„Őszintén szólva abban bíztam, hogy önök fogják elmondani nekem! Tudom, hogy apai ágon van magyar kötődésem, viszont a Spitz név német eredetű. Ha visszaugrunk százötven évet az időben, az akkori nagy birodalmak egész nagy területeket lefedtek, ezért nem lehetünk teljesen biztosak. Szóval a magyar háttér megvan, de a részleteket nem tudjuk, és bár többször jártam már itt, eddig még senki nem szólt, hogy felgöngyölítette volna a szálakat.”
Mark Spitz, a kilencszeres olimpiai bajnok amerikai úszólegenda januárban néhány napot Magyarországon töltött az M4 Sport – Az Év Sportolója 2019 Gála díszvendégeként, máig nem tisztázott magyar gyökerei külön jelentőséget adtak látogatásának. Valamennyi sajtócikk, televíziós beszámoló szót ejtett a személyes kötődésről, ám a homályos utalásnál pontosabb információval senki sem szolgálhatott, és a titokban remélt megfejtést talán az ünnepelt sportcsillag is hiányolta. Erre utal a Nemzeti Sport interjújában, a magyar felmenőket érintő kérdésre adott fenti válasz is, amellyel az 1950. február 10-én született úszó egyszersmind feladatot is osztott nekünk. A mondataiból kiérzett biztatás arra sarkallt minket, hogy megkíséreljük rekonstruálni a kaliforniai Modestóból származó sportlegenda családfájának magyar ágait. A több hónapos kutatómunkában, a nyomozás kiszámíthatatlanságát, a felfedezés izgalmát magában rejtő feltárásban megbízható társunk és szakmai támaszunk Szalánczi Krisztián történész-családfakutató volt, aki a Dél-dunántúli Történelmi és Sajtótörténeti Egyesület elnökeként – Hajnal Enikő (Családfaállítók) segítségével – több magyarországi, illetve amerikai adatbázis és levéltár anyagát vizsgálta a Spitz család múltjának dokumentumait keresve.
Született: 1950. február 10., Modesto (Kalifornia) Állampolgársága: amerikai Sportága: úszás Legjobb eredményei: 9x olimpiai bajnok (4x100 m gyorsváltó, 4x200 m gyorsváltó – 1968; 100 m és 200 m gyors, 100 és 200 m pillangó, 4x100 m gyorsváltó, 4x200 m gyorsváltó, 4x100 m vegyes váltó – 1972), olimpiai 2. (100 m pillangó – 1968), olimpiai 3. (100 m gyors – 1968), 5x Pánamerikai Játékok-győztes (100 és 200 m pillangó, 4x100 m gyorsváltó, 4x200 m gyorsváltó, 4x100 m vegyes váltó – 1967) |
A keveset, amit előzetesen tudhattunk Mark Spitz gyökereiről, legfeljebb kiindulási pontnak vagy a menet közben felbukkanó adatok ellenőrzésére használhattuk. Az elmúlt évtizedekben megjelent magyar sajtócikkeket böngészve visszatérő elem, hogy az ősök a Nyírségből vándoroltak ki a századforduló környékén – ez afféle általános ismeretként él az emlékezetben, konkrét földrajzi és időbeli meghatározás nélkül. Nem tudunk meg sokkal többet akkor sem, ha fellapozzuk Mark Spitz korábbi interjúit. Hámori Tibor vele folytatott, 1983-as, Los Angeles-i, bizalmaskodó beszélgetésében például így fogalmazott a Népsport olvasóinak: „Apám szerint az ő nagyapja magyar volt. De mi nem beszélünk a ti nyelveteken. Csak hallottam, hogy nálatok minden oké.” Hogy a késő Kádár-kor közegének laza leokézásán mit értett a visszavonult amerikai úszó, nem derül ki a cikkből, és témánk szempontjából nem is érdekes. Az már annál inkább, hogy mit mondott a sportoló édesapja, Arnold Spitz az 1972-es müncheni olimpia idején, fia sikereinek csúcsán Vad Dezsőnek, a Népsport újságírójának: „A már jó néhány éve elhunyt nagyszüleim magyarok voltak, s az első világháború előtti időszakban vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Szüleim még jól beszéltek magyarul, én legfeljebb halványan emlékszem egy-két magyar szóra. De írja meg nyugodtan: büszke vagyok arra, hogy családunk apai ágon magyar származású.”
