Túlsúlyos gyerekből az NBA legjobbja – Nikola Jokics útja az MVP-címekig

Nem volt kikövezve az útja, de testvérei miatt hamar eldőlt, hogy kosárlabdázó lesz belőle.

Jokics a szerbiai Zomborban született, ahol egy két hálószobás lakásban nőtt fel két idősebb testvérével, szüleivel és nagymamájával. Hamar megszerette a kosárlabdát, mivel mindkét bátyja profinak készült, s Európa mellett Amerikában is szerencsét próbált: a Detroit Mercy Egyetemen játszottak. Jokics pufók gyerekeknek számított – erről rengeteg fotó kering manapság is az interneten –, de gyorsan, magasra nőtt, és ezzel, valamint karfesztávolságával kiemelkedett korosztályából, így már 17 évesen aláírta első profi szerződését a rózsaszín szereléseiről híres belgrádi Mega Basketnél.

Ez eleinte nagy ugrásnak bizonyult, sokszor nem számítottak rá az első csapatnál, és amikor lehetőséghez jutott, akkor sem mindig élt vele. A második idénye már jobban sikerült, beilleszkedett a csapatba, egyre letisztultabbá vált a dobómozdulata, virtuóz gólpasszaira pedig már ekkor felkapták a fejüket a játékosmegfigyelők. A legjobbak közé vágyódó szerb center nem tétovázott, beadta jelentkezést a 2014-es NBA-draftra.

Csak a második körben kelt el, de tudták, hogy számolni kell vele

„Nagyot húzott a Denver? A második körben kiválasztott centerük hatalmas, 210 centiméternél is magasabb, a karfesztávolsága pedig emberfeletti. Egyelőre testi ereje és sebessége miatt nem áll készen arra, hogy jelentős játékperceket kapjon a Nuggetsben, ráadásul némi fegyelmet is magára szedhetne, de senki se feledkezzen meg róla: néhány év múlva még hallani fogunk Jokicsról” – írta a 2014-es draftértékelőjében Adam Fromal, az amerikai Bleacher Report sportújságírója. Igaza lett, de ami ezután következett, arra talán még ő sem számított.

Az ominózus játékosbörzén csak a második körben, a 41. választással kelt el Jokics, tehát korántsem tartották számon korosztálya legjobbjai között – sőt, a draftot sugárzó sportcsatorna olyannyira nem foglalkozott vele, hogy kiválasztásakor egy étteremlánc reklámját vetítette.

Bármilyen körülmények között is, de draftolták Jokicsot, aki egy évre még visszatért Szerbiába, ez pedig olyan jól sült el, hogy a 2014–2015-ös idényben MVP lett az Adria-ligában (és többek között a Szolnok ellen is pályára lépett). Ekkor már kész volt rá, hogy a legjobbak között bizonyítson, így 2015 őszén bemutatkozott az NBA-ben. Bár súlya és fegyelmezetlensége miatt továbbra is sok kritikát kapott, azonnal 21 perc felett átlagolt, majd egyhamar kezdő vált belőle, aki évről évre fejlődött (épp úgy, ahogyan csapata is), mígnem már a liga legjobb centerei között emlegették.

A karantén alatt érkezett el a fordulóponthoz: ekkor vált azzá a„szörnyeteggé”, akit ma is látunk

A 2017–2018-as évadban már rengeteg szurkolónál kiverte a biztosítékot, hogy nem hívták meg az All Star-gálára, egy évvel később azonban ez is megtörtént. Ekkor már a többség úgy beszélt róla, mint a liga egyik, ha nem a legjobb centere, a közvélemény másik fele azonban nem tudott túllépni rajta, hogy nem úgy néz ki, nem úgy játszik és nem úgy viselkedik, mint a posztján játszó korábbi sztárok. Jokics tulajdonképpen egy irányító, aki virtuóz passzokkal látja el a társakat, mozgatja a csapatát, a hárompontos vonalon kívülről is veszélyes és a ketteseket sem csak a gyűrű közvetlen közeléből képes kifejezetten magas mezőnyszázalékkal értékesíteni. Ez persze mind pozitívum, de a szurkolók korábban nem igazán láttak ilyet, ahogyan olyat sem, hogy valaki az övéhez hasonlatos zömök testalkattal tartsa terrorban a védőket.

