– A szeretett madártej!
– Nem zavarja, ha eszem közben? A nagyszüleim mindig elkényeztetnek – nevetett Liu Shaoang.
– Ha tud így beszélni...
– Persze, hogy tudok.
– Tényleg nem indul a márciusi szófiai világbajnokságon?
– Nem.
– Ez ennyire egyértelmű?
– Hallgatok Tállay Andrásra, a válogatott orvosára. Vagyis a döntést nem én hoztam meg valójában, hanem ő, én elfogadtam ezt.
– És mit mondott Tállay doktor?
– Azt, hogy bele tudott volna tenni még négy-öt lemezt a bal kezembe, azzal egy hét múlva jégen is lehettem volna, de ha megint ráestem volna a kezemre, könnyen lehet, hogy mindennek vége lett volna... Elmondtam már rögtön az esést követően is, hogy nem sietek sehová: a szófiai nem pályafutásom utolsó világbajnoksága lett volna, vagyis ráérek felépülni.
– Kísérti még a drezdai esés?
– Egyáltalán nem, és nem is hiszem, hogy kísértenie kellene. Ebben a sportágban előfordul az ilyen: itt gyakran esik az ember, gyakran lökik ki, velem is ez történt, csak éppen eltört a kezem. Felálltam, megyek tovább.
– És még a vakációja is kicsit hamarabb kezdődött el így.
– Téved, ha így gondolja: továbbra is edzésben maradok, és ha felmehetek a jégre, amikor a többiek hazatérnek a torinói világkupaversenyről, azon leszek, hogy segítsem őket a vb-re való felkészülésben.
– Nem félti a kezét?
– Nyilván a lassabb iramú köröknél leszek csak ott mellettük.
– Linával, a csapat kínai vezetőedzőjével beszélt már?
– Hogyne, többször is, amióta itthon vagyok. Az első beszélgetésünk után át is küldte az edzéstervet...
– Ezzel a merev gipsszel a kezén a kerékpározáson kívül mit tud csinálni?
– Kedden kiszedik a varratokat, azt követően nem sokkal később kapok egy mobilabb, kevésbé merev rögzítést a kezemre, remélem, olyat, amelyikre a futóruha is feljön...
– Fájdalmat érez?
– Nem. Néha esténként feszül a kezem, előfordul, hogy zsibbad, de nem vészes.
– Nem rossz nézni a társait a világkupaversenyen? Hiányzik a jégről Liu Shaoang.
– Ezt én is így gondolom. De egyáltalán nem kavar fel, hogy itthonról követem ezt a versenyt. A bátyám, Shaolin is megnyugodott, mert tudja, hogy velem rendben van minden. Drezdában még nem volt olyan jó formában, hiszen előtte napokig alig edzettünk, szerintem most, Torinóban már sokkal jobban fog futni.
– Őt akkor a világkupa-viadal után minden bizonnyal a jó szereplésről faggatják majd az újságírók. De az interjúk tekintetében ön sem marad el a bátyja mellett, arra, hogy egy olimpiai bajnok kihagyja a sérülése miatt a szezon fő versenyét, a világbajnokságot, bizonyára sokan kíváncsiak.
– Ezt tapasztalom is mindennap. Akad olyan újságíró, aki még enni sem hagy...