Kapás Boglárka: Sosem volt kérdés, hogy együtt öregszünk meg

KOVÁCS ERIKAKOVÁCS ERIKA
Vágólapra másolva!
2020.07.19. 09:11
null
Telegdy Ádám és Kapás Boglárka (Fotó: Török Attila)
Négy éve kezdődött minden, néhány napja pedig el is jegyezték egymást: a honi úszósport szerelmespárja igazi harmóniában él. Interjú Kapás Boglárkával és Telegdy Ádámmal. 

 

– Néhány napja a lánykérésről szóltak a hírek – a kedvese tudott bármiről is?
Telegdy Ádám:    – Nem lett volna jó, ha tudja, a cél az volt, hogy egyáltalán ne számítson rá.
Kapás Boglárka:    – Nem konkrétan a lánykérés lepett meg, hiszen volt már téma köztünk az esküvő, a házasság, a gyerek, vagyis tudtam, hogy Ádám egyszer meg fogja kérni a kezem, csak éppen ott és akkor nem számítottam rá. Nem úgy mentem a vacsorára, hogy Úristen, vajon ez lesz az a nap?

JÓ ÉRZÉS KIMONDANI
A világbajnok Kapás Boglárka és a vb-hetedik Telegdy Ádám kapcsolata négy évvel ezelőtt Rómában, a Hét domb elnevezésű versenyen kezdődött, és néhány napja immár jegyespárként mutatkozhatnak be – az esküvőt jövőre vagy két év múlva tervezik. Egyelőre élvezik, hogy immár menyasszonyként és vőlegényként mutathatják be egymást.
„A lánykérés óta egyszer voltunk ismeretlen közegben, ott mondtam először, hogy »A menyasszonyom, Kapás Boglárka« – mesélte Telegdy. – Jó érzés volt kimondani, meglepően könnyen jött a számra.”

– Négy éve vannak együtt, mikor derült ki, hogy ez működőképes kapcsolat?
K. B.:  Már a legelején. Sosem volt kérdés, hogy együtt öregszünk meg.
T. Á.:   – Egy jó kapcsolatban az első pillanattól kezdve egyértelműnek kell lennie, hogy együtt akarsz lenni a másikkal.

– Kicsit lányregényes, már-már idilli ez a kapcsolat, hiszen még a medence partján is állandóan mosolyognak egymásra. Sosem veszekszenek?
T. Á.:   – Apróbb veszekedéseink vannak, ez előfordul mindenkivel, aki együtt él valakivel. Nem is egészséges, ha egy pár sohasem kap össze. A vitáink leginkább csak abból adódnak, hogy edzésről hazaérve mindketten fáradtabbak, ingerlékenyebbek vagyunk.

– Mennyire téma otthon az úszás?
K. B:   
– Beszélünk róla, leginkább akkor, ha történt valami az edzésen, ha nehéz volt, vagy éppen jól ment az úszás.

– Előfordult már, hogy irigykedtek a másik sikerére?
K. B.:    – Soha. Nincs is miért irigynek lenni. Egyrészt nem vagyunk ellenfelek, másrészt azt akarjuk, hogy a másik sikeres legyen abban, amit csinál. Ha Ádám nem úszna, akkor is azt akarnám, hogy sikeresen teljesítsen.
T. Á.:     – Ez biztos hogy sokaknak túl érzelgős, de valahol itt kezdődik az őszinte szeretet. Én sokszor még jobban örülök Bogi sikerének, mint a sajátomnak.

– Nem cukkolják, hogy Boglárka sikeresebb?
T. Á.:    – Dehogynem, sőt, még egymás között is szoktunk ezen viccelődni. De nem érzem magam elnyomva, Bogi nem az az ember, aki az érmeivel cukkol.

– Ezt a jól működő kapcsolatot a koronavírus-járvány, az összezártság sem kezdte ki?
T. Á.:    – Életünk legjobb időszaka volt.
K. B.:    – Ezt is megbeszéltük már egymás között, de kifelé nemigen merjük mondani, hiszen az nyilvánvaló, hogy nem szeretnénk újra karantént.
T. Á.:    – Ahogy az is, hogy ez az egész járvány borzalmas. Ezt a nehéz helyzetet viszont képesek voltunk úgy megélni, hogy az kettőnknek mégis jó legyen. Teljesen másfajta életstílust vittünk, mint amilyenhez hozzá vagyunk szokva.

– Például Ádám főzött?
K. B.:   – Szerintem Ádám többször főzött már életében, mint én.
T. Á.:    – Igen, ezen még dolgozunk.

– Nevelik kicsit a másikat, egyáltalán: kell nevelni a másikat?
T. Á.:   – Már nem. Be lettem tanítva az elmúlt években: tudom, hogy kell elindítani a mosógépet, a szárítógépet...
K. B.:    – De például abban, hogy Ádám elég válogatós, nagy a változás: sokat fejlődött.
T. Á.:    – Volt más választásom?

– Eredményei kapcsán Boglárka többet van a reflektorfényben. Mosolygós, kedves lánynak ismertük meg.
T. Á.:   
– Most mondjam el, milyen is a valóságban?

– Ha akarja... Megelégszünk azzal is, ha elárulja: van egyáltalán rossz tulajdonsága?
T. Á.:   
– Bogi nem elég magabiztos, és nem az úszásban, mert ott ha odaáll a rajtkőre és nyerni akar, nyerni is fog. A hétköznapokban viszont kevés az önbizalma.

– Fordítsuk meg a dolgot: Ádámnak mi a legrosszabb tulajdonsága?
K. B.: 
  – Félig-meddig viccesen mondhatnám, hogy sokat X-boxozik. De még nem értünk el arra a szintre, hogy ez engem ténylegesen idegesítsen.
T. Á.:   – Mire elérnénk odáig, úgyis megunom ezt a játékot.
K. B.:   – Ebben reménykedem én is...

– Mennyit ad hozzá az úszásukhoz a kapcsolatuk? A kívülálló azt mindenképpen leszűrheti, hogy egyre-másra javítják meg az egyéni rekordjaikat.
K. B.:   
 – Ha jó kapcsolatban élsz, az életed minden területére kihat.
T. Á.:   – Ez akkor is így lenne, ha egyikünk sem lenne úszó, de így, hogy mindketten azok vagyunk, még inkább hatással vagyunk egymásra – azonosak a céljaink. Az én pályafutásomon például sokat dobott az, hogy együtt vagyunk.

– Mire tartja képesnek Ádámot?
K. B.:  
 – Ha már a rossz tulajdonságok szóba kerültek: Ádám az úszás kapcsán nem elég magabiztos. Előre elkönyveli, hogy valakit nem tud megverni, mert a másiknak jobb időeredményei vannak. Ezt ki kellene vernie a fejéből. Ha elhinné magáról, mire képes, bárkit le tudna győzni.
T. Á.:  – Inkább a rosszabb eshetőségre készítem fel magam, valóban kicsit pesszimistább a hozzáállásom. Bogi e tekintetben teljesen más, ismerem is, ahogyan versenyez: őt tényleg bármire képesnek tartom a medencében.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik