Varga Dénes: Ha mi lövünk olyan szerencsés gólt…

– Bár a hétfői Nemzeti Sportban igyekezett elhárítani a kérdést, hogy folytatja-e a válogatottban, annyit elárulna, hogy min múlik, és mikorra hozza meg a döntést, hogy igen vagy nem?
– Szerintem sok jövőbeni kérdést felülír most ez – válaszolt a Magyar Időket képviselő Novák Miklós kollégánk kérdésére sokat sejtetően Varga Dénes, a férfiválogatott világbajnokságot lezáró sajtótájékoztatóján. – A meccs után valóban nem szívesen válaszoltam erre, hirtelen felindulásból főleg nem, és azóta sem telt el sok idő, de úgy érzem, hogy a legésszerűbb az, ha pihenéssel töltöm a következő nyarat. Mert nem szeretnék teljesen felőrlődni. Egy olyan folyamatot kell elképzelni, ami a 2015-ös két kudarccal kezdődött, a bergamóival és a kazanyival (a világliga és a világbajnokság hatodik helyéről van szó – a szerk.). Utána beleszaladtunk egy olyan szezonba, amelynek során Belgrádban Eb-t, majd Triesztben olimpiai selejtezőt játszottunk, aztán egy hosszú riói felkészülésbe ugrottunk fejest. S tudjuk, annak mi lett a vége. Azután nekem sokáig tartott, hogy a válogatottra úgy tudjak gondolni, mint amit teljes erőbedobással tudok csinálni. De most úgy érzem, érdemes lenne egy nyarat pihenéssel tölteni. Aztán meglátom, vagyok-e még olyan kvalitású játékos, hogy jelentkezzem a válogatottba.

– Nehéz volt kimondani, hogy pihen a jövő nyáron?
– Nem készültem arra, hogy kimondjam, csak a kérdés miatt válaszoltam rá – mondta immár a lapunknak adott interjú keretében Varga Dénes. – Teljesen egyértelmű, az események sorozatának következménye, hogy én ez kimondtam.

– Az említett felőrlődés, fáradtság fizikai vagy inkább lelki eredetű?
– Alapvetően lelki feltöltődésre van szükségem, de azt látni kell, hogy soha nem tapasztalt fizikai kimerültség lett úrrá rajtam az utolsó két meccsen. Persze érthető, ha visszagondolok a legutóbbi két hónapomra, a Bajnokok Ligája hatos döntőjét megelőző két hetemre, amikor sérüléssel bajlódtam és nem tudtam edzeni, de gondoltam, a válogatott felkészülése során behozom a lemaradást. Ez a második héten újabb sérüléshez vezetett, és tovább gyűrűzött a sérüléshullám, emiatt a felkészülés során sem tudtam úgy edzeni, ahogy én azt elvárnám magamtól. Ahogy én szerettem volna ezt felépíteni. És ez kicsúcsosodott a végére. Ezt azért mondom csak, hogy a fizikai fáradtság is jelen van, de inkább lelki feltöltődésre van szükségem.

– Belegondolt már abba, hogy milyen lesz jövő nyáron leülni a televízió elé, és nézni a barcelonai Európa-bajnokságot?
– Nem. Más elfoglaltságok után fogok nézni. Persze követem majd az eseményeket, nem a vízilabda ellen vagyok, de ha már szabadidőm lesz, szeretném hasznosan eltölteni.

Bravúr az ezüst

– Kanyarodjunk vissza a most véget ért világbajnoksághoz, hiszen az is fontos témája ennek a beszélgetésnek. A Görögországgal vívott elődöntő előtt említette, hogy egyedül is szokott videózni. Megnézte már a finálét?
– Visszanéztem volna, csak még nem volt időm rá. Nem félek visszanézni, ha ez a kérdés lényege. Annyira élénken él még bennem, hogy nincs szükségem arra, hogy megnézzem. Valószínűleg meg fogom nézni.

– Ilyenkor különböző képek villannak be, fontos momentumok?
– Az a kép villan be, amikor Xavi Garcia belőtte az 5–4-et jelentő gólt, mert azzal jelképesen megszakította a horvátok megtorpanását. Mi produkáltunk egy 4–0-s szériát az ő 4–0-juk után, és azzal a szerencsés góllal... Ha mi lövünk olyan szerencsés gólt, lehet, mi menetelünk tovább, látni kell, három szerencsés góljuk volt, nekünk meg egy sem. De ezzel nem lehet mit tenni, azt is mondhatnám, papírforma szerint alakult, erősebbnek tartottam a horvát csapatot is, talán még az olaszt és a szerbet is, bravúrnak élem meg a döntőbe jutást és az ezüstérmet.

– A mérkőzés vége eszébe jut? Amikor a nézőtérről jónak tűnő helyzetből Vámos Mártonhoz passzolt? A vízben hogy látta ezt?
– Úgy láttam, hogy Marci üresen van és nagyobb helyzetben, mint én, de utólag nyilván ellőném azt a helyzetet. Rosszul mértem fel a lehetőségeket, Marcinak meg elég biztos keze volt az egész világbajnokságon, és gondoltam, az én öt per nullám után jobban teszem, ha átadom neki. De hát őt is lefogták, körülbelül annyira, mint engem.

Még egy megoldandó feladat

– Említette, hogy több csapatot is erősebbnek tartott a magyar válogatottnál, így nagy bravúr az ezüst. Minek köszönhető, hogy az olimpiai ötödik hely után idáig jutott a csapat?
– Kellett hozzá a jó kezdés, hogy tíz góllal megvertük az ausztrálokat. Miután ikszet játszottunk az olaszokkal, tudtuk, gólkülönbséggel meg tudjuk nyerni a csoportot, és nem kell a negyeddöntőben játszani a horvátokkal. Így kaptuk az orosz csapatot, amelyet nagyon magabiztosan megvertünk, és az elődöntőbe is vittük tovább magunkkal azt a jó lehetőséget, hogy könnyebb ellenféllel szemben juthatunk döntőbe.

– Kívülről úgy tűnt, nagy hittel, felszabadultan játszott a csapat. Mentálisan ennyire erősek voltak?
– Erősek voltunk, de sok faktornak a szerencsés együttállása is kellett azért. Egy edzőváltás utáni évben, amikor új játékosok jelentek meg a színen, kicsit az esélytelen nyugalmával játszhattunk, s ez nézhetett ki úgy, hogy erősek vagyunk lélekben. Ez olyan kihívás lesz a következő években, amin át kell lépnie a válogatottnak, még egy megoldandó feladat. Most a mi malmunkra hajtotta a vizet, de nem feltétlenül tudatosságról van szó, hanem lehet akár szerencsének vagy pozitív tényezőnek hívni.

– Tehát akkor remek, hogy felszabadult a gárda, de ez nem garantálható a jövőben is, s innen tovább kell lépni.
– Egyértelműen. Ez ugyanúgy megvolt a London utáni barcelonai világbajnokságon a Benedek-érában is.

Elvár egy szintet magától

– Mennyi pihenőt kapott egyébként?
– Négy hetet.

– Régen volt ilyen sok.
– Jól fog esni.

– A kvalitásait mindenki ismeri. Ha a mostani és a következő nyáron eleget tud pihenni, elképzelhető, hogy felhívja Märcz Tamás kapitányt, hogy újra jönne a válogatottba?
– Igen, de azért én elvárok magamtól egy szintet. Nem tudom, mi vár rám a Fradiban, csak akkor tudok igent mondani, ha látom, hogy bele tudom tenni azt a munkát, ami lehetővé teszi, hogy úgy játsszak, ahogy elvárom magamtól.