Megégett a Cavs és a Mavs; 36 pontos Nuggets-győzelem Milwaukee-ban

Atlanta Hawks–Los Angeles Lakers 129–121

Az utolsó negyedben dominált az Atlanta. Egyik csapat sem törődött túl sokat a védekezéssel, inkább a gyors, hatékony támadógépezetekről szólt a találkozó, de a második negyedben a Lakers talált egy extra fokozatot, így ott tízpontos előnyt tudott kiépíteni – ezt pedig egészen a záró etapig tartani is tudta, a vendégek mehettek bele jobb helyzetben a záró felvonásba. Ott azonban már a Hawks akarata érvényesült, a hazaiak egyrészt leszedték a pályáról Anthony Davist, másrészt elvették a Los Angeles könnyű helyzeteit, harmadrészt pedig volt két remeklő játékosuk: Trae Young 13, Onyeka Okongwu 12 pontot szórt ebben a periódusban, kettejük teljesítménye pedig elég is volt ahhoz, hogy fordítsanak. A negyedet végül 38–20-ra nyerte meg az Atlanta, már a játékrész derekán vezetni tudott mínusz tízről, majd utoljára 121–121-nél volt egál az állás nem egészen két perccel a vége előtt – ott azonban két jó védekezés mellett Trae Young bevert egy óriási triplát, illetve elsüllyesztett két büntetőt és a Hawks összességében egy 8–0-val zárta le a küzdelmet. Nate McMillan alakulata ezzel sorozatban hetedik sikerét aratta, úgyhogy már csak egy meccsre van az 50 százalékos mérlegtől.

Dobópárbaj. A Hawks 58, a Lakers pedig 54 százalékkal dobott mezőnyből, félelmetes hatékonysággal dolgozott mindkét gárda, ehhez pedig tegyük hozzá, hogy a vendégek 71 ponttal szezoncsúcsot dobtak az első félidő során úgy, hogy döbbenetes 71.4 százalékos mezőnymutatót hoztak össze. Ebben élen járt Anthony Davis, aki 18 pontig jutott a nagyszünetig, a fordulás után viszont eltűnt és főleg a negyedik negyedben hiányzott, amikor égett a ház – ott csak öt pontot tett hozzá, Okongwu remekül védekezett rajta. A Lakersnél Malik Monk (33 pont, 8/14 tripla, 10 lepattanó, 5 gólpassz) próbálta meg pótolni LeBron Jamest és Russell Westbrook (20 pont, 7 lepattanó, 12 gólpassz) is jól játszott, de az Atlanta végül túldobta őket: Trae Young (36 pont, 12 gólpassz) lett a meccs legeredményesebb játékosa, John Collins 20–11-es dupla-duplát gyártott, de Okongwu és Clint Capela is remek teljesítményt nyújtott.

A Hawks legjobb dobói: Young 36/12, Collins 20, Okongwu 16
A Lakers legjobb dobói: Monk 33/24, Davis 27/3, Westbrook 20/6

Charlotte Hornets–Los Angeles Clippers 90–115

Nagyot ment a Clippers. Tyronn Lue csapata váratlanul jó játékkal aratott fontos és értékes idegenbeli győzelmet egy jó keleti csapat otthonában úgy, hogy az utóbbi meccsekhez hasonlóan ezúttal is remek támadójátékot mutatott be a gárda. A rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményhez senkitől sem kellett egyénileg még 20 pont sem, viszont öten is 13–19 között dobtak és a kispadok csatáját 62–21-re sikerült megnyerni, mindenki hozzá tudott tenni. A 52 százalék feletti mezőnymutató és a szűk 40 százalékos triplázás mellett azonban a felkeményedő védekezésnek köszönhették, hogy ilyen simán nyertek a végén, ugyanis az utolsó negyedben csak 14 pontot kaptak és bár addig is vezettek, de egy számjegyű különbséggel, abból csináltak 25 pontos sikert – 32.7 százalékon tartották a Charlotte-ot mezőnyből és 23.5 százalékon távolról, ezen a téren szakadéknyi volt a különbség. A Clippersben annak ellenére is bőven volt energia a fegyelmezett, agresszív, fizikális védekezéshez, hogy már az idegenbeli túra hetedik állomásához érkezett, ami elismerésre méltó, így újra 50 százalékra javították a mérlegüket Morrisék.

