Megtalálta Szent Graalját a United, de hol vannak a lovagok?

MEGVAN A SZENT GRAAL, DE HOL VANNAK A KERET TRANSZFERLOVAGJAI?

Ha olyan menedzsert akartak David Moyes leszereplése után Sir Alex Ferguson igazi utódaként találni a MANCHESTER UNITED élére, aki a skót legendához hasonlóan elszánt, önfejű, munkamániás és nem ódzkodik a fiatal játékosok bevetésétől, akkor jobbat (tovább) keresve sem találhattak volna Louis van Gaalnál. Arról már nem is szólva, hogy a vezetőedzőből, szövetségi kapitányból immár menedzserré avanzsáló holland Sir Alexhez hasonlóan érzelmi alapon transzferál, no és ha valaki képes felfedezni a klub utánpótlásában a leendő David Beckhameket, ő igen.

A nyári világbajnokságon a sokak által előre leírt, „csikókkal megtömött, ósdi taktikát felvonultató" holland válogatottal bronzérmet szerzett, majd az utolsó mérkőzés után máris rátért arra, hogy pár nap múlva már munkába áll az MU-nál – no és viccesen játékoscsábításba is belecsapott, mert azon melegében magához hívta Manchesterbe Arjen Robbent.

Nem mondhatjuk, hogy Van Gaal kézbe kapta volna az Old Traffordon a nagy udvarseprűt, hiszen Nemanja Vidics, Patrice Evra, Alexander Büttner, Rio Ferdinand, Federico Macheda vagy Bebé távozása korábban eldöntött vagy egyébként is erősen „időszerű" volt, és Ryan Giggs visszavonulása sem ment csodaszámba. Érdekes, hogy míg a holland az első barcelonai hatalomátvétele idényében, 1997–1998-ban a transfermarkt.de szerint kilenc játékost vett (Rivaldo, Sonny Anderson, Michael Reiziger, Christophe Dugarry, Winston Bogarde, Mauricio Pellegrino, Ruud Hesp, Dragan Csirics, Emmanuel Amunike) és tízet elengedett (köztük a Ronaldo, Gheorghe Popescu, Laurent Blanc, Hriszto Sztoicskov kvartettet), majd egyre jobban csökkent a vásárlási intenzitása – már csak azért is, mert a saját nevelésű üstökösök felé fordult –; a Bayern Münchennél pedig a Mario Gómez, Arjen Robben, Anatolij Timoscsuk, Danijel Pranjic, Edson Braafheid, Alexander Baumjohann, Ivica Olic sorral erősített például Lukas Podolski, Lúcio, Mats Hummels, Tim Borowski, Luca Toni, Andreas Ottl és José Sosa kárára, majd a következő idényben egy nyolcfős nagytakarítás mellett csak a Luiz Gustavo, David Alaba kettőst vitte oda, ehhez képest mára alaposan megváltozott a munkamódszere (és külön gratuláció annak, aki a mondat végén még emlékezett annak elejére). No de direkt vagy kényszerből nem cserélte le a fél csapatot a menedzser? Ennek járunk most utána.

BALFUTÓ ÉS TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁS MÁR JÖTT

Nem mondhatni tehát, hogy ész nélkül költené a pénzt – ha a futballvilág csúcsairól le is került az MU, financiálisan, szponzorpénzek tekintetében világverő –, de akiket vett, hatalmas ígéretnek számítanak. Igaz, a baszk középső támadó középpályást, Ander Herrerát már tavaly majdnem elhappolták az angolok az Athletic Bilbaótól (sőt, Martin Ferguson már három éve felhívta rá testvére figyelmét), csak éppen a delegáció a helyszínen értesült arról, hogy az áfát is ki kell még fizetni a 36 millió eurós kivásárlási ár mellett. Így került inkább Marouane Fellaini Manchesterbe – sokak nagy bánatára –, a küldöttségről pedig sokáig vitatkoztak a sajtóban, hogy igazi vagy álalakulat volt-e? Igaz, Fellaini is úgy játszott néha, mintha saját maga imposztora lett volna...

