Sima Bucks-győzelem Bostonban, megint oktatott a Spurs

Charlotte Hornets–Detroit Pistons 98–86

Védekezés, Williams, clutch dobások. Ezekkel a kulcsszavakkal foglalhatjuk össze a Hornets teljesítményét ezen az estén és ezek miatt tudott nagyon fontos hazai győzelmet aratni a társaság. Az alapot a védekezés adta meg, James Borrego vezetőedző szerint idén most voltak a legjobbak hátul, alig négy pontot engedtek ellenfelüknek leindításból, limitálni tudták a kinti dobóikat, de a két magasukat sem engedték megőrülni, nagyon agresszíven, fizikálisan és gyorsan dolgoztak hátul – ezt egészítette ki elöl Marvin Williams 7/11 triplája, az erőcsatár saját bevallása szerint nagyjából a középiskolában dobott utoljára így. A záró etapban aztán a 15 pontos előny mégis leolvadt háromra, de Borrego ekkor beküldte Jeremy Lambet, aki egy betöréssel ésegy nagyon távoli hármassal megtolta a szekeret, majd érkeztekKemba Walker back-to-back triplái, ezzel pedig el is dőlt a meccs – ezzel a sikerrel éppen a Detroitot előzték meg a tabellán és feljöttek a keleti hatodik helyre.

Casey vállalta a felelősséget. A Pistons vezetőedzője azt mondta a meccs után, hogy ő hibázott, nem készítette fel megfelelően csapatát erre a találkozóra, főleg fejben – egy fontos győzelem után nem kellő energiával, elszántsággal léptek pályára, ez okozta a vesztüket. A 39 százalékos mezőnymutató, a 23.5 százalékos triplázás és a 63.6 százalékos büntetőzés sem néz ki jól, csak a záró etap elején tudtak fölénybe kerülni, amikor a Hornets 0/8-at dobott mezőnyből, de ahogy Lamb rendezte a hazai sorokat, már nem nagyon volt esélyük Griffinéknek – a végén azt sem tudták kihasználni, hogy Cody Zeller kipontozódott, így végül negatív szezoncsúcsot döntöttek a 86 dobott ponttal. A hatos vereségsorozatuk óta 2–2-t hoztak, igazán nem tudtak felpörögni, következőlegaz Atlanta elleni hazai meccset muszáj lesz behúzniuk.

A Hornets legjobb dobói:Williams 24/21, Walker 22/12, Kidd-Gilchrist 12
A Pistons legjobb dobói:Griffin 23, Drummond 17, Jackson 12/3

Toronto Raptors–Cleveland Cavaliers 126–110

Tartalékosan is megy. Kyle Lowry, Serge Ibaka és Danny Green révén három kezdő, Jonas Valanciunas személyében pedig egy nagyon fontos cserejátékos hiányzott a Raptorsnál, a ligaelsőt azonban ez sem zavarta meg abban, hogy hozza a kötelezőnek számító hazai meccsét. A vezérszerepet természetesen elvitte Kawhi Leonard, aki extra teljesítményt nyújtott (37 pont, 12/16 mezőnyből), de 36pontot és 18 lepattanót hozzátett a Siakam, Anunoby kettős is, míg Fred VanVleet (6/10 mezőnyből, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 0 eladott labda) nagyon jól mozgatta a csapatot – a padról is volt, aki hozzá tudott tenni, úgyhogy a támadójáték olajozottan működött és bár védekezésben akadtak gondjaik, végül túl tudták dobni a Clevelandet. Sokáig szoros volt egyébként az állás, vezetett ugyan a Raptors, de csak néhány ponttal, aztán a negyedik negyedben nyílt szét az olló Leonard 2 plusz 1-e és VanVleet back-to-back triplái után – Nick Nurse természetesen nagyon elégedett volt csapatával, amely a problémák ellenére 25–9-es mérleggel áll a tabella élén.

Nem ittkell nyernie a Cavsnek. Nincs egy súlycsoportban a két csapat és bár a Raptorsnál voltak sérülések, a Clevelandnél is hiányzott a Smith, Love, Thompson sor, a meccs közben pedig Hood és Nwaba is kidőlt – ennek ellenére becsülettelhelytálltak és Larry Drew vezetőedző is azt mondta, hogy három és fél negyedig tartották magukat, csak a vége nem jött össze. A rövid rotáció ellenére 48 százalékkal dobtak, 37 százalékkal tripláztak, Larry Nance Jr. (16 pont, 6/7 mezőnyből, 12 lepattanó, 2 blokk) dicsérhető a kezdőben, a Jordan Clarkson által húzott kispad pedig 53 egységet termelt – csak egyszerűen Torontóban ez még kevés a vendégsikerhez...

