A GSW is legyőzte a Phillyt, megint betlizett a Rockets és a Nuggets

Charlotte Hornets–Houston Rockets 108–99

A Charlotte előbb „odaért a meccsre”. A mérkőzés nagyon hamar elbillent a hazaiak oldalára, ugyanis az első szűk hét percet 20–0-ra (!) nyerte meg a Hornets, mintha a Rockets nem érkezett volna meg időben a parkettre – utána nagy erőket mozgósítva elkezdte lefaragni a hátrányát a vendég együttes, de a Charlotte ekkora előnyből indulva már megoldotta a feladatot. A vezetést sosem adta ki a kezéből a hazai alakulat és bár néha három-öt pontra csökkent a távolság, de ennél többet nem engedélyeztek ellenfelüknek, Terry Rozier (24 pont, 6 gólpassz, 6/9 tripla), Devonte' Graham (23 pont, 6 gólpassz, 4/8 tripla) és PJ Washington (22 pont, 8/11 mezőnyből) vezetésével 53 százalékkal dobtak, 47 százalékkal tripláztak és amikor égett a ház, akkor mindig válaszolni tudtak – végig jól védekeztek és nagy tettet hajtottak végre azzal, hogy száz pont alá szorították a Houstont. James Borrego vezetőedző azt mondta, hogy nem a 20–0-s kezdésre büszke, hanem arra, hogy utána milyen tartásuk volt és hogy hogyan reagáltak a houstoni rohamokra - szép győzelem lett belőle, következőleg Atlantában lesz feladatuk.

Bajban van a Houston. Sorozatban harmadik vereségét szenvedte el a Rockets, a Knicks és a Hornets elleni pofon sem túl szép eredmény, a Clippers ellen pedig esélye sem volt a társaságnak, úgyhogy egyértelműen gödörben van Mike D'Antoni csapata. Most némi magyarázatot ad azért a vereségre Russell Westbrook és Eric Gordon hiánya, de sem támadásban, sem védekezésben nem tudták ráerőltetni akaratukat az ellenfelükre, James Harden (30 pont, 10 lepattanó, 14 gólpassz, 8/22 mezőnyből, 10 eladott labda) felemás teljesítményével igyekeztek ugyan nyomást helyezni a Charlotte-ra, de stabilan nem tudtak Grahamék fölé nőni, úgyhogy egyszer sem érték utol őket. D'Antoni a meccs után nem tudott mit mondani arra, hogy mi történik csapatával, csak annyit, hogy „nem tudja az okát”, és hogy ez „elég furcsa” – a nyugati második helyért zajló csata helyett most már az 5–7. helyen küzdenek, most back-to-back fogadják az Orlandót.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 24/18, Graham 23/12, Washington 22/9
A Rockets legjobb dobói: Harden 30/6, Covington 25/21, Green 20

Detroit Pistons–Utah Jazz 105–111

A back-to-back sem volt akadály. Egy fontos bostoni győzelem másnapján érkezett meg Detroitba a Utah, de a jó formába lendült Snyder-legénységet a fáradtság sem lassította le, legalábbis annyira nem, hogy ne tudja hozni az újabb sikert. Az első negyedben nagyon élt a gárda, azt 28–17-re meg is nyerte, a második negyedben 22, a nagyszünetben 16 ponttal vezetett, majd utána azért jöttek a problémák és jelentősen csökkent a különbség – sőt, a záró etapban a Pistons ki is tudott egyenlíteni. Itt megint felszívták magukat Mitchellék és egy 18–2-es rohammal úgy tűnt, hogy most már azért eldöntötték a küzdelmet, de megint túl korán dőltek hátra és 42 másodperccel az órán ismét csak három pont lett a távolság – a hátralévő időt azonban már megoldották, 6/6 büntetőt süllyesztettek el és végül behúzták a meccset. Egyénileg Bogdanovic (32 pont, 12/18 mezőnyből), Mitchell (25 pont, 8/14 mezőnyből) és Gobert (10 pont, 12 lepattanó, 3 labdaszerzés, 2 blokk, clutch büntetők) emelhető ki, összességében sorozatban ötödik győzelmükkel már a Denver sarkát tapossák.

