Hit, rutin, feltámadás: Dallas a neved!

Megnyert mérkőzést szórakozott el a Miami Heat, de fogalmazhatunk úgy is, hogy az ilyesmiben járatos, a harcot sohasem feladó Dallas Mavericks csodát idéző hajrában megdolgozott a győzelemért.

Dirk Nowitzki és Jason Terry – mindegyiküket kellemetlen kézsérülés hátráltatta! – éppen akkor volt képes a legjobban összpontosítani, amikor a legjobban kellett, a miami Nagy Hármas pedig akkor nem. Pedig Dwyane Wade a hajráig egészen kiválóan teljesített, elsősorban az ő érdeme volt a hazaiak tetemes előnye.

Egyvalamiben azonban társaihoz hasonlóan ő is pazarlónak bizonyult: a büntetővonalon szintén rengeteget hibázott. A Heat a második félidőben a lepattanószedésben is jócskán elmaradt vetélytársától.

1. NEGYED: WADE BEKEZD, NOWITZKIN LÁTSZIK A SÉRÜLÉS

Az első kosarat ugyanúgy a Miami szerezte meg, mint az első meccsen, a két nyitó játékrész között mégis óriási volt a különbség. A leglátványosabb eltérés: a két nappal korábbihoz képest 23-mal több pont született!

Dwyane Wade az első meccsen nagyon nehezen lendült játékba – most a hátán vitte a Miamit! Mike Bibby az első meccsen egyetlen pontot sem szerzett – most két triplát is bevert a nyitó 12 percben! A két tripla odaát DeShawn Stevensonnál is megvolt, Tyson Chandler is felülmúlta keddi önmagát – szóval tartotta magát a Dallas. Mi az hogy tartotta – akadt 7–0-s száguldása is, jó időn át vezetett.

Mindkét csapatnak volt jól elkapott szériája, a vendégek két jó tripla után léptek meg (6–12), a visszakapaszkodó Miami LeBron James hármasa után vette vissza az előnyt (14–13). Utóbbi egyszer egy pattanóból kivitelezett, hangulatjavító zsákolást is bemutatott (23–20), ám az apró J. J. Barea befutása után végül ikszre végződött a kiváló bemelegítéssel felérő első játékrész (28–28).

2. NEGYED: MEGLÉP A DALLAS, DE A NAGYSZÜNETRE MEGINT DÖNTETLEN AZ ÁLLÁS

Jason Terry és Dirk Nowitzki egy-egy kosara után elhúzott a Dallas (32–38), csakhogy az előny nem hízhatott tovább, mert Wade – ki más... – kitette a stoptáblát. A Heat hátvédje önkívületben lótott-futott, oly magától értetődőn vezényelte csapatát, mintha James még mindig Clevelandben, Chris Bosh pedig Torontóban kosarazna – zsinórban négy kosárral egál közelébe hozta az állást (40–42).

Stevenson a legjobbkor ágyúzta be a harmadik hármasát, Nowitzki továbbra is hibátlanul dobálta a büntetőket, és Shawn Marion egy zsákolással koronázta meg kiváló védőmunkáját – újra meglépett a vendégcsapat (42–51). Ebben az időszakban volt baja elég a hazai legénységnek, hiszen nemcsak a támadások befejezése nem sikerült, hanem játékosai számára a büntetővonalról is bevehetetlenül szűknek bizonyult a gyűrű.

No meg James a cserepadon kényszerült mélázni azon, hogyan került a neve mellé ilyen gyorsan három személyi hiba... Az időkérés után igen rámenősen védekező Heat tért vissza, előfordult, hogy a Mavs támadása a támadóidőbe fulladt... Ekkor jobban mentek a büntetők is – a támadásban halovány Bosh is értékesített kettőt –, majd Wade pazar triplával zárta a negyed végi 9–0-s hazai rohanást. A nagyszünetig nem dőlt el semmi (51–51).

Ha addig nem lett volna egyértelmű, az első félidő hajrájában mindenki számára világossá vált: az első meccsen összeszedett ujjsérülés a mezőnydobásoknál igenis zavarja Nowitzkit – ha nem lett volna elég neki a rendszeres kettős őrizet...