A Raptors legjobb dobói:Leonard 37/6, Anunoby 21/9, Siakam 15/6
A Cavaliers legjobb dobói:Clarkson 20/12, Sexton 17, Nance Jr. 16

Brooklyn Nets–Indiana Pacers 106–114

Most a Pacersé volt a végjáték. Az előző két meccset a clutch pillanatokban elkövetett hibák miatt veszítette el az Indiana, ezúttal viszont nem rontották el az utolsó perceket, sőt, egyenesen itt fordították a maguk javára a találkozót. Ugyan jól kezdtek, az első negyed végén és a félidőben is vezettek tíz ponttal, de ez a nagyszünet után elolvadt és alig négy perccel az összecsapás vége előtt kétpontos hátrányban voltak. Itt aztán Victor Oladipo felszívta magát és egymaga bevert zsinórban nyolc pontot, majd Bojan Bogdanovic is elsüllyesztett egy kulcsfontosságú triplát, a hazaiak vezetőedzője, Kenny Atkinson pedig ezt nehezen viselte és kiállíttatta magát – Bogdanovic a technikaiért megítélt büntetőt is elsüllyesztette, végül egy Oladipo-kosár biztosította be a Pacers győzelmét. A vendégek kulcsemberei közül Darren Collisont leszámítva mindenki hozta magát, 50 százalék felett dobtak mezőnyből, 40 százalék felett tripláztak, így most az elvesztett lepattanózás is belefért – nagyon fontos sikert arattak és újra ők a harmadikak Keleten.

Kurucs nagy meccse sem volt elég. A második körben választott újonc, Rodions Kurucs jobbnál jobb teljesítményeket tesz le az asztalra most már egymás után, ezúttal kezdőként 34 percet töltött a parketten és 24 ponttal, közte 4/5 triplával csapata legjobb dobójaként zárt – Atkinson szerint ő nem akarta ennyit játszatni játékosát, de egyszerűen nem lehetett lehozni a pályáról, muszáj volt fent tartania. D'Angelo Russell viszont nem találta a dobását (3 pont, 1/8 mezőnyből, 9 gólpassz), a 16 bedobott hármas mellett közelről már nem céloztak igazán jól, eladtak 20 labdát, kihagytak tíz büntetőtés bár a második félidőben már jobban néztek ki, a hajrában könnyűnek találtattak – zsinórban hét győzelem után kaptak ki egy jó csapattól, úgyhogy baj nincs, Kurucsnak lehet örülni, majd karácsonykor, a Suns ellen lehet javítani.

A Nets legjobb dobói:Kurucs 24/12, Carroll 16/9, Dinwiddie 15/3
A Pacers legjobb dobói:Oladipo 26/15, Young 21/3, Bogdanovic 17/9, Sabonis 17

New York Knicks–Atlanta Hawks 107–114

Megint falnak ütközött a Knicks. Parádésan kezdték a meccset a hazaiak, a 24 pontjából 17-et ekkor szerző Kevin Knox vezetésével domináltak az első negyedben és tíz egység feletti előnyt építettek ki, ebből kilenc még a nagyszünetben is megvolt, aztán a fordulás után rossz irányba változott a játékuk és ha nem is azonnal, de végül alulra kerültek, majd elvesztették a találkozót. Dave Fizdale vezetőedző szerint ő sem érti, hogy ez miért van, mert már sorozatosan előfordul velük, hogy a harmadik negyedben elveszik mindaz, amit addig jól csináltak, lelassulnak, nem járatják a labdát, rossz döntéseket hoznak, mintha elfáradnának – ezúttal is ez történt és bár a negyedik negyed elején még mindig ők vezettek, az utolsó percekben már képtelenek voltak feltartóztatni az Atlantát. A New York most már sorozatban negyedszer, összességében tízből kilencedszer kapott ki és visszacsúszott a Hawks mögé a tabellán – sok örömük nem lehet ebben a szezonban, a legfrissebb hírek szerint egyébként március környékén számolhatnak talán Kristaps Porzingisszel.

