A Clipperst is legyőzte a Lakers, bajban a Bucks és a Rockets

Brooklyn Nets–Chicago Bulls 110–107

Vaughn győzelemmel debütált. Kenny Atkinson távozása óta először lépett pályára a Brooklyn, így most debütált a helyettesének kinevezett Jacque Vaughn, aki apróbb változtatásokat máris eszközölt a csapatban - például DeAndre Jordant kezdette Jarrett Allen helyett, amit a rutinos center 11 ponttal, 15 lepattanóval, 4 gólpasszal és 3 blokkal hálált meg. A pontszerzést egyébként intézte Dinwiddie (24 pont, 6 gólpassz), LeVert (23 pont, 5 gólpassz, 4/6 tripla) és Harris (23 pont, 8/12 mezőnyből), csapatszinten 50%-kal dobtak mezőnyből és végül ha nem is simán, de valahogy hozták a tulajdonképpen kötelezőnek számító hazai győzelmet. Ezt a kilenc ponttal megnyert második negyedben alapozták meg, de 13 pontnál nagyobb előnyük egyszer sem volt, igazán eldönteni nem tudták a mérkőzést, bár ennyire szorossá azért csak a legvégén tette a helyzetet a Chicago - az utolsó percben jött vissza a nagyjából tízpontos különbségről háromra, de egy clutch Prince-kosár elég volt a Netsnek ahhoz, hogy megnyerje a meccset. Ezzel továbbra is hetedikek Keleten, következőleg a Lakers vendégei lesznek.

A kispad mindent megtett. Zach LaVine ezúttal sem tudta vállalni a játékot a vendégeknél és a kezdőben egyedül Lauri Markkanen (16 pont, 4/5 tripla) érte el a tízpontos határt, meglehetősen enervált volt az első ötös, a cseresor viszont annál aktívabbnak bizonyult. Otto Porter Jr. (23 pont, 9/17 mezőnyből, 4 labdaszerzés, 25 perc) és Coby White (21 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz, 0 eladott labda) is nagyot játszott, az ő kettejük tűzereje jelentett "menedéket" a Bullsnak támadásban, mellettük pedig még Thad Young is beszórt 17 pontot, így próbálták tartani a lépést - a kispad több pontot dobott, mint a kezdőcsapat. Egy dolog szólt egyébként mellettük, az eladott labdák száma, abban ugyanis 29-7-re (!) verték meg a Brooklynt, brutális fölényben voltak, de egyrészt nem dobtak elég jól, másrészt a lepattanózást viszont elvesztették 50-31-re, úgyhogy ez a statisztika nem ért győzelmet, "csak" tisztes helytállást.

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 24/6, Harris 23/9, LeVert 23/12
A Bulls legjobb dobói: Porter Jr. 23/9, White 21/9, Young 17/6

Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 107–120

Ahogy kell. A playoffra hajtó Pelicans nagyon hamar megadta a mérkőzés alapját, Zion Williamson az első támadásból "beleugrott a gyűrűbe" és alig több mint hét perc alatt négy zsákolást is bemutatott már - egy 21-4-es rohamot intéztek a vendégek, jelezték, hogy ők nyerni jöttek Minnesotába. Később ugyan kicsit visszavettek, adtak teret a hazaiaknak is, de támadásban végig nagyon működtek és bár a cseresor most kicsit haloványabbnak bizonyult, de a kezdők nem ismertek kegyelmet - Williamson (23 pont, 7 lepattanó, 9/15 mezőnyből) mellett Lonzo Ball (18 pont, 8 gólpassz, 4/8 tripla) és Brandon Ingram (15 pont, 12 lepattanó, 7 gólpassz) is kitett magáért, a főkolompos szerepét pedig ezen az estén Jrue Holiday vállalta fel. A veterán hátvéd végül 37 pontos szezoncsúcsot szórt, úgy ment át a minnesotai védekezésen, ahogy akart, 13/20 dobása a gyűrűben landolt, volt 9 lepattanója és 8 gólpassza is, tényleg azt csinált, amit gondolt - a Minny ellen egyébként idén rendszeresen játszott így, valahogy nagyon fekszik neki ez az ellenfél. Ilyen tűzerővel pedig a New Orleans gyakorlatilag végig vezetett, végig kontrollálta a meccset, ha voltak is szorosabb időszakok, de amikor kellett, akkor mindig válaszolni tudott, úgyhogy hozta a kötelező győzelmet és megelőzte a tabellán a Portlandet, sőt, utolérte a Sacramentót.

