Nagy „Ma nem!” Viktor, Gyurta egy százada és a nagy amerikai pofára esés

MERT (VÍZI)PÓLÓS NEMZET A MAGYAR MERT (VÍZI)PÓLÓS NEMZET A MAGYAR

1. A mienk az első pólóarany! Csak hogy biztosra menjünk a pozitív kezdéssel, lajstromunkat kezdjük vízilabdával. Hiszen mi sem természetesebb annál, hogy az 1973-as első vizes vb pólós aranyát a magyar válogatott hozta haza. Igen ám, de a folytatásban harminc év tökéletesen bizonyította, hogy még a magyar vb-arany sem a semmiből terem, hiszen a következőre épp három évtizedig, 2003-ig kellett várni. A belgrádi vb hőse bizonyos Csapó Gábor volt, akinek neve akkoriban még nem volt olyan ismert, mint ma, hiszen a másodosztályú(!) szegedi csapatból került be a válogatottba. Persze a szovjetek elleni meccs után, amikor is három gólt vállalt az 5–4-es győzelemből, nem kellett már különösebben magyarázni egy sportkedvelőnek sem, ki is az a Csapó.

„Az első az valami fergeteges volt. Nem maga az aranyérem – az egész utólag értékelődött át, a fogadtatás által. Ezrek vártak a Keletiben, az ember akkor döbbent rá, mit is ért el valójában. Hogy a vízilabda továbbra is nemzeti sport. A nemzettudat egy fontos része fejeződött ki akkor (...) Az itthoniaknak mindennél fontosabb volt, hogy a magyar győzzön az orosz ellen. Mi is így váltunk afféle meseszerű lényekké, akiknek sikerült ez a nagy tett” – elevenítette fel évtizedekkel később Faragó Tamás a felejthetetlen emlékeket a Nemzeti Sportnak (NS, 2011. július 13.). Hozzá kell tenni: a legenda erősítésében természetesen óriási szerepe volt annak is, hogy a mieink három évvel később Montrealban bezsebelték az olimpiai aranyat is.

2. Horvátország 2007-re lett nagykorú. Amilyen nemzetformáló volt a magyaroknak a hetvenes évek sikersorozata, olyannyira az volt a horvátoknak a 2007-es melbourne-i győzelem. S azt is el kell ismerni, hogy ehhez bizony a magyar csapat is alaposan hozzájárult. Azután, hogy két évvel korábban a szerbek 8–7-re legyőzték a mieinket a fináléban, Ausztráliában ismét eggyel kapott ki a magyar válogatott. Pedig a mieink kétgólos előnyben voltak a negyedik negyedben, a hosszabbítás után mégis a „kockások” ugrálhattak a medencébe a 9–8-as győzelmet követően – az önálló Horvátország férficsapata első aranyát nyerte meg nagy világversenyen.

3. Szerb hatalomátvétel. A magyar válogatottnak a 2005-ös és 2007-es ezüstérmek után 2013-ig kellett várnia az újabb aranyra. Nagy „Ma nem!” Viktor és az MVP-nek választott Varga Dénes Barcelonában tett róla, hogy harmadik jugoszláv utódállamként Montenegró ne jusson fel a csúcsra.

Azóta viszont szerb hegemónia rajzolódik ki a vízilabdások között: a legutóbbi, kazanyi vb minden idők egyik legsimább pólós döntőjét hozta nagy világeseményen a szerbek és a horvátok között: Andrija Prlainovicsék 11–4-es triumfálásához talán csak a mieink sydneyi, oroszok elleni olimpiai fináléja volt hasonlatos (13–6). A szerbeket irányító Dejan Szavicsnak pedig kapitányként elsőre összejött az, amiért játékoskorában hiába küzdött: Rióban – ismételten a horvátok ellen döntőzve – ötkarikás győzelemig vezette az övéit. S a szerbek Budapestre is jó esélyekkel jönnek.

4. Női villanások. Ugyan a női vízilabda csak 1986-ban lett világbajnokságra „érett”, a magyar sikerek ebben sem maradtak el, és több kiemelkedő egyéniséget is adtunk a sportágnak. Női válogatottunk kétszer nyert vb-t: 1994-ben Hollandiát (7–5), 2005-ben a női fronton amúgy általában uralkodó Egyesült Államokat (10–7) sikerült felülmúlni a döntőben. A két csapat között Stieber Mercédesz az összekötő kapocs, aki 1991 és 2007 között összesen hét világbajnokságot járt meg.

