Egy éve az „Őrült” majdnem lelépett, végül mégis PL-be vezette a Leedset

Leedsben 16 évet vártak a visszatérésre.

Az 1960-as, '70-es évek angol sikercsapata – amely a '90-es években még képes volt egy kisebb aranykorszakra – a 2003–2004-es idény végén anyagilag csaknem teljesen megsemmisülve hullott alá a második vonalba. S azóta is csak sínylődött. Olyannyira, hogy 2007-ben, történelme során először, a harmadosztályt is megjárta, és onnan csupán harmadik nekifutásra tudott visszakapaszkodni legalább a Championship szintjére.

Azóta megváltónak hitt edzők, vezetők, játékosok sorjáztak a klubnál, amely képtelen volt kitörni a másodosztály középmezőnyéből. Nyolc év alatt két 7. hely – ennyi volt a maximum a Leeds Unitedtől. 2017-ben aztán új tulajdonos érkezett: Andrea Radrizzani. Az olasz milliárdos sportközvetítések értékesítéséből, kommunikációs szakemberként szedte meg magát.

A 2017–2018-as idény sikertelensége után (a csapat ismét mindössze 13. lett) a 2018–2019-es évadra megszerezték az elmúlt húsz év egyik legmegosztóbb, a nagy trófeákat még véletlenül sem halmozó, de taktikai érzéke révén a legnagyobbak által is elismert Marcelo Bielsát. Azt a menedzsert, akit többek között Pep Guardiola, Maurício Pochettino vagy Diego Simeone az elsők között említ mint szakmai példaképet.

Bielsa és a Leeds első közös idényéről a Take Us Home című sorozat apropóján már írtunk.

Az „El Loco”, azaz az „Őrült” becenévre hallgató Bielsa a kilencvenes évektől kezdve előszeretettel játszott rendkívül támadó felfogásban a csapataival. Egyik kedvenc formációja a 3–3–1–3, amely védekezésben (vagy óvatosabb felfogás esetén) könnyen formálható 4–1–4–1-re is. Az argentin által preferált alapjáték rengeteg futáson, és nagyon magasan meghúzott védelmi vonalon, labdavesztések után az azonnali letámadáson alapul.

A szakvezető pillanatok alatt látványos javulást ért el a Leedsnél: a megelőző évadban botladozó játékosok, néhány új igazolással kiegészülve – nem túlzás – szárnyalni kezdtek, nyolc hét után veretlenül vezették a ligát. Ezt követően azonban elérte őket az első hullámvölgy. A futballisták sorra dőltek ki sérülés miatt. A Bielsa által megkövetelt állandó letámadásra, mozgásra épülő játék megfizettette az árát. Ezzel együtt 2018 decemberére fordulva még mindig feljutó helyen tanyáztak.

A tavasz viszont már közel sem alakult úgy, ahogyan azt elképzelték a gárdánál. A helyzetet tetézte az idény közepén kirobbant kémbotrány. Emlékezetes, hogy Bielsa egy percig sem tagadta, megfigyelőt küldött az akkor Frank Lampard vezette Derby County zárt kapus edzéseire. Az angol sajtó hetekig csámcsogott a témán, a szezon talán legnagyobb botrányává kerekedő ügy megint csak nem segítette a Leeds koncentrációját a feljutásért folytatott harcban. A feljutásért, ami az idény végén még így is meglehetett volna egyenes ágon, ehhez a közvetlen riválisnak számító Aston Villát kellett volna legyőzni (mondjuk nagyon sok góllal). Bielsa viszont – hiába a tét az egész éves munka – utasította a csapatát, hogy 1–0-s vezetés után hagyják gólt lőni az ellenfelet, miután egy sérülés miatt az oldalvonalon túlra kipasszolni szánt labdából szereztek vezetést.

Maradt a 3. hely és a rájátszás a feljutásért. Ahol épp a Derbyval szemben maradtak alul az elődöntőben (2–4, 1–0).

---

Az elbukott ki-ki párharcot követő 48 óra sorsdöntőnek ígérkezett a Leedsnél – idézi fel a The Athletic. Bielsa csupán néhány szót szólt az öltözőben, aztán vállára vetette a táskáját és kisétált. Senki nem tudta, hogy most utoljára-e. Másnap edzői stábjának egy tagja fogta magát és szó nélkül kitakarította a menedzser irodáját, összeszedte a papírokat és a személyes tárgyakat a Leeds edzőközpontjában. Tényleg úgy tűnt, hogy a United és az argentin tréner közös története a végéhez ért. A kerettagok elutaztak, hogy megpróbálják kiélvezni a nyári szabadságukat, és tényleg senki, de senki nem tudta, mi lesz Bielsa sorsa.

Eltelt bő egy hét, mire az elnökség és a dél-amerikai szakember először leült egymással. A találkozón Bielsa kijelentette, több olyan játékoshoz is ragaszkodik, akit az elöljárók el akartak adni. Közölte, ha átnyúlnak a feje felett a keret kiárusításával, akkor nem hajlandó újabb 12 hónapra aláírni a Leedsnél. A klubvezetés harapófogóba került. Bár Szlavisa Jokanovics és Aitor Karanka neve is szóba került mint olyan edzők, akik sikerrel feljutottak már a Championshipből és esetleges Bielsa-utódok lehetnek, az idő szorított. Május 28-án aztán Bielsa tollat ragadott és aláírta új szerződését a Leedsnél.