Beasley remekel, Russell kevésbé. A deadline körül megszerzett játékosok eddig felemás teljesítményt nyújtanak Minnesotában, Malik Beasley talán felül is múlta a várakozásokat, hiszen 13 itteni meccséből kilencszer elérte a húszpontos határt, míg D'Angelo Russell egy-egy jobb estét leszámítva inkább csak erőlködik, az utóbbi öt találkozóján 32,9%-kal dob mezőnyből. Most is Beasley vitte a prímet, 21 pontot szórt 9 lepattanóval és 4/7 triplával, míg Russell 6/18-at dobott mezőnyből és 0/7-et a triplavonalon túlról, ismét több kellett volna tőle - a cserepad azért próbálta menteni a helyzetet, Johnson, Layman és Culver is elérte a tízes határt, összességében több mint 40 pontot tett hozzá a második sor. Végül ez sem lett elég, a Pelicans ma soknak bizonyult, 40% alatti mezőnymutatóval egyébként is nehéz lett volna nyernie annak a csapatnak, amely csak a támadójátékával képes sikereket elérni - következőleg a mély gödörben lévő Houstont szeretnék majd megviccelni.

A Timberwolves legjobb dobói: Beasley 21/12, Russell 19, Johnson 15/9
A Pelicans legjobb dobói: Holiday 37/9, Williamson 23/3, Ball 18/12

Los Angeles Clippers–Los Angeles Lakers 103–112

A második félidőben úrrá lett a helyzeten a Lakers. Igazi playoff-hangulatú meccset vívtak a felek, kőkemény védekezéssel, fizikális játékkal, trash-talkkal és a közönség is érezte, hogy ez most nem egy átlagos alapszakasz-találkozó, hiszen két konkrét bajnokesélyes feszült egymásnak. Ennek megfelelően nem a kiváló dobóformák és főleg nem a triplaesők domináltak, kintről mindkét csapat gyengén célzott és az első félidő inkább az erőlködésről, a hibákról és a védekezésről szólt - ebben akkor a Clippers volt jobb, volt kilencpontos előnye is, bár a nagyszünetben csak négy lett közte. A fordulás után aztán a Lakers tudott kijönni ebből a mederből, a nagyot játszó Avery Bradley egymaga négy triplát szórt be a harmadik negyedben, az ő vezetésével itt megfordították a meccset az arany-lilák, majd a záró etap elején futottak egy 14-6-ot, amellyel már jelentősebb előnybe kerültek. Innentől nem is volt visszaút, a végig kőkemény védekezéssel egyszerűen kordában tartották a Clipperst, míg ők egy kicsit többet tudtak nyújtani támadásban - LeBron James (28 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz) és Anthony Davis (30 pont, 8 lepattanó, 11/19 mezőnyből) is hozta magát, melléjük lépett fel 24 ponttal és 6/12 triplával Bradley, ez pedig már elég volt a sikerhez. A Lakers harmadik próbálkozásra tudta megverni először a városi riválist, így viszont ez valószínűleg a csapat idei legjobb hétvégéjét jelenti, hiszen a ligaelső Bucks legyőzése után két nappal sikerült elkapniuk a másik fő ellenfelet is.

A Clippers nem talált megoldást. Doc Rivers csapata igazából nem tudott változtatni a játékán a mérkőzés során, az első félidőben még Paul George extrájával és a jobb lepattanózással inkább ők jártak előrébb, de ahogy a Lakers feljebb kapcsolt, ők úgy kerültek hátrányba, igazából nem volt válaszuk. A második félidőre már George is csendesebb lett, de rá azért így sem lehet panasz (31 pont, 9/16 mezőnyből) és Kawhi Leonard is tette, amit tudott (27 pont, 9/18 mezőnyből), de egyikük sem tudott igazán segíteni, amikor gödörbe került a csapat - Montrezl Harrell energiája azért megvolt (20 pont, 7/10 mezőnyből), de Lou Williams teljesen eltűnt (7 pont 11 dobásból), csapatszinten csak 22,6%-kal tripláztak és ami szintén beszédes, az a 12 gólpasszra jutó 15 eladott labda, ez nem éppen a győzelem receptje. Sorozatban hat győzelem után kaptak ki, a Lakers elleni szériát is vezetik 2-1-re, szóval nagy probléma azért nincs, mindenesetre ezen a kőkemény, fizikális meccsen most alulmaradtak, van még min javítaniuk a playoffig.

A Clippers legjobb dobói: George 31/9, Leonard 27/6, Harrell 20
A Lakers legjobb dobói: Davis 30/3, James 28/6, Bradley 24/18

Boston Celtics–Oklahoma City Thunder 104–105

Óriási győzelem. Shai Gilgeous-Alexander idén először nem állt az OKC rendelkezésére, az első félidőben pedig kicsit meg is zavarodott a vendégcsapat, főleg a második negyedben volt baj a fejekben és ott 18 (!) pontos hátrányt szedtek össze - úgy tűnt, hogy elúszott az este a társaság számára. Nem így történt, a nagy felzárkózásairól ismert gárda ezúttal is összeszedte magát és még a nagyszünet előtt sikerült rendeznie a sorokat, majd a harmadik negyedben átvette az irányítást és Chris Paul (28 pont, 7 gólpassz), valamint Dennis Schröder (27 pont, 6 gólpassz) vezetésével visszajött a meccsbe - sőt, a záró etap elején már csak egy ponttal vezetett a Boston. Innentől jött a szoros, változatos utolsó játékrész, amelynek végén némi szerencsével ők jöttek ki jobban: itt már egy-két pontnál nem alakult ki nagyobb különbség, a végjátékban egyre több lett a hiba mindkét oldalon, de végül az OKC örülhetett. Az utolsó perc elején Theis, majd Tatum kosaraival vette vissza a vezetést a Celtics, aztán Steven Adams 104-103-nál mindkét büntetőjét elrontotta, de Kemba Walker nem tudta lepörgetni az órát és felszedni a faultot, hanem elhagyta a labdát - Schröder ellopta tőle, a német irányító pedig be is fejezte egy ziccerrel az akciót. 104-105, nyolc másodperc, még jöhetett a Boston, de Tatum dobása kimaradt, így óriási csatában behúzta a rangadót a Thunder - ez ebben a formában meglehetősen nagy tettnek számít, úgyhogy megelőzték a Houstont és feljöttek a nyugati ötödik helyre.

Nem megy. Sorozatban negyedik hazai vereségét könyvelhette el a Celtics és bár Jaylen Brown most sem játszhatott, de a többiek ott lehettek a parketten, igazából minden esélyük megvolt a sikerre. A remek első félidő után úgy tűnt, hogy meg is törik rossz szériájukat, de aztán a fordulás után nem tudták fenntartani a tempót, a végjátékot pedig a már taglalt módon bukták el, pedig gyakorlatilag a kezükben volt a győzelem - a meccs végén most már magyarázkodásra kényszerültek a hazaiak, hiszen leszakadtak a Torontótól, sőt, megint elkezdett közeledni hozzájuk a Miami. Brad Stevens és Gordon Hayward is azt mondta, hogy minden csapatnál vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, Stevens szerint ők idén másodszor kerültek gödörbe, de minden csapat minden szezonjában van két-három ilyen időszak, úgyhogy nincs miért aggódni - "csak" annyi a dolguk, hogy ezt lezárják és ne csússzanak bele még egy ilyenbe. Következőleg Indianába látogatnak, ott jöhetnek ki ebből a helyzetből, majd mennek Milwaukee-ba.

