AMI TÖRTÉNT: MESEBELI NYÁR
Rendkívül éles a kontraszt a nyári angol utánpótlássikerek és a szigetországiak tavaly nyári felnőtt „Eb-lebőgése" között. Hiszen ha visszagondolunk, egy éve, az izlandiaktól elszenvedett vereség (1–2) után az angol közvélemény valódi csapásként dolgozta fel a nemzeti csapat nyolcaddöntős búcsúját, miután a válogatott csupán egy győzelemmel a háta mögött kiesett a franciaországi kontinensviadalról. Mást ne mondjunk, a Mirror szavazásán még az idén nyáron is az emberek 91 százaléka nyomott igen gombot, amikor azt kérdezték, hogy a tavalyi volt-e minden idők legkínosabb angol veresége. Ehhez képest eltelt egy esztendő, és az angol futballrajongók csak kapkodhatják a fejüket a hírek hallatán...
| Jadon Sancho (U17-es Eb), 17 éves, Manchester City – Az elsősorban a bal oldalról, inverz szélsőként alkalmazott játékos 16 U-válogatott meccsén eddig 13 gólt szerzett. Az U17-es Eb-n 5 góllal tette le a névjegyét. |
| David Brooks (touloni torna), 20 éves, Sheffield United – Eredetileg behívták a touloni viadalra készülő walesi válogatottba, de aztán visszamondta, és az angolokkal megnyerte, a torna legjobb játékosa lett, a döntőben is betalált. Manchester City-nevelés, három éve váltott, még nem lépett pályára a másodosztályban. |
| George Hirst (touloni torna), 18 éves, Sheffield Wednesday – Csapattársával, Harvey Barnesszal és az angolai Chico Banzával megosztva touloni gólkirály lett, ezzel Alan Shearer és Thierry Henry nyomdokaiba lépett. |
| Ryan Sessegnon (U19-es Eb), 17 éves, Fulham – A bal oldali védő az U19-esek legfiatalabb tagja, az elmúlt szezonban már alapembere volt a Fulhamnek. Vadászott rá a Liverpool, a Tottenham Hotspur és még számos nagycsapat, de hosszabbított az Eb előtt. Három találatával Eb-társgólkirály. |
| Mason Mount, (U19-es Eb), 18 éves, Chelsea – Az U19-es Eb egyik nagy felfedezettje, húzóember volt az egész torna során, dicséretek sorát gyűjtötte be a kontinensviadal alatt. |
| Easah Suliman (U19-es Eb), 19 éves, Aston Villa – A pakisztáni felmenőkkel bíró védő az első ázsiai származású játékos, aki csapatkapitány lehetett az angol U-válogatottak valamelyikénél. Az U16 óta oszlopa és kapitánya a csapatnak. |
| Dominic Calvert-Lewin (U20-as vb), 20 éves, Everton – A vb-döntő győztes góljának szerzője. Egy éve szerződött az Evertonhoz, 11 Premier League-meccsen játszott, márciusban megszerezte első gólját. Májusban öt évet hosszabbított. |
| Dominic Solanke (U20-as vb), 19 éves, Liverpool – Többek között Maradona, Prosinecki, Messi és Agüero nyomába lépve kapta meg az U20-as vb Aranylabdáját. 2015-ben Anglia legjobb fiatalkorú játékosa volt, de a Chelsea-nél nem kapott lehetőséget az előző idényben, így szerződése lejártával nem meglepő módon távozik, a Liverpoolban folytatja. |
| Freddie Woodman (U20-as vb), 20 éves, Newcastle United – A vb aranykesztyűse, a döntőben tizenegyesvédéssel járult hozzá a győzelemhez. Az előző fél szezont a Kilmarnocknál töltötte kölcsönben. Mellesleg Gareth Southgate szövetségi kapitány keresztfia. |
| Tammy Abraham (U21-es Eb), 19 éves, Chelsea – A legfiatalabb U21-es, hórihorgas, vérbeli csatár. Az Eb után a Chelsea új, ötéves szerződést kötött vele, és ezzel együtt bejelentették, hogy a következő szezont a Swansea Cityben tölti. |
| Nathanial Chalobah (U21-es Eb), 22 éves, Watford – Védőként és középpályásként egyaránt bevethető, az elmúlt idényben tíz alkalommal szerepelt a Chelsea-ben, de korábban hatszor is kölcsönadták, így a nyáron távozott, és múlt héten öt évre aláírt a Watfordhoz. |
| Az U21-es Eb-n szereplők közül hárman, Calum Chambers (Arsenal), James Ward-Prowse és Nathan Redmond (mindkettő Southampton) már bemutatkoztak a felnőttválogatottban. |
Mert közeledett 2017 nyara, és májusban az angol U17-esek döntőbe jutottak a horvátországi Európa-bajnokságon (amúgy az egyetlen idei U-torna, amelyre a magyarok is kijutottak), júniusban történetük során először megnyerték az U20-as világbajnokságot Dél-Koreában, a lengyelországi U21-es Eb-n az elődöntőig meneteltek, zárásként pedig arannyal gazdagodtak az U19-es Eb-n Grúziában. S ha mindez nem lenne elég, a legrangosabb nem FIFA-, illetve UEFA-szervezésű, 21 éven aluliak számára kiírt touloni meghívásos viadalon is az angolok diadalmaskodtak, méghozzá az U18-as csapatukkal, megvédve egy évvel korábbi tornagyőzelmüket.
