Cseh László: Vagy nagyon jó vagyok, vagy nem biztos, hogy ezt kell csinálnom

– Más a klub, de ugyanazok a társak: újra egymásra talált a három egykori kőbányás úszó. Milyen ismét Bernek Péterrel és Kozma Dominikkal együtt készülni a BVSC-ben?
– Változó, hogy egy héten hányszor jövünk a Szőnyi útra, hiszen alapvetően továbbra is Törökbálinton készülünk, ám az, hogy a fiúkkal újra egy klubhoz tartozunk, mindenképpen jó. Jó a hangulat. Azért, mert az elmúlt években másfelé vezetett az utunk, a barátságunk megmaradt. Nekem pluszerőt és -energiát ad, hogy megint együtt vagyunk, sok közös emlékünk van, sok mindent átéltünk együtt.

– Olyat viszont még nemigen élt át, hogy már az esztendő elején sok minden eldőlhet. Másfél évtizede ott van a világ élvonalában, és nyilvánvalóan a tokiói olimpia a célja, ám talán még sohasem kezdte úgy az évet, hogy tudta, már az elején nagyot kell mennie.
– Valóban furcsa, hogy az országos bajnokságon, vagyis már március végén nagyon jól kell versenyezni, de nagy célokat tűztem ki magam elé, így az a legkevesebb, hogy már Debrecenben jól ússzak.

– Ez az élet rendje, nem?
– Mire gondol?

– Arra, hogy jönnek a fiatalok, és idővel legyőzik az idősebbeket.
– Lehet. De szerintem nem a vetélytársak voltak nagyon jók tavaly, hanem én nem voltam jó... Nem azért kell annyira tepernem az ob-n, mert olyan nagyon sok a vetélytárs, hanem mert tavaly nem értem el olyan időeredményt, amely azt mutatta volna, hogy jó vagyok. Miattam vetődhet tehát fel csak ez a kérdés, és nem a többiek miatt.

– Az edzője, Plagányi Zsolt azt mondta: ha rákérdeznek, ki merte volna jelenteni, hogy az augusztusi glasgow-i Európa-bajnokságon Cseh László élete formájában indul.
– És mégsem passzolt sok minden. Valóban úgy tűnik, hogy minden rendben van, hogy jó formában vagyok, de most érzem csak igazán, hogy semmi sem volt tökéletes... És nem azért, mert nem edzettünk normálisan vagy keményen – élettanilag nem voltam csúcsformában.

– Ez utólag derült ki?
– Igen, mint ahogyan az is, hogy cukoranyagcsere-problémám van, emiatt például jobban oda kell figyelnem arra, milyen szénhidrátot viszek be a szervezetembe. Amit eddig használtam, azzal éppen nem a jó irányba növeltem az energiaszintemet. Mióta kiderült ez a probléma, az edzéseket is jobban bírom.

– Vajon másként alakult volna a pályafutása, ha, mondjuk, már tizenöt éves korában kiderül ez a probléma?
– Nem biztos, hogy akkor jelen volt az életemben, a lényeg, hogy végre kiderült.

– Egyébként egyetlen forgatókönyv létezik, éspedig az, hogy kétszáz pillangón is kivívja a világbajnoki részvétel jogát?
– Csak ez az egy, nincsen B-, C- és egyéb tervem. Vagy nagyon jó vagyok, vagy nem biztos, hogy ezt kell csinálnom.

– De miért ennyire fontos a kétszáz pillangó? Ott nagy lesz a harc a vébéindulásért, százon sokkal könnyebben odaérhetne az ob-n az indulást érő első két hely valamelyikére.
– Igen, ez igaz, ám a két szám összefügg egymással, egymásra épül. Meg aztán ha lemondok a kétszáz pillangóról, az olyan lenne, mintha megfutamodnék. Márpedig nem érzem úgy, hogy meg kellene futamodnom.

– Nem is jellemző ez önre.
– Hát ez az! Nem azért vagyok még itt, hogy csak úgy elúszogassak. Igazán jó szeretnék lenni! Persze elkezdhetném leadogatni a számaimat, és még így is biztos találnék olyat, amelyikben ott tudnék lenni a legjobb két magyar között, de annak mi értelme lenne? Azért nem kelek fel reggelente, hogy beférjek olyan távon a csapatba, amely valójában nem is az enyém, csak éppen lyukas.

– Sokan megkérdezték az elmúlt egy évben, miért is úszik még?
– Nem. Mindenki tudja, hogy azért úszom, mert egyszerűen imádom. És mert úgy érzem, képes vagyok még fejlődni. De a szeretet a legfontosabb, anélkül ugyanis nem menne ez az egész – hajnali ötkor úgy fordulnék a másik oldalamra, hogy a szemem sem rebbenne.

– Az lenne a jó, ha a versenyeken sem rebbenne... Rengeteg tapasztalatot szerzett, sok-sok évet eltöltött már az úszásban, mégis tud meglepetést szerezni egy-egy versenyen, leginkább azzal, amikor úgy jön ki a futam után a vegyes zónába, hogy megijedt, hogy nem érezte az úszást, hogy elbizonytalanodott. Mentálisan hogy áll?
– Készülök... Egyébként ezeket a megnyilvánulásokat, félelmeket visszavezetem arra, hogy a testem korábban nem volt százszázalékos állapotban, így aztán az agyam sem úgy működött, ahogyan kellett volna.

– És ha megérzi, hogy a teste nincs tökéletes formában, blokkol az agya?
– Ez is igaz lehet, meg az is, hogy fontos, mennyi tápanyagot kap az agyam – ha nem alszunk eleget, fáradékonyabbak vagyunk, nem fog az agyunk, valahogy így van ez a táplálkozás kapcsán is. Ha a testem nincs tökéletes állapotban, sokkal könnyebben jönnek ezek a hülye gondolatok. Ha viszont a lehető legjobb erőállapotban vagyok, mentálisan is erősebb vagyok. Vagyis lehet, hogy jön az a bizonyos gondolat, de képes vagyok csírájában elfojtani.