A Celtics legjobb dobói: Hayward 24/12, Smart 19/6, Tatum 19/9
A Thunder legjobb dobói: Paul 28, Schröder 27/9, Gallinari 18/6

Phoenix Suns–Milwaukee Bucks 140–131

Hivatalos: bajban van a Milwaukee. Idén először fordult elő a listavezető Bucksszal, hogy egymás után két mérkőzést is elveszítsen, ráadásul összességében négyből három vereséget szenvedett el Mike Budenholzer alakulata és már eggyel előtte sem volt önmaga - a gyengébb támadójáték után most a védekezés esett össze teljesen, így nem tudták tartani a Suns tempóját. A mostanira magyarázat lehet (valamelyest) Giannis Antetokounmpo hiánya, a Lakers ellen megsérülő MVP nem tudta vállalni a játékot, a helyén kezdő Ersan Ilyasova pedig pont nélkül zárt, de mégsem elöl voltak bajban, mert ott Khris Middleton (39 pont, 13/26 mezőnyből) és Eric Bledsoe (28 pont, 7 gólpassz, 12/19 mezőnyből) megoldotta a feladatot, ráadásul Brook Lopez 18, Donte DiVincenzo pedig 16 pontot tett hozzá - 50% felett dobtak mezőnyből, szűk 40%-kal tripláztak, ezen a téren teljesen rendben voltak. A probléma a túloldalon adódott, hiszen a Suns azt csinált velük, amit csak akart, az első negyedet rögtön 47-28-ra (!) vesztették el Middletonék - így azért nehéz, utána ugyan mindhárom játékrészt megnyerték, de ezt a különbséget nem tudták eltüntetni. Egyértelműen gödörben vannak, Giannis ráadásul a következő, Denver elleni rangadót is kiüli, úgy tűnik, hogy komolyabb az a sérülés, ami aggodalomra adhat okot náluk - "szerencse", hogy eddig olyan elképesztően jók voltak, hogy még így is van "leadnivaló" előnyük a tabella élén...

Most megállíthatatlan volt a Suns. Ezen az estén nem volt ellenszer a Phoenix kiegyensúlyozott játékára, Devin Booker például már az első negyedben megsorozta a Milwaukee-t és egymaga 20 pontot rámolt be, végül pedig 36-tal zárt 5 lepattanó és 8 gólpassz mellett úgy, hogy 13/17 dobása a gyűrűben kötött ki. Mellette nagyon nagyot játszott Ricky Rubio (25 pont, 13 lepattanó, 13 gólpassz), 24 pontot szórt Aron Baynes, 21 ponttal és 10 lepattanóval dupla-duplázott Mikal Bridges, úgyhogy több kiváló teljesítmény is akadt a csapatnál, bevertek 19 triplát, 55%-kal dobtak mezőnyből, minden a helyén volt - a parádés első negyed után szépen beosztották az előnyüket és bár onnantól már nem tudtak dominálni, de olyan könnyedén szerezték a kosaraikat, hogy így sem forgott veszélyben a győzelmük. A playoffra így sincs reális esélyük, de azt azért megmutatták, hogy mire képesek, ha jó napjuk van, ráadásul Deandre Ayton nem is léphetett pályára, összesen nyolc játékost forgatott Monty Williams.

A Suns legjobb dobói: Booker 36/12, Rubio 25/9, Baynes 24/12
A Bucks legjobb dobói: Middleton 39/9, Bledsoe 28/6, B. Lopez 18/3