Az Atlantánál mozgolódik valami. Sorozatban második győzelmét aratta a Hawks, a teljes szezont nézve harmadszor tudott nyerni idegenben, méghozzá az eddigiekhez képest szokatlanul jó védekezéssel és kiegyensúlyozott támadójátékkal – a második félidőben egy egészen jó csapatot láthattunk, ennek köszönhetően tudták behúzni ezt a győzelmet. A 22 pontos Kent Bazemore, a remeklő (17 pont, 16 lepattanó, 4 gólpassz) John Collins, valamint a dupla duplázó és a negyedik negyedben döntő jelentőségű kosarakat szerző Trae Young is dicsérhető, összességében heten is elérték náluk a tízpontos határt és érdemes kiemelni az 54–35-re megnyert lepattanózást is – a festékből is nyertek 64–52-re, korábbi önmagukhoz képest egyértelműen fejlődnek, meglátjuk, hogy meddig.

A Knicks legjobb dobói:Mudiay 32/9, Knox 24/9, Hardaway Jr. 15/3
A Hawks legjobb dobói:Bazemore 22/9, Collins 17, Huerter 16/6

Boston Celtics–Milwaukee Bucks 107–120

Nem tudta megoldani a gondjait a Boston. Al Horford, Aron Baynes és Marcus Morris nélkül nagyon komoly problémái voltak a hazai csapatnak magas posztokon, végig small-ballozniuk kellett, nem voltak jók a zárásaik, a lepattanózást pedig simán, 55–36-ravesztették el – a 10–1-es rajtjuk után jött egy 0–16-os időszakuk és onnantól nem nagyon tudtak hozzászólni a találkozóhoz. A 40 százalék alatti mezőnymutató és a 30 százalék alatt triplázás még megkoronázta az említett lepattanózásukat, ezen az estén egyszerűen felőrölte őket az ellenfél, így zsinórban harmadszor is kikaptak és a meccs után zárt ajtók mögött azonnal tartottak is egy megbeszélést - erről viszont egyelőre nem szivárgott ki semmi, azt mondták, hogy megtartják maguknak, ami ott elhangzott. Ezzel ismét leszakadtak kicsit a keleti top 4-től, következőleg a Hornets ellen kellene javítaniuk.

Tovább robog a Bucks. Sorozatban negyedik győzelmét húzta be Mike Budenholzer alakulata, méghozzá teljesen simán: ugyan az első percekben akadozott a gépezet, de egy Antetokounmpo-zsákolás megtörte a jeget és onnantól nem volt kérdés, már az első negyed végén 13, a nagyszünetben 17 ponttal vezettek, a fordulás után pedig annyi volt a dolguk, hogy beosszák ezt az előnyt. Antetokunmpo (30 pont, 8/13 mezőnyből, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 3 blokk) és Khris Middleton (21 pont, 4/9 tripla, 9 lepattanó, 5 gólpassz) vezetésével könnyedén működtették a támadójátékukat, szépen kihasználták a Boston szerkezeti problémáit (Ojeleye, Theis, Williams és Yabusele osztotta el az ötös posztot, a négyest pedig Hayward és a hátvédek), 50 százalék felett dobtak, 40 százalékkal küldtek a gyűrűbe 16 triplát és visszavágtak Irvingéknek a korábban elszenvedett vereségért – továbbra is tapadnak a Torontóra, a Pacers-Sixers pároshoz képest pedig kétmeccses előnyt építettek fel.

A Celtics legjobb dobói:Brown 21/9, Tatum 20/9, Irving 15/3
A Bucks legjobb dobói:Antetokunmpo 30/3, Middleton 21/12, Bledsoe 16/3

Chicago Bulls–Orlando Magic 90–80

Mi van az Orlandóval? Ugyan a nemrég aratott két győzelem kicsit árnyalja a képet, de ezzel együtt is egyértelmű, hogy botrányos támadójátékot produkál a társaság most már hetek óta, ez pedig ezen a mérkőzésen is tökéletesen látszott – Chicagóban kikapni nem túl biztató dolog ebben a szezonban (sem), márpedig nekik a második félidőben igazából már reális esélyük sem volt a sikerre. Evan Fournier (24 pont, 5/10 tripla, 6 gólpassz) és Nik Vucsevics (19 pont, 19 lepattanó, 4 gólpassz, 4 blokk) volt az, aki legalább igyekezett, a többiek nagyrészt értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak, csapatszinten 32.6 százalékkal dobtak mezőnyből és 24.2 százalékkal tripláztak, a 80 szerzett pont pedig a második legkevesebb tőlük idén – a legkevesebbet nem egészen két hete, a Dallas ellen dobták 76-tal, valami nagyon szétesett náluk mostanában. Ezzel a vereséggel már ki is csúsztak a playoffhelyekről és maguk elé engedték a Miamit, érdekesség, hogy éppen Wade-ék ellen játsszák majd a következő meccsüket.