Ráadásul az U17-esek és az U21-esek számára – mondhatni, angolosan – tizenegyesekkel érkezett el a végzett: előbbi tornán a fináléban a spanyolokkal szemben (miután az ibériaiak a hosszabbítás hatodik percében egyenlítettek!), utóbbin pedig a végül győztes németek ellen maradtak alul az angolok „szétlövéssel". A szigetországi U-válogatottak említett öt tornán összeadott mérlege egészen imponáló: ha a tizenegyesekkel elveszített két fellépést nem számoljuk, 27 meccsen maradtak veretlenek, mérlegük pedig 22 győzelem és 5 döntetlen! És ezt az eredménylistát még bővíthetik is idén az angolok, hiszen az U17-es Eb-eredmény következtében ott lehetnek az októberi U17-es vb-n is Indiában.
A RENDSZER CÉLJA: FELKÉSZÍTÉS A KÜSZÖBRE
A hétvégi U19-es győzelem után a Guardian grúziai tudósítója kiválóan ragadta meg, hogy mi is volt a leginkább megdöbbentő az angolok nyári teljesítményében: „A végére az a benyomás alakult ki, hogy ez a teljesen váratlan teljesítménysorozat a legkevésbé sem szerencsés véletlenek összeállása."
Ezt alátámasztandó idecitálnánk némi háttér-információt a fenti mondatot magyarázandó. Az angol U19-es csapat úgy vágott neki az Eb-nek, hogy hat-hét futballista is hiányzott azok közül, akik a selejtezőket végigjátszották, és akikkel márciusban 3–0-ra elintézték többek között a spanyolokat is. A csapatkapitány Tom Daviesről például az Everton kérésére – ne terheljék agyon a játékost – mondott le Keith Downing szövetségi edző. De hasonló volt a helyzet az U20-as csapattal is, amelyben négy-öt ismertebb labdarúgó is befért volna még kora alapján – mint például Marcus Rashford –, mégis nélkülük érte el a vb-címet a csapat. Hogy a Toulonban nyerő U18-asokról ne is beszéljünk. Szóval egyvalami világosan kiderült a nyáron: az angol labdarúgás merítési lehetőségei óriásiak.
„Van egy általános meggyőződés, hogy Anglia jó irányba megy – magyarázta Keith Downing még az U19-esei fináléja előtt. – A többi utánpótláscsapat teljesítménye igazán ösztönző volt, az U20-asok vb-döntőjét például a spanyolországi edzőtáborban együtt néztük. Ez a siker nem lehet egyszeri. Bizonyítottuk, hogy meg tudjuk csinálni, és biztos vagyok abban is, hogy aki felveszi a válogatott mezt, bármelyik korosztályban, elhiszi magáról, hogy a legjobbakkal is felveszi a versenyt."
Az U19-esek között Anglia legutóbb 1993-ban nyert Eb-t. Abból a csapatból olyan nevek kerültek ki, mint Gary Neville, Paul Scholes, Sol Campbell vagy Robbie Fowler. A szövetségi edző őket állítja példaként a mai fiatalok elé. „Remélhetőleg ez a torna elég tapasztalatot ad számukra, hogy hasznosítsanak belőle, amikor eljön az idő felnőttszinten – hangsúlyozza Downing. – Mert az egész játékosfejlesztési rendszerünknek ez a célja."
