A Stanley-kupa és az NHL története, a bajnokok

„Egy ideje azon gondolkozom, jó volna, ha létezne valamilyen kupa, amelyet évről évre a (kanadai) tartomány jéghoki-bajnokcsapata védene. Úgy tűnik, jelenleg nincs ilyesfajta bajnoki cím, és tekintetbe véve az általános érdeklődést, amely a mérkőzéseket övezi, valamint annak a fontosságát, hogy a mérkőzések sportszerű keretek között, általánosan elismert szabályok szerint kerüljenek megrendezésre, szándékomban áll felajánlani egy kupát, amelyet minden évben a győztes csapat kapna meg” – írta Preston grófja és Kanada kormányzója, Lord Stanley az Ottawai Amatőr Atlétikai Társaságnak címzett levelében, 1892-ben. Nem sokkal később vásárolt is egy hét és fél hüvelyk magas, tizenegy és fél hüvelyk széles ezüstserleget 10 guineáért, és megbízott két ottawai nemes férfiút, John Sweetlandet és Philp D. Rosst, hogy felvigyázóként őrködjenek a Kupa felett. Ezen felül felállította az alábbi rendszabályokat:

– a győztes jó állapotban juttassa vissza a Kupát a felvigyázóknak, amennyiben azt egy újabb győztesnek átadni szükséges.
– minden győztes csapat neve és győzelmének éve vésettessék bele a Kupára illesztett ezüstgyűrűbe.
– a Kupa versengés jutalma legyen, és ne tulajdonolhassa egy csapat véglegesen, még ha egynél többször nyerte is el.
– bármiféle vita esetén a felvigyázók hatáskörébe tartozzék eldönteni, ki a Kupa győztese.
– valamely felvigyázó kiválása esetén újabb felvigyázó neveztessék ki.

Először a montreali Amatőr Atlétikai-szövetség nyerte el a Stanley-kupát, mint a Kanadai Amatőr Hokitársaság 1893-as bajnokcsapata. Maga Lord Stanley viszont furcsamód soha nem látott egyetlen, a Kupáért zajló mérkőzést sem, és egyetlen díjátadón sem volt jelen: még az 1893-as szezon közepén visszatért hazájába, Angliába. Az általa alapított trófeáért való küzdelem azonban a világ egyik legelismertebb sportversengésévé vált az évek során.

A Nemzeti Jégkorongligát, az NHL-t (National Hockey League) Montrealban alapították meg 1917. november 17-én, miután a Kanadai Nemzeti Hokitársaság befejezte működését. A négy alapító csapat a Montreal Canadiens, a Montreal Wanderers, az Ottawa Senators és a Quebec Bulldogs voltak. Nem sokkal később a Toronto Arenas-t is bevették a Ligába, a Quebec azonban végül nem indult, játékosai a többi négy csapatba szóródtak szét. A csapatok 22-22 meccset játszottak az első szezonban. Mivel csak az Arenasnak volt mesterséges jéggel rendelkező arénája, a meccsek nagy része még természetes pályán zajlott. Az első idényt a Toronto nyerte, azonban örömük nem lehetett felhőtlen, mivel csonka bajnokság végén értek célba. A Canadiens és a Wanderers közös otthona, a Montreal Arena ugyanis leégett. Emiatt a Wanderers visszavonult a ligától, a Canadiens pedig egy kisebb pályára költözött. Az így maradt 3 csapat mellé csatlakozott az 1919–1920-as szezonban az újjáalakult Quebec Bulldogs, ahová visszatértek a két évvel korábban távozott játékosok. Az 1922–23-as idényben a négy csapat megállapodott, hogy addig nem adnak vagy cserélnek el játékosokat más ligákba, amíg a többi NHL-csapatnak fel nem ajánlották őket. Ebben az évben került sor az első hokimeccs-közvetítésre is a rádióban, ami jól mutatja: ekkorra az NHL elismert versengéssé vált.

Az 1924–1925-ös idényben két új csapat is csatlakozott a Ligához: a Boston Bruins, mint az első amerikai gárda, és a Montreal Maroons, akik saját pályájukat, a Montreal Forumot használták. A jeget azonban nem ők avathatták fel, a városi rivális pályáján ugyanis épp olvadófélben volt a felület, így a Canadiens-Toronto St. Patricks (a korábbi Arenas) rangadót át kellett helyezni a még szűz Forumba. Ebben az évben zajlott le az első játékossztrájk is: az eddigre Hamiltonba költözött volt quebeci egylet játékosai a döntőbe vitték a csapatot, ám ott minden meccsért 200 dollár külön prémiumot követeltek, és miután megtagadták kérésüket, földhoz csapták az ütőket és hazamentek. A Liga vasszigorral járt el: minden sztrájkoló játékjogát felfüggesztette, és az ominózus 200 dollárra büntette mindegyiküket. A következő idényre már fel is oszlott a Hamilton, és volt játékosait a New York Americans újonnan belépő csapata fogadta be. Ugyanekkor a Pittsburgh Pirates is bekerült a Ligába.