Markkanen ténylegesen is visszatért. Még csak a tizedik meccsét játszotta idén a Bulls fiatal magasembere, de Wendell Carter Jr. mellett egyre jobban megtalálja a helyét és ezen a találkozón azt csinált a Magic védőivel, amit csak akart – ebből egy 32 pontos szezoncsúcs sült ki, 12/20-at dobott mezőnyből, közte 4/6 triplával, de volt egy olyan zsákolása is Vucsevicsen, amivel talpra ugrasztotta a közönséget. Ez ellen az Orlando ellen ennyi elég is volt a győzelemhez, nagy dolgok nem kellettek pluszban, alig öt triplát dobtak csapatszinten, de az már sikert ért, hogy vigyáztak a labdára és hogy hátul nem voltak nagy kihagyásaik – a harmadik negyedben már 15 ponttal is vezettek, ami ezen a találkozón tetemes előnynek számított. Az utóbbi 15 meccsükből ez még csak a harmadik győzelmük volt, ezzel pedig már „csak” a Clevelanddel holtversenyben utolsók.

A Bulls legjobb dobói:Markkanen 32/12, Lopez 14/3, Dunn 12
A Magic legjobb dobói:Fournier 24/15, Vucsevics 19/3, Gordon 14

San Antonio Spurs–Minnesota Timberwolves 124–98

Elképesztő a Spurs. Ezen a találkozón is gálázott Gregg Popovich csapata, az első negyed végén nyolc, a nagyszünetben 18 ponttal vezetett és ahogy azt mostanában már megszokhattuk, félelmetes támadójátékkal döngölte a földbe aktuális ellenfelét, hogy aztán a kezdők pihenőt kaphassanak. LaMarcus Aldridge 23, Rudy Gay 19 percet játszott, DeMar DeRozan csak tíz dobást vállalt, míg a padról például a Belinelli-Bertans duó 10/16 triplát hintett – 53 százalékos mezőnymutató, 57.6 százalékkal bevert 19 hármas és 36 gólpassz, ilyen számokat produkált a San Antonio. A texasi úthenger ellenállhatatlanul tör előre, a bődületes támadójáték mellett sorozatban hetedszer tartották ellenfelüket száz pont alatt, az utóbbi nyolc meccsükből pedig hetet nyertek, egyedül a Bulls elleni rövidzárlatot bánhatják – már hetedikek Nyugaton, másfél meccsre a negyedik Lakerstől. És még egy adalék: mind a nyolc meccsükön vezettek legalább húsz ponttal (ebből egyet ugye elvesztettek) és az 1972-es Bucks óta ők az elsők, akik zsinórban öt győzelmet arattak legalább 25 pontos különbséggel...

Így nem lesz playoff. Újabb vállalhatatlan produkciót nyújtott a Wolves és bár a Spurs ellen mostanában mások is jártak így, ettől még nem lesz elfogadható az, amit Tom Thibodeau alakulata csinált. Andrew Wiggins szerint nem támadták meg a kinti dobókat védekezésben, csak megközelítették őket úgy, hogy a kezüket sem emelték fel, az egész meccs során folyamatosan túlsegítettek a betörésekre és rengeteg üres dobóhelyzetet engedtek, a hamar beszedett nagy hátrány pedig a támadójátékukból is kivette az energiát – az utóbbi hét meccsből hatodszor kaptak ki, ráadásul a sérülés miatt hiányzó Jeff Teague után a második félidőre már Derrick Rose is kiesett a fájós bokája miatt. A védekezés mellett a 2–13-as idegenbeli mérleg is szörnyű, továbbra is csak a Phoenixet előzik meg Nyugaton és egyszerűen semmi különösebb javulás nem látszik rajtuk – Jimmy Butler elcserélése után volt egy jobb időszakuk, de azóta megint teljesen szétestek.