Érdekesség, hogy a magyar medencékben is úszik egy, az amerikai olimpiai bajnokkal azonos nevű élsportoló: Spitz Márk, a Ferencváros 2003-ban született, korosztályos válogatott, nemrég klubja felnőtt csapatában is bemutatkozó vízilabdázója. Saját levéltári kutatás alapján kijelenthetjük, bármilyen szép kapocs lenne, a magyar Márk és az amerikai Mark között nincsen bizonyítható rokoni szál. |
Fogódzót kínál a Richard J. Foster tollából 2008-ban megjelent életrajzi könyv (Mark Spitz: The Extraordinary Life of an Olympic Champion), amely röviden szót ejt a család származásáról is: „Mark édesapja, Arnold Spitz 1925-ben született zsidó csirketenyésztők gyermekeként Kaliforniában, a vasút mellett kiépült Turlock városában. Szülei mindkét oldalon első generációs amerikaiak voltak, akiknek a családja az 1900-as évek elején vándorolt ki Magyarországról, a régió első világháborút megelőző bizonytalansága elől.” Ha a családtörténet magyar nyelvű forrásait keressük, feltétlenül ki kell térnünk Lázár György alapos cikkére, amely 2015-ben a Szombat című zsidó kulturális és politikai folyóiratban vázolta fel az ismereteket Mark Spitz szemszögéből.
„Dédnagyszülei az 1900-as évek táján vándoroltak ki Amerikába. Ott kapcsolatba kerültek a baloldali cionista földművelő közösségekkel, és Spitz nagyapja, Morris Spitz csirketenyésztő lett Kaliforniában. Édesapja, Arnold is egy Turlock nevű faluban, egy csirkefarmon született 1925-ben.
A kaliforniai zsidó mezőgazdasági közösségek tagjai gyakran kommunisták voltak, főleg Oroszországból és Ukrajnából kerültek a távoli vadnyugatnak számító Kaliforniába, de néhány magyar cionista is akadt közöttük. Központjuk, egyben a kaliforniai tojástermelés centruma Petaluma városa volt, ott virágzó közösséget teremtettek. Jelentős hatásuk volt a cionista agrármozgalmakra is, még Golda Meir is ellátogatott Petalumába, sőt, miután férjével Izraelbe vándorolt ki, maga is egy csirkefarmon dolgozott. Spitz apja, Arnold a második világháború alatt érettségizett és azonnal besorozták. A csendes-óceáni fronton szolgált, géppuskakezelő volt a légierő egyik B-29-es bombázóján. Sértetlenül túlélte a a japánok elleni légi csatákat. 1947-ben megnősült, Lenore Smith-t vette el. Lenore felmenői Oroszországból érkeztek, eredetileg Sklotkovicnak hívták őket, de a bevándorlási tisztviselő azt túlságosan bonyolultnak találta. A nagypapa foglalkozása kovács volt, így a Smith nevet kapták. A Spitz család első gyereke, a később világhírű Mark 1950-ben született. Apja ekkor már felhagyott a csirketenyésztéssel és egy ócskavasüzletbe társult be. A család Hawaiin is szerencsét próbált, de a kaland csak néhány évig tartott. A kis Mark imádta a trópusi klímát és az állandó úszkálást az óceánban, ott tanult meg úszni.”
