Zsenik vagyunk – interjú a Liu fivérekkel

Születésnapot ünnepelt a Magyar Országos Korcsolyázószövetség (MOKSZ), fennállása 110. évfordulóját: a Városligetben megtartott ünnepségen jelen voltak a korábbi és jelenlegi bajnokok, és természetesen a Pjongcsangban idén februárban Magyarország első téli olimpiai aranyérmét szerző rövid pályás gyorskorcsolyaváltó tagjai: Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba, illetve edzőik, Bánhidi Ákos és Csang Csing „Lina”.

AZ ESEMÉNYRŐL KÉSZÜLT KÉPGALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON IDE VAGY A KÉPEKRE!

„Gazdag múltja van sportágunknak, és gazdag a jelene is, bár például a short trackes nagyhatalmakhoz képest nálunk jóval szűkebb a merítés. Ám átugorjuk ezt az akadályt is, a magyar habitus képes minden nehézségen felülemelkedni” – fogalmazott Kósa Lajos, a MOKSZ elnöke. Szavainak történelmi keretet adott, hogy Kronberger Lili volt az első, Liu Shaolin Sándor pedig a legutóbbi világbajnokunk.

Schulek Csaba ügyvezető igazgató bejelentette, hogy az olimpiai bajnoki cím napja, február 22. ezentúl a Magyar korcsolyázás napja lesz, míg Szabó Tünde sportért felelős államtitkár kiemelte, hogy a négy olimpiai bajnok már példakép: mutatják az utat a még fiatalabbaknak, hiszen „bár fontos a tehetség, hittel, alázattal, kitartással és kemény munkával minden álom valóra váltható”.

A Műjégpálya dísztermében megtartott ünnepség után az épület falán lévő márványtáblához vonult, ahol az eddigi téli olimpiai érmesek mellé már felkerült az ötkarikás váltótagok neve is – itt Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke méltatta a fiúkat, majd a táblát Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese és Kósa Lajos leplezte le.

Az este kötetlen beszélgetéssel folytatódott, és a havas esővel dacolva egy jégtánckettős bemutatóra is vállalkozott, bizonyítva, hogy a magyar korcsolyasport nem ismer lehetetlent.

Egyéniben és a váltókkal is vk-győzelmeket szereztek a Liu testvérek, az egyik váltódöntő során ráadásul világcsúcsot futott a csapat – a titokról, a sikerekről és a hogyan továbbról beszélgettünk a fivérekkel.

– Jól elaltattak minket a „Keresem a motivációt!” és a „Nehéz felkelni reggelente” szöveggel...
Liu Shaolin Sándor: Egyáltalán nem, hiszen a felkészülésünk tényleg nehezen indult, az elején kerestük a kapaszkodókat, aztán ahogy közeledett a világkupa-sorozat nyitánya, egyre inkább megerősödött bennünk az érzés, hogy szeretnénk jól szerepelni. De azért ilyen jó eredményekre mi sem számítottunk.
Liu Shaoang: Én viszont már alig vártam, hogy elkezdődjön a szezon! Mondtam, hogy továbbra is az érmekért hajtunk, de azt is, hogy nem lesz mindegyik arany – hát, a jó része mégis az lett!

– Emlékszik, hogy majdhogynem lehurrogták a többiek, amikor Pjongcsangban, rögtön az olimpiai győzelem után azt mondta, az még csak a kezdet?
L. S.: Ők még nem tudták, amit én már igen: ha továbbra is jól és ügyesen építkezünk, a jövő még szebb lehet.

– Mi a titok?
L. S. S.: Nagyon keményen készülünk, de most már tényleg. Bármilyen hivatást űz az ember, idővel megszerez egy bizonyos tudást, aztán pedig olvas, kutatók tanulmányait böngészi, hogy fejlődjön. Nálunk Lina a kutató, és az elképzeléseit, a meglátásait rajtunk teszteli – egyelőre jó irányba haladunk. Egyébként azok után, hogy a Nemzeti Sportban megjelent az őszinte interjú, amelyben úgy fogalmaztam, hogy keresem a motivációt, felkeresett egy mentális tréner, és azt mondta, zseni vagyok és Ádó is, ezért érünk el ilyen szép eredményeket. Elfogadtuk: zsenik vagyunk.

BOLOND SRÁC, JÓ RÖHÖGÉSEK

– Azt is mondják a szakemberek, hogy ez az Everest-effektus: megmászták a csúcsot, utána okkal kérdezik, hová menjünk még fel.
L. S. S.: Találtunk újabb hegyeket.
L. S.: Még hosszú az elérendő célok listája. Hatalmas öröm, hogy a váltóval világcsúcsot futottunk, de ott vannak az egyéni távok, azokban is lehet még nagyot dobni.

– Ha már a világcsúcsnál tartunk: a jégen tényleg nem érezték, hogy hatalmas a tempó?
L. S.: Tényleg nem, csak a táblán láttuk, hogy ez bizony világrekord.
L. S. S.: Ezen a téren még szüzek voltunk, először írták oda a nevünk mellé felnőttversenyen, hogy világcsúcs – oda is csúsztam Ádóhoz egy ölelésre. Egyébként a futam során Lina, az edzőnk folyamatosan nyugtatott minket, azt akarta, hogy maradjon erőnk a finálé végére is, pedig ő látta a köridőket, tudta, mi készül...

