Gordon Hayward a Bostont, Paul George az OKC-t vezette győzelemre

Charlotte Hornets–Dallas Mavericks 84–122

Az első negyedben eldőlt. Félelmetes dobóformában nyitotta a mérkőzést a Mavericks, ugyanis a Doncic-Smith páros vezérletével tíz hárompontost (!) bombázott be már az első negyed folyamán, amellyel minden értelemben lebontotta a Charlotte-ot – 42–26-ra nyerték a játékrészt a vendégek és innentől 18 pontnál már nem is adtáklejjebb az előnyüket, a második félidőben végig húsz egység felett járt a különbség. Amellett, hogy a Hornets borzalmasan játszott elöl-hátul, ez a teljesen váratlan dallasi dobófesztivál az oka a valószínűtlenül nagy különbségnek, pedig egyénileg igazából senki nem játszott különösebb extrát és Rick Carlisle vezetőedző természetesen pihenőt is adott játékosainak, senki nem töltött 30 percet sem a pályán, de 12-en jutottak el legalább tíz percig. A Mavericks ezzel egyébként megtörte a jeget, hiszen zsinórban kilenc vereség után tudott újra nyerni idegenben és az idei szezon során mindössze harmadszor győzött vendégként – most Bostonba látogat, ott ez azért még így is komoly bravúr lenne...

Mintha nem állt volna készen a Hornets. Úgy léptek pályára a hazaiak, mintha nem készültek volna fel erre a meccsre semmilyen értelemben, az első negyedben bekapott tíz tripla után sem tudták összeszedni magukat, miközben támadásban is úgy néztek ki, mint akik most mutatkoztak be egymásnak a feldobás előtt. Zeller és Lamb révén két kezdőjátékosuk ugyan kiesett és bekerült az első ötösbe az idei második körös újonc, Devonte Graham, de ez még nem ok arra, hogy ennyire szétesett játékot produkáljanak és James Borrego szintén elég hamar úgy döntött, hogy nincs értelme erőltetni ezt az estét – hatalmas verést kaptak hazai pályán és bár még mindig playoff-helyen állnak, most elindulnak egy hatmeccses nyugati túrára, ahol ez változhat...

A Hornets legjobb dobói:Walker 11, Williams 10/6, Graham 10/6, Biyombo 10
A Mavericks legjobb dobói:Doncic 18/9, Smith Jr. 18/9, Barnes 17/6

Cleveland Cavaliers–Miami Heat 92–117

50 százalékon a Miami. Nem hibázott ezen a mérkőzésen a Dwyane Wade-et betegség miatt nélkülöző Heat, a vendégcsapat a szoros első negyed után begyújtotta a rakétákat és már a nagyszünetig 15 pontos előnyt épített ki, amiből a fordulás után sem adott le, sőt – összességében 16/31 triplát rámolt be a társaság, szépen járt a labda, nyugodtan és pontosan kosárlabdáztak Johnsonék. Egyénileg Josh Richardson (24 pont, 4/7 tripla, 5 gólpassz) emelhető ki leginkább, de Erik Spoelstra azt mondta a meccs után, hogy a legnagyobb erősségük a sokoldalúságuk és a mélységük, simán van hét-nyolc olyan játékosuk, aki meg tudja szórni magát és ez most is így történt, mert heten is eljutottak legalább tíz pontig. Az utóbbi kilenc meccsükből ez volt a hetedik győzelmük és elérték az 50 százalékos mérleget, de legalább ilyen fontos számukra, hogy megkezdhette a szezont a több mint egy éve, 2017 decembere óta hiányzó Dion Waiters – a hátvéd 11 perc alatt hét pontot és három gólpasszt jegyzett, ha ő visszatalál korábbi önmagához, az nagy segítség lehet a Heat számára.

Új, vagy visszatérő arcok a Cavsnél. A meccshez nem nagyon volt közük a hazaiaknak az első negyedet követően, viszont tíz kihagyott mérkőzés után újra ott volt a kezdőben, sőt, 14 ponttal a csapat legjobb dobójaként zárt Tristan Thompson, egy rövidebb sérülés után visszatérhetett Rodney Hood (13 pont), illetve bemutatkozhatott a Golden State-től elhappolt Patrick McCaw is – a pár napja leigazolt hátvéd 18 perc alatt 2 pontot szerzett, ő egyelőre nem váltotta meg a világot. Alakul, formálódik a Cleveland kerete, közben pedig az 1/1-ért folytatott harcban sem állnak rosszul, hiszen zsinórban hetedszer kaptak ki és jelenleg övék a liga legrosszabb mérlege.