Az U19-es Eb-döntő összefoglalója
AMI KELL: JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy az angol Labdarúgó-szövetség (FA) a küszöbig remekül építette fel a struktúrát, hiszen – mielőtt bárki egynyári fecskékről kiáltozna – a nyári eredmények nem voltak előzmény nélküliek: Paul Simpson jelenlegi U20-as korosztálya 2014-ben John Peacockkal megnyerte az U17-es Eb-t, Aidy Boothroyd irányításával pedig tavaly elődöntős volt az U19-es kontinensviadalon. (Simpson azt követően vette át a csapatot, hogy Boothroyd „feljebb ugrott” a korábban az U21-et irányító kapitány, Gareth Southgate helyére.)
Az angol válogatott nemcsak a klubok miatt veszít el játékosokat, hanem jellemző, hogy más nemzetek szívóereje is életbe lép akkor, ha egy-egy fiatal futballista nem tudja megvetni a lábát klubjában. Az elmúlt időszakban erre volt példa a 24 éves Wilfried Zaha és a 21 esztendős Alex Iwobi esete is: mindketten az angol U-válogatottakban szerepeltek, majd felnőttként az elefántcsontparti, illetve a nigériai nemzeti csapatnál kötöttek ki. „Ez a valóság, és aggodalomra ad okot – reagált a kérdésre Simpson. – Ha megfelelően cselekszünk, megfelelőek a létesítményeink és megfelelően kezeljük a játékosainkat, akkor kialakul majd az érzés, hogy vissza akarnak térni. Vannak furcsa ügyek, mint például Wilfriedé, de mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, törekedni kell rá, hogy pozitív kapcsolat alakuljon ki a klubokkal és a játékosokkal, és akkor örömmel képviselik majd Angliát.” |
Az angol felnőttválogatott eredménytelensége – ami ugye relatív, de ezzel a kijelentéssel aligha fog vitatkozni akár egy angol is – alapvetően nem az utánpótlásképzés sikertelenségére vezethető vissza, sokkal inkább a tehetségek elégtelen átvezetésére a profi futball legmagasabb szintjére.
Mert adva van például egy U20-as válogatott, amely angol részről 1997 óta nem nyert meccset a korosztály világbajnokságán – sőt, ezen idő alatt négy alkalommal ki sem jutott oda –, ezúttal viszont olyan játékosai vannak, mint Dominic Solanke (a vb Aranylabdása, Chelsea, a nyártól Liverpool) vagy Dominic Calvert-Lewin (a vb-döntő góljának szerzője, Everton). És előbbi nulla (!), utóbbi 345 perc játéklehetőséget kapott az elmúlt szezonban a felnőttek között. Ötvenegy esztendő, Bobby Moore-ék 1966-os vb-győzelme után Lewis Cook volt az első, aki világbajnoki trófeát emelt fel angol mezben, ám a vb-győzteseknek a BBC számolása alapján mindösszesen 1094 perc játéklehetőség jutott a Premier League legutóbbi szezonjában. A fináléban szereplők közül heten egyáltalán nem játszottak klubjukban felnőttszinten a legutóbbi idényben.
A football365.com elemzése szerint 41 fiatal, 22 éven aluli angol labdarúgó lépett pályára legalább egyszer a PL-ben a 2016–2017-es szezonban, átlagosan 403 perc jutott egy játékosra. Összehasonlításképp a Ligue 1-re vonatkoztatva ugyanez a szám: 98 francia labdarúgó, 806 perc. Négy klub, a Manchester City, a Middlesbrough, a Stoke City és a Sunderland egy percig sem szerepeltetett fiatal angol futballistát.
Az U20-es vb-döntő összefoglalója
AMI A GÁT: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ
„Nem én vagyok az, akinek bele kell szólnia a klubok munkájába, megvannak a saját kitaposott útjaik – próbálta finom köntösbe csomagolni véleményét Paul Simpson, az U20-as szövetségi edző. – Szeretnénk látni annyi játékost elsőosztályú futballt játszani, amennyi csak lehetséges. Az nyilvánvaló, hogy az U23-as bajnokságunkban van néhány kiváló játékos. A pénz, ami a klubok számára rendelkezésre áll, elképesztő, és ebbe nem szólhatunk bele. Az ugyanakkor látszik, hogy ha több pénz jut, több a pénz a légiósokra is. Amit mi tehetünk, hogy minél inkább olyan szintre hozzuk a fiataljainkat, hogy a kluboknál bízzanak bennük. Ez a torna igazán feltett néhány játékost a térképre."