Végül csak megegyeztek a felek, a 24 éves Herrera 2018-ig írt alá, szezononkénti alig nettó hárommillió euróért, amely összeg a klubnál gyenge közepesnek számít – előtte a rajongók dühétől tartó bilbaóiak kérésére saját magának kellett kifizetnie a lelépési pénzt, saját akaratából felmondania a szerződését, ám természetesen az angolok pénzéből állva a felmondási díjat (Javi Martínez hasonlóképpen hagyta el a klubot nemrégiben). Azért azt jegyezzük meg gyorsan, hogy Herrera egyszer sem léphetett még pályára a felnőttválogatottban, az elmúlt idényt pedig 5 góllal és 6 assziszttal zárta klubjában, a Spanyol Kupával együtt számolva.

Szintén a klub és Van Gaal látnoki képességeire alapozva adtak a tinédzser balhátvédért, Luke Shaw-ért 37.5 milliót a Southamptonnak. Akárhonnan nézzük, őrült összeg ez még akkor is, ha Shaw már a nagyválogatottban is szerepet kapott, és az elmúlt idény végén bekerült az Év álomcsapatába.

„Nagyon izgatott vagyok, hogy a Manchester Unitedhoz kerültem. Nyolcéves korom óta a Southamptonban futballozom, úgyhogy szeretném megköszönni a csapatnak és a szurkolóknak mindazt, amit értem tettek. Az a célom, hogy továbbfejlődjek, a United pedig ideális hely ahhoz, hogy ezt elérjem. Szeretnék tanulni a világklasszis játékosoktól és menedzsertől" – örvendezett Shaw, miután aláírta négyéves szerződését, majd ő és ügynöke is elrebegett egy hálaimát az Úrnak, amiért a Chelsea érdeklődése alaposan felverte az árat és mindenekelőtt a fizetését, amely így a The Guardian szerint potom 8 millió euró lesz évente. Egyébként Shaw-t is már tavaly meg szerették volna vásárolni a manchesteriek, de akkor a húszmillió körüli árat is sokallták, a „szentek" pedig válaszképpen meghosszabbították a „célszemély" szerződését – aki mára a világ legdrágább tinifutballistájává avanzsált (apropó, Herrera is világrekorder szerintünk, mert nem felnőttválogatottért még soha nem fizettek ilyen sok pénzt!).

Olyannyira a jövő igazolása a szintén már korábban kinézett, 17 éves, ám két méternél is magasabb szerb kapus, Vanja Milinkovics-Szavics, hogy őt kölcsön is adták az eladónak, az FK Vojvodinának, míg az éppen kölcsönből visszatérő légióból (lásd táblázatunk alant) Ángelo Henríquez, Anderson, Wilfried Zaha, Jesse Lingard és Nick Powell reménykedhet még valami szépben, a fiatalok közül pedig az amerikai túrán Michael Keane és Tyler Blackett teljesítménye nyűgözte le a mestert.

VIDAL ÉS DI MARÍA JÖHET. 150 MILLIÓ EURÓÉRT.

Korán kiderült, hogy Nani, Ashley Young, Ángelo Henríquez, Kagava Sindzsi, Javier Hernández, Zaha és Fellaini mehet, amerről jó ajánlat érkezik értük, csak éppen a magas manchesteri fizetésük miatt nem is lesz olyan egyszerű eladni őket. Mint ahogyan a további erősítések sem mennek könnyedén: hihetetlen, de az Ajaxszal még mindig nem sikerült megegyezni Daley Blind ügyében, Ron Vlaar megszerzését talán Van Gaal nem gondolta komolyan, Kevin Strootman esetében megvárja annak felépülését, Ángel Di María odavitele viszont csak elhatározás kérdésének tűnik – de egy 70-80 milliót megmozgató ügylethez mihamarabb el kell kezdeni a keretszűkítést.

