Túl a mélyponton – Kapás Boglárka szeretne már rajtkőre lépni

Vágólapra másolva!

2017.07.19. 13:16

Címkék

Szenzációs esztendőt zárt tavaly Kapás Boglárka: a riói ötkarikás bronzérem meg a négy Európa-bajnoki cím után okkal ünnepelt az UTE versenyzője – természetesen azt szeretné, hogy a budapesti világbajnokság után is legyen oka az örömre.

Ellenfélnézőben: Katie Ledecky – ki más?

Az amerikaiak klasszisa még mindig csak 20 éves, de már ötszörös(!) olimpiai bajnoknak mondhatja magát, emellett van kilenc világbajnoki aranyérme, és persze övé a 400, a 800 és az 1500 méteres gyorsúszás nagy medencés világcsúcsa is – egyébként érdekesség, hogy Ledeckynek mindössze egy ezüstérme van a világversenyekről, azt váltóban szerezte az Egyesült Államok 4x100-as csapatának tagjaként Rióban. Szóval, ahol vízbe ugrik, nyer. A budapesti vb-t úgy kezdheti, hogy négy számban is vezeti az idei világranglistát, igen, négyben, hiszen a kazanyi világbajnokság óta ott van a repertoárjában a 200 gyors is. Nem kérdés, hogy megint nyerni fog. Mindenhol.

Ellenfélnézőben: Katie Ledecky – ki más?

– Túl van a mélyponton?
– Igen, kijöttem belőle – válaszolta Kapás Boglárka, aki a vizes világbajnokságon 400, 800 és 1500 méter gyorson lép rajtkőre a Duna Arénában. – Sosem volt még ilyenben részem a pályafutásom során, most ezt is átéltem…

– Tudja már, hogy mi okozta?
– Betegség, fáradtság és lelki okok – ez így, együtt.

– Mi vagy ki segített a talpra állásban?
– Leginkább az idő. Hihetetlenül nehéz időszak volt, de a legfontosabb, hogy túljutottam rajta.

– Mindezek után adódik a kérdés: milyen formában várja a világbajnokság rajtját?
– Egyre jobban érzem magam, és ez csak fokozódik.

– Akárcsak a körítés, a hangulat, hiszen mégiscsak mi rendezzük ezt a vébét.
– Azóta, hogy kiderült, mi vagyunk a házigazdák, elég sokat beszéltek róla az emberek, a média is rendesen foglalkozott az eseménnyel, és persze mi, úszók is. Én már alig várom, hogy kezdődjenek a versenyek!

– Akkor is így lenne, ha nem Budapest a házigazda?
– Most megfogott, de őszinte leszek: gondolkoztam azon én is, mi lenne, ha ez a világbajnokság valahol máshol lenne. Nos, akkor nem várnám ennyire, és nem is készültem és készülnék rá ennyire. De ez a világbajnokság Budapesten van!

Kapás Boglárkára pozitív hatással lesz a teli lelátó (Fotó: Szabó Miklós)

– Ennyire nehéz volt tavaly az olimpia után újrakezdeni?
– Igen, az volt… Éreztem, hogy kellene az a pihenő, jólesett volna kicsivel könnyedebb szezonnal számolni, de ez nem az az év volt, amelyben visszavehettem volna, majd a vébé után, a következő évben.

Ember tervez…

Ahogy lenni szokott, kiváltképp ha valaki ilyen magas fokon űz egy sportágat, Virth Balázs pontosan, gyakorlatilag napról napra „megrajzolta” a riói olimpia és a budapesti világbajnokság közötti utat, vagyis mester és tanítványa tökéletesen tisztában volt azzal, mikor és milyen munkát kell elvégezniük, mikor és milyen verseny vár rájuk. Csakhogy… „Az élet felülírt mindent. Már azzal elkezdődött, hogy a decemberi windsori rövid pályás világbajnokság előtt ugyan Bogi szenzációs formába került, aztán közbeszólt egy betegség, így rajtkőre sem léphetett Kanadában – mondta el Virth Balázs edző. – Aztán az áprilisi debreceni országos bajnokság után néhány nap pihenőt terveztünk, de jött egy újabb betegség, és következett két hét kihagyás… Vagyis az ob után nemhogy magasabb szintről folytathattuk volna a munkát, kellett egy hónap, míg eljutottunk oda, ahol azt megelőzően tartottunk. Majd következett az a bizonyos mélypont, amelyből azt hittem, sohasem kászálódunk ki…” Hogy Kapás Boglárka erős ember, az edző eddig is tudta, az elmúlt hetek csak még inkább megerősítették ezt benne – attól pedig, hogy tanítványát görcsössé tenné a hazai pálya, egyáltalán nem fél: „Bogi jó versenyzőtípus, sokkal inkább erőt ad neki a sok szurkoló, mintsem nyomasztaná.”