| Az angol szövetség egyéves előkészítő munka után 2014 végén német és belga modell alapján hirdette meg ún. DNS-programját, amelyet az akkori szövetségi kapitány, Roy Hodgson, illetve a női válogatott oldaláról Mark Simpson felügyelete alatt állítottak össze. A dokumentum célja, hogy biztosítsa az alapot „egy világszínvonalú elitjátékos-fejlesztési megközelítés megteremtéséhez, amely az angol válogatottak győzelmeihez vezethet”. |
| Miről szól a DNS-program? |
| – hosszú távú válogatottsági pályamodell az U15-ös korosztálytól – remények szerint – a felnőttválogatottig |
| – öt alapelemet részletez: „kik vagyunk?”, „hogyan játszunk?”, „milyen a jövő angol játékosa?”, „hogyan edzünk?” és „hogyan támogatunk?” |
| – biztosítja, hogy edzői stábok összetétele, az edzés, az alkalmazott játékstílus ugyanolyan legyen minden korosztályban (Dan Ashworth fejlesztési igazgató szavaival: „Az egyetlen dolog, aminek változnia kellene, az a mez mérete.”) |
| – átírták a hagyományos „angol játékfilozófiát”: minden edzésterv 70 százaléknyi labdás időt tartalmaz |
| – a felállás formációját az aktuális szövetségi edző határozza meg, de az azt új „angol mód” alapján kell alkalmaznia |
| – az edzők nyolc posztspecifikus profilt alkalmaznak, de az egyes szerepekhez szükséges jellegzetességeket maguk határozhatják meg |
| – a DNS-programnak nem meghatározója az eredményesség, hanem „a társadalmi felelősségvállalásról szól”, az FA prioritásként az oktatást és az életre való felkészítést jelölte meg |
| Hogy néz ez ki a gyakorlatban? |
| Mindazokkal a játékosokkal, akik U15-ös korosztálytól fogva meghívót kapnak egy összetartásra, elkezdődik egy fejlesztési folyamat, amelyben azt kívánják erősíteni, hogy értéket jelent az angol válogatottban játszani. Az angol DNS-értékeket egy különleges csuklószorító jelképezi, amit egy, az értékeket tartalmazó pendrive-val is kiegészítenek. Mindezek mellett cél, hogy mire a tehetségek felnőttkorba jutnak, nemzetközi tornakörnyezetben szokjanak hozzá, milyen az angol válogatottért játszani. Az U19-es Eb-csapat például járt Dél-Amerikában, hogy megismerje a latinos harcmodort is, az U20-as vb-győztesek pedig idén visszatérők voltak Dél-Koreába, ugyanis tavaly, egy tudatosan szervezett torna miatt már megtapasztalhatták, milyen a rendkívüli időzónaváltás és más klíma alatt játszani. |
Ezek a fejlesztések ugyanakkor élesen szétválnak a klubok által meghatározott üzleti modelltől: a Premier League-ben mindent felülír a pénz. Az angol bajnokság nem a kísérletezések terepe, csupán néhány olyan menedzser van, mint Mauricio Pochettino vagy Ronald Koeman, aki hajlandó egyáltalán fiatalokkal számolni az eredménykényszer közepette. Az egyik szakértő azt mondta a The Independentnek, hogy ha Dominic Calvert-Lewin „a Juventusnál vagy más nagy klubnál szerepelne máshol Európában, már állandó kerettag lenne az első csapatnál", ám mindennél jellemzőbb, hogy PL-érintettsége miatt a megszólaló csak név nélkül vállalta a nyilatkozatot...
Az FA hiába próbált az elmúlt években lépni az ügyben, és kvótát szabni a kezdő tizenegyek számára, a klubok lesöpörték az asztalról a tervezetet, így a menedzsereket pusztán annyi köti őket, hogy a 25 fős keretükbe nyolc „hazai nevelésű” játékost kell jelölniük. Nem csoda, hogy annak a tizenhat U20-asnak, aki egyáltalán szóhoz jutott a felnőttek között, a fele kölcsönben szerepelt.
Amikor arról kérdezték Simpsont, szerinte játékosai közül hányan szerepelhetnek majd Gareth Southgate alatt a „háromoroszlánosok" között, világos üzenetet küldött fiataljai számára: nem érdemes áltatni, a neheze most következik.
„Remélem, hogy az eredménynek pozitív hatása lesz az angol futballra. Nem tudom, mi jön majd, de a fejlődés része, hogy olyan játékosokat próbálunk képezni, akik a felnőtt-tornákon is megállják a helyüket. Őszintén nem tudom, mit jelent ez az eredmény az angol labdarúgás számára, azt viszont igen, hogy az U20-asok számára mindent. Ez az eredmény, amiért olyan keményen dolgoztunk. (...) Ha rajtam múlna, szívesen látnám mindegyiküket a felnőttek között, de ez álomvilág. Nincsenek garanciák. Ám ha csak egy igazi mag keresztülmegy a próbán, ha megőrizzük őket az élvonalbeli futball számára, akkor fényes lehet a jövő. Az FA falain belül mindenki ezért szorít."
Merészelhet-e olyat álmodni az ország, hogy néhányan ezen fiatalok közül felélesztik az álmot, és az FA korábban célul kitűzött 2022-es világbajnoki címe irányába segítik a válogatottat? – tette fel a kérdést a BBC. Nos, a kérdésfeltevővel együtt a többi médium is joggal hangsúlyozza: óvatosan a testtel!
„A nyári sikerek egyértelmű üzenetet küldtek a Premier League klubjainak: ha az akadémiai tehetségeket ki akarják virágoztatni, kockázatot kell vállalni. A kölcsönadás az alsóbb osztályú csapatok számára mindig megoldás, ám nagyot nyerni csak akkor lehet, ha a legmagasabb szinten van játéklehetőség" – fogalmazott a népszerű 11v11 oldal szerkesztője.
Az FA szerint az angol válogatott jövőjét illetően a nyomást mostantól a Premier League-kluboknak kell viselniük, hogy miként használják fel az erőforrásokat, amelyek számukra „rendelkezésre állnak”. Más kérdés, hogy a Premier League elmúlt negyedszázadának sikere sok mindent tükröz, azt viszont fikarcnyit sem, hogy a klubok különösebben fontosnak tartanák a nemzeti vetélkedések alatt megfogalmazott célok emelkedettségét. Avagy ahogy az egyik hozzászóló fogalmazott: „Csak aranygenerációt ne kiáltsunk!"
U17-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG (HORVÁTORSZÁG), DÖNTŐ, MÁJUS 19.
ANGLIA–SPANYOLORSZÁG 2–2 (1–1) – 11-esekkel: 1–4
Gólszerzők: Hudson-Odoi (18.), Foden (58.), ill. Morey (38.), Díaz (80+6.)
TOULONI TORNA (FRANCIAORSZÁG), DÖNTŐ, JÚNIUS 10.
ANGLIA–ELEFÁNTCSONTPART 1–1 (1–0) – 11-esekkel: 5–3
Gólszerzők: Brooks (13.), ill. Loba (80+1. – 11-esből)
U20-AS VILÁGBAJNOKSÁG (DÉL-KOREA), DÖNTŐ, JÚNIUS 11.
ANGLIA–VENEZUELA 1–0 (1–0)
Gólszerző: Calwert-Lewin (35.)
U21-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG (LENGYELORSZÁG), ELŐDÖNTŐ, JÚNIUS 27.
ANGLIA–NÉMETORSZÁG 2–2 (1–1) – 11-esekkel: 3–4
Gólszerzők: Gray (41.), Abraham (50.), ill. Selke (35.), Platte (70.)
U19-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG (GRÚZIA), DÖNTŐ, JÚLIUS 15.
ANGLIA–PORTUGÁLIA 2–1 (0–0)
Gólszerzők: Suliman (50.), Nmecha (68.), ill. Sterling (56. – öngól)
Alpesi cunami söpörte el az osztrák községet
Szerződést hosszabbított Guardiolával a Manchester City
3 év után itt vannak az első fotók: Palik László megmutatta szerelmét!
Drámai fordulatra készül Putyin: a fegyverszállító országoknak üzent
Körözi a rendőrség a Házasság első látásra sztárját
Brüsszelben és Bécsben is felkapták a fejüket: fontos versenyt nyert meg Budapest
Kisebb lesz a vendégszektor, több Újpest-drukker lehet a Ferencváros elleni derbin
Kerek fenék, csodamellek: felfedezésre vár a bombázó röpis
Elismerte az UEFA, nagyot hibázott a videóbíró
A Veszprémnek hazai pályán sem okozott gondot a Plock legyőzése a kézi BL-ben
Olvasóink többsége a görögök ellen küldené harcba a válogatottat