FELEJTHETETLEN MAGYAROK

6. Hosszú, Darnyi és a többiek. Eddig összesen 10 magyar úszó nyert aranyérmet a vizes vb-k történetében, együttesen összesen 26 aranyérmet szállítottak hazánknak (lásd a keretes 10-es pontot). A vízilabdázók öt aranyával kiegészülve egyébként olyan nagyhatalmakat előzünk meg így az örök-éremtáblázaton, mint Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország, és – ha a keletnémet eredményeket nem számoljuk külön – a hatodik helyen állunk a sorban. Mell- és vegyesúszó-képzésünkre kifejezetten büszkék lehetünk, hiszen a 26 úszóaranyból 22 ezekből a számokból jött. Cseh László kazanyi pillangósikere után pedig elmondható, hogy csak gyorsúszásban nem született még magyar vb-elsőség. Bármilyen hihetetlen, a klasszis elődök eredményei ellenére tény, hogy a világbajnokságok legeredményesebb magyarja már most Hosszú Katinka: az ötszörös bajnokot – akinek ráadásul van négy bronza is – Darnyi Tamás követi négy elsőséggel. Az 1991-es vb-t érdemes külön is kiemelni: az úszást figyelembe véve Magyarországnál csak az Egyesült Államok volt eredményesebb Perthben, és az öt aranyunkból három világcsúccsal született Darnyi és Rózsa révén.

7. Magyar magyart győz le. Kétszer is előfordult a vb-ken, hogy az arany- mellett az ezüstérmet is piros-fehér-zöld melegítős úszó nyakába akasztották. 1991-ben Szabó Tünde (a jelenlegi sportért felelős államtitkár) nagyon közel járt hozzá, hogy „elkapja” a nála két és fél hónappal fiatalabb Egerszegi Krisztinát 100 méteren, ám két tizeddel alulmaradt, akárcsak másfél évvel később a barcelonai olimpián.

Hasonló a története Güttler Károlynak is, azzal a különbséggel, hogy ő a 1994-es vb után a '96-os olimpián végzett ezüstérmesként Rózsa Norbert mögött 100 méter mellen. Güttler az első római vb-n 100-on csupán két tizeddel kapott ki, és 200-on is honi riválisa mögött ért célba, ám a hosszabb távon Rózsa valójában az amerikai Eric Wunderlichhel vívott nagy csatát az aranyért, Güttler harmadik lett. Güttler nem volt az a szerencsés fajta: a '88-as olimpián egy századdal kapott ki a győztes brit Adrian Moorhouse-tól.

8. Egy század ide. A leginkább kicentizett diadal Gyurta Dánielé volt Rómában: mellúszónk elképesztő hajrával, a lehető legkisebb különbséggel „nyúlta le” az amerikai Eric Shanteau-t 2009-ben, de az óriási versenyben litván Giedrius Titenis és az ausztrál Christian Sprenger is alig maradt alul, egészen pontosan 16 századdal. Később egyébként Gyurta lett az első a vb-történelemben, aki mellúszásban kétszer is meg tudta védeni a címét: 2011-ben a japán Kitadzsima Koszukét, 2013-ban a német Marco Kochot utasította maga mögé, miközben a kettő között Londonban ugye az olimpiai bajnoki címet is megszerezte. Kazanyban Koch volt az, aki letaszította a trónról, Gyurta ott harmadik lett.

9. Cseh László nagy vb-sztorija. Talán még önmagát is meglepte két évvel ezelőtt Cseh László, aki közel a harminchoz tíz esztendő után nyert újra aranyérmet a világbajnokságon. Chad le Clos (és a többiek) legyőzésével a magyar úszó a vb egyik nagy meglepetését szerezte, több nemzetközi oldalon is a vb sztorijaként jelent meg a győzelme. A riói 200-as döntő nem úgy sikerült Csehnek, ahogy tervezte, ám a 100 pillangó ezüstje vigasztalólag hatott – Budapesten biztosan ő lesz az egyik legnépszerűbb sportoló.

A VILÁGBAJNOKSÁGOK LEGEREDMÉNYESEBB FENOMÉNJAI

11. Michael Phelps. Ahogy az olimpiák történetében, természetesen a világbajnokságok esetében is Michael Phelps minden idők legeredményesebb úszója: a 32 éves nagyság manapság már azzal tölti az idejét, hogy cápákkal versenyez, igaz, 23 olimpiai és 26 vb-arannyal a háta mögött a medencében nem sok meghódítandó célja maradt.

2007, egy elképesztő győzelem: Phelps 50 méter alatt egy testhosszat ver Pieter van den Hoogenbandra, miközben a világ gyorsúszómezőnyének krémje lépést sem tud tartani vele

12. Ryan Lochte. Phelpsszel szinte egyidős és hasonlóak az erősségei, és minden idők legnagyobb úszója mögül is sokszor sikerült kilépnie az árnyékból. Ugyan az olimpiákat tekintve jócskán elmarad honfitársától (23–3–2 vs. 6–3–3), 18–5–4-es világbajnoki éremkollekciója ugyancsak beszédes. S az érmek mellett persze nagy győzelmek is fűződnek a nevéhez: 2011-ben Sanghajban minden idők egyik legnagyobb párharcát vívta Phelpsszel, aki vissza akarta hódítani tőle a 200 vegyes vb-címét, ám Lochte ma is élő, 1:54.00-as világrekorddal verte vissza a riválist.