– A vetélytársak sem buták, lassan kifigyelik, hogy a váltófutamok végén erősítenek a magyarok, hiszen akkor jön a két Liu fiú.
L. S. S.: Bocsánat, Ádó, látom, hogy kinyitottad a szád, de hadd mondjam most én! A közvetítés során elhangzott, hogy a Liu testvéreket a futamok végén valószínűleg nem tudják megelőzni, és ez igaz is: ha ott vagyunk elöl, már nehéz minket támadni az utolsó körökben.
L. S.: Kivéve, ha szabálytalanul akadályoznak, mint a kanadai Charles Hamelin... Úgy veszem észre, öregszik, és más ellenszere már nincs, csak a szabálytalanság. Egyébként a váltóversenyek előtt beszélgettünk Shaolinnal, és abban maradtunk, nem leszünk csalódottak, ha csak ezüstöt vagy bronzot szerzünk, mert jelenleg ennyit tud a csapat. Aztán rájöttünk, több van ebben a váltóban!
L. S. S.: Váltóban valahogy könnyebb kikorizni a legjobbadat, mi pedig Ádóval eljutottunk olyan szintre, hogy tulajdonképpen mindegy, ki van a csapatban mellettünk, képesek vagyunk ott lenni az élen.

– Arról meg a holland Sjinkie Knegt tudna mesélni, milyen is a hajrában az idősebbik Liuval csatázni!
L. S. S.: Hogy egy ekkora nagyságot ennyiszer sikerült megelőzni, megint azt mutatja, tényleg jók vagyunk. A vegyes váltó után, amikor centikkel előztem meg a végén, ideges is volt. Aztán jöttek a doppingellenőrök, és engem vittek el vizsgálatra, Sjinkie utánam szólt, csak azért hagyta, hogy megelőzzem, mert nem akart ellenőrzésre menni... Kicsit bolond, szerencsére már viszonylag higgadtan kezeli a nehéz szituációkat; néha szoktunk hosszabban is beszélgetni, a női futamokat meg gyakran nézzük együtt, olyankor jókat röhögünk.

– Mert annyira más?
L. S. S.: Más, nagyon más...

EGY VÉGTELEN LÉPCSŐN FELFELÉ

Érezték, hogy tartanak a magyaroktól a vetélytársak?
L. S.: Én nem.
L. S. S.: Én viszont igen, úgy éreztem, kevesebben mernek megelőzni vagy egyáltalán próbálkozni.

– Az olimpia után a kérdésre, hogy a világ legjobb öt short trackese között van-e magyar, Shaolin azt felelte, van, Shaoang pedig hozzátette: kettő is. A legjobb háromra mit mondanának?
L. S.: Könnyen lehet, hogy kettő van ott is.
L. S. S.: Biztos, hogy kettő van!

– Mindig is Shaoang volt a visszafogottabb?
L. S. S.: Ádó szerény...

– Legalább ünnepelt a vk-viadalok után?
L. S.: Ó, minden reggel hatkor ünnepelünk azóta is a jégen!

– Ha Pjongcsang volt a kezdet, hol vagyunk most?
L. S.: Építkezünk, ez a folytatás.
L. S. S.: Én sokszor beszéltem már a végtelen lépcsőről, amelyen haladunk felfelé, most újabb fokot léptünk.

– Mekkorát szólt ez a világrekord?
L. S.: Nem éreztünk különösebb robbanást.
L. S. S.: A pályán azért nagyot szólt... Leginkább az, hogy olimpia után is képesek voltunk ilyen futásra.

EMBERFELETTIT A FIGYELEMÉRT

– És most folytatódik a felkészülés. Vagy jobb lenne kicsit szusszanni megint, moziba menni, kikapcsolódni?
L. S.: A felkészülés fárasztó, de folytatni kell, a mozi viszont mindig első a sorban, ha kikapcsolódásról van szó. Ahogy hazaértünk Salt Lake Cityből, menni akartunk rögtön megnézni egy filmet – de eldőltünk a fáradtságtól.
L. S. S.: Hatalmas motivációbombát jelentett ez a két vk-viadal, személy szerint mennék tovább, most rögtön! Igen, egyre nehezebb a sok jó eredmény után újra sikereket elérni, de a jó és a kiváló sportolót az különbözteti meg egymástól, hogy az utóbbi a helyén kezeli a sikereket is. Eljutottunk olyan szintre, hogy már tényleg emberfelettit kell produkálnunk ahhoz, hogy az emberek felkapják a fejüket.

– Lassan természetessé válik, hogy ott állnak a dobogón.
L. S. S.: Igen, ha nyerünk egy ezüstöt vagy egy bronzot, kicsit szomorúan kérdezzük magunktól is: ó, ez mi...?
L. S.: Én azért örülök minden éremnek.
L. S. S.: Már az sem jelent földöntúli boldogságot, ha úgy győzünk, hogy valaki hibázik vagy éppen elesik előttünk. Ennél többre vagyunk képesek, többre is vágyunk. Jó versenyzéssel jó ellenfelet megverni, az az igazi!