Volt tartása a Pistonsnak. Reálisan nézve csak a hazai pálya és az ellenfél back-to-backje szólt valamelyest a Detroit mellett, de ettől még a Jazz volt a meccs esélyese és ez az első félidőben abszolút meg is látszott a parketten, nem voltak egy súlycsoportban a felek. Dwane Casey csapata azonban nagy tartásról tett tanúbizonyságot, ugyanis kétszer is visszajött jelentős hátrányából és komoly küzdelemre késztette ellenfelét, Christian Wood (30 pont, 11 lepattanó) jó teljesítménye mellett többen is nagyot harcoltak és végül emelt fővel hagyhatták el a pályát. A győzelem nem jött össze, de az nem is lehetett reális elvárás, mindenesetre Casey-t ez különösebben nem érdekli, szerinte minden meccsük elején hiányzik belőlük az agresszió, úgyhogy most változtatni fog, hogy ezt sikerüljön kijavítaniuk.

A Pistons legjobb dobói: Wood 30, Galloway 14/6, McRae 14, Knight 13/9
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 32/9, Mitchell 25/6, Clarkson 14/3

Cleveland Cavaliers–Denver Nuggets 104–102

Ezt 2–0-ra nyerte a Cavs. A két csapat előző összecsapását nagy meglepetésre megnyerte Denverben a Cavaliers, most pedig otthon a Nuggets visszavágási próbálkozás(ocskáj)át is visszaverte és 2–0-ra hozta az egymás elleni alapszakasz-párharcot. A hazaiak nem estek pánikba akkor, amikor az első negyedben még a Denver érvényesítette a papírformát és kétszámjegyű hátrányba kerültek, hanem stabilak maradtak, kihasználták az ellenfél hibáit és a záró etapot már ők kezdhették előnnyel, majd 90–93 után egy 10–0-s futással vették a kezükbe a meccset – két és fél perce maradt a Denvernek és a végén Tristan Thompson két kihagyott büntetője miatt majdnem hosszabbítás következett, de ezt végül már megúszta a Cavs. A hazaiaknak sem Drummondra, sem Garlandra nem volt szükségük az újabb bravúrhoz, Kevin Love (27 pont, 5/11 tripla), Collin Sexton (25 pont, 11/19 mezőnyből) és Cedi Osman (20 pont, 5/6 tripla) is villogott, Thompson 13 lepattanóval, Matthew Dellavedova 14 gólpasszal segített be, a kispad is hozzátett, úgyhogy összességében 55 százalékos mezőnymutatóval és 32 gólpasszal zárták az estét – pedig Love úgy dobta mellé az első két kísérletét, hogy saját magát is kinevette és azt mondta utólag, hogy biztosan azt hitték róla, hogy részeg…

Nincs mit mondani a Denverről. A kötelező mérkőzések finoman szólva nem fekszenek a Nuggetsnek, egy ereje teljében lévő, magát bajnokesélyesnek tartó együttes nem kaphat ki a két kezdőjátékosát nélkülöző keleti sereghajtótól, főleg úgy nem, hogy ezt egyszer már megtette, illetve hogy pár napja a ligautolsó is megverte a gárdát. Nikola Jokics nagyon gyengén játszott, de többen is osztoztak a „dicsőségében”, nem nagyon akartak védekezni, összesen nyolc büntetőt harcoltak ki, megint mindenféle tűz és akarat nélkül kosárlabdáztak, az utóbbi kilenc meccsükből már ötödször kaptak ki, Mike Malone-nál pedig betelt a pohár: a vezetőedző azt mondta, hogy belefáradt abba, hogy csapata saját magát veri meg az ilyen meccseken, hogy védekezésben nem beszélnek, nem akarnak csinálni semmit, hogy a leindításoknál nem teszik oda magukat, úgyhogy szerinte azt kell eldönteniük most már, hogy kik is ők, aztán beszélhetnek a többiről.