Jöhetett a második menet.

---

„A legdurvább dolog, ahogy a Leeds a labda nélkül mozog – mondta Bielsa együttesérőlPaul Warne, a rivális Rotherham United menedzsere. – Az emberek egyfolytában arról beszélnek, milyen labdabiztosak, milyen jó támadásokat vezetnek, és ez tényleg igaz, de az eredményeik valódi oka az az, ahogyan kontrollálni tudják a játékot labda nélkül is. Óriási nyomást helyeznek az ellenfeleikre, akiknek esélyük sincs sokszor kibontakozni” – adott a tréner gyorselemzést a Leedsről.

Bielsa harcfelfogása cseppet sem változott a 2019–2020-as idényre fordulva. Továbbra is rengeteg futást, azonnali visszatámadást követelt meg együttesétől, amelynek éppúgy (a korábban sehol semmi jelentőset el nem érő, de már 30 éves) Mateusz Klich maradt a motorja, mint az előző évad nagy részében. Amikor egészséges volt, a spanyol Pablo Hernández is kirobbanthatatlannak számított a gárdából. A 34 esztendős játékos nyolc góllal és hét gólpasszal járult hozzá a sikerhez – no meg óriási teherbírásával és megszámlálhatatlanul sok ziccerpasszal.

Két alapember ugyanakkor kiesett: az előző idényben házi gólkirály Kemar Roofe-ot, valamint a középhátvéd Pontus Janssont nem tudta megtartani a Leeds Bielsa minden igyekezete ellenére sem. Az ő helyüket viszont a Brightontól kölcsönvett Ben White és a Wolvesból – szintén kölcsönben – elcsábított Hélder Costaszinte zökkenőmentesen vette át.

2019–2020-ra Kalvin Phillips is előlépett a szürke eminenciások közül. A 24 éves angol ugyan 2014 óta a Leeds felnőttcsapatának tagja, de csak az argentin kezei alatt vált alapemberré – és lett a presszingben, az ellenfél térfelén megszerzett labdák tekintetében kulcsfigura. Bielsa szempontjából rendkívül fontos volt, hogy gyorsan megtalálja a megbízható teljesítményt nyújtó új kulcsembereit, ugyanis a kezdő tizenegyen alig-alig szeret változtatni. Mondhatnánk azt is: nem a rotáció híve.

A Leeds ismét remekül rajtolt, az első öt fordulóban négy győzelem és egy döntetlen szerepelt a neve mellett, így jobb gólkülönbségének köszönhetően listavezetőként fogadhatta a szintén 4–1–0-s mutatóval büszkélkedő Swansea Cityt. A rangadót viszont 1–0-ra elbukta az együttes. A hetedik fordulóban, a Barnsley legyőzése után viszont már ismét az élen állt. Következett egy kisebb hullámvölgy, négy meccs csupán egy győzelemmel, köztük a botrányosan alakult, Charlton elleni egygólos vereséggel, ami után az első számú kapust, Kiko Casillát nyolc meccsre meszelte el az FA.

Casilla az akkori közlemény szerint a bajnoki mérkőzésen rasszista hozzászólással illette az ellenfél támadóját, Jonathan Lekót. A döntést meghozó független bizottság a klub kommünikéje szerint valószínűbbnek látta, hogy a kapus vétkezett, mint azt, hogy nem – vagyis bizonyíték nélkül tiltották el a játékost, akit 60 ezer font megfizetésére is köteleztek. A Leeds közleményében az állt, bár a klub a rasszizmus minden formáját elítéli, a korábban a Real Madridban és az Espanyolban is futballozó egyszeres spanyol válogatott kapuvédő tagadta, hogy rasszista megnyilvánulást tett volna.

Hullámvölgyek ide vagy oda, Bielsa egy percre sem bizonytalanodott el – legalábbis a viselkedése ezt sugallta. Ahogyan arra a The Sun összeállítása is rávilágított: miközben a Leeds edzőközpontjában katonás fegyelmet tartott, s már-már háborús időket idéző szankciók mellett várta el, hogy labdarúgói betartsák a szabályokat, ő maga lazán poroszkált leedses melegítőjében a helyi szupermarketben, vagy tartott videokonferenciákat Wetherby egyik kávézójában. Ha pedig épp felismerték, hát fanyar mosollyal – de azért mosollyal – állt a szurkolók mellé egy-egy közös kép kedvéért. Mindezzel újabb tanújeleit adva kissé „fura”, „különc” személyiségének.

A Leeds Casilla nélkül is tartotta magát – illetve a listavezető West Bromwich Albion mögött a szintén egyenesági feljutást érő második helyet. Majd nem sokkal karácsony előtt, december közepén visszavette a vezetést is: a WBA a Wigan otthonában ikszelt (1–1), a Leeds 2–0-ra egverte a Hull Cityt. Zsinórban 11 veretlenül megvívott bajnoki után azonban újra megbotlott Bielsa legénysége, a Fulham elleni december 21-ei vereség pedig újabb hullámvölgyet indított el. Az új év nyolc meccsen csupán két győzelemmel indult, és sokakban már felsejlett az egy évvel korábbi történet.

