Kemény Dénes: Engem alapvetően nem zavar a légiós, de…

– Zsúfolt évet zárt a magyar vízilabda, önnek melyek a legkiemelkedőbb emlékek?
– Két csúcspont volt – mondta Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke. – Időrendben először a Szolnok–Dubrovnik Bajnokok Ligája-döntő, amely a magyar vízilabda történetének legnagyobb nézőszámú mérkőzése volt. Kellett ehhez a világbajnokságra épülő hatalmas aréna, a fináléba jutó Szolnok, s persze a szövetség is, amely mindent megtett, hogy megteljenek a lelátók. Csak egy-két példa: ki kellett találni, hogy mennyibe kerüljenek a jegyek, hogy meg is vásárolják őket, de bevételt is hozzanak. Nem kevés pénzt költve elsötétíthetővé tettük az arénát – amely eredetileg nem volt az –, így olyan effekteket, látványelemeket valósítottunk meg, amelyek hozzájárultak a szurkolók visszacsábításához. A második csúcspont pedig természetesen a világbajnokság, amely százötven-kétszázezer nézőt vonzott, s csak az uszoda mérete jelentette a limitet. A fiúk és a lányok egyszer-egyszer kaptak ki, utóbbiak rosszkor, így lettek ötödikek, de a vízilabda még mindig a legerősebb csapatsportág. A fiúknál az ezüstérmet nem kell megmagyarázni. Nem is kérem rajtuk számon, mert szerintem megteszik ők maguk.

– Nem fájó pont a második hely?
– Nem, mert én is átéltem hasonlót, tudom, milyen elveszíteni egy döntőt. Mondjuk, azt is, milyen megnyerni. Ahogy mondani szokás, a dobogón két boldog csapat van, az arany- és a bronzérmes, de én megtehetem, hogy örülök a fiúk ezüstjének, viszont megértem, ha a játékosok, edzők nem mindegyike tesz így. Mindenesetre nagyon jó évet zártunk, mert arra az elnökségem alatt még nem akadt példa, és a kapitányságom alatt is csak egyszer, hogy a válogatott, valamint a klubvízilabda azonos évben érjen el kiemelkedő eredményt. A klubok négy nemzetközi sorozatból hármat megnyertek, a válogatottak pedig a korosztályos világversenyeket és az universiadét is számítva nyolc világversenyről négy érmet hoztak haza. Ez tőlük tisztességes szereplés, a kluboktól pedig nagyszerű.

LEGYEN VONZÓ A BAJNOKSÁG IS

– Ha már említette az elképesztő nézőszámokat: hogyan lehetne elérni, hogy a bajnokikon, a lelátón is visszaköszönjön az érdeklődés?
– Nem tudunk beavatkozni a klubok kommunikációs büdzséjébe és stratégiájába, a szövetség a saját szintjén tud példát mutatni. Nyilván a magyar bajnokságot kommunikáljuk a szurkolóink felé, és erre nagyon jó csatornánk van, a facebookos közösségi oldalunk messze a legkedveltebb a sportágaké közül. Nem értem egyébként, hogy a felnőttbajnokikon miért nincsenek ott az utánpótlás-játékosok, s mert a többségüket a szülő hozza-viszi autóval, akkor az anyuka vagy apuka is végignézhetné a meccset. Gyerekként örültem, ha a Szőnyi úti uszodában a nagyokat nézhettem, természetes volt, hogy meccsre járok, és ha valamelyik serdülőtársam nem jött el, hétfőn az edző vonta kérdőre: miért hagytad ki a mérkőzést? Ennek belülről kellene jönni. Elfogadom, hogy változott a világ, van okostelefon meg ausztriai síelés, de ha már a taopályázatokból azt látjuk, hogy sok a gyerek, akkor ott is kellene lenniük a meccseken. Ha pedig a lelátón volnának, máris jobban néznének ki a fotók.

– S vonzóbbá válhatna a kialakult kép is. Egyáltalán: népszerű, eladható portéka a vízilabda, a vízilabdameccs?
– Hogyne, ha nem volna az, nem tudnánk olyan nézőszámokat produkálni a válogatott mérkőzéseken, amilyeneket. Persze kétségtelen, a válogatott a legvonzóbb, de például egy Szolnok–Recco mérkőzés is megtölti a lelátót. Kicsit olyan ez egyébként, mint amikor Osvaldo Bagnoli irányította az Intert, s számon kérték rajta néhány – hangsúlyozom, profi – játékosa motiváltságát. Erre ő élő, egyenes adásban úgy felelt. hogy mindenkinek saját magának kell a fenekébe csípős paprikát tennie. Szövetségi szinten példát mutatunk, de az egyesületek feladata dolgozni azért, hogy jó nézőszámot produkáljanak az öt-nyolc gólkülönbségű mérkőzéseken is.

ÓVATOSAN AZ ÚTLEVELEKKEL

– Ha már a klubok. A női kézilabda-válogatott világbajnoki tizenötödik helye kapcsán sokan felvették a légiósáradat jelentette problémát. Vízilabdában mi a helyzet ezen e téren?
– Két évvel ezelőtt elnökségi határozat született arról, hogy 2017 szeptemberétől csapatonként két légiós szerepeljen. Ezt aztán az idén tavasszal a csapatok és az azokat képviselő liga kérésére töröltük, mert a tizenhat első osztályú együttesben olyan sok játékosra van szükség, hogy nem vagy csak nagyon drágán lehet feltölteni a saját ifjúsági csapatokból. Ezzel együtt még így is több sportág megirigyelhetné a korlátozást, s ne feledjük, más sportágakkal ellentétben nálunk az edzők között gyakorlatilag nincsenek külföldiek.

