Mégis hogy lehet bárki szerint Jordan Henderson az év játékosa a PL-ben?!

2019 márciusa volt. Egy Liverpool-szurkoló ismerőssel az egyik belvárosi pubban ültünk. Ritka az olyan Bajnokok Ligája-este, amikor a sportújságíró nem dolgozik, gondoltuk, jó húzás kihasználni. Főleg, hogy kettőnk között egyébként is presztízskérdés egy Bayern München–Liverpool összecsapás. Így dobta a gép...

„Nem hittem volna, hogy így lesz, de tökéletes Gerrard-utód. Talán kevésbé látványos a játéka még mindig, de az öltözőben pont ugyanolyan vezér– magyarázta Jordan Hendersonról. Én meg csak hümmögve kikértem egy újabb sört: –Majd meglátjuk (gondoltam magamban)...”

Hendersonnak aznap este esélye sem volt bizonyítania a pályán – a 13. percben kényszerűségből lecserélték. Az ismerősöm majdnem összeomlott, miközben én továbbra is forgattam a szemem. „Ne már! Egy ilyen játékos miatt?” Mindenesetre a mozdulat, ahogyan Jürgen Klopp – fogát szívva, mégis mosolyt erőltetve az arcára – magához ölelte a lecserélése után, valahogy azt súgta, tényleg fontos elem hullott ki a gépezetből.

A 90 perc alapján az összeomlásra nem volt oka Daninak (Kloppnak sem), de nem azért, mert a Henderson képviselte minőség nem hiányzott volna a Liverpoolból. Hanem azért, mert a csapat végül a kapitánya nélkül is úgy gázolt át a Bayernen, mint az utóbbi hét-nyolc évben talán senki (1–3). Főleg nem az Allianz Arénában.

A sokadik – már kevésbé jóleső – sör után hümmögve mentem haza:„Tényleg még jobbak lettek volna, ha Henderson nem sérül meg?” Attól az estétől fogva igyekeztem picit több Liverpool-meccset nézni a tévében, és különösen figyelni, vajon valóban extra lett-e a húszas évei végére „Hendóból”.

---

„Hülye angolok! Angol hülyék!” – szól a Gyalog galoppból mára szállóigévé váló idézet. Elnézve a Henderson díjazásáról szóló hírek, cikkek kommentjeit – akár itt, a Nemzeti Sport Online-on, akár más oldalakon vagy épp a Facebookon –, sokak fejében megfordult a gondolat: „Hülye angolok! Angol hülyék!”

Kezdjük az elején: Hendersont az angliai Futballszakírók Szövetsége (FWA) választotta meg a 2019–2020-as évad legjobbjának. Az FWA díját az elmúlt tíz évben immáron harmadszor kapta meg liverpooli játékos, 2014-ben Luis Suáreznek, 2018-ban Mohamed Szalahnak jutott az elismerés, amelyet korábban Steven Gerrard is kiérdemelt az Anfield Roadról. A díj nem összekeverendő az angol Labdarúgó-szövetség által az év játékosának adottal.

Az elismerést 1948 óta osztják ki, a nívóját pedig jól mutatja, hogy olyan játékosok kapták meg korábban, mint – többek között –Stanley Matthews, Bobby Charlton, Kenny Dalglish, George Best, Gary Lineker, Jürgen Klinsmann, Éric Cantona, Dennis Bergkamp, Thierry Henry (a francia háromszor is) vagy Cristiano Ronaldo. Az elmúlt 20 évben 13-szor is ugyanaz lett a sportújságíróknál a legjobb, akit később az FA, 10-szer pedig az, akit a szurkolók is az év játékosának választottak meg. Utóbbi két díj nyertesét majd csak a következő hetekben hirdetik ki, így a szám akár nőhet.

Az FWA díjának odaítélésében – a szövetség által évtizedek óta kommunikáltak szerint – „a gólok, gólpasszok mellett legalább akkora súllyal esik latba, hogy valaki példaértékű munkát végezzen a csapatánál, hozzáállása – mind a pályán, mind a magánéletben – mintaszerű legyen”. (A fenti lista alapján néhányszor talán mégis inkább a gólok domináltak, de akkor sok gól – a szerk.)

Henderson az ebben az idényben új gólpasszrekordot felállítására hajtó (19-nél járó) Kevin De Bruynét (Manchester City) és Marcus Rashfordot (Manchester United) előzte meg. Mindkét játékos sokkal „látványosabb” futballista Hendersonnál – előbbi gólpasszai, utóbbi góljai miatt –, a szakírók mégis az angol középpályást favorizálták. Hogy miért? Talán elintézhetnénk a kérdést annyival, hogy azért, mert ő is angol. Aligha ördögtől való gondolat, hogy a brit zsurnaliszták is kicsit részrehajlóak legyenek a „sajátjukkal” (és ezzel Rashford dobogóját is kipipálhatnánk). Ráadásul a Liverpool harminc év után először ünnepelhetett bajnoki címet – honnan máshonnan érkezhetne az idény játékosa, ha nem tőlük?

De akad azért ennél erősebb érv is? Nézzük a 30 esztendős angol középpályás 2019–2020-as idényét a számok tükrében!

Ismét az alapokhoz kanyarodva: Henderson 30 bajnokin lépett pályára, ezeken négy gólt szerzett, és öt gólpasszt osztott ki (a záró forduló előtt). Ez nem extra.

„Hülye angolok! Angol hülyék!”

Hogy festenek a főbb mutatói, amelyek egy középső középpályás teljesítményét meghatározhatják? A passzoknál előkelő helyen áll, a szerelések számában is, igaz, csak előbbinél fér be a legjobb 20 közé a PL-játékosok között.

Henderson az fbref.com statisztikagyűjtő oldal adatai szerint 1856 passzt adott az évadban, mindezt az átlagosnál valamivel jobb, 84.2 százalékos pontossággal (igaz, a Liverpoolban Georgino Wijnaldumnak, Naby Keitának, Fabinhónak és James Milnernek is jobb ezen mutatója). Az általában „menekülőutas” öt méternél rövidebb passza csupán 84 volt, 5 és 25 méter közötti átadása 1219 – ebből 1119 pontos, ami 91.8 százalékos hatékonyságot jelent. 25 méter feletti passzban – klasszikusan mélységi indítások vagy a védelem mögé beívelt labdák – 600 kísérletre 439 jó labda jutott tőle (73.2 százalék).

Hogy Henderson mennyire mélyen futballozik többnyire, azt jól mutatja, hogy az xA mutatója, vagyis a várható gólpasszainak száma 2.9 volt az idényben (De Bruyne xA-ja 17.3, ehhez képest termelt 19 gólpasszt. Henderson számaihoz képest az öt assziszt erős túlteljesítés – persze ez nem feltétlenül az angol bravúrja, lehet, a társaknak jött össze a váratlan. A 30 meccsen 22 kulcspassz fűződik a nevéhez, a „támadóharmadban” mindent számolva 181 passz. Csak összehasonlításul, De Bruyne csupán 74.6 százalékos passzpontossággal dolgozott, igaz, jóval előrébb, ezt mutatja, hogy Hendersonhoz képest majd hatszor több kulcs-/ziccerpassza volt (121) – ami viszont meglepő, hogy a „támadóharmadban” csak 161 labdája volt összesen. Az összevetés alapján ugyan De Bruyne jóval eredményesebben szolgálta ki a kapu előtt a társakat, de előrébbről indította azokat és jóval többet is kockáztatott. Ezzel szemben labdatartásban, a játék kontroll alatt tartásában viszont már Henderson felé billen a mérleg. Összességében – bár meglepőnek hat, pont az eltérő szerepkörök miatt, de – egálhoz közelít a két teljesítmény.

Továbbra is a passzoknál maradva, a Liverpoolban ugyan négyen is többet passzoltak nála (Virgil van Dijk, Trent Alexander-Arnold, Andy Robertson és Joe Gomez), ám mindannyian védők. A passzszámokban egyértelműen dominálnak a védők, a PL-idény húsz legjobbja közül tizenhárman is a hátsó alakzatból kerültek ki (ha a sokszor szintén középhátvédet játszó citys Fernandinhót nem is számoljuk). Az első tízből nyolc. A középpályások közül Rodrigo (Man. City, 2531), Jorginho (Chelsea, 2170), az említett Fernandinho (Man. City, 2167), Oliver Norwood (Sheffield, 2000), Rúben Neves (Wolves, 1986) és Ilkay Gündogan (Man. City, 1925) zárt csak előtte.

Ha a szereléseket nézzük, Henderson kiemelkedik a Liverpoolból (csak épp a Liverpool játékosai nem emelkednek ki a Premier League többi csapatának labdarúgói közül – itt is az eltérő játékstílus az ok). 63 sikeres szerelése volt a 30 meccsen, ezzel vezet. Fabinho 62-vel a második, Trent Alexander-Arnold 55-tel a harmadik. Sikeres labdaszerzésből 30 fűződik a nevéhez – emeli ki a PL hivatalos honlapja. 31-szer szabálytalankodott, piros lapot nem, sárgát is csak kétszer kapott. A saját tizenhatosán belül nyolc lövést blokkolt, tizennyolcszor tisztázott az ellenfél ziccerénél. Egy az egy elleni párharcait 56.4 százalékban nyerte meg, 206 összecsapásra 116 sikeres megoldás jutott a részéről. A csapaton belül ismét csak imponáló számok, még ha egyszerű meccsnézőként nem is feltűnő dolgok ezek. Egyik mutatóban sincs a PL legjobb tíz játékosa között, de az egyetlen liverpooli, aki mindezen mutatókban egyszerre átlag feletti mégis.

