„Mindennap le kell győznöm a félelmet” – ilyen egyetlen profi snowboardosunk élete

KÉSŐI KEZDÉS, KORÁN JÖTT SIKEREK

„Egész életemben sportoltam, apu mindent ehhez kötött. Ha rossz jegyet hoztam a suliból – ami azért ritkán fordult elő –, akkor nem mehettem el edzésre – mondta a kezdetekről Gyarmati Panka a Nemzeti Sport Online-nak. – Sok mindent kipróbáltam, de az elején a téli sportok csak annyiban voltak jelen az életemben, hogy a család mindig kiment egy hétre Ausztriába síelni. Én is síeléssel indítottam, majd amikor apu snowboardra váltott, követtem. Katával, a nővéremmel sokáig együtt versenyeztünk.”

Bár viszonylag későn, tizenkét éves korában találta meg a snowboardot, hamar jöttek a sikerek. Első versenyén rögtön különdíjat kapott, itthon többszörös magyar bajnoknak vallhatja magát, a juniorok között nyert Európa-bajokságot és világbajnokságot is – mindkettőt 2011-ben.

„Tizenhat éves voltam, amikor a fejlődésem érdekében Ausztriába költöztem, innentől vált komollyá a történet. A fiúkkal edzettem, akik mindig egy fokkal előttem jártak, de legalább megvolt a húzóerő. Meglátszódott, hogy én később kezdtem, a többiek jobb alappal rendelkeztek.”

A tanulást sem hanyagolta el, a schladmingi síakadémia elvégzése mellett itthon is leérettségizett. Egyetlen magyar profi versenyzőként kénytelen volt másokhoz csapódni („Kívülálló vagyok mindenhol…”), ráadásul itthon nincsenek meg a téli sportok űzéséhez szükséges adottságok.

„Reálisan látom a helyzetemet, mindig lesznek nálam jobbak, de azért még van hová fejlődnöm. Fontos lenne, hogy elkerüljenek a sérülések, ez az előző szezonban nem jött össze, körülbelül egy hetet tudtam a havon lenni.”

AKI SZERETI A FÉLELMET

A snowboard látványos, de nem veszélytelen sportág, és Gyarmatinak is kijutott a jóból az évek során. A legfájdalmasabb sérülése egy kartörés volt, míg a leghosszabb kihagyással a keresztszalag-szakadás járt, ennek a hatását máig érzi.

„Mivel sok sérülésem volt, már egyáltalán nem tud visszavetni. Nem is szabad sokat rajta rágódni, hanem amilyen hamar csak lehet, újra oda kell állni. Előfordult, hogy csigolyatöréssel még folytatni akartam egy versenyt.”

A nehézségeket hallva bizonyára sokakban felvetődhet, mégis miért csinálja, miért kockáztatja nap mint nap a testi épségét a lejtőkön.

„Az adrenalint élvezem a legjobban a snowboardban. Lehet, hogy az adott helyzetben nem mindig gondolom így, de azt hiszem, szeretek félni. Márpedig mindennap le kell győznöm a félelmet! Ezenkívül szeretem megmutatni az embereknek, hogy mire vagyok képes. Anya mindig mondja, hogy bajban leszek, ha abbahagyom, mert kell, hogy találjak valami mást, ami ugyanezt az érzést meg tudja adni” – adta meg a magyarázatot Gyarmati.

„A levegőben már nem gondolkozik azon az ember, hogy milyen magasan van. Svédországban egy tizenöt méteres lyuk volt az ugrató és az érkezés között. Mentálisan fel kell tudni dolgozni, hogy ne a veszéllyel foglalkozzam. Ha egyszer elindulok, nem lehet megállni, ugrani kell.”

IRÁNY AMERIKA!

Hat évig Ausztriában élt, majd tavaly ősszel költözött ki Coloradóba, ahol a Kirk’s Campben folytatta a felkészülést.

„Amikor nem volt Európában hó, korábban is kimentem az Egyesült Államokba, de tartósan ebben a szezonban költöztem ki készülni. Miután az osztrákokkal megszakadt a kapcsolat, akkor jött az amerikai lehetőség. A volt edzőm ismerte Ian Kirköt, aki a programot irányítja, és egyszer összefutottam vele Ausztriában. Ekkor beszéltünk először a közös munkáról, majd rá pár hétre már utaztam is Coloradóba.”

A jelentősebb versenyekre ketten mennek az edzőjével, szemben a nagyobb válogatottakkal, ahol komplett stáb kíséri a ridereket. Gyarmati szerint a stílusa az erőssége, inkább kisebb trükköket mutat be, de azokat hibátlanul és szépen kivitelezve. Ezt általában a pontozók is értékelni szokták.