A REJTÉLYES GYÁSZJELENTÉS
Valóban, az édesanya, Lenore családjának története vizsgálódásunk szempontjából másodlagos, a magyar szálat az apa, Arnold Spitz oldalán lehet visszafejteni. Lépjünk egy nemzedékkel tovább a múltban, Mark nagyszüleinek szintjére. Ahogyan Arnold Spitz is elmondta az 1972-es Népsport-interjúban, mindketten az Egyesült Államokban születtek már, egyaránt Magyarországról kivándorolt szülők gyermekeként. A nagyapa, Morris Spitz 1897-ben (vagy 1898-ban) látta meg a napvilágot a New York állambeli Sag Harbor faluban, felesége, Alice Schwalb a Colorado állambeli Denverből származik, a pár itt is kelt egybe 1918. augusztus 25-én. Az anyakönyvi kivonatok mellett meghatározó forrásnak tekinthetők az 1910-es, az 1920-as és a későbbi amerikai népszámlálási iratok, amelyek útmutatással szolgálnak az általunk keresett magyarországi ősök személyére és adataira vonatkozóan is. Az 1910-es cenzusból tudjuk azt is, hogy Morris Spitz szülei, az egyaránt Magyarországon született Nathan Spitz és felesége, Terry 1892-ben vagy 1893-ban érkezett amerikai földre (más levéltári dokumentumokból kiderül, a Terry néven feltüntetett feleség neve eredetileg Elefánt Terézia volt). Ami Mark apai nagyanyja, Alice Schwalb szüleit illeti, náluk a kivándorlás pontos dátumát nem, csak a nevüket ismerjük: Robert M. Schwalb és Roze (alighanem Róza, netán Rozália). Itt adjuk át a szót Szalánczi Krisztiánnak, a Spitz család magyarországi előtörténetét vizsgáló szakmai segítőnknek.
„Megtaláltam egy nagyon fontos iratot, amely legalább annyira előrevitte a kutatást, mint amennyire hátráltatta – ez az első olyan, amelynek kérdésében nehéz teljes bizonyossággal állást foglalni. Ez pedig Robert M. Schwalb feleségének az 1946. október 14-én, a The San Francisco Examiner hasábjain megjelent gyászjelentése. E szerint az elhunyt néhai Robert M. Schwalb felesége, Kathryn, Alice, Alma, Albert és August Schwalb (a nők a férjezett nevükön szerepelnek), valamint Morris Spitz édesanyja. Csakhogy Morris Spitz és Alice Schwalb összeházasodtak, így ha csak a gyászjelentést vennénk alapul, okkal gondolhatnánk, hogy féltestvérek voltak. Ami azt is feltételezné, hogy az anya, Terry előbb Nathan Spitz felesége volt, majd utána Robert M. Schwalbé. Ezt megnéztem sokszor: összevetve minden meglévő irattal, különös tekintettel a népszámlálási iratokra, úgy tűnik, hogy mégsem így van. Az 1910-es népszámlálási dokumentumba ugyanis azt írták be, hogy Robert M. Schwalb felesége Roze, akinek négy gyermeke van, Alice mellett Albert, August és Alma. Az 1920-asban viszont már úgy szerepel, hogy Robert M. Schwalb felesége Terez, akivel egy háztartásban él Alma, a legkisebb gyermek, az akkor kevesebb mint egyéves Katy (Kathryn), illetve Morris Spitz és felesége, Alice. Be vannak írva a rokoni fokok, a lányoknál mindenhol »daughter« szerepel, felteszem, hogy ezt a családfő szempontjából nézték, azt pedig, hogy a feleségnek hány tényleges gyereke van, ide sajnos nem írták be. A lényeg azonban, hogy egy nem hivatalos irat alapján az említett Roze (férjezett nevén Schwalb) 1917-ben elhunyt, illetve azt is megtaláltam, hogy a másik ágon Nathan Spitz is meghalt ugyanebben az évben. Az történhetett, hogy az elhunyt Nathan Spitz felesége, Terry hozzáment az elhunyt Roze korábbi férjéhez, Robert M. Schwalbhoz. Ez ki is jön az adatok alapján, ugyanis ebben az esetben pont úgy, ahogyan a népszámlálási iratokban is szerepel, Nathan Spitz és Terry Elefant gyermeke volt az 1897 körül született Morris Spitz. Robert M. Schwalb és Roze gyermekei voltak: Albert, August, Alice (Morris Spitz felesége) és Alma. Az utolsóként született Kathryn pedig az 1917 és 1919 között összeházasodott Robert M. Schwalb és Terry késői gyermeke volt. És így Terry 1946-os gyászjelentése stimmel, feltéve, ha elfogadjuk, hogy ő az 1897 körüli Morris Spitz és az 1919-es Kathryn Schwalb édesanyja volt (akik tehát féltestvérek), a többieknek pedig a mostohaanyja, amit egyébként szintén alátámasztanak az iratok, hiszen sokáig valóban egy háztartásban éltek.”
