Kézi: Szita Zoltán, 2017 ifjúsági játékosa a füredi bronzreményekről

Marik Balázs – Utanpotlassport.hu A kézilabda-szövetség Szita Zoltánt választotta az év ifjúsági játékosának. A 20. születésnapját február 10-én ünneplő, veszprémi születésű sportoló jelenleg egy plusz egy évre szóló kölcsönben Balatonfüreden játszik. A Csoknyai István irányításával készülő gárda a harmadik helyen áll a bajnokságban. Mint mondja, ő és az egész csapat extra motivációval bír, hogy megszerezzék a bajnoki bronzérmet. Persze ennél jóval messzebb is tekint, hiszen veszprémiként idővel mindenképpen szeretne visszatérni szülővárosába, és ott, valamint a válogatottban is maradandót alkotni.Marik Balázs – Utanpotlassport.hu A kézilabda-szövetség Szita Zoltánt választotta az év ifjúsági játékosának. A 20. születésnapját február 10-én ünneplő, veszprémi születésű sportoló jelenleg egy plusz egy évre szóló kölcsönben Balatonfüreden játszik. A Csoknyai István irányításával készülő gárda a harmadik helyen áll a bajnokságban. Mint mondja, ő és az egész csapat extra motivációval bír, hogy megszerezzék a bajnoki bronzérmet. Persze ennél jóval messzebb is tekint, hiszen veszprémiként idővel mindenképpen szeretne visszatérni szülővárosába, és ott, valamint a válogatottban is maradandót alkotni.

– Gratulálok az Év játékosa díjhoz!

– Köszönöm szépen. Nagyon jólesett, hogy a szövetségben elismerték a tavalyi teljesítményemet. Tényleg jól sikerült a 2017-es évem. Nagy köszönettel tartozom ezért az edzőimnek.

– Milyen érzés született veszprémiként a Balatonfüredben játszani?

– Jelenleg három éves szerződésem van a Veszprémmel, de a fejlődésem érdekében egy plusz egy évre kölcsönadtak Füredre. Mindkettőnek, az esetleges Veszprémben maradásnak vagy gyors visszatérésnek és a füredi szereplésemnek is van előnye, hátránya. A szülővárosomban bizonyítani, a megszokott környezetben, az jó, különösen, hogy világsztárok mellett készülhettem, és elleshettem el tőlük a játék minden trükkjét. Nem beszélve az edzőkről. Tombor Csaba, Ivo Díaz, vagy Joseph Espar Moya külön is foglalkozott velem, illetve velünk, utánpótláskorú játékosokkal. Olyan edzéseink voltak, hogy csak na! Füreden viszont nyilván sokkal több játéklehetőséget kapok. Főleg, hogy Zdolik Bence megsérült, így gyakorlatilag szinte állandóan én játszom a balátlövő posztján. Ezzel óriási meccsrutint tudok szerezni. Szóval, ahogy mondtam, mindkettőnek van előnye, hátránya. Most az a legfontosabb, hogy ebben a szezonban a lehető legjobban szerepeljünk a bajnokságban. A harmadik helyen állunk, és az egész társaság extrán motivált, hogy a végelszámoláskor a nyakunkba akasszák a bajnoki bronzot. A külön szintet képviselő Veszprém és Szeged mögött ez a maximum, amit elérhetünk ebben a pillanatban.

A Balatonfüredi KC a bajnoki bronzéremre hajt • Forrás: Balatonfüredi KC

– Térjünk még vissza a tavalyi évre! Az NB I/B-ben 91 gólt szereztél, és tagja voltál a 21 éven aluliak világbajnokságán ötödik helyet szerzett válogatottnak. Melyiket tartod komolyabb teljesítménynek?

– Nem lehet összevetni a kettőt. A bajnoki szereplés alapozta meg azt, hogy fiatalként is meghívjanak a válogatottba. Mindkettő nagyon sokat tett a fejlődésemhez. A világbajnokságon még nem számítottam alapembernek, csak kiegészítő szerepem volt, és nem játszottam végig a meccseket. De amikor lehetőséget kaptam Gyurka János szövetségi kapitánytól, igyekeztem maximálisan kihasználni. Nagyon jó impulzusok értek Algériában. Erre alapozva reménykedem benne, hogy a nyári celjei Európa-bajnokságon is komoly eredményt tudunk elérni. Célunk a négy közé kerülés. Jó lenne legalább a döntőért játszani. Nyilván sok múlik a pillanatnyi formán, szerencsén. De az biztos, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk.