„A kedvenc trükköm a switch backside száznyolcvan, amikor rossz lábról indulva egy félfordulatot hajtok végre a jó lábamra. Háttal érkezek meg, nem látok semmit, így még nagyobb az adrenalin. Sok olyan trükk van, amit versenyen nem veszek elő, mert nem tudom még annyira biztosan. Nagyon szeretném megtanulni a back rodeót, amely egy csavart hátraszaltót jelent. A lányok általában félfordulattal hajtják végre, én egy egésszel tervezem.”

A magyar versenyző is szeretne nagyobb ugrásokat és forgásokat bemutatni, de szezon közben szinte képtelenség új trükköket megtanulni. Az idény pedig elég hosszú, sokszor csak júliusban van lehetőség pihenni.

„Amikor nincsen verseny, általában négy órát a hegyen gyakorolok, két órát az edzőteremben töltök. Utóbbi is háromezer-hatszáz méteres magasságon van… Nyáron crossfit edzést végzek, és különböző egyensúlyjavító feladatokat csinálok. A hét napból haton edzek, vasárnap próbálok pihenni, mert nekem is szükségem van a regenerációra.”

MEGJÖTT AZ ÁTTÖRÉS

A sok munkának az idén látványosan meglett az eredménye, januárban megnyerte a Mammoth Mountainen rendezett világkupát, majd – szintén első magyarként – meghívták a Burton US Openre, amely a sportág egyik legrangosabb versenye. A világranglista első tíz helyezettje indulhat rajta, valamint hatan szabadkártyát kapnak, Gyarmati az utóbbiak közé tartozott. Nem tudott hibátlan teljesítményt nyújtani, így a 14. helyen zárt.

„Teljesen váratlanul jött a vk-siker, főleg a hosszú sérülésem után. Fél évig nem voltam havon, teljesen új volt minden, az edző, az amerikai bázis. Nagy áttörést jelentett, főleg, hogy a sok interjú miatt otthon is többen megismerték a snowboardot. De mivel kint voltam, kevésbé éreztem a felhajtást. Amikor anno megnyertem a junior világbajnokságot, teljes káosz volt.”

A győztes futam

„A US Open azért volt csalódás, mert az edzés nagyon jól ment. Nem gondoltam, hogy egy lábujjsérülés ennyire visszavet. Az történt, hogy túl nagyot szálltam az ugratón, és maga a bakancs ütött meg, alig bírtam lábra állni. A verseny napján az adrenalin miatt nem éreztem, de pont az első korláton elestem. Nem koncentráltam eléggé, utána meg izgultam. Az edzőm is mondta, hogy akár hatodik is lehettem volna…”

Az edzésen még jól ment

ÚJRATERVEZÉS

Ezzel együtt Gyarmati sikeres szezont tudhat maga mögött, összesítésben a hatodik helyen zárta a szakági világkupát, amely után talán merészebb célokat is kitűzhet maga elé.

„Most újra kell gondolnom sok mindent. A szezon előtt úgy voltam vele, hogy jó lenne világkupán dobogón lenni, az első helyem után talán magasabbra lehet helyezni a lécet. A X Games persze még mindig nagy álom, de egyre nehezebb bekerülni, legutóbb már csak hat lány volt ott. A téli olimpia kicsit mumus nekem, miután legutóbb is éppen lemaradtam róla. Otthon mindenki az olimpiát nézi, pedig nem egyszerű oda sem eljutni. A mostani eredményeim alapján jó esélyem lenne rá, de nem akarom elbízni magamat.”

Ugyan sokat utazik, mégis keveset lát a világból, a hegyek pedig mindenhol ugyanolyanok. Mivel tizenhat éves kora óta folyamatosan távol él Magyarországtól, gyorsan változik nála az otthon fogalma, most éppen Coloradót tekinti annak.

„Én ezt szoktam meg, nekem az a különleges, aki egyetemre jár, majd este találkozik a barátaival – mondta Gyarmati, aki a snowboarddal már nem számol hosszú távon, ezért a sport utáni életére is gondolnia kell. – Legfeljebb a követező olimpiáig tervezek, ez tűnik reálisnak. Utána gyógytornász szeretnék lenni, de ahhoz tartósan otthon kellene élnem.”

Most néhány napot Magyarországon tölt, így személyesen vehette át a Magyar Olimpiai Bizottság Nők Sportjáért-különdíját. A hétvégén ismét visszarepül az Egyesült Államokba, ahol tovább folytatja az edzéseket. Az idei eredményeit látva joggal bízhatunk a hasonlóan eredményes folytatásban.