Federer: Köszönettel tartozom Schumacheréknek

Federer eddig hatszor diadalmaskodott az angol nemzetközi teniszbajnokságon, ezzel csak eggyel van lemaradva a ranglista élén álló Pete Samprastől.

Minden mozdulatát rajongók tucatjai követték figyelemmel, fiatal és idős autogramvadászok támadtak rá, gyakorlatilag háttérbe szorítva a világelső Novak Djokovicsot, valamint a hazai Andy Murrayt, egy kis szurkolója pedig egy aranyos nyelvbotlással leistenezte őt (szeretnék olyan jó lenni, mint te – akart lenni a mondat, de a good helyett elsőre god csúszott ki a lurkó száján, ami azt jelenti: isten...).

De hogy szerencsésnek vagy szerencsétlennek érzi magát, ha pályafutása ellenfeleire gondol?

„Szerencsésnek érzem-e magamat? Annak, amiatt, hogy ilyen csodálatos karriert tudhatok magaménak. De hogy több trófeát nyertem volna, ha nincs Lleyton Hewitt, Rafa Nadal, Novak Djokovics vagy éppen Marat Szafin? Nem tudom. Úgy hiszem, hogy akkor lett volna más, aki ellen sokszor kikaptam volna. Gondolom, a többiek is így látják. Ha én nem lettem volna, lett volna más hasonlóan nagyszerű játékos. Úgyhogy ezzel együtt kell élni, és erőt kell meríteni belőle, hogy keményebben dolgozz, és olyan jó légy, amennyire csak lehet” – mondta Roger Federer.

Nadal felemelkedése előtt mindenesetre nem látszott, hogy túl sokan meg tudnák állítani a svájci klasszis félelmetes menetelését, így elképzelhető, hogy a jelenlegi 16-nál jóval több alkalommal örülhetett volna Grand Slam-tornák végén.

„Őszintén, ezen nem gondolkodtam sokat. Élvezem a vele való rivalizálást. Néhány vereség nehéz volt ellene, de éppen ezek teszik édesebbé a győzelmeket, különösen, ha olyat győzöl le, aki ellen annyiszor kikaptál. Mint nálam David Nalbandian, Tim Henman, Andre Agassi vagy Hewitt ellen” – véli a svájci.

Henman ellen Federer az első hét mérkőzésen csak egyszer győzött, mielőtt egy 6–0-s sorozattal pozitívba csapott volna mérlege (7–6), Hewitt ellen nyolc fellépésen aratott két sikert követően húzott be 15-öt a győzelmi rubrikába a következő vereségig (most 18–8 az állás), Nalbandian 5–0-val indított ellene, hogy most 11–8 legyen már a svájci szempontjából, míg Agassi 3–0-t követően nyolcszor kapott ki sorozatban.

„Ha képes vagy megfordítani a győzelem–vereség mutatód, vagy nehéz helyzetből felülemelkedni, javítani a játékodat, és végül legyőzni az ellenfelet, az ugyanolyan fontos az elmédnek és a játékosnak, aki vagy” – tette hozzá Federer.

Federer szédületes pályafutást tudhat maga mögött, nyert az Australian Openen (2004, 2006, 2007, 2010), a Roland Garroson (2009), Wimbledonban (2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2009), a US Openen (2004, 2005, 2006, 2007, 2008) és az év végi világbajnokságon is (2003, 2004, 2006, 2007, 2010, 2011), de az ötkarikás viadalokon eddig „csak” egy páros siker jött össze neki.

Hogy növeli-e a nyomást, a vissza nem térő lehetőség, hogy egy hónap alatt kétszer is nyerhet Wimbledonban?

„Most két lehetőség is van nyernem. De az olimpia, ami csak négyévente van, nyilvánvalóan növeli a nyomást. Ugyanakkor szerepeltem már háromszor ötkarikás viadalon, úgyhogy szerintem ez segíteni fog majd. Szintén előnyömre válhat, hogy párosban már nyertem egy olimpiai aranyat 2008-ban. Így nem igaz, amit az emberek mondogatnak, hogy ezt az egyet kell már csak megnyernem, és ez nagyon nagy nyomást helyez rám. Én máshogy látom, és nem csak azért mondom, hogy kisebb teher legyen rajtam. Bármilyen nyomást tudok kezelni” – fogalmazott.

A 30 éves játékos szerint ugyanakkor az egy hónapon belül rendezendő két viadal miatt az olimpián előnyben lesz a győztes, ahogy a döntős és az elődöntősök is, hiszen rengeteg füves mérkőzést tudnak addigra maguk mögött, és teljesen ismerni fogják már a helyi körülményeket is. Amire szükség is lesz a torna elején, hiszen itt csak két nyert szettre mennek a párharcok, így sokkal kevesebb a hibázási lehetőség.

„Mindig is úgy gondoltam, hogy a három nyert szettre menő párharcok előnyt jelentenek a topjátékosoknak, mert pár perc kisiklás, egy kettős hiba, rossz ütés vagy kihagyás könnyen a mérkőzésbe kerülhet egy két nyert játszmáig tartó találkozón” – vélekedett az olimpia és a Grand Slam-tornák közötti különbségről.