Washington Wizards–Miami Heat 89–100

Kellett már ez. Idegenben nagyon nem megy ebben a szezonban a Heatnek, a parádés hazai pálya mellett vendégként egész másképp teljesít Erik Spoelstra csapata, éppen ezért kell nagyon megbecsülni azt, ha más csarnokban is nyerni tud a gárda. Márpedig most tudott annak ellenére, hogy egyáltalán nem játszott jól, a sérüléssel bajlódó Jimmy Butler a második félidő nagy részét már kihagyta, a hat ponttal nyert első negyed után eléggé elfogyott a tudomány, sőt, a negyedik játékrészben már voltak 83-75-ös hátrányban is a floridaiak. A hajrára azonban megrázták magukat és egy elképesztő 25-3-as (!) rohammal végül mégis behúzták a győzelmet - kilenc perc alatt egyetlen kosarat engedélyeztek ellenfelüknek, miközben ők Bam Adebayo (27 pont, 14 lepattanó, 6 gólpassz), Duncan Robinson (23 pont, 7/11 tripla) és Kendrick Nunn (18 pont, 4/9 tripla) vezetésével újra lendületbe jöttek. Ennek köszönhetően nagyon fontos győzelmet arattak, két meccsel vezetnek a Pacers és hárommal a Sixers előtt, ráadásul másfél mérkőzésre megközelítették a Bostont is - a héten három hazai meccset játszanak, úgyhogy most tovább erősíthetik a pozíciójukat.

Csak kintről nem lehet. Gyakorlatilag csak távolról volt veszélyes ezen a meccsen a Washington és amíg ültek a triplák, addig nem is volt bajban a csapat, sőt, mint már említettük, vezetni is tudott a negyedik negyedben és nem állt messze a győzelemtől. A hajrára azonban elfogyott a töltény, 83-75 után pontosan nulla kosarat szereztek a triplavonalon belülről, összesen két triplát küldtek a gyűrűbe, ennyijük maradt a tárban, így végül a Miami mégis fordítani tudott, míg ők a 90 dobott pontot sem érték el. Pedig kintről tényleg jók voltak, 40%-kal vertek be 19 hármast, Davis Bertans egymaga 8/15-öt süllyesztett el, de igyekezett a 27 pontos, 4/8 triplás Shabazz Napier is - Bradley Beal viszont most nem igazán villogott, a festékből összesen 14 pontot szereztek és a mezőnymutatójuk nem sokkal kerülte el a 30%-ot, így azért nagy bravúr lett volna a győzelem. Ezzel a vereséggel még távolabb kerültek a playofftól, lassan már csoda kellene ahhoz, hogy odaérjenek a keleti nyolcadik helyre, fel viszont egyelőre nem adják, amíg van matemaikai esélyük.

A Wizards legjobb dobói: Napier 27/12, Bertans 25/24, Beal 23/15
A Heat legjobb dobói: Adebayo 27, Robinson 23/21, Nunn 18/12

Dallas Mavericks–Indiana Pacers 109–112

Oladipo kezd ráérezni. A Pacers korábbi vezére bő egy évet hagyott ki egy sérülés miatt, ez pedig még csak a 12. mérkőzése volt a visszatérése óta, egyelőre érthető módon csak keresi önmagát. Ezen az estén viszont megidézett valamit a régiből és a sérülés miatt hiányzó Malcolm Brogdon helyett ő intézte az utolsó játékokat, amelyek végül a győzelmet jelentették az Indy számára - a hajrában fontos kosarakat és gólpasszokat is jegyzett, majd 38 másodperccel a vége előtt az ő leütésből eleresztett tempójával vették vissza a vezetést, a Dallas kihagyott dobása után pedig két büntetőt is a helyére küldött. Oladipo abszolút kulcsszereplővé vált az utolsó percekben, ugyan korábban sokat hibázott mezőnyből, de végül 16 pontig és 7 gólpasszig jutott, elengedhetetlen volt az ő játéka a vendégek sikeréhez - az alapot ismét Domantas Sabonis (20 pont, 17 lepattanó, 6 gólpassz) adta, de Myles Turner (16 pont, 13 lepattanó, 2 labdaszerzés, 3 blokk) is remekelt és még Warren, McConnell, valamint Justin Holiday is tíz pont fölé jutott. A Pacers a sérülései ellenére így továbbra is harcban van az elsőkörös pályaelőnyért, a következő, Boston elleni hazain pedig még többet tehet ezért.

