M. Sz.utanpotlassport.hu A hazai pingpongutánpótlás az utóbbi időben nem kápráztatja el a sportág kedvelőit, a fiatalok nem tudják áttörni az előttük magasodó gátat. Az igyekezet ugyanakkor megvan, időről időre fejlődés tapasztalható, ahogyan néha felcsillan a remény is egy-egy kiemelkedő teljesítmény láttán. A remény egyik „életben tartójává” lépett elő a 19 éves Hartbrich Leonie, aki ugyan nem Magyarországon nevelkedett, mégis magyar színekben versenyez.M. Sz.utanpotlassport.hu A hazai pingpongutánpótlás az utóbbi időben nem kápráztatja el a sportág kedvelőit, a fiatalok nem tudják áttörni az előttük magasodó gátat. Az igyekezet ugyanakkor megvan, időről időre fejlődés tapasztalható, ahogyan néha felcsillan a remény is egy-egy kiemelkedő teljesítmény láttán. A remény egyik „életben tartójává” lépett elő a 19 éves Hartbrich Leonie, aki ugyan nem Magyarországon nevelkedett, mégis magyar színekben versenyez.
„Budapesten születtem, az édesapám német, és én Németországban nőttem fel. Kettős állampolgár vagyok, de mindig is magyarnak éreztem magam, ahhoz sosem fért kétség – mondta a kezdetekről a TTC Weinheim játékosa, majd felidézte, hogyan kezdte el űzni a sportágat. – Anyukám válogatott versenyző volt, úgyhogy gyakorlatilag az edzőteremben nőttem fel. Nem csoda, hogy én is beleszerettem a játékba, amelyet elsajátítani egyébként ő segített. Tizenöt éves koromig a házunk alatt lévő pincében edzettünk, majd két évre hazaköltöztem, Budapestre. Mivel nem sokat fejlődtem, visszatértem Németországba.”
Leonie az elmúlt hónapokban nagyszerűen teljesített, függetlenül attól, milyen versenyen vett részt. A két legrangosabb torna a portugáliai Gondomarban megrendezett U21-es Európa-bajnokság és a múlt heti, spanyolországi U21-es nemzetközi bajnokság volt. Előbbin egyesben és párosban egyaránt a nyolcaddöntőig jutott, utóbbin pedig bronzérmet szerzett. Mondani sem kell, mindkettőn a magyar csapat legeredményesebb versenyzőjeként zárt.
„Mindkét viadalra boldogan emlékszem vissza, és úgy érzem, mindent beleadtam. Eléggé fárasztó hónap van a hátam mögött, hiszen harminc nap alatt nagyjából harmincöt meccset játszottam. Először volt az országos bajnokság, aztán a két nemzetközi verseny. A sorozatterhelés miatt nem is csoda, hogy az Eb után megbetegedtem. Öt napig feküdtem, és úgy volt, nem is tudok elutazni Spanyolországba, aztán összeszedtem magam, és úgy voltam vele: csináljuk!”
És hogy minek köszönhető az ugrásszerű fejlődés?
„Júliusban érettségiztem, azóta pedig rengeteget edzek, gyakorlatilag csak a pingpongnak élek. Valószínűleg ez a siker kulcsa. Napi négy-öt óra tréning mellett egy-két órát kondizni is szoktam, az persze függ a napi formámtól. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen edzője van az embernek. A női válogatott szövetségi kapitánya, Bátorfi Zoltán nagyon sokat segít, a versenyeken már a puszta jelenléte biztonságérzetet ad. Jól ismer már, tudja, mikor kell megnyugtatni vagy szidni, gyakorlatilag átvette anyukám szerepét.”
Leonie következő nagy feladata a budapesti felnőtt-világbajnokság lesz, amelyet április 21. és 28. között rendeznek meg a Hungexpón. Mondani sem kell: óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy asztalhoz állhat a világversenyen.
„Nem elég, hogy világbajnokságon szerepelhetek, ráadásul hazai közönség előtt. Az a célom, hogy a legjobbamat nyújtsam, és a végén azt mondhassam: én mindent beleadtam, függetlenül az eredménytől. Persze szeretnék minél több meccset nyerni. Már alig várom!”
További korosztályos híreink ASZTALITENISZBEN a sportági aloldalunkon.