Jokicsot nem a súlyát bíráló vélemények zavarták, de amikor 2020 márciusában a koronavírus-járvány miatt félbeszakították a 2019–2020-as NBA-idény küzdelmeit, akkor volt ideje végiggondolni, mire van szüksége ahhoz, hogy még magasabb szintre léphessen egyénileg, és hogy a Nuggetset bajnoki címhez segíthesse. A szerb center hazatérve étrendet és edzésmódot váltott, megszabadult szinte minden súlyfeleslegtől, így atletikusabb és jóval gyorsabb lett, miközben irányítói képességei természetesen cseppet sem romlottak. Az idény nyári – külvilágtól elzárt – folytatásánál Jokics bombaformában tért vissza, csapatát pedig a Nyugati főcsoport döntőjébe vezette, amelyben a később bajnok Los Angeles Lakers már túl nagy falatnak bizonyult.

Két varázslatos idény, MVP-címmel, számos rekoddal

A főcsoportdöntő után szinte ideje sem volt a formahanyatlásra Jokicsnak, hiszen villámtempóban jött az új idény, de nemhogy visszaesett volna teljesítménye, még egy szinten emelt a játékán, és már az alapszakasz első harmada után ott volt az MVP-favoritok között. A 2020–2021-es évad során pontban (26.4), lepattanóban (10.8) és gólpasszban (8.3) is egyéni csúcsot állított fel, a Denver Nuggets pedig a Nyugati konferencia harmadik helyéről várhatta a rájátszást. Ott Jokicsék már a második körben búcsúztak – igaz, a későbbi döntős Phoenix Suns győzte le őket. A szerb center viszonylag korai kiesése persze nem befolyásolta az alapszakasz-MVP díjat, amit ekkor nyert el először, számos rekordot felállítva ezzel: például ő lett az első játékos, aki 2. körösként lett a liga legértékesebbje. A centerek átkát is megtörte, hiszen Shaquille O'Neal 2000-es MVP-díja óta először nyert valaki ezen a poszton.

Aztán jött a most zajló, 2021–2022-es idény, amit pocsékul kezdett a Denver Nuggets – na persze nem Jokics miatt. A franchise ugyanis sérülés miatt az egész évadban nem számíthatott második legnagyobb sztárjára, Jamal Murray-re, ráadásul a harmadik legfontosabb láncszem, Michael Porter Jr. is kiesett a pikszisből. Maradt a szerb klasszis, aki vállára vette a Nuggetset, és rengeteg meccset nyert meg egymaga csapatának, miközben 27.1 pontot, 13.8 lepattanót és 7.9 gólpasszt átlagolt. A denveriek bejöttek a Nyugati konferencia 6. helyére, hogy aztán a rájátszásban már az első körben, öt meccs után búcsúzzanak. A playoff persze ezúttal sem számíthatott, így Jokics sorozatban másodszor húzta be – teljes joggal – az MVP-címet, amit a már említett módon vett át szülővárosában, Zomborban.

A 27 esztendős szerb klasszis több mint 28 millió dollárt keres évente, kétszer választották a liga legjobb kosarasának, mégsem éli a világsztárok fényűző életét, szívesebben foglalkozik családjával és lovaival. Ha vége az adott idénynek, hazamegy Szerbiába, hiszen számos alkalommal elmondta már, hogy Amerikában sokszor küzd őrjítő honvággyal. Emiatt nem zárható ki, hogy pályafutása végéhez közeledve majd otthon vezet le, de a legfőbb célját még nem érte el: NBA-bajnok szeretne lenni.