– Picit hadd legyek ünneprontó! A felnőttek Európa-bajnoki szereplése után több helyen olvashattunk kritikát, hogy a magyar játékosok nem elég sokoldalúan képzettek. Nem használhatóak egyformán támadásban és védekezésben. Bár nyilván nem húszéves fiatal tiszte erről véleményt mondani, de te hogy látod a te korosztály és a saját pályafutásodat?

– Tényleg nem volna szerencsés, ha a felnőttek szereplését nekem kellene minősítenem. Amit magamról, a korosztályomról elmondhatok, az az, hogy Veszprémben mindig is úgy neveltek bennünket, hogy a támadás és védekezés egyformán fontos. Sőt, sokszor a védekezést még a támadás elé is helyezték. Ahhoz, hogy kellően komplex játékossá érhessek, még sokat kell tanulnom, fejlődnöm, erősödnöm. A klubom minden tőle telhető segítséget megad ehhez. Az edzőnk, Csoknyai István sokszoros válogatottként maga is a védekezés nagymestere volt, így ebben a játékelemben hihetetlenül sokat tanulhatunk tőle. Ami még nagyon fontos vele kapcsolatban, hogy az utánpótlásból a felnőttek közé kerülő játékosokkal rendszerint úgy vannak az edzők, hogy nekik már csak finomhangolásra van szükségük. A mester viszont hihetetlenül sok energiát fordít arra, hogy velünk, fiatalokkal a lehető legtöbbet foglalkozzon egyénileg is. Úgy érzem, a legjobb döntés volt, hogy idejöttem játszani. Szeretnénk eztbajnoki bronzéremmel meghálálni. A Tatabánya elleni idegenbeli meccs lesz a kulcs ehhez, de a csurgói, egri csapat is nagyon szívósan küzd, velük is számolnunk kell.

Idővel veszprémiként szeretne igazán nagyot alkotni • Fotó: Wolf Attila

– Van terved, hol szeretnél tartani öt, tíz vagy mondjuk tizenöt év múlva?

– Egészen pontosan körülírható tervem nincs. A legfontosabb, hogy amikor ilyen vagy olyan okok miatt befejezem ezt a sportot, büszkén tekinthessek vissza a pályafutásomra, és azt mondhassam, hogy mindent kihoztam belőle, amit lehetett. Hogy aztán ez elég lesz-e BL-győzelemre vagy világversenyen szerzett éremre, nem tudom megmondani. Az biztos, hogy tősgyökeres veszprémiként máshol nem nagyon tudnám elképzelni magam, mint a szülővárosomban. Gulyás Péter példája adott, hiszen ő is azt utat járta végig, amelyiket– ha minden jól sikerül– én is bejárhatok. Az ő karrierje engem hihetetlenül motivál.

– Említettél ilyen vagy olyan okot, amely miatt befejezheted a pályafutásodat. Sérülések eddig mennyire hátráltattak?

– Öt éve volt komolyabb térdsérülésem, de azóta, hála istennek semmi jelentős. Volt néhány ujjtörésem. Ebben a sportban természetes az ilyen, ha rosszul nyúlsz bele a labdába. Vagy az a pár alkalom, amikor kiment a bokám, mert rosszul fogtam talajt. De ezek nem voltak vészesek. Két-három hét, aztán játszhattam tovább.

– A szavaidban érzem azt a vagányságot, csibészséget, amely a technikai, taktikai tudáson és az erőnléten felül elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki igazán nagy játékos legyen.

– Ezt a sportot némi zsiványság nélkül nem is érdemes űzni. A technikai tudáson túl ez az, amit igazán elleshetünk a nagyoktól, velük együtt edzve. A kézilabda nem végletekig kimatekolt sport, ahol pont a nyolcadik passz után kell ellőni a labdát a figura végén. Mindenkitől azt látom, azt tanulom, hogy persze, szívjam magamba a legtöbb tudást, de közben a lehető leglazábban, a játékot élvezve játsszam a kézilabdát. Ezen vagyok. Ha pedig ez eredményekkel párosul, és a közönség is jól szórakozik, akkor ér valamit az egész.

Egyéb korosztályos hírek KÉZILABDA aloldalunkon.