Az 1926-27-es szezonban a New York Rangers, a Chicago Black Hawks és a Detroit Cougars is csatlakozott az immáron 10 csapatosra duzzadt NHL-hez, és ebben az évben először már a becses Stanley-kupáért küzdöttek a legjobbak, amelyet sikerrel apportáltak a Ligába, miután korábban az eddigre feloszlott Csendes-óceáni illetve Nyugati parti Liga legjobbjával mérkőzött az NHL győztese a Kupáért, és most egyszerűen megtartották.

Az 1930-31-es idényben bevezették a Liga működésének újabb, máig fontos elemeit, az átigazolási stopot (először minden év február 15.), és a farmcsapatok rendszerét. A következő változást az 1931-32-es idény hozta: ekkor az időközben Philadelphiába költözött pittsburghi csapat végleg feloszlott, és az Ottawa is kivált, de csak egy évre. A következő idényben az időközben több névváltoztatáson is átesett Detroit megállapodott a Red Wings névnél. Egy újabb év elteltével az Ottawa együttese St. Louisba költözött, hogy aztán ott fejezze be működését a rákövetkező kiírásban. Az 1937-38-as szezonban a Montreal Maroons is bedobta a törölközőt, akárcsak a nevét Brooklyn Americansra változtató New York Americans 1942-43-ban. A maradék hat csapat, a Boston Bruins, a Chicago Black Hawks, a Detroit Red Wings, a Montreal Canadiens, a New York Rangers és a Toronto Maple Leafs alkotja az „Original Six”-et, azaz a jelenlegi NHL hat legrégibb és legbüszkébb csapatát.

Ezután 25 évig nem kapcsolódott be újabb gárda az NHL küzdelmeibe. Egyesek felvételi kérelmét az Eredeti Hatos tagjai utasították el, de egy philadelphiai csapat jelentkezését például a rivális liga, az AHL hiúsította meg, mondván, konkurens bajnokságnak ne legyen képviselője a városban. Közben 1947-ben lezajlott az első évenkénti All-Star gála, 1950-ben az első játékosbörze, és ekkor harmincban maximálták a csapatok játékoslétszámát. Minden további korongozóért 25000 dollárt kellett befizetni. 1952-ben volt az első „Hockey Night in Canada”-tévéközvetítés. 1953-ban, miután az NHL elutasította, hogy Cleveland városa csapatot delegáljon a Ligába, az AHL-ben szereplő Cleveland Barons kihívta az NHL bajnokát egy mérkőzésre a Stanley-kupáért, de a Liga vezetői elutasították a kihívást. 1954-től bevezették a játékvezetők zebracsíkos szerelését, és a fehér és színes hazai illetve idegenbeli mezeket. 1961. augusztus 26-án pedig megnyitotta kapuit a Hírességek Csarnoka.

1967-ben aztán fenekestül felfordult a Liga: az eddigi 6 gárdát besorolták a Keleti Divízióba, míg 6 újonnan belépő egylettel (California Seals, Los Angeles Kings Minnesota North Stars, Philadelphia Flyers, Pittsburgh Penguins, St. Louis Blues) megalakították a Nyugati Divíziót is. 1970-ben nyugatra bevették a Buffalo Sabres és a Vancouver Canucks gárdáját, a Chicagot pedig átsorolták keletre. 1971-ben bevezették a most is alkalmazott rájátszás-rendszert.

Az ezt követő 3 évben tovább bővült az NHL: 1972-ben az Atlanta Flames és a New York Islanders csatlakozott, 1974-ben a Kansas City Scouts és a Washington Capitals. Az így 18 tagúra bővült ligát két 9 csapatos főcsoportra osztották. A Prince of Wales főcsoportban a Norris- és az Adams-, a Clarence Campbell főcsoportban a Smythe- és Patrick Divíziókat alakították ki. 1976-ban újrakezdődött a költözködés: a California Seals Clevelandbe tette át székhelyét és Cleveland Barons néven működött tovább, a Kansas City Scouts pedig Colorado Rockies néven folytatta, immár Denverben. 1978-ban a Cleveland beleolvadt a Minnesota North Starsba. Az 1980–1981-es szezont már a korábbi Atlanta is Calgary Flames néven kezdte meg, 1982-ben pedig a Colorado Rockies költözött az ország másik felébe, East Rutherfordba, hogy New Jersey Devils néven folytassa dicső történetét.