– Ezek szerint nehézkesen indult, de a továbbiakban azért többé-kevésbé minden rendben haladt a felkészülése során?
– A mélypontot leszámítva igen, csakhogy azt nem lehet leszámítani… A múlt évem tökéletes volt, ez most egyáltalán nem volt az, de remélem, ez nem látszódik a világbajnokságon. Már csak azért is bizakodhatok ebben, mert túléltem ezt a nehéz időszakot, és csak még erősebbé tett.

– Rióban négyszáz és nyolcszáz gyorson indult a váltó mellett, merthogy az olimpián nem rendezték meg az ezerötszáz gyorsat. A világbajnoki programban viszont szerepel a leghosszabb medencés szám. Ennek tükrében messze járok az igazságtól, ha azt feltételezem, állított fel sorrendet a távok között?
– Én inkább nyolcszázas és ezerötszázas úszó vagyok, mintsem négyszázas és nyolcszázas, szóval bár tulajdonképpen nincs sorrend, mégis van, és a négyszáz bizony a harmadik helyre szorul. Az úszóversenyek nyitó napján rendezik meg ezt a számot, és mindenképpen úgy állok fel a rajtkőre, hogy kiúszom magam. Ám mentálisan úgy készülök, hogy bármi is lesz az első napon, nem befolyásolhatja a másik két számomat. Sem a helyezésem, sem az időeredményem, semmi.

– Már csak azért is így kell tennie, mert másnap következik az ezerötszáz előfutama – nincs túl közel egymáshoz a két szám?
– Jó lett volna egy napot pihenni a négyszáz után, de ez a program. Nehéz lesz, az biztos.

– Döntött már a négyszer kétszázas váltót illetően? Az lenne időben a harmadik száma. Vállalja?
– Meg fogom gondolni, de most erősebb bennem a nemleges válasz. Ha a szívemre hallgatnék, nem haboznék, de akkorra már háromezer-nyolcszáz méternyi úszás lesz bennem, és még vár rám további ezerhatszáz. A nem felé hajlok, de sok függ az első napoktól.

– Meg gondolom attól is, milyen hatással lesz önre a hazai közönség, a hatalmas uszoda.
– Egyre többször gondolok arra, hogy mi is vár rám július utolsó hetében, sőt tudatosan gondolok erre, igyekszem direkt átélni már előre, milyen is lesz, hogy szoktassam magam a helyzethez. Egyébként engem nagyon fel tud dobni az ilyen helyzet. Aki még nem élt át hasonlót, elképzelni sem tudja, milyen érzés – huh, végigfut a hátamon a hideg pusztán attól, hogy beszélek róla. Már nagyon szeretném átélni! Szeretnék már rajtkőre lépni a Duna Arénában.

– Vagyis ne féltsük attól, hogy görcsössé teszi a teli lelátó?
– Persze tudom, hogy ezt kétféleképpen lehet megélni, és esetleg akadnak olyanok, akiket „megnyom” ez a helyzet, pláne hogy azért a magyar úszócsapaton nagy a teher, de szerintem rám pozitív hatással lesz, és bízom benne, hogy a társaimra is.

– Tényleg nyoma sincs a másfél hónappal ezelőtti szomorúbb, gondterheltebb Kapás Boglárkának! Ugye tudja, hogy sokak kedvence, és azt is, hogy a korábbi sikerei után sokan most is szép eredményt várnak öntől?
– Nem akarok ezzel foglalkozni, aki szurkol nekem, inkább drukkoljon azért, hogy jól sikerüljön nekem a világbajnokság. És jól is fog!