ÓCEÁNJÁRÓN AZ ISMERETLENBE
Az Amerikába kivándorolt magyar zsidók történetéről és viszonyairól pontos képet nyújt Robert Perlman a massaschusettsi egyetemen 1991-ben megjelent, Bridging Three Worlds – Hungarian-Jewish Americans című munkája. Az angolul kiadott könyvet Puskás Julianna szemlézte a Regio folyóiratban. „A nagy európai mozgás keretében értelmezhető a magyar zsidók tömeges kivándorlása az 1880-as évektől. Számukat Perlman 95-100 ezerre becsüli. (Érvelése e számokhoz is vitatható, reálisabb becslés lenne a 65–70 ezer.) E vándorlók más társadalmi rétegből szakadtak ki, mint azok, akik az 1880-as évek előtt léptek Amerika földjére. 1880 után a magyar-zsidó vándorlók jellegzetes típusai falusi iparosok, munkások és kiskereskedők, többnyire ortodoxok, Északkelet-Magyarország kis városaiból, falvaiból. Elvándorlásuk ösztönzői is teljesen különböztek a pionírokétól, mint ahogy más formákat öltött alkalmazkodásuk is az amerikai környezethez. Azok, akik a 19. század utolsó harmadában kezdtek kivándorolni növekvő tömegben, a szegénységből keresték gazdasági helyzetük javulását, lehetőséget egy jobb életre.” |
Mint fentebb említettük, Terry – Mark Spitz dédanyja, Morris Spitz édesanyja – Elefánt Teréziaként született Magyarországon. Az első hallásra furcsa, ám zsidó családoknál előforduló Elefánt vezetéknév a magyar ősök származási helyének azonosítása szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyult. A név eredetéről Raj Tamás 100+1 jiddis szó – Zsidóságismeret új megközelítésben című, 1999-ben megjelent könyvéből kapunk magyarázatot. „A legtöbben csak a XVIII. század végén nyerték el családi nevüket, amikor II. József (a kalapos király) a németesítés érdekében arra kötelezte a hazai zsidókat, hogy német családneveket vegyenek fel. Egyesek persze már akkor is viseltek ilyen nevet: a szakmai eredetű nevek mellett voltak cégér-nevek – ezeket a tulajdonukban levő bolt vagy műhely emblémájáról nyerték. Ilyenek például a Grünhut (=zöld kalap), a Hahn (=kakas), a közismert Rotschild (=vörös ernyő) és az Elefánt családnevek.”
De milyen szálon jutunk el az Elefánt családhoz? Szalánczi Krisztián utóbb több forrásban megerősített feltevését az 1910-es amerikai népszámlálási iratokra alapozta, amelyek az úszó dédapja, Nathan Spitz sógoraként szerepeltettek egy bizonyos Ignotz Elefánt nevű személyt. Ignotz (Ignatz) Elefánt, vagyis Elefánt Ignác tehát Mark Spitz dédanyja, Terry (Terézia) testvére volt, és az óceánjárók fennmaradt utaslistái alapján azt is tudjuk, hogy New Yorkba 1903. április 17-én kelt útra Hamburgból a Pretoria gőzös fedélzetén. Az Újvilág felé induló 21 éves műbútorasztalos zsebében mindössze hat dollár lapult, utazását testvére, Elefánt Róza fizette. Elefánt Ignác története azért is érdekes, mert személye révén találjuk majd meg a család magyarországi települését.