Hiába Doncic és Hardaway nagy meccse. A mérkőzés jelentős részében párpontos hátrányban volt a Mavericks, csak a záró etapban tudta először átvenni a vezetést, de nem tudta megőrizni, az egylabdás végjátékot elrontotta a hazai alakulat - a végén Courtney Lee hibázott clutch triplát, majd Luka Doncic sem tudott egyenlíteni, nagyjából ezeken és Oladipo tempóján múlt a találkozó. Pedig Doncic összességében nagyot játszott, 36 pontot szerzett 50%-os mezőnymutatóval, 10 lepattanóval és 8 gólpasszal, illetve a második félidőre Tim Hardaway Jr. is felnőtt mellé (30 pont, ebből 20 a nagyszünet után), de hiába, a Pacers több lábon állt - az Indyt legutóbb 38 ponttal büntető Kristaps Porzingist ezúttal levették a pályáról Sabonisék, minden pick-and-popnál váltottak, így a lett magasember csak erőlködött, végül 3/17 dobással szenvedett össze kilenc pontot. Ez kulcsfontosságú volt a meccs kimenetele szempontjából, de így is nyerhetett volna a Dallas, ha a végjátékot jobban oldja meg, ám ezúttal túl sokat hibáztak fontos helyzetben, így maradt a hazai vereség és a nyugati hetedik hely.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 36/12, Hardaway Jr. 30/18, Jackson 11/6
A Pacers legjobb dobói: Sabonis 20/3, Warren 16, Turner 16/6

Houston Rockets–Orlando Magic 106–126

Ideje megkongatni a vészharangot. Nemrég még arról beszéltünk, hogy milyen jó formában van a Rockets, hiszen sorozatban hat mérkőzést nyert meg a társaság, azóta viszont nagyjából idei legrosszabb teljesítményeiket rakják le az asztalra egymás után - most már zsinórban negyedszer kaptak ki, méghozzá nem is akárhogyan. A Knicks elleni elleni kínos pofon mellett a Clippers ellen esélyük sem volt, előző este a Charlotte ellen 0-20-szal kezdtek, most pedig egy félidő alatt 25 ponttal kaptak ki az Evan Fournier-t nélkülöző Magictől - botrányosan gyengék voltak ismét. Erre a back-to-back sem lehet magyarázat, hiszen például Russell Westbrook az első felét kihagyta, most viszont játszott, de a csapat pontosan ugyanolyan reménytelen produkciót nyújtott, mint az előző három meccsen, semennyi esélyük sem volt, tükörsimán kaptak ki a keleti nyolcadiktól saját közönségük előtt - James Harden szerint nem aggódnak, de frusztráltak a helyzet miatt és egyelőre fogalmuk sincs arról, hogy miért játszanak ennyire rosszul. Akárhogy is, de már csak a Dallas hazai veresége miatt nem nyugati hetedikek, nagyon sürgősen össze kell magukat szedni, különben egész biztosan pályahátrányból kezdik majd a rájátszást.

Dominált az Orlando. Váratlanul nagy fölényben volt ezen a mérkőzésen a Magic, pedig a festékben annyira azért nem domináltak a vendégek, mint amennyire tehették volna a matchupok alapján - így is nyerték viszont a lepattanózást, 22-8-ra vitték a második esélyből szerzett pontokat, úgyhogy ez azért stabil alapot jelentett számukra. Emellett viszont a hátvédjeik is büntették a bizonytalankodó Rockets-karmestereket, DJ Augustin 24 ponttal és 4/6 triplával, Markelle Fultz hatékonyan beszórt 18 ponttal és 5 gólpasszal, Michael Carter-Williams 16 ponttal, Terrence Ross pedig 4/7 triplával szólt hozzá, nagyjából azt csináltak, amit éppen akartak - egy félidő alatt el is intézték a meccset, utána villámgyorsan meglett a közte harminc és már csak az volt a feladat, hogy ne aludjanak el. Ezzel a sima győzelemmel egyrészt további önbizalmat szerezhettek, másrészt már csak matematikailag nem biztos a playoff-részvételük: öt és fél meccsel vezetnek a Wizards előtt, innentől óriási fordulat kellene ahhoz, hogy ne legyenek ott a keleti rájátszásban.

A Rockets legjobb dobói: Westbrook 24/6, Harden 23/9, Green 18/3
A Magic legjobb dobói: Augustin 24/12, Gordon 19/3, Fultz 18/6

Cleveland Cavaliers–San Antonio Spurs 132–129 – hosszabbítás után

Gay egyszer még megmentette a Spurst. Nem játszott jól ezen a mérkőzésen a San Antonio és bár a 17 ponttal elvesztett első negyed után összeszedte magát a gárda, a harmadik negyedet 41-27-re nyerte és már vezetett is, de nem tudott igazán a Cavs fölé nőni és már a rendes játékidő végén is csak Rudy Gay dobásaival menekült meg a vereségtől. A veterán bedobó az utolsó percben kétszer is clutch triplával egalizált, majd amikor három másodperccel az órán ismét kétpontos hátrányba kerültek, természetesen megint hozzá fordult a vendégcsapat - ő pedig nem is okozott csalódást, ennyi idő is elég volt neki ahhoz, hogy egy duplával hosszabbításra mentse a meccset. Ott viszont már ő sem segíthetett, a mérkőzés nagyobb részében jól játszó Cleveland futott egy 6-0-t, erre pedig már nem érkezhetett válasz, úgyhogy hiába Gay teljesítménye és DeMar DeRozan 25 pontja, újabb vereséget szenvedtek - jelenleg csak 12.-ek Nyugaton, öt meccs a hátrányuk a nyolcadik helyhez képest, nagyon afelé haladnak, hogy idén lemaradnak a rájátszásról.

Komolyan kell venni a Clevelandet. A Denver után a San Antoniót is lenyomta a Cavs, méghozzá úgy, hogy a back-to-back második felén játszott hosszabbítást a gárda, ami még nagyobb dolognak számít. Az alapot viszont az adta, hogy Andre Drummond visszatérésével kontrollálták a lepattanózást, a center 28 ponttal, 17 lepattanóval és 3 blokkal jelentkezett a palánk alatt, Kevin Love 18 lecsorgóba kapaszkodott bele, Larry Nance Jr. pedig tízbe, a magas poszton Aldridge-et és Pöltlt is nélkülöző Spurs ellen így 72-49-re nyertek ebben a tekintetben, abszolút dominálni tudtak. Ezt egészítette ki Collin Sexton 26 pontja és Matthew Dellavedova 14 pontos, 11 gólpasszos dupla-duplája, így bár a rendes játékidőben még elmaradt a sikerük, de a hosszabbításban nem volt pardon, ott már a gyengén dobó Love is bevert egy clutch triplát, úgyhogy újabb nagy győzelmet arattak - J. B. Bickerstaff kinevezése óta 5-5-re állnak és már nem utolsók Keleten, senki sem mehet biztosra ellenük.

A Cavaliers legjobb dobói: Drummond 28, Sexton 26/3, Osman 19/12, Nance Jr. 19/9
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 25, Forbes 19/12, Gay 19/9

New York Knicks–Detroit Pistons 96–84

A Knicks bírta jobban a végét. Alacsony színvonalú, mérsékelten érdekes mérkőzést játszottak a felek, ami a tudásuk mellett a tét teljes hiányának is köszönhető volt - igazából egyik fél sem kosárlabdázott jól támadásban, hátul viszont azért kapartak, így sokáig szorosan alakult a küzdelem. A záró etapban aztán a hazai pályán játszó Knicks felőrölte a back-to-back miatt fáradtabb Detroitot: a New York egy 10-3-mal nyitotta a játékrészt, Julius Randle egymaga nyolc pontot szerzett, míg a Pistons összesen négy dobást küldött a gyűrűbe a teljes negyed alatt, 21%-os mezőnymutatót és 13 pontot sikerült elérniük ekkor. Ez döntötte el a küzdelmet a hazaiak javára, a vendégek túl sokat nem tudtak hozzátenni az estéhez azon felül, hogy Christian Wood ismét elérte a 20 pontos határt - ő jól jön ki ebből a szezonból, mert nagyjából a Detroit legjobbjaként tündököl, valószínűleg megmenti a karrierjét.

A Knicks legjobb dobói: Randle 22/3, Payton 16, Robinson 14
A Pistons legjobb dobói: Wood 22/3, Brown 16/6, Mykhailiuk 9/6, Galloway 9/6

Sacramento Kings–Toronto Raptors 113–118

Kifizetődtek Nurse döntései. Két megkérdőjelezhető döntést is hozott Nick Nurse a mérkőzés negyedik negyedében, hiszen előbb fent hagyta Kyle Lowryt azt követően, hogy a játékrész első másodperceiben beütötte az ötödik faultját, majd pedig úgy érezte, hogy a meccsnyerő emberének az egyébként nem jól dobó és csendes meccset játszó Pascal Siakamot kell választania. Mindkettő bejött, Lowry 13 pontot és 5/7 jó dobást, közte egy clutch triplát tett a közösbe a záró etapban, Siakam pedig tökéletesen megoldotta a meccsnyerő szerepet: az utolsó két és fél percben egymaga 11 pontot szerzett és az ő dobásai döntötték el a találkozót a vendégek javára. A végig kiélezett, egyébként színvonalas és jó kosárlabdát hozó találkozó a hajrában is egálközelben mozgott és az utolsó fél perc is döntetlenről indult, ám itt megint jött Siakam és dobott egy clutch duplát betörésből, majd a Kings kimaradó dobása után két büntetőt is higgadtan a helyére küldött, innen pedig már megoldotta a feladatot és megőrizte a vezetést a Toronto. Ezzel nagy győzelmet aratott a gárda egy jó formában lévő, motivált csapat otthonában, Lowry 30 pontot dobott 8 gólpasszal és 10/15-ös mezőnymutatóval, Norman Powell 31-et szórt 6/12 triplával és bár Fred VanVleet továbbra sem játszhatott, de Marc Gasol 15 kihagyott meccs után végre visszatérhetett - igaz, egyelőre csak csereként játszott keveset, azt sem túl jól, de ez is több, mint a semmi, ráadásul a Boston veresége is jól jött nekik.

A végén kellett volna egy rutinos vezér. A back-to-back ellenére most is jól játszott a Sacramento, a hazaiak végig partiban voltak a Raptorsszal, sőt, többször vezettek is és minden esélyük megvolt a győzelemre - az All-Star óta nagy formában vannak, de kellene is nekik minden siker, hogy legyen esélyük a playoffra. A meccs végén azonban egy-két hiba megpecsételte a sorsukat, az utolsó fél percben egy kihagyott dobás itt, egy rossz védekezés ott, egy elhagyott labda amott és már lehetett is gratulálni a Raptorsnak - az ilyen helyzetekre azért jól jönne egy rutinos vezér a fiatalok mellé, aki higgadtan megoldja a szituációkat, most nagyon hiányzott egy ilyen játékos. De'Aaron Fox egyébként külön is említést érdemel, 28 pontot szórt 10/10 büntetővel, miközben azért Bogdanovics, Hield, vagy Barnes kicsit cserbenhagyta - a vereséggel négy meccs a hátrányuk a Memphishez képest, az ilyen (nyerhetően alakuló) meccseket be kellene húzniuk ahhoz, hogy elérjék a céljaikat.

A Kings legjobb dobói: Fox 28/6, Len 15, Bazemore 15/3
A Raptors legjobb dobói: Powell 31/18, Lowry 30/18, Siakam 23/6

NBA, ALAPSZAKASZ
Brooklyn Nets–Chicago Bulls 110–107
Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 107–120
Los Angeles Clippers–Los Angeles Lakers 103–112
Boston Celtics–Oklahoma City Thunder 104–105
Phoenix Suns–Milwaukee Bucks 140–131
Washington Wizards–Miami Heat 89–100
Dallas Mavericks–Indiana Pacers 109–112
Houston Rockets–Orlando Magic 106–126
Cleveland Cavaliers–San Antonio Spurs 132–129 – hosszabbítás után
New York Knicks–Detroit Pistons 96–84
Sacramento Kings–Toronto Raptors 113–118