Olcsóbb szélső (a hírek szerint a mester a 4–3–3-at és a 3–5–2-t variálja majd, alighanem a szélen bevethetők és a Wayne Rooney, Robin van Persie középső duó pillanatnyi formája szerint) a firenzei Juan Cuadrado, akit feleennyiért el lehetne hozni, főleg ha nem vadászna a játékjogára a Barcelona vagy a Bayern München. A csapat új ura a chilei Arturo Vidal lehetne, ha megegyeznének a Juventusszal, de a tárgyalások kis túlzással már 2012 óta zajlanak. Vidal sokoldalúsága és hozzáállása miatt tökéletes választás Van Gaal részéről, az olaszok viszont érthető módon ragaszkodnak legértékesebb játékosukhoz. Vidal ügynöke szerint 65 millió euró környékén megegyezhetnek, angol hírek meg arról szólnak, hogy a középpályás havi 950 ezer eurót kereshet Manchesterben – ha Van Gaalt és szakembereit sikerül meggyőznie arról, hogy a térde bírni fogja a Premier League küzdelmeit. Erről beszélget majd Vidal vezető ügynöke, Fernando Felicevich a hollandussal, meglehet, éppen azalatt, amíg a kedves olvasó ezt a cikket böngészi, és talán már rá is tértek az ügylet Fellainit és Javier Hernándezt mint cserealapokat érintő részére.

ERŐSÖDIK A HOLLAND VONULAT?

A két dortmundi, Marco Reus és Mats Hummels aligha csap egyhamar Van Gaal tenyerébe egy lepecsételt és sokak által aláírt papír fölött, és az Arsenal is inkább a Barcának adta el létszámon felüli védőjét, Thomas Vermaelent, pedig a „vörös ördögök" is tettek egy hivatalos, 13 millió körüli ajánlatot (pénz helyett állítólag Chris Smallingot is odaadták volna). A C-terv a védelem közepre a római Mehdi Benatia, ám érte a „farkasok" jóval 50 millió fölött kértek a szintén érdeklődő Chelsea-től, és vinné a Manchester City, Barcelona duó is; a középpályás védekezést pedig a milanos Nigel de Jonggal oldhatja meg a menedzser. Róla a tízmillió körüli felajánlott összeg fejében minden bizonnyal le is mondanak az olaszok, miközben a holland vonalat a PSV szélsője, Van Gaal nagy kedvence, Memphis Depay erősítheti.

Hogy kissé vontatottan zajlanak az igazolások? Ugyan! LvG előrevetítette, hogy ha nem is érkezik több csillag a nyáron, máris éppen eléggé erős a kerete. Egyébként se várjanak tőle gyors csodatételt...

„Minden egyes klubnál, ahol munkát vállaltam, megszenvedtem az első három hónapban. Ezt követően a játékosok megértették, mit várok el tőlük. Rájöttek, hogy menedzser és emberi lény is vagyok egy személyben. Közvetlen embernek tartom magam, ezért hozzá kell szokniuk ahhoz, ahogyan vezetem a csapatot. Nemcsak a játékosok lábaival, a fejükkel is foglalkozom. A legfontosabb az, hogy megértsék, mit miért csinálunk. Amikor ezt sikerül elérni, a futballista már nem ösztönösen fog cselekedni. Szeretném, hogy tudatos legyen minden, amit tesznek a pályán, de ez időbe telik, körülbelül három hónapba" – ismerte el a mester.

A TOTTENHAM GŐZERŐVEL VÁSÁROL ÉS TUCATNYI JÁTÉKOSSAL TÁRGYAL, MINT RENDESEN

Ahogyan azt megszoktuk, most sem szappandarabkákkal gurigázik a TOTTENHAM HOTSPUR erősítések címén, hiszen a londoni klub, hogy kitörjön városi vetélytársai árnyékából, csak az elmúlt hat évben elköltött jó 500 millió eurót. Igaz ugyanakkor azt is, hogy időről időre el kellett adnia legnagyobb csillagait (gondoljunk csak Dimitar Berbatovra, Luka Modricra vagy Gareth Bale-re), és ahogyan az már csak megtörténik nagybevásárláskor, olykor borzasztóan mellényúlt (Érik Lamela, David Bentley vagy Darren Bent).

A tavaly megszerzettek közül Roberto Soldadót nyíltan árulja a klub, Lamela tavaszra gyakorlatilag eltűnt a futballvilágból, talán a Serie A-ban vagy az immáron honfitárs menedzser kezei alatt magára talál (Érik Lamela újjászületése?), Étienne Capoue, Paulinho és Vlad Chiriches erősen középszerű idényt futott, Nacer Chadli dettó – a dán karmesterre, Christian Eriksenre viszont nem lehetett panasz. A megszokott módon ezen a nyáron is megszabadult egycsapatnyi játékostól a Tottenham, de közülük csak Gylfi Sigurdsson és Jake Livermore eladása miatt szívhatják fogukat a drukkerek, már csak azért is, mert a két középpályást nem sikerült egyelőre pótolni.