A Spurs legjobb dobói:Forbes 22/9, Belinelli 17/15, Bertans 15/15
A Timberwolves legjobb dobói:Wiggins 15, Towns 13/3, Covington 13/6

Portland Trail Blazers–Utah Jazz 90–120

A vége kiütés lett. Kiváló dobóformát fogott ki a Utah ezen a találkozón, úgyhogy ez egyike volt azon meccseknek, amikor megmutatta a csapat, hogy mire is képes – egyrészt parádésan védekezett, másrészt elöl beestek azok a dobások, amelyekkel sokszor szenvedtek már idén Mitchellék. Az első negyed végén vették kezükbe a dolgokat, méghozzá a kispadnak köszönhetően, Dante Exum (8 pont, 8 gólpassz, 0 eladott labda) folyamatosan megtalálta a kinti dobókat, Kyle Korver (18 pont, 3/7 tripla) és Jae Crowder (16 pont, 4/7 tripla) pedig hoztais a kellő tűzerőt és a szorosabb első félidő után a másodikban már átgázoltak ellenfelükön – a harmadik negyedben már magabiztos előnyben voltak, a záró etapban pedig megduplázták addigi 15 pontos fórjukat és kiütötték a Portlandet. A cseresor mellett Ricky Rubio (24 pont, 10/15 mezőnyből, 4/4 tripla, 8 gólpassz) is villogott, de Gobert, Ingles, vagy Favors is dicsérhető, Mitchelltől pedig most elég volt 3 pont (1/10 mezőnyből) is – több gyenge meccs után megverték a GSW-t, majd most történelmi pofont osztottak ki a Blazersnek, hirtelen minden sokkal szebbnek tűnik Salt Lake Cityben.

Nem erre számította Portland. Az elmúlt 14 évlegsúlyosabb hazai vereségét szenvedte el a Blazers azok után, hogy sorozatban három győzelemből érkezett, ez azért kevésbé volt benne most a pakliban – támadásban azonban egyáltalán nem tudott kibontakozni Terry Stotts alakulata és ahogy nyílt az olló, úgy lett egyre türelmetlenebb a társaság, majd el is engedte a dolgot a negyedik negyedre. Hogy mennyire szétestek, azt jól jellemezte az az eset, amikor egy támadópattanó után Damian Lillard az oldalvonal mellett, meccsen kívül álldogáló Jusuf Nurkichoz passzolta a labdát és igazából nagyon kevés dolgot csináltak jól, úgyhogy bőven lesz mit letisztázniuk a következő, Dallas elleni meccsig.

A Trail Blazers legjobb dobói:Lillard 19/12, McCollum 12, Turner 12
A Jazz legjobb dobói:Rubio 24/12, Korver 18/9, Crowder 16/12

Sacramento Kings–Memphis Grizzlies 102–99

A „grit and grind” egyik kitalálója ellen nehéz. A Grizzlies általában elrontja ellenfele játékát, és a 2007 és 2013 között memphisi segédedzőként, majd három évig vezetőedzőként dolgozó Dave Joergernek is három negyedbe telt, mire megtalálta a megoldást a vendégek védekezésére. Hiába Marc Gasol újabb gyenge támadójátéka (12 pont, 3/12 mezőnyből, 8 pattanó, 5 gólpasszra 6 eladott labda), Mike Conley ellensúlyozta hét hármassal, míg a kezdőötös többi három tagja, a Temple, Anderson, Jackson Jr. trió 67 százalékkal (!) tüzelt, és most a padról is jól szállt be Mack és JaMychal Green. A második negyed egy pontján 19, félidőben 13 ponttal vezetett a Memphis, három negyed után 9 egységgel, ami náluk a legtöbbször elég, hogy bevigyék a hajót a kikötőbe – ez a ritka kivételek napja volt, mert a negyedik negyedben az ellenfél megtalálta, hol törheti fel a védelmüket. Az utolsó 12 percben 37 pontot kaptak azok után, hogy az első félidőben összesen 40-et engedtek. Az újabb, zsinórban ötödik vereségükkel már csak 50 százalékon állnak, ami tovább csökkenhet, mert a következő állomás a Lakers otthona.