Előtte azonban nem árt, ha odaképzeljük magunkat az 1897-ben épített hamburgi óceánjáró fedélzetére, hogy legyen némi fogalmunk a körülményekről, amelyek meghatározták Mark Spitz őseinek és a nagy ismeretlen felé elinduló ezer meg ezer magyar sorstársuknak utazását. Az első-, másod- és harmadosztályú kabinokkal kiépített hajó Hamburgból indulva Plymouth és Boulogne-sur-Mer érintésével haladt New Yorkba. A hosszú út során reggeli, ebéd és a vacsora előtt tizenöt perccel figyelmeztetésképpen gongattak, egy dollárért lehetett nyugágyat bérelni, a hajón fodrász és orvos is az utasok szolgálatára volt, dohányozni csak a fedélzeten vagy a szalonban lehetett, a meleg tengervizes fürdőszoba ingyen rendelkezésre állt. Még a magyar sajtóban is találunk említéseket a New Yorkba hajózó Pretoriáról, amely a Bőripar című lap szerint rakományként jó adag lótükörbőrt, a Vadász- és Versenylap rövidhíre szerint élő állatként „Dr Rice-t, Foster amerikai stallionját” is átszállította a nevezett járattal a tengeren túlra. A Pretoria évekkel később, 1914 júniusában karambolozott a New York gőzössel, 1936-ban pedig iszapzátonyra futott, Elefánt Ignácot azonban épségben, egészségben átjuttatta új hazájába.
Éppen úgy, ahogyan a hasonló kaliberű Amsterdam gőzös elvitte 1892 májusában Hollandia partjairól New Yorkba Nathan Spitzet, a világhírű olimpikon dédapját. A Holland America Line társasághoz tartozó, 1879-ben épített hajón töltött utazásról nem tudunk olyan részleteket, mint a sógor útjáról – az is csak egy mellékes megjegyzésből derül ki, hogy az akkor 17 éves fiatalember ott ült az Amsterdam fedélzetén. Az adat Nathan feleségének, Terrynek San Franciscóban beadott, 1909-es útlevélkérelmében bukkan fel, és a kézzel kitöltött formanyomtatvány szövegét itt – a témánk szempontjából meghatározó részletek miatt – teljes terjedelmében közreadjuk.
„Én, Mrs Terry Spitz, az Egyesült Államok honosított és hűséges állampolgárának feleségeként ezennel útlevelet kérvényezek a magam számára a washingtoni Külügyminisztériumtól. Ünnepélyesen esküszöm, hogy Magyarországon születtem 1875. május 3-án; hogy férjem bevándorolt az Egyesült Államokba, Amszterdamból érkezett az Amsterdam hajóval 1892. május 17-én; hogy tizenhét évet töltött megszakítás nélkül az Egyesült Államokban 1892 és 1909 között, New Yorkban, Denverben és San Franciscóban; hogy a New York állambeli Suffolk bírósága előtt honosították 1899. június 29-én, amint azt a mellékelt honosítási irat is jelzi; hogy én vagyok az iratban feltüntetett személy felesége; hogy tizenhét évet töltöttem megszakítás nélkül az Egyesült Államokban 1892 és 1909 között, New Yorkban, Denverben és San Franciscóban; hogy az Egyesült Államokban települtem le, állandó lakcímem a California állambeli San Francisco; hogy ideiglenesen készülök külföldre menni; hogy egy éven belül visszatérek az Egyesült Államokba azzal a szándékkal, hogy ott lakjak és teljesítsem állampolgári kötelességemet. Hamburgba készülök. Továbbá ünnepélyesen esküszöm, hogy támogatni és védelmezni fogom az Egyesült Államok alkotmányát minden külföldi és hazai ellenséggel szemben; hogy igaz hittel és hűséggel kitartok mellette; hogy mindezt szabad elhatározásból, értelmi korlát vagy egyéb kényszerítés nélkül teszem. Isten engem úgy segéljen. Mrs Terry Spitz.”