13. Missy Franklin. Egyéniben ugyan „csak” négy aranya van, ám jó csapatember révén váltóeredményeivel rendre kiemelkedik, így öt olimpiai bajnoki címe mellett 11 vb-aranya, 2 ezüstje és 3 bronza is van. És még csak 22 éves.

14. Ian Thorpe és Grant Hackett. Az ausztrálok két nagy egyénisége közül nem kétséges, hogy a „Torpedó” volt komplexebb úszó, ám mindkettejük kiemelkedőt alkotott pályafutása során, amelyek több ponton is összefonódtak. Az ötszörös olimpiai, 11-szeres világbajnok Thorpe, illetve a háromszoros olimpiai és 10-szeres világbajnok Hackett egyik legnagyobb csatája 2001-ben Fukuokában zajlott 800-on, amikor Thorpe – annak ellenére, hogy a hosszabb táv már inkább Hackett „terepe” volt – világrekorddal győzött. Hackett emellett 400-on még háromszor lett vb-2. Thorpe mögött, de az 1500 méteres számokban elért két olimpiai és négy vb-címével kétségkívül ő is a legnagyobbak közé tartozik.

Ausztrál oktatóvideó a 2001-es 800 m-es döntőről

15. Katie Ledecky. Az előző két vb és riói olimpiai egyik legnagyobb sztárja. Még csak húszéves, de már ötszörös olimpiai és kilencszeres világbajnok. Kazanyban megvédte a címét 400, 800 és 1500 méter gyorson is, illetve a váltó tagjaként 4x200-on, s ráadásként megnyerte a 200 gyorsot is. Ha így folytatja, a vb-ken még Phelps rekordjaira is veszélyes lehet.

Az 1500 királynője medencényivel előzte meg döntőbeli ellenfeleit Kazanyban

ÉS TOVÁBBI HÁROM EMLÉKEZETES VIZES VB-S PILLANAT...

16. Popov és mögötte a világ. 2003, a klasszikus 100 méteres szám, minden idők egyik legerősebb mezőnyét felvonultató fináléja és Alekszandr Popov fantasztikus győzelme Pieter van den Hoogenband, Ian Thorpe és Jason Lezak előtt. Nem véletlenül mondta utóbb az „úszás cárja”, hogy Barcelona örökre különleges lesz számára, hiszen 1992-ben ott szerzett két olimpiai bajnoki címe után pályafutása vége felé a 100 mellett 50 gyorsot és a 4x100 gyorsot is megnyerte a katalán városban.

17. A visszavágás vágya fűtötte őket, pofára estek. 2000 előtt az Egyesült Államok 4x100-as gyorsváltója sosem veszített még az olimpián. Sydney és az ausztrálok világrekorddal megspékelt emlékezetes győzelme után viszont az amerikaiaknak csak a vb-ken maradt meg a veretlenségük. Hát nem sokáig. Hiába fogadkoztak az amerikaiak, a Michael Klim, Ashley Callus, Todd Pearson, Ian Thorpe összeállítású ausztrál kvartett volt ismét a leggyorsabb, ráadásul nem is az amerikaiak voltak a legveszélyesebbek rájuk, hanem a hollandok, akiknél Pieter van den Hoogenband földöntúli 47.02 mp-es idővel zárta a váltót. Eközben a harmadikként célba érő amerikaiakat utóbb még ki is zárták, mert nem jelentettek be időben egy cserét a váltóban.

18. Akinek mindegy, milyen hosszú a táv. Már az is meglepő, hogy egy afrikai úszó olimpiai és világbajnoki címig viszi – bár a zimbabwei Kirsty Coventry pályája csodásan megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen –, ám a tunéziai Uszama Melluli pályafutása bőven hordoz magában még ezen felül is érdekességeket. 2008-ban, a pekingi olimpián megnyerte az 1500-at, 2011-ben a pánarab játékokról még 50 méterről is szállított aranyérmeket, Londonban, az olimpián viszont már a 10 km-es nyílt vízi verseny után akasztották a nyakába az aranyat. S végrehajtotta e bravúrt a vb-ken is: 2009-ben Rómában még a medencében győzött 1500-on, négy évvel később, 2013-ban már 5 km után ünnepelhetett.

És Önnek melyik a legemlékezetesebb pillanata a vizes világbajnokságokról? Ne habozzon velünk megosztani a hozzászólások között!