Kezdjük az első nagy korszakkal. A mindig is kis csapatnak számító Bournemouth 1987-ben megnyerte az angol harmadosztályt, és feljutott a második ligába, amelyben az 1988–1989-es idény során egy ideig az élmezőnnyel harcolt. A szezon végi összeomlás a középmezőnybe taszította a csapatot, amely a következő idényben kiesett, hogy aztán szűk esztendők jöjjenek.
A Bournemouth-nak 1997 januárjában már olyan súlyos anyagi gondjai voltak, hogy a játékosok a helyi városközpontban perselyeztek – drukkerei és támogatói adományának köszönhetően a klub megmenekült a megszűnéstől, miután szurkolói tulajdonba került. A csapatot most a Premier League-be vezető menedzser, Eddie Howe még játékosként élte át a „kalapozást.”
A kálváriának ezzel még nem volt vége. A Bournemouth adósságokkal küszködött, 2008-ban pedig úgy tűnt, teljesen ellehetetlenül: csődbiztos irányítása alá került a klub. A Begbies Traynor biztosa, Gerald Krasner kapta a klub megmentésének hálátlan feladatát – a négymillió fontos adósság alatt nyögő csapatra kellett vevőt találnia. A vég nagyon közelinek tűnt.
„Volt egy olyan sajtótájékoztatónk, amit délre hirdettünk meg, és öt perccel előtte még nem voltunk biztosak abban, hogy nem omlik össze a klub. Öt percre voltam attól, hogy végrehajtást kérjek. A jelenlegi elnök, Jeff Mostyn befutott a pénzzel, ami elég volt a következő hónapra. A klub megküzdött a nehézségekkel, és a csődeljárásnak is vége lett” – nyilatkozta a BBC-nek Krasner.
A csődeljárás ugyanakkor tizenhét pontos levonást és átigazolási embargót jelentett a közben a negyedosztályba zuhant Bournemouth-nak a 2008–2009-es szezonra. A csapatot az a veszély fenyegette, hogy kiesik a Conference-be, de a 21. hellyel elkerülte ezt – ehhez a klubrekorder csatár Steve Fletcher gólja kellett, aki tíz perccel a Grimsby Town elleni bajnoki lefújása előtt góljával megmentette a csapatot. Hőstette (és a klubnak tett szolgálatai) miatt a Goldsands Stadionban az egyik lelátót róla nevezték el.
A klub 2009–2010-ben visszajutott a harmadosztályba. Három szezon után már a Championshipben volt a csapat, amelynek Makszim Viktorovics Gyemin orosz üzletember révén mecénása is akadt. A titokzatos, petrolkémiai cégeiből meggazdagodott patrónus olyan babonás, hogy a bajnoki hajrában ki sem mert menni a meccsekre. Gyemin hivatalos interjút még sosem adott, kérdés, a Premier League-be jutással megtörik-e a csend. Mindenesetre ő teremtette meg a pénzügyi alapot az élvonalba jutáshoz.
„Hat éve a szakadék szélén álltunk, de megkapaszkodtunk, majd egészen a Premier League-ig jutottunk. Nem hiszem, hogy bárki, legyen az a legoptimistább drukker, is gondolt volna erre. A következő szezonban az angol futball sztárcsapataival mérjük össze tudásunkat. Végrehajtottuk a lehetetlent, tündérmese ez minden futballszurkolónak, amely reményt ad – lehetséges a csődhelyzetből az élvonalba jutni. A tulajdonosnak, az ügyvezetőnek, a stábnak és a játékosoknak a legteljesebb elismerésem, kimondhatatlanul büszke vagyok rájuk. Amikor a klubhoz érkeztem, egy első osztályú bélyeget nem engedhettünk meg magunknak” – mondta a BBC Radio Solentnek a délangol klub elnöke, Jeff Mostyn.
A menedzser Eddie Howe rendkívül látványos támadójátékkal és remek stílussal örvendeztette meg a drukkereket, eredményességét a klub valaha volt legnevesebb edzője, Harry Redknapp is megsüvegeli.
„Tíz évet töltöttem a csapatnál, és én voltam a Bournemouth legeredményesebb menedzsere a klub akkor százéves történetében. Aztán jött Eddie Howe, és lesöpört a színpadról. Fantasztikus munkát végez, imádom a játékukat! Ha a következő szezonban nem lennék edzőként érintett, vennék bérletet, és minden Bournemouth-meccsre kijárnék” – lelkendezett Redknapp, aki játékosként 1972 és 1976 között, majd 1982-ben, edzőként pedig 1983 és 1992 között szolgálta a klubot.
A Bournemouth szinte minden klubrekordot megdöntött a 2014–2015-ös szezonban, viszonylag szerény költségvetéssel dolgozva. A csapat története során sosem szerzett annyi pontot, gólt, idegenbeli győzelmet, illetve idegenbeli gólt, mint most, a végén pedig beteljesedik az álom – ha nem kapnak ki 19–0-ra a Charltontól a Championship utolsó, 46. fordulójában.
Méghozzá ez még a Bournemouth Premier League-be jutásánál is nagyobb csoda lenne…
A 46. fordulóban az éllovas Watford és a Bournemouth távpárbajt folytat a Championship bajnoki címéért: Tőzsér Dániel csapata a Sheffield Wednesday-t fogadja, és ha nyer (vagy ugyanolyan eredményt ér el, mint a Bournemouth), biztosan első. A Bournemouth egypontos hátránnyal készül az utolsó körre – de a városban aligha bánja bárki, ha „csak” másodikként jut fel a PL-be.
Így is csodatévőkként ünneplik majd a játékosokat, a szakmai stábot és a vezetőket.
Szezon | Osztály | Helyezés |
2000–2001 | III. | 7. |
2001–2002 | III. | 21. (kiesett) |
2002–2003 | IV. | 4 (feljutott) |
2003–2004 | III. | 9. |
2004–2005 | III. | 8. |
2005–2006 | III. | 17. |
2006–2007 | III. | 19. |
2007–2008 | III. | 21. (kiesett) |
2008–2009 | IV. | 21. |
2009–2010 | IV. | 2. (feljutott) |
2010–2011 | III. | 6. |
2011–2012 | III. | 11. |
2012–2013 | III. | 2. (feljutott) |
2013–2014 | II. | 10. |
2014–2015 | II. | 1./2. (feljut) |