A rövid pályás korisokban bízhatunk

A téli olimpiákon a magyarok általában nem szólnak bele az érmek, de még a pontszerző helyek megszerzésébe sem.

A Regőczy, Sallay kettős ezüstérme után hosszú-hosszú évekig vártunk arra, hogy ismét dobogóra esélyes honfitársainknak szurkolhassunk a téli ötkarikás játékokon.

Aztán Torinóban végre „eljött" a mi időnk – Huszár Erika a negyedik, míg Knoch Viktor az ötödik helyen végzett a rövid pályás gyorskorcsolyázók 1500 méteres küzdelmeiben.

S tulajdonképpen azóta él a remény: Vancouverben is ott lehetnek a magyar short trackesek a legjobbak között.

Hogy nem alaptalan a várakozás, a Torino óta megszerzett első magyar kontinensbajnoki cím (női váltó), és a számtalan Európa-bajnoki érem mutatja.

Azzal azért jó, ha tisztában vagyunk, hogy a sportág legjobbjait Dél-Korea, Kína, az Egyesült Államok, és Kanada adja. De a jég csúszik, és a rövid pályás gyorskorcsolya sportági sajátosságainak köszönhetően gyakran előfordulnak vaskos meglepetések.

A gyorskorcsolya

Ebben a szakágban magyar versenyző nélkül rendezik majd meg a vancouveri ötkarikás játékokat. A sportág egyébként már a legelső, vagyis az 1924-es olimpia műsorán is szerepelt – férfiak számára rendeztek 500, 1500, 5000 és 10 000 méteres versenyeket. A hölgyek csak később, egész pontosan 1960-ban kaptak lehetőséget arra, hogy az ötkarikás játékokon is megmutassák tudásukat.

A gyorskorcsolyázók pályája – az atlétikai pályához hasonlóan – négyszáz méteres, s a korisok kettesével futják le a távokat. A versenyzők nem egymás, hanem az óra ellen küzdenek (ellentétben a short trackkel), s a szakág jellegzetessége, hogy a párosok tagjai minden körben pályát váltanak, vagyis az, aki addig a belső íven haladt, „átengedi" a helyét a külső íven haladónak.

Összesen tíz egyéni aranyérmet osztanak ki: a férfiak 500, 1000, 1500, 5000 és 10 000 méteren, míg a hölgyek 500, 1000, 1500, 3000 és 5000 méteren versenyeznek. A legrövidebb távon mindenki kétszer fut, s az összesítés alapján hirdetnek győztest.

A szakág jellegzetes versengése (férfiaknál, nőknél egyaránt) az üldözéses csapatverseny, ahol nemzetenként három koris küzd – a pálya két ellentétes pontjáról, az egyenesekből indítják a csapatokat, s mindig a harmadikként célba érkező eredménye számít az összesítésnél.

A rövid pályás gyorskorcsolya

Az olimpiai szempontból fiatalabb múltra visszatekintő short track (bemutató jelleggel 1988-ban debütált, majd négy évvel később már bajnokokat is avattak) az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend, köszönhetően leginkább a szédítő tempónak, a látványos előzéseknek, a hatalmas bukásoknak.

A gyorskorcsolyával ellentétben ugyanis itt megengedett az előzés, a korisok nem is az óra ellen küzdenek, hanem a vetélytársak ellen. Ebből is adódik a short track egyik látványossága: amikor a korisok a kanyarokban teljesen bedőlve siklanak, s a szabályok szerint a kezüket is letehetik a jégre. A kanyarokban történik a legtöbb előzés.

A verseny egy jégkorongpálya közepén, bójákkal jelölt oválpályán zajlik, amelyen a kijelölt kanyarok szimmetrikusak, sugaruk nyolc méter. Egy teljes kör hossza 111.12 méter. A küzdelmeket mindkét nemnél 500, 1000 és 1500 méteren rendezik meg – a legrövidebb távon futamonként általában négy (néha öt), míg a két hosszabb távon leginkább hat koris küzd egymással. A célvonal minden távnál azonos, de a távok hosszának megfelelően a rajtvonalak helyei változnak.

Az egyéni számok mellett váltóversenyeket is rendeznek – a férfiak 5000 métert, míg a hölgyek 3000 métert teljesítenek. A szabályok értelmében egy csapatnál négy koris van a jégen, egy a pályán, három pedig a körön belül. A váltás érintéssel történik (a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a leváltott versenyző hátulról meglöki társát, s ezáltal lendületet ad neki). Minden csapattagnak kötelező legalább egy kört teljesítenie, s az utolsó két körben már nem szabad váltani.

A küzdelmek során az oválkörön belül helyezkednek el a bírák, akik pályaelhagyásért, lökésért, keresztezésért, a táv lerövidítéséért, ütközésért, akadályozásért kizárhatják az adott versenyzőt. A bírák közül a döntnök szava a meghatározó – határozata fellebbezhetetlen.

A palánk mellett álló edzők a futamok után kézfeltartással jelezhetik a reklamációjukat, ilyenkor visszanézik a bírák a felvételeket, s ez alapján döntenek a kizárásról, arról, hogy a kárvallott versenyzőt tovább engedik-e a következő futamba.

A váltóversenyek során mindössze nyolc-nyolc nemzet csapata indulhat az olimpián – éppen ezért hatalmas teljesítmény már az is, hogy a magyar női kvartett megszerezte az ötkarikás kvótát.

A Heidum Bernadett, Huszár Erika, Keszler Andrea, Darázs Rózsa összeállítású csapatot alaposan feltüzelte, hogy a januári, drezdai Európa-bajnokságon nem tudta megvédeni címét. A lányok dolga roppant nehéz lesz, hiszen az amerikai, a kínai, a dél-koreai, a kanadai és a japán kvartettek kicsit kiemelkednek a mezőnyből, ám a másik két európai váltót, a hollandokat és az olaszokat sem könnyű legyőzni.

Ám nem lehetetlen.

Az egyéni számokban a torinói pontszerzők, vagyis Huszár Erika és Knoch Viktor mindhárom távon, Heidum Bernadett 1000 és 1500 méteren, Darázs Péter 500 és 1500 méteren, míg testvére, Rózsa 1500 méteren áll majd rajthoz az ötkarikás játékokon. 

Az időpontok magyar idő szerint értendők.