A legérdekesebb változás 1979-ben zajlott le, erre érdemes bővebben is kitérni. 1972-ben megalakult a World Hockey Association (WHA), amely, úgy tűnt, komoly riválisa lehet az NHL-nek. A Liga néhány nagy neve (Gordie Howe, Bobby Hull, Derek Sanderson), és több szerényebb képességű játékos is az új bajnokságba igazolt. Az új liga legszebb napjaiban 14 egyesületet, három divíziót számlált az 1975-76-os szezonban. Ekkorra azonban már 38 profi csapat versengett a WHA-ban és az NHL-ben a játékosok kegyeiért, akik, mindezt kihasználva, több és több pénzt kezdtek kérni szolgálataikért. Az 1977-78-as szezonra mindkét liga komoly pénzügyi válságba került, és a gyengébb, a WHA, 6 maradék csapattal, végül is elhullott. Ebben az évben, a WHA utolsó idényében bukkant fel valaki, akinek az említése nélkül ma nem lehet az NHL történetéről szóló cikket írni: a nehéz anyagi helyzetben lévő Indianapolis Racers igazolt le egy 17 éves, vékony kiskölyköt a szezon elején, majd, jó pénzért, tovább is adták Wayne Gretzky-t az Edmonton Oilersnek.

Az 1978-79-es évad után az immáron életképtelen WHA és a küszködő NHL vezetői megállapodtak: négy, a WHA-ban szereplő egyletet (Edmonton Oilers, Hartford Whalers, Quebec Nordiques, Winnipeg Jets) átvesznek az NHL-be a meglévő néven, mezzel, alkalmazottakkal, és néhány játékossal. A négy csapat egy-egy kapust és két-két mezőnyjátékost tarthatott meg, a többieket vissza kellett engedniük abba az NHL-csapatba, amelyik eredetileg draftolta őket. Akik nem draft útján kerültek a ligába, azokra az 1979-es játékosbörzén a fiatalokkal együtt lehetett lecsapni. Mondani sem kell, az Oilers nem szívesen adta volna Gretzkyt, így különmegállapodást kötött a Ligával: a kötelező három játékoson kívül a későbbi Legnagyobbat is levédhették. Az új belépők azzal a 88 (NHL-egyletenként 4) játékossal tölthették fel soraikat, akikről az nagy liga csapatai lemondtak a javukra.

Miután 1982-ben területi alapon újraszervezték a csoportbeosztást, végre egy kis nyugalom szállta meg az eddigre 21 csapatos Ligát, és 9 évig hihetetlen módon nem történt semmilyen változás. A béke szigetének partján azonban 1991 nyarán vad cápák tűntek fel, és a San José Sharks az 1991-92-es idényben már az NHL-ben szerepelt. 1992. április 1. és 12. között fel kellett függeszteni az alapszakaszt a játékos-szakszervezet sztrájkja miatt, majd őrült csapatkeringő vette kezdetét.

Az 1992-93-as idényben még csak az Ottawa Senators és a Tampa Bay Lightning lépett be a Ligába, majd egy év múlva a Mighty Ducks of Anaheim és a Florida Panthers is. A Minnesota North Stars Dallasba költözött, és ennyi mozgás már elég volt ahhoz, hogy átnevezzék és felforgassák a csoportbeosztást is, és kialakuljon a mai nevezéktan (Keleti és Nyugati Főcsoportokkal), ám korántsem a mai rend. 1994-ben a négy hónapos játékossztrájk (lockout - sokszor fogjuk még ezt a kifejezést hallani a közeljövőben…) miatt csonka szezont játszottak. Egy év múlva a Quebec Nordiques költözött Denverbe Colorado Avalanche néven, majd esztendőre rá a Winnipeg Jets vedlett át Phoenix Coyotes-zé. 1997-ben aztán a Hartford Whalers is új székhelyet talált, és Carolina Hurricanes-ként folytatta. Ezzel 3 év alatt elfogytak a volt WHA-csapatok a ligából, az egyszem Edmonton Oilers kivételével. Mostanra nyilván mindenkinek zúg már a feje a különféle csapatnevektől, de szerencsére mindössze a Nashville Predators 1998-as, az Atlanta Thrashers 1999-es, és a Minnesota Wild illetve a Columbus Blue Jackets 2000-es belépéséről, valamint az ezekkel járó újabb átszervezésekről kell megemlékeznünk, amelyek végén kialakult az NHL 30 csapatos mezőnye.

Összesítésben:
1. Montreal Canadiens 24 győzelem
2. Toronto 13
3. Detroit 11
4. Boston, Chicago 6-6
6. Edmonton, Pittsburgh 5-5
8. New York Rangers, New York Islanders 4-4
10. Colorado, New Jersey, Tampa Bay 3-3
12. Philadelphia, Los Angeles 2-2
17. Calgary, Dallas, Anaheim, Carolina, Washington, St. Louis, Vegas 1-1