A nagyszünetben Wade 21 pontnál, James 12-nél tartott, odaát csak Marion érte el a tízes határt, míg hárman (Nowitzki, Chandler, Stevenson) kilenccel pihentek. A mezőnydobási mutatók tekintetében a Miami (51.6, ill. 48.6), a lepattanószedésben a Dallas állt valamivel jobban (22, ill. 23), a büntetőknél egyértelműen a vendégeknél volt az előny (6/11, ill. 11/13).

3. NEGYED: TÍZZEL IS ELHÚZ A MIAMI, AZONBAN A DALLAS NEM ADJA FEL

A palánk strapabíróságát próbára tevő zsákolással jelezte James, hogy újra ott van a harctéren. Wade egy hát mögötti csel utáni zsákkal nyomatékosította, hogy lesz itt még látnivaló. James feltett még egy duplát (57–52), így nem maradt más hátra, Rick Carlisle dallasi vezetőedző időkéréssel próbálta megállítani a floridai előrenyomulást.

Sikerrel tette, Marion két közelivel segített be neki, és betalált a mezőnyből Nowitzki is (62–59). Ekkor azonban rövid időn belül beakadt a második Bibby-tripla – a megtáltosodó veterán irányító az első találkozón ekkortájt már nem is lehetett a pályán... S hogy a szokásos neveken kívül leírjunk még egyet: Joel Anthony két gyors dobásblokkolással keserítette a látogatókat.

A vonalon amúgy – de csak ott! – feltűnően bizonytalan Wade büntetője után először nőtt tízpontosra a különbség (71–61). Ekkor az est addigi hőse rövid pihenőt kapott, amit a Dallas Nowitzki vezérletével ki is használt a felzárkózásra – közben azért odaát célba talált még egy Bibby-dobás, és Jamesben is felhorgadt a tettvágy, régen zsákolt egy kiadósat...

4. NEGYED: A MIAMI AZT HITTE, MEGNYERTE, CSAKHOGY JÖTT NOWITZKI ÉS A RUTIN

Jó ideig nem született pont a játékrész elején, aztán mivel az első kettőt Marion szerezte, váratlanul szorossá vált az állás, sőt 75–73-nál támadott a Dallas. Az akció azonban a sokadik labdaeladással végződött, és ezzel majdhogynem el is úszott a mérkőzés.

A Miami szorított a védekezésén, Wade is, Bosh is zsákolt egyet, és a vendégek balszerencséjére ekkor már a büntetőzés is jól ment Wade-nek – a harminc fölé hatoló hátvéd a dallasi kispad elől a biztonság kedvéért beszórt egy triplát is (88–73). A saját gyűrűt eközben lépegető óriásfenyők módjára őrizték a hazaiak – talpra lehet-e állni ennyire ellenségesen euforikus atmoszférában mínusz tizenötről, nagyjából hétpercnyi játékidő alatt?

A nyugati döntőben, Oklahoma Cityben nem is olyan régen egyszer már tett efféle csodát a Mavs, és az események kezdtek hasonlóan alakulni. A lendületbe jövő Terry minden rutinját mozgósítva hintett hat pontot, majd Marion kecses betörés végén újabb hidegfronttal dermesztette a floridai nyarat (88–81).

James két büntetővel megtörte a jeget, csakhogy Kidd-tripla, Terry-dupla következett, majd az újabb hiábavaló Heat-időkérés után két Nowitzki-találat – és kiegyenlített a már eltemetett Dallas (90–90)!

Időkérés, ám megint csak nem oldódik a hazaiak bénultsága! Láthatóan megülte a félelem a hazai szíveket, immár egyetlen arra hivatott titán sem volt képes vezéri képességeket csillogtatni, újabb támadás ért véget rossz dobással – és a túloldalon Nowitzki, az első félidőben oly szárnyaszegett Nowitzki bevert egy triplát. 20–2–es roham végén fordított a Dallas! (90–93).

Erre még Mario Chalmersnek volt egy hasonlóan három pontot érő válasza, csakhogy amilyen zöldfülű volt ennél a védekezésnél a Dallas, olyannyira kijött a rutin az utolsó támadás során: Kidd egy ideig ölte az időt, majd megindult, és Nowitzki higgadtan, a sérült bal keze révén kosárral fejezte be az akciót.

Wade kétségbeesett triplakísérlete törvényszerűen kimaradt, így nyert a Dallas (93–95), és mivel a következő három mérkőzésen pályaválasztó lesz, akár hazai pályán is véget vethet a döntőnek. Folytatás magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradóra.