Tenisz: Fucsovicsnak jólesik, hogy már számolnak vele

– Azért idáig is el kellett jutnunk. Dühösnek látszott egy olyan vereség miatt, amikor játszmát nyert az aktuális világelső ellen. Valóban bosszantja a vereség?
– A vereség mindig bosszantó, még a világelső ellen is – válaszolta a sydneyi tornára utazása előtt elért Fucsovics Márton (Tenisz Park SE), aki először játszott aktuális világelsővel, és úgy kapott ki (6:4, 4:6, 1:6) a szerb Novak Djokovicstól, hogy 6:4, 4:4, 30–30-nál két labdára volt attól, hogy a meccsért szerváljon a 14-szeres Grand Slam-bajnok ellen. – Közel volt a győzelem, úgy éreztem, jól is játszottam. Nem ijedtem meg Djokovicstól, próbáltam a magam stílusában teniszezni, függetlenül attól, ki áll a háló túloldalán. A második szettben viszont nem volt sok esélyem elvenni az adogatását, akkor már nagyon stabilan játszott. Egyébként is jellemző Djokovicsra, hogy akkor nyújtja a legjobbját, amikor a legnagyobb bajban van. Szóval ellene akkor sem vagy igazán közel a győzelemhez, ha éppen meccslabdád van. Tudtam, hogy két szettben kell megnyernem a mérkőzést, a harmadikban másoknak sem nagyon szokott sikerülni ellene.

– Azt mondta, a második szettben már nem volt esélye elvenni az adogatását. De az is figyelemre méltó, hogy az első kilenc adogatójátékában Djokovicsnak egyetlen bréklabdája sem volt.
– Ez tényleg így történt? Nem is érzékeltem belülről, azt viszont éreztem, hogy stabilan szerválok. Leginkább ebben a játékelemben akartam előrelépni tavalyhoz képest, a második meccsem után talán korai lenne megállapítani, hogy már meg is történt, ám ha a harmadik-negyedik hónapban is hasonló lesz a helyzet, akkor igen.

– Djokovics első bréklabdái nyomban szettlabdák is voltak a második játszmában. A másodiknál megállította a játékot, de nem volt igaza, a labda két milliméterrel bent volt, a világelső pedig egyenlített. Ennyire biztos volt a dolgában?
– Biztos voltam, az outközeli labdákat azért figyeli az ember, nekem úgy tűnt, kint pattant. Egyébként a challenge-eket rendre megfontoltan kérem ki, szerintem nyolcvan százalékban igazam szokott lenni. Ezúttal tévedtem, sajnálom.

– Mekkora vigasz, hogy Djokovics szuperlatívuszokban beszélt önről, elismerve, hogy két szetten keresztül jobban teniszezett, mint ő?
– Jólesik, hogy számolnak velem és beszélnek rólam. Korábban alig vártam, hogy összefussak egy-egy versenyen Djokóval, Federerrel vagy Nadallal, most úgy voltam vele, nem szerencsés az a sorsolás, amikor már a második fordulóban a világelsővel kell játszanom. Ha a negyeddöntőben vagy az elődöntőben, az más, ott már természetes, hogy szembejön egy top tízes. De a versenyzőtársak is gratuláltak, mondták, nagyon közel voltam a szenzációhoz. Kint volt a mérkőzésen a katari emír és a PSG futballcsapatának edzője, Thomas Tuchel. Remélem, nekik is tetszett.

– Az emír és kísérete ült abban a páholyban, amelyben rendre valamivel később foglalták el a helyüket, olykor a labdamenetek közben?
–Nem, ő kicsit feljebb ült, viszont valóban voltak olyanok, akik a megszokottnál később ültek le, ám ezzel nem foglalkoztam.

– Arról azonban beszélhetünk, hogy a Djokovics elleni siker esetén szinte biztosan kiemelt lenne az Australian Openen. De talán még mindig van esély rá, hogy harminckettedikként rangsorolják az indulók között.
– Ha Jérémy Chardy nem jut be a döntőbe Brisbane-ben, akkor hétfőtől a harmincötödik leszek a világranglistán. Az előttem állók közül Richard Gasquet és Juan Martín del Potro biztosan nem lesz ott Melbourne-ben, és Rafael Nadal indulása sem biztos. Úgyhogy van esély rá, ám túlságosan nagy jelentősége nincs, mert a nyolcvanadik hely környékéről is kaphatok olyan ellenfelet, aki a nehéz kategóriába tartozik.

– Ha azt vesszük, mégis nagy szó lenne, hiszen két éve még arra vágyott, hogy egyszer alanyi jogon legyen főtáblás Grand Slam-versenyen…
– Persze, de az sem lenne hátrány, ha a második fordulóban, vagy mint a US Openen, az elsőben, biztosan nem Djokoviccsal kellene játszanom.