A Cavaliers legjobb dobói:Thompson 14, Hood 13/9, Sexton 12/6
A Heat legjobb dobói:Richardson 24/12, T. Johnson 16/3, Jones Jr. 13/9

Washington Wizards–Atlanta Hawks 114–98

Wall nélkül összeáll a Washington? Legjobb játékosukra nem számíthatnak a fővárosiak, a többiek viszont most egységesebbnek és motiváltabbnak tűnnek, mint korábban, így a legutóbbi győzelem után most ismét sikerült nyerniük, méghozzá jó játékkal – egy hónapja, december 1-5-e között nyertek utoljára egymás után kettőt, úgyhogy jól kezdték az új évet. Bradley Beal (24 pont, 4 lepattanó, 6 gólpassz) hozta a szokásost, de mellette Jeff Green (22 pont, 6-6 lepattanó és gólpassz, 4/8 tripla), Thomas Bryant (16 pont, 15 lepattanó, 2-2 labdaszerzés és blokk), illetve Tomas Satoransky (14 pont, 11 lepattanó, 7 gólpassz) is remekelt, csapatszinten 29 gólpasszt osztottak szét és most a védekezésüket is össze tudták szedni, főleg az utolsó negyedben, amikor erre igazán nagy szükségük volt. Scott Brooks kicsit módosította a játékot Wall (és Morris, illetve Howard) nélkül, kicsit másképp támadnak, kicsit mást védekeznek, ez pedig egyelőre bevált és ha így folytatják, még nem kell lemondaniuk a rájátszásról.

Futott az eredmény után az Atlanta. Az első negyed közepén hátrányba került a Hawks és onnantól azzal volt elfoglalva az egész meccs során, hogy ezt a párpontos lemaradását valahogy eltüntesse, de ez nem igazán sikerült neki – többször is közelített, míg végül 94–94-nél, nem egészen hét perccel a vége előtt kiegyenlített. Ez azonban még nem volt elég, a Wizards ugyanis parádésan reagált és egy 17–2-es rohamot intézett, úgyhogy az addigi felzárkózást azonnal ki is dobhatta a kukába a vendégcsapat, itt fel is adták a küzdelmet Huerterék – John Collins (21 pont, 4/5 tripla, 8 lepattanó), valamint a padról beszálló Alex Len (24 pont, 11 lepattanó, 3 blokk) ugyan jól játszott, de a többiek nem tudtak felnőni a feladathoz, így pedig most nem tudták tartani a lépést a Washingtonnal.

A Wizards legjobb dobói:Beal 24/9, Green 22/12, Bryant 16
A Hawks legjobb dobói:Len 24/3, Collins 21/12, Huerter 12/3

Brooklyn Nets–New Orleans Pelicans 126–121

A kispadok döntötték el. Többször szóltunk már a New Orleans szinte nem létező cseresoráról és hogy ez mekkora probléma a csapatnál, ezen az estén pedig ez ismét nagyon kidomborodott: összesen öt pont (!) érkezett a vendégek kispadjáról, míg a hazaiakéról 55 (!), ez egy olyan különbség, amit borzasztóan nehezen lehet áthidalni. Pedig a kezdők parádéztak, a visszatérő Anthony Davis 34 ponttal és karriercsúcsnak számító 26 lepattanóval pusztított, a rozsdát lerázó Elfrid Payton szenzációs volt (25 pont, 10/15 mezőnyből, 7 gólpassz), Jrue Holiday és Julius Randle is elérte a húsz pontot, de gyakorlatilag alig ülhettek le, mert akkor már gondban voltak – Davis például összesen hat percet pihent, de abban az időszakban kilenc ponttal kikaptak. Érdekes módon így is a végén zárkóztak fel és a pocsék első félidei védekezésüket a negyedik negyedre tudták úgy összerakni, hogy fölénybe kerüljenek, de utolérni már nem tudták ellenfelüket, be kellett érniük azzal, hogy szorossá tették a végét ˜ ez viszont az ő helyzetükben már semmire sem elég, utolsó előttiek Nyugaton, akárhogy is, de a győzelmeket kell szállítaniuk.

Az első félidőben megalapozta a Brooklyn. A Hollis-Jeffersont, LeVert-t és Crabbe-et is nélkülöző Nets szenzációsan kezdte az összecsapást, az első félidőben olyan ritmusban kosárlabdázott a gárda, hogy a Pels kis túlzással még faultolni sem tudott – 9/15 jó triplával nyitott a társaság és a nagyszünetig 73 pontot pakolt fel a táblára, hasonlóra utoljára 2002-ben volt náluk példa. Az itt kiépített 15 pontos (de volt ez 24 pontos is) előnyt szépen menedzselték is a folytatásban és D'Angelo Russell (22 pont, 13 gólpassz) irányításával be tudták osztani, a végén ugyan Joe Harristól kellett két fontos dobás ahhoz, hogy ne törjenek meg a New Orleans nyomása alatt, de megoldották, így az utóbbi nyolc hazai meccsükből a hetediket nyerték meg és továbbra is ott billegnek a playoff-vonal körül.

A Nets legjobb dobói:Russell 22/6, Harris 21/9, Carroll 19/9
A Pelicans legjobb dobói:Davis 34/6, Payton 25/6, Randle 21

Boston Celtics–Minnesota Timberwolves 115–102

Hayward kitombolta magát. Az előző találkozón bedobott kosár nélkül zárt a Celtics cserejátékosa, most viszont a szemsérülés miatt hiányzó Kyrie Irving nélkül nagyobb teher hárult rá, ami jót tett neki: az első két dobását ugyan elrontotta, utána viszont gyakorlatilag nem tudott hibázni, a második negyedben 4/4, a harmadikban 7/8 kísérletét küldte a helyére és végül 35 pontos szezoncsúcsig jutott. Amíg belendült, az első negyedben az Irving helyén kezdő Terry Rozier tartotta a frontot és szórt be 11 pontot, majd a második játékrészben egy 16–0-s rohammal hagyták állva ellenfelüket a hazaiak és a fordulás után hamar húsz pont feletti előnybe kerültek. A Wolves innen még egyszer visszakapaszkodott öt-hat pontig, ám a záró etapban megrázta magát a Celtics és egy újabb futással végleg eldöntötte a győztes kilétét – Hayward parádéja mellett a csapatszinten kiosztott 34 gólpasszt és a fantasztikus, 59 százalékos mezőnymutatótis emeljük ki, most nagyon működött a gépezet támadásban.

Nem áll össze a 48 perc. Karl-Anthony Towns, a Minnesota centere szerint a koncentrációval van a legnagyobb gondjuk, továbbra is vannak olyan időszakaik, amikor a figyelmük lankad és fejben kiengednek, ez pedig nem mindig fér bele – egy így dobó Boston ellen most sem bírták el, hiába volt egy olyan periódusuk is, amikor ők diktáltak. Összességében Towns (28 pont, 12 lepattanó, 7 gólpassz) és Andrew Wiggins (31 pont, 10/18 mezőnyből) is megtette a magáét, legalábbis támadásban, de a Teague-Rose-Covington trió hiányát azért megérezték, különösen utóbbi védekezése hiányzott Haywarddal szemben – sorozatban másodszor kaptak ki, pedig óriási szükségük lenne most már minden győzelemre.

A Celtics legjobb dobói:Hayward 35/12, Rozier 16/6, Horford 15/3
A Timberwolves legjobb dobói:Wiggins 31/6, Towns 28/3, Jones 14

Chicago Bulls–Orlando Magic 84–112

Nem sokat kérdezett az Orlando. Elég hamar dűlőre vitte a dolgokat a vendégcsapat, nagyon motiváltan, agresszíven kezdett a gárda és utólag Steve Clifford vezetőedző elmondta, hogy már a reggeli dobóedzésen érezte, hogy valami különös dolog fog történni, már akkor is nagyon koncentrált és energikus volt a társaság. Ennek aztán már az első negyedben 16 pontos előny lett a vége, az első félidőben 60 százalék felett céloztak, majd a fordulás után egy újabb 11–0-s rohammal harminc egység közelébe kúszott a különbség és innentől Clifford már le is ültethette a kezdőket, zsebben volt a győzelem - Nik Vucsevics (22 pont, 12 lepattanó, 3 blokk) és Aaron Gordon (18 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz, utóbbi karriercsúcs) jó játékára építve 58 százalékos mezőnymutatóval zártak a vendégek, 42 százalékkal tripláztak és szétosztottak 31 gólpasszt is, nem adtak esélyt a Chicagónak. Most viszont kemény időszak vár rájuk, egy olyan hatmeccses túrán vannak, amely során négy időzónában is pályára lépnek néhány nap alatt...