Hazamentek a szurkolók. Sokkal szebb vasárnap délutánban reménykedtek Charlotte-ban, de a Hornets most minden energiát és tüzet nélkülözött, a rendkívül sok hibával tarkított lődörgést pedig a negyedik negyedben megunta a publikum: ahogy kezdett elnyúlni a Clippers, úgy ürült a nézőtér, sokan elindultak a kijáratok felé. Ez most szörnyű teljesítmény volt a hazai csapattól, a Clippers akaratban, fizikalitásban és koncentrációban teljesen más szinten volt és bár a záró etapig így is látótávolságon belül maradtak Ballék, de képtelenek voltak változtatni és a végére nem ők őrölték fel a papíron fáradtabb ellenfelet, hanem ők maguk süllyedtek még mélyebbre. James Borrego dicsérte az ellenfél védekezését és sebességét, míg saját csapatáról annyit mondott, hogy rossz döntéseket hoztak, nem tudtak védelmet bontani és nem tudtak bedobni semmit, így nehéz...

A Hornets legjobb dobói: Ball 23/3, Bridges 18
A Clippers legjobb dobói: Jackson 19/9, Boston Jr. 19/3, Morris 16/6

Chicago Bulls–Portland Trail Blazers 130–116

Könnyedén játszott a Chicago. Ez a meccs is a támadójátékról szólt, védekezni egyik fél sem nagyon akart/tudott, de ebben a harcmodorban végül a hazai alakulat bizonyult eredményesebbnek. Pedig a Portland kezdett jobban, amely 7/9 ttriplával nyitott, hat ponttal nyerte az első negyedet és 50-51-ig előrébb is járt, de ott a Bulls egy 20–8-as rohammal magához ragadta a kezdeményezést és ezt követően már végig vezetni tudott - a hazai társulat 21 gólpasszt osztott ki a nagyszünetig, könnyedén alakított ki jó dobóhelyzeteket bárkinek. Ez pedig a fordulás után is így maradt, ugyan a jó tripladobás miatt a Blazers nem szakadt le nagyon, de a Chicago továbbra is erőlködés nélkül, jó ritmusban kosárlabdázva szállította a kosarakat, majd a záró etap első felében bevert 20 pontjával el is döntötte a küzdelmet – 19 egységre nőtt a távolság, a hajrát már csak le kellett menedzselni. Ez megtörtént, úgyhogy 56 százalékos mezőnymutatóval, 41 százalékos triplázással, 17/18 büntetővel és 36 gólpasszal, kiváló játékkal aratott győzelmet Billy Donovan csapata, amely ezzel újra fél meccsre megközelítette a keleti listavezető Miamit - a Blazers 52 százalékkal célzott, közte 46 százalékkal triplázott, de elvesztette a lepattanózást, 12-vel több pontot kapott az eladott labdákból és 52–36-ra alulmaradt a festékben.

Több lábon állt a Bulls. A hazaiaknál Nik Vucsevics lett a legjobb dobó 24 ponttal, 14 lepattanóval és 11/15-ös mezőnymutatóval, de DeMar DeRozan (23 pont, 10 gólpassz, 9/13 mezőnyből) és Javonte Green (24 perc alatt 16 pont, 6/9) is remek hatékonysággal dolgozott. Zach LaVine már többet hibázott, de így is dobott 20 pontot, az összesen három dobást vállaló Ayo Dosunmu 11 gólpasszt osztott szét, a padról Coby White 18 ponttal és 6 gólpasszal, Tony Bradley pedig 10 ponttal és 6 lepattanóval szállt be, míg Matt Thomas hét egységet szerzett a negyedik negyed döntő szakaszában. Ezzel szemben a Blazersnél CJ McCollum próbálta összefogni a brigádot 29 ponttal, Anfernee Simons 21 ponttal, 6 gólpasszal és 5/10 hármassal segített be, rajtuk kívül viszont igazából a Covington-Powell páros 8/10 triplájából éltek – Jusuf Nurkic mélyen alulteljesített és a kispadnak sem volt sok köze az eseményekhez.