– Némely csapatban viszont háromnál több külföldit látunk.
– Vannak kettős állampolgárok, de ezen a téren változtatásokon dolgozunk, és vannak is viták. Szerintem az a normális, hogy aki a magyar bajnokságban magyar játékosként van leigazolva, az ne lőjön nekünk gólt nyáron. Nem tartom magyarnak, akinek van egy útlevele, nyáron viszont Märcz Tamás vagy Bíró Attila csapata ellen eredményes. Tegyük hozzá, engem alapvetően nem zavar a légiós, hogy például a szerb válogatott csillaga Egerben, Szolnokon, Budapesten vagy bárhol játszik, mert nem ajándékba kéri a fizetését, jól teszi a dolgát, s sokat tanul tőle a fiatal magyar. Ugyanakkor döntse el a pólós, merre hány méter. Azt nem várhatja el, hogy azért legyen helye valamelyik magyar csapatban jó anyagi körülmények között, mert lett egy magyar útlevele, nyáron meg Nagy Viktort mattolja.

– Ebből az jönne, hogy idővel magyar válogatottak legyenek belőlük?
– Az már egy következő lépés volna, ráadásul senkit sem kötelező beválogatni. Egy a lényeg, ellenünk ne játsszon az, aki azt kéri, hogy a klubidény közben magyarnak tekintsük.

KÉT EB-ÉREM A CÉL JÖVŐRE

– Egyébként mit hozhat 2018 az erősen átalakuló felnőttválogatottnak?
– A riói olimpiát követően a hazai világbajnokságon szereplő magyarokon kívül mindenki megtehette, hogy elkezdi a fiatalítást, s már belefog a tokiói csapat építésébe. Mi csak részben, de most már mindenképpen hozzá kell nyúlni azokhoz fiatalokhoz, akikhez a budapesti világbajnokság előtt egyszerűen nem lehetett. Olyan viszont nincs, hogy tartalékos magyar válogatott, bármikor össze lehet állítani úgy, hogy ütőképes legyen.

– Azért a férfiaknál Varga Dénest vagy Hosnyánszky Norbertet nehéz lesz pótolni…
– Dumi ízig-vérig támadózseni, olyan, amilyenek a gyerekek akarnak lenni. Hosnyánszky már más kérdés, mert bár alapvetően ő is azért lett válogatott, mert félelmetesen jó a keze és nagyon érti a játékot, később védekezésben és támadásban egyaránt remekül használható, komplex vízilabdázó lett. Ilyen típusú játékost nehezebb találni, mint Dumit. Hasonló karakterű pólósok vannak idehaza, de hogy hasonló szintűek vannak-e, azt eldönti a jövő. Mindenesetre éppen Märcz Tamás magyarázta nekem a világbajnokság előtt, hogy bizonyos játékosok pihentetése vagy gyógykezelése közben néhányan sokkal jobb teljesítményt nyújtottak. Azt várom, hogy aki az egyéni jó teljesítmény helyett inkább a nagynevű játékosokat akarta kiszolgálni, az most lehetőséget kapjon: tessék, apucika, rajtad a sor, nyugodtan írd rá filctollal a nevedet a labdára.

– Kik azok, akik beépülhetnek a keretekbe a 2020-as játékokig?
– Mondok mást, talán érdekeset. Különleges lesz a tokiói olimpia, hiszen már csak tizenegy játékost lehet nevezni. Szerintem azzal lephetnénk meg a világot, ha mindkét válogatottban lenne olyan mezőnyjátékos, akinek van kapusmúltja, vagy fordítva, kapus, aki elfogadható szinten tud játszani a mezőnyben. Az 1995-ös dunkerque-i junior-világbajnokságon egy kapussal szerepelt a Kemény Ferenc vezette magyar válogatott, és nyert. Nem fogok persze tanácsot adni a kapitányoknak, szurkolóként mondom ezt.

– Ilyen vagy olyan minőségben, de hogy látja: félúton a tokiói olimpia felé milyen eredményeket tartogat a válogatott szempontjából csendes, „csak” egy Európa-bajnokságot hozó év?
– Természetesen az eredmény nem mellékes, senki sem fog úgy vízbe szállni, hogy három góllal szeretne kikapni. A taktikai megbeszélés, a bemelegítés, a meccs előtti csatakiáltás, szóval minden arról szól majd, hogy nyerjünk. Az Európa-bajnokság ugyanolyan világverseny lesz, mint a többi, mindenki dobogóra akar kerülni. Hogy sikerül-e vagy nem, nehéz megmondani, mert vannak ellenfelek is.

– Mivel lenne elégedett, ha egy év múlva beszélgetnénk?
– Két felnőtt Európa-bajnoki éremmel, és ha az ifjúsági és junior-világversenyeket is számítva hat eseményről összesen három dobogós helyezést hoznának a csapatok.