„Szabadnap” a Bullsnál?Az utóbbi meccsekhez képest most rá sem lehetett ismerni a Chicagóra, enervált lézengést mutatott be a társaság elöl-hátul, ami kissé érthetetlen, főleg hazai pályán – mindenféle energiát, átütőerőt, kreativitást nélkülözött a csapat, így pedig nem is lehetett más a vége, mint sima vereség. Zach LaVine csak annyit mondott a meccs után, hogy el sem tudja képzelni, hogy ez milyen rosszul nézhetett ki a tv-ben, de belülről borzalmas érzés volt, úgyhogy rá kell jönniük, hogy mi történt – négyből három győzelem és a szoros torontói vereség után nem erre számítottak...

A Bulls legjobb dobói:LaVine 16, Dunn 14/3, Markkanen 14/6
A Magic legjobb dobói:Vucsevics 22/3, Gordon 18, Ross 15/9

Memphis Grizzlies–Detroit Pistons 94–101

Hol talált plusz energiát a Pistons? Amellett, hogy nagyon régóta szenved már a Detroit, még egy idegenbeli túra negyedik, utolsó állomásához is érkezett, ráadásul egy back-to-back második felén lépett pályára, mégis kellő erő volt a gárdában ahhoz, hogy végig jól védekezzen, sőt, a negyedik negyedben bemutasson egy 13–0-s futást, ami végül a győzelmet eredményezte számára. A félidei négypontos hátrány után a harmadik negyedben csak 12 ponton tartották a Memphist a vendégek és megfordították az eredményt, majd amikor a záró etapban visszavágott a Grizzlies, akkor jött az említett 13–0 – Blake Griffin (26 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz) jó játéka mellett most a kinti dobók is hozzátették a magukét és a társaság 40 százalékkal vert be 16 triplát, ráadásul csak hét labdát adott el, ami szintén nagyon fontos volt a sikerhez. A hosszú ideje tartó gyengélkedés után ez most lökést adhat a Pistonsnak, főleg hogy minden problémájuk ellenére még mindig ott vannak a keleti nyolcadik helyen.

Összeült a válságstáb. Ez a meccs ismét egyértelműen rámutatott arra, hogy valami nagyon nem stimmel a Memphisnél, a korábban a nyugati első helyek körül ólálkodó együttes az utóbbi 13 találkozójából tizedszer kapott ki, a szezon elején még oroszlánbarlangnak számító csarnokában is már csak 10–8-ra áll, úgyhogy a mérkőzés után több mint fél órán keresztül megbeszélést tartottak az öltözőben, nem álltak a sajtó rendelkezésére. Később azt mondták, hogy ami ott elhangzott, az csak rájuk tartozik, de az tény, hogy bőven van megoldandó problémájuk – kezdve azzal, hogy Mike Conley sérült vállal lépett pályára és mind a nyolc dobását elrontva nulla ponttal zárt, ezt egyszerűen nem bírhatja el a Grizzlies. Jaren Jackson Jr. (26 pont, 8/11 mezőnyből, 10 lepattanó) ugyan dicsérhető, de ez még így nagyon kevés, kíváncsian várhatjuk, hogy történik-e valami változás a következő, Brooklyn elleni hazai meccsre.

A Grizzlies legjobb dobói:Jackson Jr. 26/6, Anderson 15, D. Brooks 14
A Pistons legjobb dobói:Griffin 26/6, Jackson 16/12, Bullock 13/9, Kennard 13/6

