ROY KEANE 22/7/93 (3.75 millió font) – A NOTTINGHAM FORRESTTŐL
Az ír középpályás 1993-ban nem tudta az élvonalban tartani a Nottingham Forrestet, de teljesítményével több csapat érdeklődését is felkeltette. Keane ezután gyakorlatilag mindenben megegyezett a Blackburnnel, de Sir ALex Ferguson az utolsó pillanatában lépett – egyik legjobb döntése volt ez a nem éppen rövid edzői pályafutása alatt. Állítólag egy nappal azelőtt, hogy a Roversnél aláírta volna szerződését, Keane telefonja csörgött, a vonal végén Ferguson volt. A folytatás már mindenki számára ismert, Roy Keane a klub legendája lett, az a fajta futballista, akit az ellenfelek nem szeretnek, de nagyon szeretnék, hogy ha saját csapatuk tagja lenne. Az ír futballista hét bajnoki címet, négy FA-kupát és egy BL-t nyert a csapattal (a különböző Szuperkupáktól most eltekintünk...), a 12 trófeából kilenc alkalommal ő volt a csapatkapitány.
DENNIS IRWIN 8/6/90 (625 ezer font) – AZ OLDHAMTŐL
A klasszikus 4–4–2-es időszakban a hátvédnek egyszerű feladatai voltak:, ne csináljon hülyeséget hátul, és támogassa a támadásokat. Az Oldhamtől érkező Irwin azonban jobb és bal lábbal is kivette a részét a passzjátékból, s remek keresztezései mellett a szabadrúgásai is kiválóak voltak – annak ellenére is, hogy a csapatban igazi specialisták (Cantona, Beckham…) játszottak a klubnál eltöltött időszaka alatt. Az Oldham Athletictől szerződtetett Irwin 529 meccset játszott a „vörös ördögöknél” eltöltött 12 év alatt.
ÉRIC CANTONA 27/11/92 (1.2 millió font) – A LEEDSTŐL
Ferguson mindent elkövetett annak érdekében, hogy megszerezze David Hirstöt a Sheffield Wednesdaytől. 1992-ben a skót mester többször is ajánlatokkal bombázta az akkor a Sheffield Wednesdayt irányító Trevor Francist, aki még hárommillió fontért sem akarta elengedni az angol csatárt. Ekkor lépett életbe a B-terv, azaz Éric Cantona…
A francia hamar közönségkedvenc lett az Old Traffordon, vezetésével 26 év után ismét bajnok lett a United, amelyet még három bajnoki cím követett azalatt, amíg Cantona 1992 és 1997 között a csapat tajga volt.
OLE GUNNAR SOLSKJAER 23/7/96 (1.5 millió font) – A MOLDÉTŐL
A „babaarcú gyilkos” 1996 július 29-én írt alá a Manchester Unitedhoz. A manchesteri szurkolók akkortájt egy bizonyos Alan Shearer érkezésében reménykedtek, aki azonban végül 15 millióért a Newcastle-höz igazolt. Solskjaer mindössze másfél millióba került, az első meccsén csereként hatpercnyi játék elég volt neki ahhoz, hogy a Blackburn ellen megszerezze első manchesteri gólját. 1999-ben pedig azon a bizonyos, Bayern München elleni Bajnokok Ligája-döntőben talán pályafutása legfontosabb gólját szerezte…
PETER SCHMEICHEL 1/7/91 (550 ezer font) – A BRÖNDBYTŐL
Nemcsak a Manchester United történelme, de az egész futballvilág egyik legmeghatározóbb kapusát sikerült megszereznie Fergusonnak 1991-ben. Az erőtől, önbizalomtól duzzadó, kiváló képességű kapus 1999-es távozásáig (ekkor triplázott ugye a klub) hatalmas szerepet vállalt a manchesteri sikerekben. „Amikor a legjobbját tudta nyújtani, akkor nem hiszem, hogy volt nála jobb kapus a futballtörténelemben” – mondta róla Ferguson. Hogy mekkora űrt hagyott a dán, arra egy adat: azóta 16 kapus lépett pályára a bajnokságban az MU-ban, azaz – Edwin van der Sar időszakát leszámítva – finoman szólva sem ez volt a legerősebb poszt a Unitednél.
RUUD VAN NISTELROOY 1/7/01 (19 millió font) – A PSV-TŐL
A holland támadót már 2000-ben is szerette volna megszerezni a Manchester United, de Van Nistelrooy súlyos sérülése megakadályozta az üzletet. Ferguson azonban nem adta fel, s egy év múlva – sokak szerint nagyon kockázatos döntést hozva – megszerezte a hollandot. Van Nistelrooy első bajnokiján duplázott, első szezonjában megválasztották a Premier League legjobb játékosának, s a második világháború utáni korszakban ő érte el második legrövidebb idő alatt a száz gólt a Unitedban. 215 fellépésén 150-szer volt eredményes a „vörös ördögök” szerelésében.
GARY PALLISTER 29/8/89 (2.3 millió font) – A MIDDLESBROUGH-TÓL
Steve Bruce-ról gyakran mondják, hogy ő volt a legjobb nem válogatott angol játékos. Gary Pallister ezzel szemben 22-szer szerepelhetett a nemzeti csapatban – ketten együtt pedig szenzációs hátvédpárost alkottak – az MU-ban.
Ferguson 1989-ben rávette a klub vezetőségét, hogy annyit áldozzon Pallisterre, amennyit korábban még egyetlen klub sem fizetett védőért. A befektetés megtérült.
WAYNE ROONEY 31/8/04 (20 millió font) – AZ EVERTONTÓL
2004-ben Ferguson nem sajnált 20 millió fontot áldozni az Everton tehetségéért. „Az elmúlt harminc év legjobb fiatal angol játékosa” – mondta róla akkoriban a skót menedzser. Ferguson számítása ezúttal is bejött: Rooney a világ egyik legjobb csatárává nőtte ki magát. Eddig összesen 197 góllal segítette a „vörös ördögöket”. Öt bajnokságot, három Angol Kupát és két Ligakupát nyert acsapattal. És nem mellékesen egy BL-t is.
CRISTIANO RONALDO – 12/8/03 (12.24 millió font) – A SPORTINGTÓL
2003 áprilisában egy bizonyos brazil Ronaldo három gólt lőtt az Old Traffordon, a Real Madrid pedig búcsúztatta a BL-ben a Manchester Unitedot. Négy hónappal később Sir Alex bejelentette Ronaldo szerződtetését – Cristiano Ronaldóét. A portugál játékos hamarosan a ilág egyik legjobbjává vált, elnyerte az Aranylabdát, majd 2009-ben 80 millió fontért a Real Madridhoz távozott. A világ legdrágább játékosaként…
NEMANJA VIDICS 4/1/06 (7 millió font) – A SZPARTAK MOSZKVÁTÓL
„A jó védők nyernek neked mérkőzéseket, címeket” – mondta Ferguson Nemanja Vidics szerződtetésekor 2006-ban. Tizenhat hónappal később a United ismét bajnoki aranyat ünnepelhetett egy háromszezonos „sikertelen” periódust lezárva. (2004-ben az Arsenal, 2005-ben és 2006-ban a Chelsea volt a bajnok ) Ezután a címét sorozatban kétszer megvédte az MU, majd egy-egy év kihagyással további kettőt begyűjtött. A Vidics, Rio Ferdinand kettőst pedig a szurkolók a Bruce, Pallister duóval egy szinten kezdték el emlegetni.