A Cavaliers legjobb dobói: Love 27/15, Sexton 25/3, Osman 20/15
A Nuggets legjobb dobói: Barton 22/9, Harris 18/9, Murray 17/9

Memphis Grizzlies–Atlanta Hawks 118–101

Összeszedte magát a Memphis. Mindkét csapat back-to-backet játszott, de a Grizzliesben maradt több erő erre az estére, az előző napi szörnyű játék és sima vereség után most egészen más felfogásban léptek pályára a hazaiak. A nyugati nyolcadik helyet megtartani kívánó társaság ugyanis nagyon bekezdett és 38–18-ra (!) megnyerte az első negyedet, kőkeményen védekezett és igazából esélyt sem adott ellenfelének – playoffba igyekvő csapathoz méltó dominanciával hozta a győzelmet, az első negyed után sem remegett meg. Egyénileg Jonas Valanciunas (27 pont, 17 lepattanó, 3 blokk, 10/13 mezőnyből) és Ja Morant (24 pont, 6 gólpassz, 4/4 tripla) szívta fel magát leginkább, de mindenki hozzátette, amit kellett, ezzel a sikerrel pedig 3,5 meccses előnyük van a Sacramentóval, illetve legalább 4,5 meccs bárki mással szemben – nem lesz könnyű dolguk a hátralévő hetekben, de továbbra is jó helyzetben vannak.

Young sem tudott segíteni az Atlantán. A back-to-back első felét kihagyta a Hawks irányítója, most viszont már ott volt a pályán, igaz, egyelőre nem tudta hozni a szokásos formáját – 16 ponttal és 1/10 triplával zárt, a Memphis nagyon figyelt rá, egyáltalán nem tudott érvényesülni. Ez pedig az egész Hawks játékát befolyásolta, a vendégek 3/18-cal kezdtek mezőnyből, az első negyedben 23.8 százalékkal céloztak, a teljes meccset pedig 33.7 százalékkal zárták, mindez a pocsék védekezéssel együtt nem is hozhatott mást, csak sima vereséget – a Memphis egészen más szinten volt most ezen az estén, ahogy azt a teljes szezonban is láthatjuk.

A Grizzlies legjobb dobói: Valanciunas 27, Morant 24/12, Jackson 17/3
A Hawks legjobb dobói: Collins 27/9, Young 16/3, Huerter 11/9

Golden State Warriors–Philadelphia 76ers 118–114

A GSW bírta jobban a végét. Steph Curry betegség miatt végül nem tudta vállalni a játékot és Draymond Green sem lépett pályára a hazaiaknál, ennek ellenére a meglévő keret is elégnek bizonyult ahhoz, hogy győzni tudjanak a Sixers ellen. Óriási különbségek nem alakultak ki, egy tízpontos Philly-előny volt a legnagyobb távolság a meccs során, a Warriors végig közel tudott maradni, majd az utolsó negyedben begyújtotta a rakétákat: azt 36–24-re megnyerte a társaság és győztesen jött ki a szoros végjátékból. A hajrában már oda-vissza változott a vezető kiléte, előbb Mychal Mulder triplájával, majd Damion Lee 2+1-ével került előnybe a GSW, aztán jött az utolsó perc, amelynek 114–113-as Sixers-vezetésről mentek neki a felek – azonban Eric Paschall két büntetője után Marquese Chriss kiosztott egy blokkot, Mulder is betalált kétszer a vonalról, majd Furkan Korkmaz eladta a labdát, ezzel lezárult a küzdelem. A GSW sorozatban tíz hazai vereség után tudott először nyerni ebben a csarnokban, egyénileg pedig olyanok villogtak, mint az említett Lee (24 pont, 10/17 mezőnyből), Paschall (23 pont, 6 gólpassz), vagy Chriss (13 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz), mind a kilenc pályára lépő játékos pontot szerzett és közülük heten ráadásul legalább tízet – ez volt az idei 15. sikerük, mostanában azért veszélyesebbek, mint korábban.