Hogy Henderson játéka mennyire volt meghatározó a Liverpool szempontjából, arra az Opta Joe hangzatos statisztikával mutat rá: a „vörösök”nyolc pontot vesztettek azon a hét bajnokin, amikor az angol labdarúgó nem volt a pályán, és csak hetet azon a harmincon, amikor ott volt. Mondani sem kell, Henderson kihagyta azt a február 29-ei bajnokit is, amikor a Liverpool elszenvedte idénybeli első és sokáig egyetlen vereségét – a Watford óriási meglepetésre 3–0-ra gázolta le.

„Hülye angolok? Angol hülyék?”

Szerepkörét tekintve Henderson az elmúlt években szürke eminenciássá, klasszikus zongoracipelővé, egyszerű, de megbízható közkatonává vált. Azzá a karakterré, akinek a játéka csak akkor tűnik fel, ha hiányzik. Ha pedig pályán van, többnyire baj, ha feltűnik. Mert például szarvashibát követ el védekezésben, vagy elad egy labdát – nos, a stabilitására nem lehet panasz, szintén a PL hivatalos honlapja alapján, a 30 meccsén egy közvetlenül gólt eredményező bakija sem volt.

Henderson megválasztásában még egy fontos, alig vagy épp egyáltalán nem észrevehető tényező is szerepet játszott: ez pedig a csapaton belüli szerepköre. Az angol sajtó már az előző idényben is rendre úgy emlegette, mint akinek ugyan idő kellett hozzá, de mostanra abszolút Gerrard szellemi örökösévé vált az öltözőben. Ő és a valamivel idősebb, a jelenlegi idényben már inkább perememberré váló Milner testesíti meg a(z) – liverpooliaknak – oly fontos munkába és kitartásba vetett hitet. A statisztikákkal még csak-csak molyolnak világszerte a drukkerek, de a játékosok karakterével, háttérbeli szerepével többnyire tényleg csak a legfanatikusabbak vannak tisztában – Angliában is, nemhogy Magyarországon.

„A futball egyik legnagyobb rejtélye, hogy mitől lesz egy játékos kiemelkedő. A tehetség vagy a hozzáállás számít jobban? Szerintem erre a kérdésre az a válasz, hogy tehetség nélkül sosem viszed semmire, de ha rossz a hozzáállásod, mindig csak tehetség maradsz... Te megmutattad, hogy a kettő kombinációja azonban igazi klasszist ad” – mondta Hendersonról (és Hendersonnak) Jürgen Klopp a virtuális díjátadó után. A csapatkapitány a Liverpool Echo által közzétett videóban el is sírta magát, hallva Klopp szavait.

„Ki gondolta volna, hogy a fiatal srác, aki a Sunderlandtől jött, és mert nagyokat álmodni, egy nap a Premier League legjobbja lesz? Nem tudom, egyáltalán mertél-e ilyenre gondolni, de a pillanat most eljött, és végre mindenki látja és elismeri, milyen fantasztikus játékos és ember vagy! Elképesztő teljesítmény ez, amit nagyon megérdemeltél! És a legjobb hír, hogy a java még csak most jön! Élvezd ki ezt a pillanatot, a hétvégén úgysem kell játszanod a Newcastle ellen. És még egyszer kimondom: Te vagy a Premier League legjobbja! Elképesztő!” – zárta üzenetét a Liverpool német menedzsere.

Azt már a The Athletic idézte fel, hogy nem ez volt az első eset, hogy egy liverpooli menedzser megríkatta Hendersont. A középpályás – aki 18 évesen már a Premier League-ben futballozott (Sunderland), 20 esztendősen bemutatkozott az angol felnőttválogatottban, és 21 évesen 18 millió eurót ért meg a Poolnak – csupán egy évvel a szerződtetése után már búcsút is inthetett volna az Anfieldnek. Legalábbis a Liverpool akkori menedzsere, Brendan Rodgers közölte vele, elfogadják a Fulham érte tett ajánlatát. Henderson könnyek között kérte a trénert, hogy maradhasson – nem érdekli, ha nem számolnak vele stabil kezdőként, dolgozni és bizonyítani akar.

Ez az a mentalitás, amire Klopp is utalt, és ami apránként, szinte észrevétlenül is meghatározó taggá tette a Liverpoolnál.