Phoenix Suns–Philadelphia 76ers 127–132

Már nagyon menne haza a Philly. December 24-én indultak útnak a vendégek, azóta ötödik meccsüket játszották idegenben, ráadásul egy kőkemény, Clippers elleni csata másnapján, arról nem is beszélve, hogy Jimmy Butler és Wilson Chandler is felső légúti fertőzés miatt hiányzott, így a Simmons-Redick-Embiid trió mellett a török Korkmaz és az ausztrál Bolden kapott helyet a kezdőben. A húzóemberek szerencsére átérezték a helyzet súlyát: Embiid fájós bal térddel is ledominálta Deandre Aytont, 42 pontot és 18 pattanót jegyzett, 19 büntetőt harcolt ki, Ben Simmons rajta is túltett, 23-szor állhatott a vonalra és 29 egységig jutott, JJ Redick pedig szállította a kinti dobásokat, illetve a végjátékban helyén volt a szíve. Úgy tűnt, hogy darabokra szedik a Sunst, mert a nagyszünetben 23, a harmadik negyed egy pillanatában 30 ponttal is vezettek, de egyrészt talán elfáradtak, másrészt úgy érezhették, hogy megtörték a Phoenixet. Nem így történt, az utolsó másfél negyedben közük nem volt a meccshez, a hazaiak 127–130-ig zárkóztak, a végén azonban Redick nem remegett meg a büntetőknél, így a túrát három győzelemmel és két vereséggel zárta a 76ers, tartja a keleti negyedik helyet.

Itt megy el végleg a Suns szezonja. Zsinórban hét meccset játszhatnak otthon a phoenixiek, de a maival együtt egyelőre 0–4-re állnak, a szezon feléhez közeledve még nincs meg a 10 győzelmük, innentől kezdve jöhet az újabb masszív tankolás. Ameddig a Sixers bírta tüdővel és komolyan vette, Bookeréknek közük sem volt a mérkőzéshez, és beszédes, hogy az ellenfél a fent ecsetelt körülmények ellenére is bevert 132 egységet. Booker teljesítménye megsüvegelendő, ugyanakkor Ayton ízelítőt kapott a felnőtt kosárlabdából, az elvileg húzóember TJ Warren pedig teljesen eltűnt a papíron jóval gyengébb csatárok ellen. Ha nincs a lelkes és hajtós játékot bemutató kispad, ebből nagyon csúnya vereség is kikerekedhetett volna, de lassan ott tartunk, hogy azt feltételezzük: a cseresornak nem szóltak, hogy a csapat elkezdte a felkészülést a 2019-es draftra...

A Suns legjobb dobói: Booker 37/6, Ayton 18, Jackson 16/3.
A 76ers legjobb dobói: Embiid 42/3, Simmons 29, Redick 27/15.

Los Angeles Lakers–Oklahoma City Thunder 100–107

Kuzma sérülése már sok volt. James és Rondo nélkül eleve gyengébb a támadójáték és kevesebb az opció a Lakersnél, ma pedig Kuzma sem volt száz százalékos, a második félidőben már nem vállalta a játékot hátfájdalmai miatt. Nélküle a negyedik negyedben tükörsimán kapott ki a hazai csapat, mindössze 18 pontot szereztek, mert Brandon Ingramnek (17 pont, 11 pattanó, 5 gólpassz) tele volt a keze Paul George-dzsal, Lonzo Ball dobásai teljesen eltűntek, így hiába Josh Hart heroikus játéka (13 pont, 15 pattanó) és a tüdőgyulladása után egyre jobb formába lendülő McGee 15 pontos, 8 pattanós és 4 blokkos teljesítménye. A padról jól szállt be Caldwell-Pope, aki ugyan betermelt öt hármast, de megint nagy lyuknak bizonyult védekezésben, a többi cserejátékos pedig nem volt rossz, de nem tudtak előlépni a végén – kellett volna egy vezér, aki a túloldalon megvolt, így viszont elmúlt kilenc meccséből hatodikat bukta a Los Angeles.

Russell Westbrook legrondább tripla-duplája. A fentebb említett vendégvezér nem Westbrook volt, aki bár ismét tripla-duplázott (14 pont, 16 pattanó, 10 gólpassz), tette mindezt egészen vállalhatatlan, 3/20-as mezőnymutatóval. A Thunder szerencséjére Paul George az első negyedben összeszedett három faultja után megrázta magát, a második negyedben és a végjátékban is a gárda élére állt, és végül úgy vert be 37 pontot, hogy ő is mindössze 2/11-gyel triplázott. A fordításból alaposan kivette a részét Grant és a dupla-duplázó Adams, a padról pedig Nerlens Noel védekezésben, Nadel dobásban, Schröder pedig játékszervezésben segített – az OKC elmúlt tíz meccséből a hetediket nyerte, 11–9-cel áll idegenben, nem csoda, hogy a nyugati 2-3. helyen tartózkodik a Warriorsszal holtversenyben.

A Lakers legjobb dobói: Caldwell-Pope 25/15, Ingram 17, McGee 15.
A Thunder legjobb dobói: George 37/6, Westbrook 14/3, Adams 14.