A Bulls legjobb dobói: Vucsevics 24/3, DeRozan 23/3, LaVine 20/9
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 29/6, Powell 22/15, Simons 21/15


Detroit Pistons–Cleveland Cavaliers 115–105

A negyedik negyedben összehozta a bravúrt a Detroit. A Cavs 15–0-val kezdte a mérkőzést, majd a Pistons cseresora parádésan szállt be és visszahozta a hazai reményeket, már az első negyed végén úgy tűnt, hogy lehet keresnivalója a gárdának. Innentől nagyon már nem szakadt le a társaság, bár a harmadik játékrészben ismét kétszámjegyű előnybe került a Cleveland, de ott teljesen szétesett a vendégek védekezése, az egyre jobban belendülő Pistons pedig megbüntette mindezt. A meccs során először a vezetést is átvette a negyedik negyedben, az utolsó felvonást 31–17-re nyerte meg és az utolsó öt percben, 99–98-tól kezdve már végig előrébb járt – ott egy 10–0-t futott az együttes, a Cavs pedig három és fél percig nem szerzett pontot. Ez a 10–0 aztán a meccs végéig 26–7-re hízott, ott már csak egy csapat volt a pályán, így Saddiq Bey (31 pont, 11/20 mezőnyből), Frank Jackson (19 pont, 7/10 mezőnyből) és a pocsék első félidő után tripla-duplázó Cade Cunningham vezetésével óriási bravúrt mutatott be a Detroit

Betli. Darius Garland szerint ez egy szörnyű vereség a Cleveland számára és ez az este sokáig ott lesz még a vendégek fejében – nyerniük kellett volna, jól kezdtek, de Garland úgy fogalmazott, hogy „elfelejtettek védekezni” az utolsó másfél negyedben. Ez nem történhet meg velük megint, ő ugyan 24 ponttal, 7 gólpasszal és 5/10 triplával igyekezett, az Allen-Mobley páros pedig 33 ponttal, 18 lepattanóval és 5 blokkal jelentkezett, de ez sem volt elég, a pocsék védekezés és az utolsó negyedre atomjaira hulló támadójáték megpecsételte a sorsukat. Bombaformában, toronymagas favoritként érkeztek, de lehet, hogy túl sok volt a pihenőnapjuk a meccs előtt, nem pörögtek fel eléggé – kötelezőt rontottak, most a Pels ellen próbálhatnak meg javítani.

A Pistons legjobb dobói: Bey 31/9, Cunningham 19/6, F. Jackson 19/9
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 24/15, Mobley 18, Allen 15

Orlando Magic–Dallas Mavericks 110–108

Egylabdás végjátékot nyert a Magic. Az első negyed a Mavsről szólt és a vendégek tíz pont feletti előnyt alakítottak ki, aztán a második játékrészben visszavágott az Orlando, sőt, szétdobta hátradőlő ellenfelét és 41 pontot tett fel a táblára, ezzel megfordította az állást. A második félidő már szorosan alakult, a végjátékhoz egállal érkeztek meg a felek, majd előbb Luka Doncic, aztán a túloldalon Wendell Carter Jr. is kihagyott egy-egy büntetőt, így 107–107-ről indult az utolsó perc. Ott Franz Wagner dobott egy clutch kettest betörésből, majd Dorian Finney-Smith kihagyott egy büntetőt, de a következő Magic-támadásból nem lett pont, így támadhatott a Mavs – vagyis csak támadhatott volna, Jason Kidd időkérését ugyanis nem hallotta a játékvezető, Maxi Kleber a lepattanó után rögtön elvesztette a labdát, de Carter Jr. megint csak egy büntetőt tudott a gyűrűbe küldeni. Így 110–108-nál jöhetett még egyszer a Dallas, Doncicot beduplázta a Magic, a szlovén leadta a labdát, de Kleber triplája és Bullock lepattanója sem ért célt, így a Mavs kellemetlen vereségbe futott bele, az Orlando pedig bravúrgyőzelmet aratott.

Nem ízlett a back-to-back. Az előző esti győzelem után, Kristaps Porzingis (és Tim Hardaway Jr.) nélkül kicsit laposan játszott most a Dallas, hiába Luka Doncic egyéni parádéja (34 pont, 12 lepattanó, 11 gólpassz, vele a pályán +11-ben voltak), csapatszinten most nem tudták megugrani a lécet. Az Orlando viszont nagyon akart, 50 százalék felett dobott mezőnyből, 60 pontot szerzett a festékből és 26-ot a Mavs eladott labdáiból, a hazaiaknál a kilenc pályára lépő játékosból hét is elérte a tízpontos határt, mindenki azt tette, ami éppen a dolga volt. Az egylabdás végjáték bármerre eldőlhetett volna, de a Dallas nem tudott elég pontos lenni, nem volt elég energiája arra, hogy az utolsó percekben jó döntésekkel és jó dobásokkal a maga javára billentse a derbit, a Magic pedig kihasználta a lehetőséget és sorozatban másodszor nyert - ez még csak második alkalommal fordult elő vele a szezon során...