A „veterán” Buddy Hield mentette meg a Kingst. A héten születésnapját ünneplő, hirtelen két évet öregedő dobóhátvéd (több helyen, például az nba.com-on és a Wikipedián is egy évvel elírták a születési évét, amire most derült fény) meccsek óta ihletett formában dob, de az első három negyedben neki sem ment a Memphis ellen, bár 12 pontjával még így is a jobbak közé tartozott. Nem volt nehéz, a Sacramento csak kereste a pulzust támadásban, hamar nagy hátrányba kerültek – Joerger mester kitette Bjelicát a kezdőből, és Kufoszt tette be, hogy két klasszikus magasemberrel lassítsa le a Gasol, Jackson Jr. duót. A terv félig összejött, mert ők valóban nem annyira villogtak, de a sebességkülönbséget kihasználta a Grizzlies. Aztán érkezett Bjelica, aki végül 36 percet töltött a parketten és parádés védekezést mutatott be, elkezdték csökkenteni a hátrányt, a sérülésből visszatérő Bogdanovics is elkapta a fonalat, így látótávolságon belülre került az ellenfél. A negyedik negyedben aztán addig erőltették Hieldet, hogy elkezdtek beesni a dobásai, az utolsó nyolc és fél percben négy hármast, összesen 16 pontot szerzett, a Kings pedig 93–97-ről zsinórban kilenc pontot szórva fordított. A Sacto ezzel előzte a Grizzliest, és a 8. helyen áll Nyugaton.

A Kings legjobb dobói: Hield 28/18, Bogdanovics 14/9, Fox 14/6.
A Grizzlies legjobb dobói: Conley 23/21, Temple 17/9, Gasol 12/6, Jackson J. 12/3.

Los Angeles Lakers–New Orleans Pelicans 112–104

Davis extrája is kevés volt. Bár egyszer-kétszer megtréfálták az ellenfél fiataljai, összességében brutális meccset szállított a Lakersszel hírbe hozott magasember: 30 pontját jó dobásokkal érte el, letépett 20 pattanót és adott 5 gólpasszt. Mellette a nyárig a Los Angelest erősítő Randle is nagyon igyekezett, 21 pontot és 8 pattanót jegyzett, Jrue Holiday is hozta, amit tud (18 pont, 10 pattanó), ám a kezdőötös védekezése annyira botrányosan gyenge volt, amivel esélytelenek voltak a győzelemre. A kispadról hiába szállt be egyébként kiválóan Darius Miller és Jahlil Okafor, most csak úgy lett volna esélyük, ha túldobják a hazaiakat. A negyedik negyedben ezt meg is tehették volna, mert a Lakers mindössze 18 egységig jutott, ám ehhez szükségük lett volna egyik tüzérükre, E'Twaun Moore-ra – ő azonban egy 4/18-as mezőnymutatót szenvedett ki, innentől kezdve pedig a hazaiak is nyugodtan koncentrálhattak a nagyágyúk lassítására és behúzták a győzelmet. A Pelicans zsinórban harmadik veresége azt jelenti, hogy bár csak három meccsre vannak a Kingstől, a konferencia 13. helyén szerénykednek.

Ingram és Rondo is jól tért vissza. Brandon Ingram hét meccset hagyott ki a bokája miatt, Rajon Rondo 17-et törött keze miatt, ma viszont mindketten visszatértek és rendesen megtolták a szekeret: a kiscsatár a kezdőben 18 pontot és 7 pattanót, a hátvéd a cseresorból 8 pontot és 9 gólpasszt tett a közösbe. Velük rögtön mélyebb lett a Lakers rotációja, azt is megoldották, hogy a kezdőcenter McGee influenza miatt hiányzott – helyén Ivica Zubac remekelt (16 pont, 11 pattanó, 2-2 blokk és szerzett labda). A prímet természetesen LeBron James vitte, aki karrierje 76. tripla dupláját szállította (22 pont, 12 pattanó, 14 gólpassz), de ismét felnőtt mellé Kyle Kuzma (23 pont), Lonzo Ball pedig megbízhatóan dobott, illetve óriási mezőnymunkát végzett a Pelicans hátvédjein. A negyedik negyedben azért náluk is megállt a támadójáték, de a védekezésükben ezúttal is bízhattak, hogy kihúzza őket a csávából, ráadásul Kuzma és Ball a legjobbkor pörkölt be egy-egy triplát – Nyugat 4. helyén állnak, két vereség után tudtak győzni.

A Lakers legjobb dobói: Kuzma 23/9, James 22, Ingram 18.
A Pelicans legjobb dobói: Davis 30/3, Randle 21, Holiday 18/6.