb-t, utóbbi pedig az olimpia előtt Négysáncversenyt nyert. De természetesen számolni kellett a címvédő Helmut Recknagellel is.

A kisebbik sáncon Engan remekül kezdett, 79 méterre ugrott, ám utána hatalmas meglepetésre a csehszlovák Josef Matous 80,5 méteres ugrásával mindenkit maga mögé utasított. Kankkonen akkor még nem tudott kitűnni, és csak a 29. helyen állt.

A második sorozatban Engan hiába szállt újra 78 méternél messzebb, Kankkonen 80 méteres ugrásával és magas pontjával feljött rá. A finn versenyzőnek azonban az utolsó körben is 78 méter felett kellett ugrania, ami nem okozott neki gondot, és elvitte az aranyérmet. Recknagel hatodik lett, majd bejelentette visszavonulását.

A nagyobbik sáncon is Kankkonen és Engan vívott kiélezett küzdelmet, ezúttal a finn kezdett jobban. Ám másodikra hiába ugrott akkorát, mint Engan, rossz talajfogása miatt büntetőpontokkal sújtották. A norvég azonban visszaadta számára a lehetőséget, ugyanis csak 73 méterig jutott ebben a sorozatban.

Kankkonen előtt tehát ismét esély nyílt az aranyérem megszerzésére, ám hiába ugrott az elsőséghez elegendő 88 métert, elveszítette az egyensúlyát, és letette az egyik kezét. Emiatt ugrását bukásnak minősítették, így Engan nyakába került az arany.

Északi összetett: Thomát megfosztják trónjától

Georg Thoma volt a nagy esélyes az északi összetettben, annak ellenére is, hogy az olimpia előtt egy síugróbaleset miatt hosszabb időt kihagyott. A címvédő síugrásban jól is szerepelt, ám nem tudott olyan jelentős előnyre szert tenni, amellyel biztosra mehetett volna.

Sífutásban a norvég Tormod Knutsennek 12 másodpercet kellett ledolgoznia ahhoz, hogy Thoma előtt végezzen. A skandináv versenyző jócskán túlteljesítette a tervet, több mint másfél percet vert riválisára, akit végül még a szovjet Nyikolaj Kiszeljov is megelőzött.

Gyorskorcsolya: Szkoblikova mind a négy számban győz, és hatszoros olimpiai bajnok lesz

Az innsbrucki gyorskorcsolyaversenyek és az olimpia legnagyobb sztárja, legeredményesebb versenyzője Lidija Szkoblikova volt, aki kétszeres olimpiai bajnokként érkezett Ausztriába. A cseljabinszki biológiatanárnőt egész egyszerűen nem lehetett legyőzni, mind a négy számot megnyerte.

Szkoblikova 500 méteren négy tizeddel, 1000 méteren egy másodperccel, 1500 méteren csaknem három másodperccel, míg 3000 méteren majdnem négy másodperccel verte meg a mezőnyt. A férfiaknál Antsz Antszon is szerzett egy aranyat, így a szovjetek mérlege a nyolc számban: öt első, öt második és két harmadik hely.