A Magic legjobb dobói: Okeke 19, F. Wagner 18, Anthony 16
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 34/12, Brunson 15/6, Chriss 14

Milwaukee Bucks–Denver Nuggets 100–136

Oktatott a Denver. Ez lehetett volna a játéknap rangadója, de a Nuggets egyértelműen ellenfele fölé nőtt ezen a napon, így végül még csak szoros mérkőzés sem lett belőle, egyszerű kiütéssel végződött a találkozó. Az első félidő azért még nem ezt hozta, de ott is egyértelműen a Denver akarata érvényesült, könnyedén szerezték a kosarakat a vendégek, csak akkor még Giannis Antetokounmpo remeklése meccsben tartotta a Milwaukee-t. A nagyszünet után azonban a görög elfogyott, a Nuggets egy 12–5-tel 15 pontosra növelte az előnyét és innentől már kényelmesebb helyzetben volt, ezt követően egyszer sem kellett aggódnia, a Bucksban nem volt annyi, hogy innen visszajöjjön. A záró etapban aztán „felbillent a pálya” és a játékrész közepén a 30-at közelítette a különbség, így ürültek a kispadok, véget ért a este érdemi része. A denveri gála alapját az a Nikola Jokics adta, akin alapvetően extra munkát végzett Bobby Portis és a Bucks, hiszen a centert 18 ponton, 9 mezőnykísérleten és 9 lepattanón tartotta, de Jokics így is megtalálta a megfelelő megoldást és szétpasszolta az ellenfél védekezését – szenzációs labdákat osztogatott, megdobatta a társakat, akik 15 gólpasszhoz segítették hozzá és remek dobóformát mutatva szétlőtték a Milwaukee-t. A Nuggets végül 60 százalékos (!) mezőnymutatóval és 53.5 százalékkal bevert 23 triplával, valaminr 39 gólpasszal zárt, egészen ellenállhatatlan támadójátékot produkált, így nagy egyéni extra nélkül is földbe döngölte a bajnokot – eddig 4–0-ra áll az idegenbeli túrán Michael Malone alakulata és szép csendben a liga egyik legjobb formában lévő csapata lett.

Nem volt esélye a Bucksnak. Addig tudott partiban lenni a Milwaukee, amíg Jannisz Adetokumbo MVP-formában játszott, a görög klasszis az első félidőben 22 pontot termelt, rá építve közel tudott maradni a hazai alakulat, de ezt követően már csak hét egységet tett hozzá, így a vége kiütéses vereség lett. Mike Budenholzer csak annyit mondott, hogy „jelentősen jobbak voltak nálunk ma”, védekezésben egyszerűen semmilyen válaszuk nem volt Jokics passzira és a denveri kiegészítők dobóformájára, egy másodpercig sem tudtak változtatni a mérkőzés menetén. Alig pár napja kaptak ki nagyon simán Clevelandben, most jött ez a pofon otthon, ezek azért jelzik, hogy nincs minden rendben – most fogadják a Washingtont, aztán négymeccses nyugati túrára indulnak

A Bucks legjobb dobói: Adetokumbo 29/3, Holiday 14/3, Portis 11/3, Allen 11/6
A Nuggets legjobb dobói: Gordon 24/12, Jokics 18/6, Morris 18/12

Minnesota Timberwolves–Utah Jazz 126–106

Towns és a harmadik negyed. Jobban kezdte a meccset a Minnesota, a hazaiak hat ponttal nyerték az első játékrészt, de a nagyszünetig nem tudták tovább nyitni az ollót, sőt, csak négypontos előnnyel mehettek pihenőre. A fordulás után azonban begyújtotta a rakétákat Karl-Anthony Towns, aki egymaga sorozatban 16 pontot szerzett a harmadik negyedben és az ő parádéjával a négypontos különbségből hirtelen 17 lett, állva hagyta ellenfelét a Wolves. A negyedet 40–27-re húzták be a hazaiak és innentől már kényelmes fórt menedzselhettek, a záró etapban nem forgott veszélyben a magabiztos sikerük, Towns pedig 31 ponttal, 11 lepattanóval és 10 gólpasszal tripla-duplát gyártott. Mellette emeljük még ki Jalen McDaniels extráját, aki 22 ponttal, 9/9-es mezőnymutatóval és 3/3 triplával szállt be a padról és csapatszinten D'Angelo Russell, valamint Patrick Beverley nélkül is 55 százalékkal céloztak, 41 százalék felett tripláztak, illetve 35 gólpasszt osztottak szét. A Jazz ezúttal sem tudott javítani, Conley és Bogdanovic ugyan próbálkozott, de a második félidőben igazából nem volt érdemi esélyük, Whiteside tehetetlennek bizonyult Townsszal szemben és sem elöl, sem hátul nem volt érdemi válaszuk. Ezzel sorozatban ötödször, összességében tizenháromból tizenegyedszer kaptak ki, ráadásul...