Főleg, hogy a Leedsnek újabb fájó fiaskót kellett elkönyvelnie az átigazolási piacon: hiába mozgatott meg minden követ a southamptoniChé Adams szerződtetéséért, a 24 éves játékos mellett végül kitartott csapata. B-tervként a korábban az RB Leipzigben és az AS Monacóban futballozó Jean-Kévin Augustinrestartoltak rá Bielsáék, és az elsőre kifejezetten ígéretesnek tűnő üzlet össze is jött. A PSG-ben nevelkedett, U21-es válogatott támadó azonban pocsék állapotban érkezett meg a klubhoz, és szinte rögvest meg is sérült...

Az élet azonban ezúttal nem ismételte meg önmagát: a Leeds Augustin nélkül is erőre kapott, február nyolcadika óta 13 bajnokit vívott meg, közülük tizenegyet megnyert, egyet adott döntetlenre és csak a Cardiff Cityvel szemben maradt alul. Az együttest nemhogy nem zökkentette ki a koronavírus miatti leállás, hanem talán még a legjobb erőállapotban is tért vissza az angol másodosztály csapatai közül. A középcsatár Patrick Bamford tényleges rivális, vagy legalább közel hasonló kaliberű váltótárs nélkül is végig tudta „nyomni” az idényt. A 26 éves csatár 43 meccsen 16 góllal a jelenlegi házi gólkirály – ennél termékenyebb évadot csak egyszer, még a Middlesbrough színeiben tudott produkálni (40 meccs, 17 gól – 2014–2015).

A Millwallt például úgy verte el 3–2-re a Leeds, hogy a szünetben még kétgólos hátrányban volt.

„Elképesztő, hogy mennyit és hogyan tudnak futni. A tempójuk óriási kihívást és problémát jelentett számunkra – idézte a The Athletic Alex Pearce-t, a Millwall csapatkapitányát és középső védőjét. – Nem merném kijelenteni, hogy ez a mostani Leeds egy szinten lenne a bajnokságot 2018-ban utcahosszal megnyerő Wolvesszal (9 pontos előny – a szerk.), de azóta nem találkoztam ennyire lenyűgöző teljesítménnyel egyik ellenfelünknél sem. Rengeteg meccset játszottam a másodosztályban, ám amit a Leeds most nyújtott, talán a legerősebb teljesítmény mind közül. Hallottam egy s mást a srácoktól, hogy Bielsa mennyire komolyan veszi a munkát, a súly- és testzsírarányos céljaik egészen valószerűtlennek hangzanak. De látszik az eredmény...”

---

„Nem foglalkozom más csapatok eredményeivel, számomra sokkal fontosabb, hogy játékosaimat kellően felkészítsem a következő mérkőzésre”   – nyilatkozta szenvtelenül a 64 éves Bielsa a Barnsley csütörtöki 1–0-s legyőzését követő hivatalos sajtótájékoztatón, miután kézzelfogható közelségbe került a feljutás, s ez is jól mutatja hozzáállását a futballhoz.

Másnap a West Brom 2–1-re kikapott Huddersfieldben. A mű bevégeztetett: a United 16 évet követően feljutott. Bár Bielsa kapcsán a rendkívül agresszív támadófutball juthat eszünkbe, a Leeds csupán a harmadik legtöbb lőtt gólnál jár 44 meccs után az idényben. Ugyanakkor – mutatva, hogy a letámadással mennyire hatékonyan fojtja el ellenfelei játékát – az eddig kapott 34 gólja a legjobb mutató a 24 csapatos Championshipben.

S hogy miként reagáltak a klubnál arra, hogy a 2004-es kiesés, illetve a harmadosztályban eltöltött fájó időszak után ismét első osztályú az együttes?

„Nem így terveztük a bajnokság végét, azt hittük, a West Brom és a Brentford is győzelemmel zárja a fordulót, de ennél nagyobb bajunk ne legyen!  – örvendezett a Leeds United csapatkapitánya, Liam Cooper   a klub honlapján.  – Hihetetlen idényen vagyunk túl, minden játékos fantasztikusan teljesített. Napról napra keményen dolgoztunk, folyamatosan éreztük a szurkolók támogatását. El sem hiszem, hogy végre feljutottunk, ráadásul bajnokként! Az biztos, hogy napokig le sem lehet törölni az arcomról a vigyort.”     

A leginkább beszédes mégis talán a szurkolók véleménye, akik péntek este a feljutás biztossá válása után az Elland Road körül gyűltek össze, és a szociális távolságtartás szabályaira fittyet hányva önfeledten ünnepeltek, kiadva a tizenhat év alatt felgyülemlett összes keserűséget. Ahogyan egyikük az independent.co.uk oldalon látható videóban megjegyezte: „Sok fájdalmas, szenvedéssel teli év után megcsináltuk, újra itt vagyunk! Bielsa az Isten!”