A láb kéznél van, de ez önmagában kevés

Magaslaton vagy meleg éghajlaton készülni nem olcsó mulatság. No és az atlétika nem csak futásból áll, a dobószámok – amelyekben sportolóink olimpiai aranyaik zömét szerezték – ugyancsak pénzigényesek. Abból pedig az atlétikában is évről évre kevesebb van.

„Három évvel ezelőtt 168 millió 322 ezer forint állami támogatás jutott a sportágra, ebben a központi költségvetésből érkező pénz és a pályázati úton elnyert támogatások is benne vannak – összegezte a szövetség igazgatója, Klenóczky Bea. – Az olimpia évében kicsivel többet, 173 millió forintot kaptunk, ami 2009-ben 152 millió 940 ezer forintra csökkent. Már ez is rendkívül kevés volt, hiszen csak a Syma-csarnok – versenyzőink télen csak itt edzhetnek viszonylag normális körülmények között – téli bérleti díja 7 millió 400 ezer forint, a Puskás Ferenc Stadionban rendezett versenyekért tavaly négymillió forint bérleti díjat fizettünk. A bajnokság megtartása is sokba került, a célfotó használata, a versenybírói és orvosi díjak együttesen 929 ezer forintot tettek ki, ugyanez a háromnapos országos ifjúsági, junior- és utánpótlás-bajnokság esetében 1 millió 752 ezer forint volt. S ebben még nincsenek benne az érmek és a pályabérlet."

A nevezési díjakból némi bevétele is volt a MASZ-nak – a felnőtt ob-n 532 ezer, a korosztályoson 722 ezer forint –, ez az összeg azonban az egyesületeknél kiadásként jelentkezett, vagyis a sportág egyik zsebéből a másikba került. Szponzori segítségre a jelenlegi gazdasági helyzetben nem nagyon lehetett számítani, bár a felnőttbajnokságnak volt támogatója.

„Egy névadó szponzornak igényei is vannak, például videotábla felállítása, megjelenés az újságokban, így a támogatás inkább csak arra elég, hogy méltó körülmények között rendezzünk bajnokságot. Mi leszünk a csapat Európa-bajnokság házigazdái, és egyelőre nincs meg a stadionban az ehhez szükséges felszerelés, eredményjelző táblák, ugródombok. Pedig tizenkét nemzet csapata érkezik Budapestre, jóval több, mint ezer vendég, ez reklámnak sem rossz. Jó lenne, ha ezt felismerve mellénk tudnának állni, és a rendezéshez segítséget kapnánk. Egyelőre azonban azt sem tudjuk, hogy az idén miből gazdálkodhatunk. Pedig a nyáron Barcelonában Európa-bajnokság is lesz, amely fontos állomása a londoni olimpiára való felkészülésnek. Szakmai programunk ugyan van, és szeretnénk a B-szintet teljesítőket is indítani a kontinensviadalon, ám az utaztatáson kívül áldozni kellene a felkészülésre is. Tavaly nem kaptuk meg a beígért hatmillió forintos edzőtáborozási támogatást, az idei lehetőségeinket pedig teljes homály fedi. Az orvosainknak és gyúróinknak azt sem tudjuk megmondani, lesz-e ebben az évben szerződésük, márpedig megfelelő egészségügyi háttér nélkül képtelenség felvenni a versenyt a világgal."

A nehézségek ellenére a szövetség sportágfejlesztő programokat is indít, hiszen hiába lesz néhány év múlva megfelelő a központi támogatás, ha már nincs kit segíteni. A versenyzői létszám egyre csökken, a sportolni vágyó gyerekeket elszippantja a többi sportág, a kiválasztással a jövőben az atlétikában sem lehet tizenkét-tizennégy éves korig várni.

„Hat-hét évesen kell megnyernünk a gyerekeket, s ez nyilván nem mehet úgy, hogy köröket futtatunk velük. Játékos módon kell megszerettetnünk velük a sportágat, ezért csatlakoztunk a nemzetközi szövetség programjához. Azért is nekünk kell kezünkbe vennünk az előkészítést, mert míg korábban tizenkét évesen jól felkészített gyerekek kerültek ki az iskolákból, és közülük lehetett válogatni, ma erre már nem lehet számítani. Ezért rendeztük meg májusban a családi napot is, amely rendkívül jól sikerült. A rendezvény kapcsán pályáztunk három és fél millió forintra, de csak egymilliót nyertünk el, ám még ezt az összeget sem kaptuk meg. Az esemény nyolc hónappal ezelőtt volt. Nos, ezért nehéz tervezni."

Atlétikában januárban már nem tervezni, hanem költeni kellene, hiszen a főidény nyáron van, ilyenkor zajlik a felkészülés, ami normális körülmények között a versenyszezonnál is többe kerülne. Ám Magyarországon nemcsak azt nem lehet tudni, hogy állami forrásból mire számíthatunk, a szponzori támogatás is nagyon bizonytalan.

„Amikor tavaly elfogadtuk a költségvetést, egy céggel ötvenmilliós támogatásról tárgyaltunk. Aztán ahogy mélyült a válság, úgy csökkent az összeg, előbb harminc-, majd tízmillióra, most örülünk, ha négymillió plusz áfát kapunk. Egyébként is úgy vélem, hogy a sportban az egész rendszert át kellene alakítani. El kellene dönteni, hogy szükség van-e példaképekre, olimpiai pontokra, és ha igen, akkor olimpiai ciklusokban kellene gondolkodni és költségvetést készíteni. Mert hiába adnak majd 2012-ben plusz akárhány milliót, abból eredmény Londonra már nem születik."

A témáról szóló korábbi anyagainkat itt olvashatja el!