Ingles megsérült. Mitchell és Gobert révén ismét két meghatározó ember hiányzott a Jazzből, de ennél is nagyobb gond, hogy Joe Ingles súlyosnak tűnő sérülést szenvedett. Az ausztrál játékos a második negyedben indult meg a gyűrű felé, de közben kicsúszott alóla a lába, összeesett és a bal térdéhez kapott - a minnesotai aréna is elcsendesedett, érezni lehetett, hogy itt komoly a baj. Egyelőre nem tudni róla többet, úgy kellett lesegíteni a pályáról, nem tudott ráállni a bal lábára, a Jazz pedig csak annyit közölt, hogy hétfőn lesz MRI-vizsgálat, utána derül ki, hogy pontosan mekkora is a probléma – szinte mindenki komoly sérülést és hosszú kihagyást gyanít, Quin Snyder úgy fogalmazott, hogy „reméljük jobb a helyzet annál, mint ahogy mind gondoljuk”.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 31/9, McDaniels 22/9, Edwards 15/6
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovics 23/12, Conley 22/9, Clarkson 17/6

Phoenix Suns–San Antonio Spurs 115–110

10 és 40. Sorozatban tizedik, összességében pedig már negyvenedik győzelmét aratta ebben a szezonban a Suns, amely az utóbbi időben megszokott forgatókönyv szerint a záró etapban csapott a lovak közé és ha nem is vesztett, de nehéz helyzetből fordítva tudott újra nyerni. A Phoenixnél elsősorban a védekezés hiányzott most, három negyeden keresztül könnyedén bontotta le őket a Spurs és 12 pontos hátrányban is volt Monty Williams alakulata, de az utolsó felvonásra mintha kicserélték volna a ligaelsőt: három és fél perc alatt egy 14–0-s futással megfordították a meccset a hazaiak. Innentől szorosan alakult a derbi a hajráig, két perccel a vége előtt megint a San Antonio vezetett 108–106-ra, de ott jött Devin Booker, bevert egy nagy triplát, majd Ish Wainright labdaszerzése után még egy visszalépős hármast is – ezek a dobások eldöntötték a küzdelmet, a következő Spurs-támadásból sem lett kosár, így Mikal Bridges kettese lezárhatta az estét. A Suns 36-19-re nyerte meg az utolsó negyedet, egyénileg pedig Booker (28 pont 50 százalékkal) és Bridges (26 pont, 8 lepattanó, 11/16 mezőnyből) mellett megint a szenzációsan játszó Chris Pault kell kiemelnünk: az irányító 20 pont és 8 lepattanó mellett 19 gólpasszt osztott ki, ezúttal is igazi mestermunkát rakott össze. Ez a győzelem egyébként azt jelenti, hogy az All-Starig biztosan a Phoenix marad Nyugat élén, vagyis Monty Williams lesz a gálameccs egyik vezetőedzője – Paul elárulta, hogy ez minicéljuk volt az utóbbi egy-két hétben, örülnek, hogy hozzásegíthették ehhez mesterüket.

Popovich így is elégedett. A jelenlegi Phoenix otthonában szoros meccset játszani nagy dolog még úgy is, hogy Ayton és Crowder révén két kezdő hiányzott a listavezetőből, de az egyébként még a playin-vonaltól is messzebb lévő Spurs esetében még nagyobb szó egy ilyen este – főleg úgy, hogy Murray, White és Pöltl is hiányzott a kezdőből, talán nem túlzás azt állítani, hogy a három legfontosabb játékosukat nélkülözték a vendégek. Ennek ellenére egészen az utolsó két percig teljesen reális esélyük volt a győzelemre, egészen odáig jól védekeztek, letisztult, tudatos csapatjátékot játszottak, így Gregg Popovich is elégedetten értékelt a vereség ellenére. „Senki sem játszott rosszul. Csapatként, fizikálisan, jó ritmusban kosaraztunk, magabiztosak voltunk egy nagyszerű csapat ellen. Nyilván győzelmet szeretnék, de nehéz ennél többet kérni” – mondta a tréner.

A Suns legjobb dobói: Booker 28/12, Bridges 26/6, Paul 20/3
A Spurs legjobb dobói: McDermott 24/18, Walker IV 22, Johnson 16/6