Oké, sérültek, de… Értjük mi, hogy Joel Embiid, Ben Simmons és Josh Richardson nélkül három kezdőjátékos hiányzik a Phillyből, azt is értjük, hogy idegenben nehéz, főleg egy nyugati túra negyedik állomásán, de a Warriorsnak inkább ne beszéljen senki a sérülésekről ebben a szezonban, főleg így, hogy Curry és Green sem tudott pályára lépni. Ez a Sixers-keret így is jobb volt, mint a most bevethető GSW-keret, de ezt sem tudta megoldani Brett Brown csapata, védekezésben teljesen elveszettek voltak Al Horfordék – voltak szép egyéni statisztikáik, éppen Horford (22 pont, 10 lepattanó, 7 gólpassz), vagy Tobias Harris (24 pont, 10/23 mezőnyből) javított a mutatóin, hatan is tíz pont fölé jutottak náluk, de a csapatszintű győzelemhez ez sem volt elég. A végén éppen egy vezér hiányzott, aki megoldja a szoros helyzeteket, de csak a hibák jöttek a vendégek részéről, úgyhogy továbbra is maradtak keleti hatodikak, most pedig abban bízhatnak, hogy Embiid talán visszatérhet a következő napokban és hogy hazamehetnek, következőleg a Detroitot fogadják.

A Warriors legjobb dobói: Lee 24/9, Paschall 23, Mulder 18/9
A 76ers legjobb dobói: Harris 24/3, Horford 22/6, Robinson 15/6

Portland Trail Blazers–Sacramento Kings 111–123

Extrán dobott a Sacramento. Kulcsfontosságú mérkőzés volt ez mindkét csapat számára, hiszen azonos mérleggel mentek neki a játéknapnak azzal a szándékkal, hogy közelebb kerüljenek a nyugati nyolcadik Memphishez – a Portland mellett szólt a hazai pálya, a Kings mellett pedig az, hogy a hazaiak back-to-backet játszottak. Végül a vendégek érvényesítették az akaratukat, méghozzá az egészen extra kinti dobóformájuknak köszönhetően: Bogdan Bogdanovics 27 pontot és 7/11 triplát, Buddy Hield 22 pontot és 6/9 triplát, Harrison Barnes pedig 20 pontot és 5/7 triplát rámolt be, csapatszinten 21-szer csengettek be kintről, méghozzá 54 százalékos hatékonysággal, ez volt a kulcs – a Fox, Bogdanovics párosnak azért volt még összesen 19 gólpassza, a lepattanózást is megnyerték, de ezúttal a távoli dobásokkal nőttek a Portland fölé. Ennek köszönhetően az első félidőben meg is alapozták a sikerüket, a nyitó játékrészt 40–24-re nyerték meg, a nagyszünetben húsz pont feletti előnyben voltak és bár a végére kopott a különbség, de nem forgott veszélyben a sikerük – a 77 félidei pontjuk szezoncsúcs, a 21 bedobott hármas holtversenyben franchise-rekord és ezzel a győzelemmel ők maradtak a legkomolyabb kihívók a Memphis számára.

Tehetetlen volt a Portland. Nem tudott megálljt parancsolni ellenfelének a hazai csapat, Bogdanovicsék folyamatosan megbontották a védekezést, elmentek a gyűrűig, onnan pedig jöttek a jó ütemű kiosztások, amelyeknél a Blazers-védők csak nyomozták a labdát, a jó passzoknak köszönhetően mindig volt egy üres dobó a Kings részéről. Ehhez jött az, hogy a túloldalon közel sem ugyanez volt a helyzet, Damian Lillard csak szenvedett és árnyéka volt önmagának, az Anthony, Ariza duó összesen három mezőnykosarat tett hozzá, most CJ McCollum megőrülése is elmaradt, összességében a játék képét tekintve az a csoda, hogy csak ennyi lett közte a végén – ezt mondjuk már nagyrészt a cserék intézték, a hajrában Terry Stotts leültette a kezdőket. Nincs jó passzban a Blazers és egyre jobban szorul a hurok, már ami a playoffreményeket illeti…

A Trail Blazers legjobb dobói: Whiteside 19, McCollum 19/3, Hezonja 16/6
A Kings legjobb dobói: Bogdanovics 27/21, Hield 22/18, Barnes 20/15

NBA, ALAPSZAKASZ
Charlotte Hornets–Houston Rockets 108–99
Detroit Pistons–Utah Jazz 105–111
Cleveland Cavaliers–Denver Nuggets 104–102
Memphis Grizzlies–Atlanta Hawks 118–101
Golden State Warriors–Philadelphia 76ers 118–114
Portland Trail Blazers–Sacramento Kings 111–123