Szerinte a 2-3 hetes, két viadal közötti időszakot nyaralással kezdi, aztán a kemény edzés, végül a versenyre készülés zárja majd a szünetet. Federer számos elismerésben részesült az elmúlt években, arcképe díszelgett bélyegen, neveztek el róla utcát, és Nelson Mandela mögött a második legelismertebb személynek választották meg a világon. Hogy melyiknek örült ezek közül legjobban?

„Mindegyik nagy meglepetés volt számomra, és mindegyik másképp jelentkezett. Egyszer e-mailt kapsz, egyszer felhívnak, és van, hogy találkozni akarnak veled. Elképesztően hálás vagyok azért, ahogy Svájcban tekintenek rám, mivel ez az a hely, ahonnan származom. Nagyon büszke vagyok akkor, amikor a hazám nagykövete lehetek” – mondta Federer, aki nem ért egyet azzal, hogy ő lenne a második legjobban elismert ember a világon.

Pályafutása nagy részében edző nélkül készült – és ért el nagy sikereket. Hogy mit tud Paul Annacone hozzátenni, amit még eddig egy 16-szoros Grand Slam-tornagyőztes sem tudott volna?

„Jó kérdés, és ezért is fontos számomra, hogy a megfelelő emberek vegyenek most körül. Elég sokat tudok, amit más nem, csak azért, mert tudom, milyen a centerpályán szerválni a történelemkönyvbe kerülésért. Nagy tapasztalatom van ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, de Severin Lüthi kapitány és Paul szorosan együtt dolgozik, mindenkinek a játékát kielemzik, ahogyan az enyémet is. Számomra fontos, hogy ők kritizáljanak, tanácsokkal lássanak el, kihívást jelentsenek számomra. Nem fizetek azért egy edzőnek sem, hogy azt mondja, nagyszerű vagyok, minden idők legjobbja. Nincs erre szükségem napi szinten” – felelte a klasszis.

Pályafutása során számos alkalommal ragadták el érzelmei, mint például Sampras legyőzését követően a 2001-es wimbledoni tornán, az első angol nemzetközi teniszbajnokság megnyerése után, vagy például a 2009-es Australian Openen, Nadal megverése után.

„Örülök, hogy kimutattam ezeket az érzelmeket. Gyerekkoromban csak akkor tettem ezt, amikor vesztettem, persze juniorként nem sírsz egy győztes meccs után, hanem, amikor kikapsz, szomorú vagy, és csalódott. Én mindig is nagyon érzelmes ember voltam ebből a szempontból. Aztán hirtelen belém csapott, amikor nyertem Sampras ellen Wimbledonban, vagy amikor a Davis-kupában legyőztük az Egyesült Államokat a szülővárosomban, Bázelben. Nem értettem, mi történik velem, miért ez a sok érzelem, amikor nyertem. Úgyhogy ez számomra normálissá vált, amikor Wimbledonban átvettem a győztesnek járó trófeát. Örülök ezeknek a momentumoknak” – mondta Federer. Annak már kevésbé örül, amikor az Australian Openen Nadal ellen öt szettben veszítve tört el a mécses, de elmondása szerint akkor kimerült volt, nyugodt a mérkőzés után, ám midőn a pódiumra felállt, és látta a szurkolókat, és beszédet kellett mondania, akkor hirtelen kitört belőle.

„Nem bántam meg egyik reakciómat sem. Vannak, akik szerint ez furcsa, és olyanok is, akik szerint fantasztikus. Örülök, hogy ez mind megtörtént velem, megérezhettem a győzelem édes ízét, és átélhettem a fájdalmat is, mert nem mindig könnyű kint a pályán.”

Federer mindenesetre még jó darabig nem akar visszavonulni, az elkövetkezendő négy évben legalábbis játszani szeretne. S hogy eddigi eredményei, számos rekordja közül melyik számára a legkedvesebb?

„Amit igazán nagyra tartok, az a legmagasabb szinten tartás hosszú időtartama. 2004-ben lettem először világelső, volt szerencsém olyan kiváló sportemberek példáját látni, mint Tiger Woods, Michael Schumacher vagy például Valentino Rossi, akiknek ez hosszú éveken keresztül sikerült. Ez elég inspiráló volt a számomra. Nem tudtam, hogyan képesek erre, aztán a következő dolog az volt, amire ráeszméltem, hogy én is ide tartozom. Szóval nagyon büszke voltam rá, hogy nagyon hosszú időn keresztül folyamatosan a legmagasabb szinten voltam, mert korábban nem a kiegyensúlyozottságomról voltam híres. Úgy voltak vele, ha tartják a lépést Federerrel, akkor legyőzik, mert nem fogja bírni. Ma már a konzisztens játékomról vagyok híres, és ezért nagy köszönettel tartozom a nagy bajnokoknak” – zárta mondandóját Federer.