ERŐSÍTÉS DÉL-DÉLNYUGAT IRÁNYÁBÓL

Sigurdssont a Swansea Citynek passzolta el a londoni csapat, 10.1 millió euróért, és éppen ennyiért maradhatott Livermore végleg a Hull Cityben, miközben előbbi átigazolása keretében költözött a fővárosba Walesből a holland kapus, Michel Vorm (aki sokszor borzasztóan jól védett a PL-ben, komoly vetélytársa lesz Hugo Llorisnak és Brad Friedelnek) és az „új Bale", a 21 esztendős balhátvéd, Ben Davies, összesen 18.34 millióért. A védelem közepét a Sporting CP-ből frissítette fel az új mester, Mauricio Pochettino: az angol U21-es válogatott, a szüleivel együtt még 14 évvel ezelőtt Portugáliába költöző Eric Dier ötmillióért került vissza a szigetországba – és éppen ennyiért sikerült rásózni a Genoára a két éve a Juventustól vett, de soha be nem futott, háromszor is kölcsönadott Iago Falquét.

Feleennyibe került az amerikai jobb oldali mindenes, DeAndre Yedlin, de ő januárig marad a Seattle Soundersben, míg a kölcsönből megtértek közül kiemelnénk Benoit Assou-Ekottót és Lewis Holtbyt, a korábbi nagy kiszemeltek közül pedig a német csodagyereket, Julian Draxlert.

Olcsóbb megoldás valamivel a bal szélre Depay, akiért egy 19.5 milliós ajánlatot már postáztak a PSV-nek a „sarkantyúsok", a középpálya tengelyét a Southampton Morgan Schneiderlinjével szeretnék megerősíteni (csak éppen a „szentek" ragaszkodnak hozzá, hiába menne kézzel-lábbal a francia, és hasonló cipőben jár a támadó Jay Rodriguez is; egyébiránt maga a menedzser is onnan érkezett), mögé a Villarrealból a nagy argentin védőígéret, Mateo Musacchio érkezhet, húszmillió körüli summáért – a csapatkapitány Michael Dawson pedig feleennyi ellenében miatta a Hullba menekülhet, ellenben Younes Kaboul harcol a helyéért, visszautasította a Laziót is emiatt. Persze meggondolhatja magát, ha Daniel Aggerért konkrét lépéseket is tesz a TH.

Nagy név kerülhetne Emmanuel Adebayor mellé a csatársorba, ha Samuel Eto'o engedne a még mindig csillagászati vágyaiból (na ja, könnyű a jót megszokni), de mindenképpen kell még két támadó a csatárposzton igen soványka (Soldado mellett csupán a zöldfülű Harry Kane középcsatár) keretbe. Az egyik kiszemelt ide Javier Hernández, csak éppen rá a Juventus és az Atlético Madrid is ácsingózik, a másik az interes Mauro Icardi, őt meg negyedszázmillióért sem adják az olaszok.

Két, viszonylag ismeretlen szélsőt jó ideje figyel már a klub, az ajaxos Viktor Fischert és a trencséni Moses Daddy-Ajala Simont, viszont érzésünk szerint ők aligha ezen a nyáron kerülnek Londonba: előbbi hosszú időre kidőlt, utóbbi pedig nem jelentene azonnali erősítést. Nem úgy a marseille-i Florian Thauvin, de érte meg éppen az Atléticóval kell megvívni, és ez bőven tízmillió fölé löki a vételárat.

Jócskán lesznek még távozók: Pochettinónak a jelenleg 32 fős felnőttkeretet 25-ösre kell trimmelnie, majd még az új fiúknak is helyet szorítania az öltözőben és a pénzügyi keretben – az angol sajtó szerint a Depayért is felajánlott Chadli, Kaboul, Kyle Naughton, Assou-Ekotto, Paulinho, Andros Townsend, Sandro, Capoue és Moussa Dembélé mehet megfelelő ajánlat esetén.