„Ez a kitartás, vagy mondjuk úgy, ellenállóképesség tette őt azzá a játékossá, akit ma láthatunk – idézi a németet az The Athletic – Igen, lehet olyan futballistát találni, akinek látványosabb éve volt, aki szórakoztatóbban futballozott. Ez száz százalék. De ha olyan játékost akarsz példának állítani, aki tényleg, de tényleg kőkeményen megküzdött azért, hogy eljusson a legmagasabb szintre, akkor az Hendo. Teljesen megérdemelt a sikere, ő a liga egyik legjobb játékosa.”

Henderson pénteken egy Zoom-konferenciahívás során állt a bennfentes brit újságírók rendelkezésére. Természetesen el is sírta magát. Meghatottan jelentette ki, „micsoda elismerés” számára Stanley Matthewsék után megkapni a díjat.

„Óriási hiba lenne a részemről, ha itt ülve azt gondolnám, ez csak az én érdemem. A szenzációs csapatunkra gondolok, mindarra, amit az elmúlt években együtt elértünk. Bárkire rámutathatnánk az öltözőben, aki szintén megérdemelné ezt az elismerést” – mutatta meg ismét csapatjátékosi mivoltát Henderson.

A The Athletic szerzője, Oliver Kay is hangsúlyozza, a FWA elismerésénél mekkora szerepet játszanak az emberi tényezők is. Mint a cikk fogalmaz „Henderson óriási munkát vállalt a koronavírus-járvány tetőfokán létrehozott Players Together-mozgalom elindításáért”. Ennek részeként a PL-játékosok kollektív megállapodást kötöttek bérük egy részének karitatív célú felhasználására – a pénz a brit Országos Egészségügyi Szolgálathoz (NHS) került. A FWA-nál második helyen záró De Bruyne – mint a City csapatkapitány-helyettese – szintén főszerepet vállalt az egyeztetésekben. Rashford szintén kiemelkedő önzetlenségről tett tanúbizonyságot, amikor 1.3 millió hátrányos helyzetű angol gyerek étkeztetését szervezte és finanszírozta meg az iskolák kényszerű bezárása után. Lényeg a lényeg: az elért eredmények és Henderson statisztikai mutatói mellett bőven akadt a pályán túlmutató érv is Henderson (és a dobogósok) megválasztása mellett.

„Igazán jó érzés, hogy segíthettünk, főleg azon pokoli hónapok után, amelyeket együtt átéltünk – így Henderson. – A csapatkapitányok és a klubok képviselői rengeteget tettek azért, hogy együtt valami jót érhessünk el, hogy segíthessünk azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük volt erre a vírushelyzet miatt. Ez valami olyasmi, amire életem végéig büszke leszek szerintem.”

Nem véletlen, hogy Simon Francis, a Bournemouth csapatkapitánya egyszerűen a „kapitányok kapitányaként” aposztrofálta a Players Together-kampányban játszott szerepe miatt.

S hogy mit gondol Henderson a vezetésről, a vezérszerepről?

„Még mindig emlékszem a pillanatra, amikor Rodgerstől először megkaptam a kapitányi karszalagot. Amikor ránézek, mindig eszembe jut, micsoda felelősséggel is tartozom. Számomra felér a mindenséggel, hogy egy ekkora klub kapitánya lehetek. Néha emlékeztetnem kell magamat arra, hogy nem ok nélkül kaptam meg a szalagot, hogy valóban képes vagyok kezelni a feladatot. Igyekszem mindig jobb és jobb lenni, fejlődni, tanulni, és még jobb játékossá válni. Még jobb játékossá válni, hogy még inkább segíteni tudjam a csapattársaimat. Talán ez mind közül a legfőbb szempont, egy jó kapitány mindig próbál segíteni a többieknek, próbálja a legjobbat kihozni a társaiból. Remélem, hogy jól csinálom. Ugyanakkor az öltözőnek is óriási szerepe van abban, hogy jó kapitány lehessek. A csapat tele van vezéregyéniségekkel, s együtt vagyunk igazán erősek. Együtt vagyunk a Liverpool.”

ANGOL PREMIER LEAGUE
38. (UTOLSÓ) FORDULÓ
17.00: Arsenal–Watford (Tv: Digi Sport2)
17.00: Burnley–Brighton
17.00: Chelsea–Wolverhampton Wanderers (Tv: Spíler1) – élőben az NSO-n!
17.00: Crystal Palace–Tottenham Hotspur (Tv: Digi Sport3)
17.00: Everton–AFC Bournemouth
17.00: Leicester City–Manchester United (Tv: Digi Sport1) – élőben az NSO-n!
17.00: Manchester City–Norwich City
17.00: Newcastle United–Liverpool (Tv: Spíler2)
17.00: Southampton–Sheffield United
17.00: West Ham United–Aston Villa

Az idény végén pontazonosság esetén a gólkülönbség rangsorol.