„Olyan szuperhatalmakkal kell versenyeznünk, mint Oroszország, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország és Olaszország. A realitás azt mondaná, hogy nekünk itt esélyünk nincs, erre tessék: van hat érmünk, ebből egy arany és persze ott a fiúváltó emlékezetes harmadik helye” –nyilatkozta az utánpótlás úszóválogatott szövetségi kapitánya, Petrov Iván még a kazanyi junior Európa-bajnokság közben. Az utóbbi évek aranyesőjétől elmaradt, de így is eredményes kontinensverseny után értékelésre kértük fel a szakvezetőt.„Olyan szuperhatalmakkal kell versenyeznünk, mint Oroszország, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország és Olaszország. A realitás azt mondaná, hogy nekünk itt esélyünk nincs, erre tessék: van hat érmünk, ebből egy arany és persze ott a fiúváltó emlékezetes harmadik helye” –nyilatkozta az utánpótlás úszóválogatott szövetségi kapitánya, Petrov Iván még a kazanyi junior Európa-bajnokság közben. Az utóbbi évek aranyesőjétől elmaradt, de így is eredményes kontinensverseny után értékelésre kértük fel a szakvezetőt.
– Az előzetes várakozásoknak megfelelően nem sikerült megismételni a tavalyi vagy a két évvel ezelőtti produkciót a junior Eb-n, de így is tisztességesen helyt állt a magyar válogatott Kazanyban. Mit jelent a magyar úszósportnak, hogy az úgymond gyengébb generáció is sikeres tudott lenni?
– Egyértelműen látszik évek óta az utánpótlás-bajnokságainkon a kiemelt sportágfejlesztés kedvező hatása. Az itt látott gyerekek kétezer-tizenháromban, a program kezdetekor voltak kilenc-tizenkét évesek, tehát ők az első olyan generáció, amely már érezhette már a program előnyeit. Mindez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a sportágunkba áramló többletforrásoknak köszönhetően több egyesület működik magas szinten, több edző dolgozik a gyerekekkel és nem utolsó sorban egyre kevesebb kolléga hagyja el az országot egy jobb élet reményében, sőt a gyakorlat inkább azt mutatja, hogy a külföldön dolgozó szakembereink jönnek haza a kedvezőbb feltételek miatt. Az is szembetűnő, hogy sűrűsödnek a versenyszámok valamennyi korosztályban, és a tehetségek felbukkanása idővel szintén gyakoribbá válhat.
– Minek köszönhető a folyamatos sikeres helytállás? Magyar edzők? Sportkultúra? Folyamatosan fejlődő körülmények?
– Magyarország első olimpiai bajnoka Hajós Alfréd személyében egy úszó volt. Az úszás rendkívül népszerű világszinten, de idehaza is. Széchy Tamás, Kiss László nyomán remek szakemberek sora tanulta ki a szakmát, akik még ma is dolgoznak és valamennyien élnek-halnak a sportágért. A körülmények folyamatosan javulnak, felsorolni is nehéz lenne, hogy éppen hány városban zajlik uszodafejlesztés. Gyakorlatilag alig maradt olyan térsége az országnak, ahol ne működne elérhető közelségben magas szintű úszóklub. A KSF révén a sportágunkba áramló pénzek hatása abszolút érezhető. Amíg az athéni olimpia időszakában volt olyan versenyszám a felnőtt országos bajnokságon, amikor nem kellett előfutamot rendeznünk, mert nem volt meg a tizenhat induló (!!!), addig a tavalyi szezonban valamennyi országos bajnokságunk szintjét erősíteni kellett, mert egyszerűen annyian indulnak, hogy nem érne véget a verseny.
– Láthatóan remek munka folyik az egyesületekben, hiszen a mostani ifjúsági válogatottba is sok helyről érkeztek versenyzők.
– Örömteli látni, hogy sok új klub fantáziát lát az úszásban. Horváth Tamás a Budafóka SE trénere egymaga számos válogatott versenyzőt adott Magyarországnak, akik többen ennek a kazanyi csapatnak is a tagjai, remélem, még sokáig látjuk dolgozni, lelkiismeretes, kiváló szakember.
Amíg például a Kőbánya Sport Club sokadik virágzását éli Turi György vezetésével, addig Magyarország legnépszerűbb egyesülete, az FTC is beszállt a sportágunkba, és hogy ez nem csupán fellángolás, azt a felnőtt eredmények (Verrasztó Dáviddal az élen) mellett két ifjúsági éremszerzőjük (Mihályvári-Farkas Viktória és Török Dominik Márk) is bizonyítja. Orosz Andrea szakosztályvezető és edzői, Molnár Ákos, Kutasi Gergely és Formaggini László aktívan jelen vannak a legtöbb korosztályban, úgy gondolom, hogy a népligetitízpályás, ötven méteres medence pár év pangás után újra jó kezekbe került.