A KULCSSZEMÉLY ELEFÁNT IGNÁC
Itt jön a kulcsfordulat, Terry Spitz, született Elefánt Terézia magyarországi gyökereit ugyanis sikerült rekonstruálni a fent említett Ignác bátyja révén. Adjuk vissza a szót Szalánczi Krisztián családfakutatónak. „Elefánt Ignácnak előkerült egy első világháborús, munkahelyi regisztrációs papírja, amelybe beírták a pontos születési dátumát: 1882. április 11., helyszín nélkül. Ugyanez az információ szerepel az 1947-es halotti kivonatában is. Itt még nem volt ismert a település, de Elefánt Ignác vagy Ignatz Elefánt későbbi családjáról feltűnt egy népszámlálási dokumentum 1930-ból, amelybe beírták, hogy Kisvárdáról származik, a feleségével együtt. A feleségét Bernáth Reginának hívták, 1911. augusztus 6-án kötöttek házasságot Manhattanben, a házassági anyakönyvi kivonatban pedig szerepel, hogy Ignác – és ez alapján Terry Elefánt – szüleit Elefánt Móricnak és Weinstein Katalinnak hívták. A kisvárdai izraelita anyakönyvekben nem, de Nyírkarászon végül megtaláltam a bejegyzést. Ez nem volt véletlen, ugyanis 1876 előtt Nyírkarász Kisvárda alá tartozott az izraelita anyakönyvezés szempontjából. A lényeg: Elefánt Sámson Ignác születése ott van a nyírkarászi bejegyzések között feketén-fehéren, a szülei Elefánt Mór és Weinstein Katalin, ahogyan feltételeztem. Ráadásul stimmel a Terry Elefant 1946-os halottijában szereplő összes testvér neve is, a szüleik szintén egyeznek, anyakönyveik is megvannak. Egyszóval semmilyen kétely nem lehet, hogy az Elefánt család nyírkarászi illetőségű volt, Terézia édesapja, Elefánt Móric szintúgy ott született, édesanyja, Weinstein Katalin pedig a bejegyzések szerint kisvárdai születésű volt.”
Mark Spitz apai nagyapjának édesanyja tehát Nyírkarászról származik, és hogy négy testvéréhez hasonlóan ő maga is a nyírségi községben született, még akkor is szinte biztosra vehetjük, ha az idézett 1909-es útlevélkérelmen feltüntetett születési dátum három hónappal későbbi az anyakönyvben bejegyzetthez képest; Nyírkarászon 1875. február 10-én született Elefánt Teri nevű lány Elefánt Móric és Weinstein Katalin (vagy Klára) gyermekeként. Az édesapa foglalkozását más forrásból ismerjük, az amerikai sportcsillag ükapja mintegy másfél évszázaddal ezelőtt szeszfőző volt Nyírkarászon. Az édesanya (esetleg mostohaanya) – Mark Spitz ükanyja – neve körüli bizonytalanságot nehéz feloldani, hiszen Teri (Terézia, Terry) születési iratában Klára szerepel, ám egy kivételével minden más iratban Katalin, a kivétel pedig egy vezetéknév-különbséget jelez: Nathan Spitz (vagyis Spitz Nátán) és Elefánt Terézia 1896. november 8-i, manhattani házasságkötésének dokumentumában a menyasszony anyja nem Weinstein, hanem Friedman Katalin.
Ebből az iratból tudjuk azt is, hogy az ismeretlen magyarországi helyen született Spitz Nátánnak, azaz az úszó dédapjának szüleit Spitz Márknak és Weiss Lénának hívták (a neveket nem tudjuk más forrásban ellenőrizni, így nem tekinthetjük bizonyítottnak, de ha igazak, a mai Mark Spitz a családban „bejáratott” keresztnevet kapott szüleitől). Ami az úszóbajnok apai nagyanyja, Alice Schwalb Magyarországról érkező szüleit, Robert M. Schwalbot és az ismeretlen családnevű Rózát illeti, földrajzi információnk itt nincsen, még akkor sem, ha bizonyos halvány jelek arra utalhatnak, hogy a rejtélyes Róza (amerikai iratokban Roze) szintén nyírkarászi gyökerű volt. Akár van alapja a feltevésnek, akár nincs, az úszó dédanyja, Elefánt Terézia igazolt családi háttere alapján kijelenthetjük: az eddig főként a Gara-halom nevű Árpád-kori földvárról nevezetes Nyírkarász nyert magának egy kilencszeres olimpiai bajnok „leszármazottat”.