Siklósi Gergelynek kivételes adottságai vannak – és nem csak a víváshoz. Arról, hogy drótkötélből vannak az idegei, mindenki meggyőződhetett, aki a fiatal vívó meccseit megnézte a budapesti világbajnokság férfi párbajtőrversenyében. Kétszer is hosszabbításban, aranytussal nyert, a döntőben meg 35 másodperccel a vége előtt háromtalálatnyi hátrányban, három másodpercen belül adott három tussal fordított – s ha már a kvalitásokról értekezünk –, mindig más és más megoldást előhúzva a repertoárjából.
Ugyancsak kitűnő szintetizáló képessége van a tapolcai nevelésű, pályafutását a Bp. Honvéd színeiben kiteljesítő párbajtőrvívónak, aki a rá zúduló temérdek információból ki tudja választani a számára hasznosakat, hogy azokat a megfelelő pillanatban előhúzva a maga javásra fordítsa. Ebből a tudásból meríthetett a Pak Szang Jung elleni asszóban: emlékszünk, a dél-koreai győzte le Imre Gézát a riói olimpia döntőjében, és utóbb Siklósi elárulta, számtalanszor átvette már egyesülete sportigazgatójával annak a döntőnek a történéseit. De felhasználta Rédli András nyolcaddöntős asszójának tanulságait is a negyeddöntője előtt, amelynek eredményeként „közös” holland ellenfelüknek esélyt sem adott.
Valamennyi közül azonban a leginkább lenyűgöző a fiatal sportoló azon képessége, amelyet mentáltréningeken fejleszt. Azt mondja, jó a képzelőereje, és erősen hisz a teremtő képzeletben, a vizualizáció erejében. Azt, hogy ez pontosan mit is jelent, a vívó így magyarázta el: „Elképzeltem, milyen lesz kisétálni az aktuális asszómra, hogy ki és mi vár rám a csarnokban, és előrevetítettem, milyen lesz, amikor beadok egy tust.”
A magyar vívás új csillaga 21 évesen valamennyiünkkel megosztotta tehát a siker receptjét: csak pontosan el kell képzelni, amit szeretnénk – és az megvalósul. Persze az sem árt, ha annyit dolgozik érte az ember, mint Siklósi Gergely.