Eközben a jelenleg Egerben dolgozó Kovács Ottó újra és újra megmutatja, milyen a jó hajrá, a szegediek pedig, amióta Gellért Gábor a vezetőedző, már húsz felett járnak a megszerzett junior Eb-érmek számában.
A nyíregyházi Gyula Sándor nevelte fel Hatházi Dórát, aki itt Kazanyban is érmet szerzett volna kétszáz méter pillangón, ha nincs nála két jobb magyar. De majd jövőre, remélem akkor is a csapatban látom őt.
Rengeteg alkotó edző tevékenykedik Magyarországon, felsorolni is nehéz lenne, ők azok, akik ezeket a sportolókat naggyá teszik. Nélkülük nem létezne magyar úszósport, nélkülük ugyanott tartanánk, mint például a bosnyák úszók, s ezzel remélem, nem sértettem meg senkit.
– Mi az, amin esetleg változtatni kell a kazanyi tapasztalatok alapján?
–Számos tényező van, amiben élen járunk és van pár, amit nekünk kell megtanulni. Azt gondolom, hogy a sportorvoslásban van a legnagyobb lemaradásunk, de ezt is kezdjük behozni. Prof. dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora személyében olyan ember karolta fel úszóinkat, aki a maga nemében világklasszis. Ő és a stábja, dr. Kováts Tímea és dr. Sydó Nóra folyamatosan ellenőrzik a versenyzőinket, jelen vannak a versenyeken, edzőtáborokban, folyamatos, precíz munkájuknak köszönhetően szépen lépegetünk előre ezen a téren.
Dr. Wladár Sándor elnök úrnál pedig az észszerűség határain belül rendszerint nyitott ajtókon kopogtatunk. Olimpiai bajnokként pontosan tudja, hogy a legfontosabb emberek a versenyzők és az edzők, nekik kell mindent megadni, hogy a legméltóbban képviseljék hazánkat, hogy a magyar úszás, mint nemzetközileg elismert brand fennmaradjon.
Viszont, amikor arról beszéltem, örömteli, hogy új klubok szállnak be az úszósportba, azért azt is el kell mondanom, nem feltétlenül jó az, hogy Pest megyében tizenegy egyesület működik az összetett pontverseny első húsz helyezettjéből.
Sajnos ez indukál egyfajta „vándorló úszótársadalom” berendezkedést, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha egy versenyző és egy szülő úgy gondolja, fejlődésüknek az edző a gátja, bármikor egyesületet tudnak váltani, elég egy metrómegállóval arrébb menni, sőt, gyakran elég uszodán belül egy másik pályára beugrani.
– Mi várható a nyár hamarosan kezdődő nagy eseményén, a bakui EYOF-on?
– Erős csapat utazik Azerbajdzsánba, úgy gondolom, hogy az úszás megint ki fog tenni magáért, csakúgy mint az eddigi ifjúsági olimpiai eseményeken. A bakui rendezőknek fel van adva a lecke, hiszen a győri EYOF-ot minden idők legjobbjaként aposztrofálták. Szereplésünk nagyban függ az olyan korosztályos klasszisoktól, mint például Kós Hubert, Nyirádi Réka vagy Betlehem Dávid, de ugyanúgy mondhatnám Fábián Bettinát vagy Szimcsák Mirát is, Ugrai Pannáról már nem is szólva.
– Miként látja a mostani csapatnak a legígéretesebb tagjait? Milyen jövő állhat előttük? Milyen esélyük van a felnőttválogatottságra?
– Ha az eddigi legerősebb ifi generációnkat nézzük, azt kell hogy mondjam, olyan klasszist egyelőre itt nem látni, mint például Késely Ajna, Milák Kristóf vagy Németh Nándor. Mindettől függetlenül az ifi korosztályból idén búcsúzó Fábián Fanni már jövőre bemutatkozhat a 4x200-as női gyorsváltó tagjaként, ugyanígy bevethető a még egy évig ifjúsági korú Zombori Gábor, 1:48-as ideje kétszáz méter gyorson mutatja, számolni kell vele. Berecz Blanka, Mihályvári-Farkas Viktória, Hatházi Dóra és Török Dominik Márk időeredményei jónak számítanak, de nekik még további idő és menedzselés szükséges, hogy a rendkívül nehéz egyéni versenyszámaikban odaérhessenek a felnőtt válogatottba. És ne feledkezzünk meg Békési Eszterről sem, ő már most a kétszázas magyar mellúszólány, száz méteren Sztankovics Anna egyelőre megelőzi, de konzekvens munkával stabil tagja lehet a válogatottnak, már a jövő évtől.
További korosztályos hírekÚSZÁSBANa sportági aloldalunkon.