Ez a világbajnokság szólhatott volna Christian Colemanról is, de leginkább neki magának köszönhető, hogy ez nem így történt. Abból, hogy a vb előtt 9.81-gyel vezette a 100 méteres síkfutás idei világranglistáját, pontosan tudni lehetett, hogy a földkerekség jelenleg leggyorsabb emberének tartott amerikai a világbajnoki arany első számú esélyese lesz Dohában, ami még biztosabbá vált, miután 9.98-cal nyerte meg az előfutamot, majd 9.88-cal az elődöntőt. Zárójelben: mindkettő óriási időeredmény, de egyik sem rekord, mivel honfitársa, a Dohában 37 évesen ezüstérmet szerző Justin Gatlin 2015-ös pekingi teljesítményét nem lehet túlszárnyalni, ő a kínai fővárosban 9.83-mal jutott tovább az előfutamból, majd 9.77-tel az elődöntőből. Igaz, a döntőben egy század híján nem bírt Usain Bolttal.
Coleman viszont abszolút dominálta az atlétika első számú versenyszámát a katari tornán, de viselkedésével senki szívébe nem lopta be magát. Az interjúfolyosón, az újságírók között úgy gyalogolt végig, hogy nem állt szóba senkivel, még csak nem is reagált a kérdésekre. Ez persze nem véletlenül volt így. Másfél évvel ezelőtt, a birminghami fedett pályás világbajnokságon még vidáman adott interjút a Nemzeti Sportnak, a dohai vb-t megelőzően azonban kirobbant doppingvétséggel kapcsolatos ügye, miszerint háromszor sem tudatta az amerikai doppinghatóságokkal, merre jár, ez pedig szigorú büntetést von(na) maga után. És persze kérdéseket, hogy miért tette, mi oka volt rá?
A menedzsere és az ügyvédei nyilván azt tanácsolhatták, hogy ne beszéljen senkivel, de ezzel a reakcióval hatalmas öngólt lőtt, legalábbis a pályán kívül. Azon belül nem, ugyanis a fedett pályás sikere után simán megszerezte első szabadtéri aranyérmét is a legrövidebb sprintszámban, miután a rajtnál kilőtt, és már féltávnál egy méter vert a mezőnyre. A világ idei legjobb idejével, 9.76-tal ért célba elsőként, bizonyítva, hogy a legrövidebb távon egyelőre nincs ellenfele.
Szinte már megszokott, hogy ha világbajnokság, akkor a világcsúcstartó, olimpiai- és háromszoros Európa-bajnok francia rúdugró, Renaud Lavillenie elszúr valamit, és így történt Dohában is, ahol már a selejtezőben kiderült, hogy négy bronz (2009, 2011, 2015, 2017) és egy ezüstérem (2013) után 2019-ben sem fog világbajnokságot nyerni, és megszerezni az egyetlen hiányzó aranyérmet fantasztikus gyűjteményéből. A selejtezőben ugyanis harmadszorra sem vitte át az 570-et, ezzel elúszott számára a finálé.
Az volt az általános vélemény, hogy a férfi távolugrás döntőjében senki sem tudja megszorítani a kubai Juan Miguel Echevarríát, aki egy hónappal ezelőtt 865 centivel nyerte a Gyémánt Liga zürichi döntőjét, de idén márciusban már volt egy 892-es, igaz, erős hátszeles (+3.3) ugrása is Havannában, ami csak három centire van a világcsúcstól.
A 21 éves kubait viszont megfogta, hogy a jamaicai Tajay Gayle a fináléban elsőre 846-ot ugrott, és míg ő görcsössé vált, ellenfele megtáltosodott, és negyedikre 869-ig repült, ami a világ idei legjobb eredménye. Echevarría ezt a lélektani hátrányt nem tudta mentálisan kezelni, így nemcsak nem tudta kihozni azt, ami benne van, de még az amerikai Jeff Henderson is megelőzte őt öt centivel, így 834-es ugrásával csak a dobogó legalsó fokán végzett.
A világbajnokság második napjának magyar indulójával, a diszkoszvető Huszák Jánossal szemben nem volt elvárás a döntőbe jutás, egyrészt mert a dohai volt az első vébéje, másrészt mert kétszeres mellizom-szakadás után tavaly még ő maga is azt hitte, vége a karrierjének. Közel egy éve dolgozik az olimpiai ezüstérmes Kővágó Zoltánnal, és együtt próbálják meg újra felépíteni a sportolót. A Dohába való kijutás nem volt cél, így a versenyző csalódott sem volt, mert nem jutott a döntőbe, de elmondta, a következő évben már azon fognak dolgozni, hogy megdöntse 64.89-es egyéni csúcsát, amelyet még 2016 áprilisában dobott. Az pedig a hab lenne a tortán, ha a 66 méteres olimpiai szintet is sikerülne jövőre teljesíteni.
17. ATLÉTIKAI VILÁGBAJNOKSÁG, DOHA
Férfiak
100 m (+0.6). Világbajnok: Christian Coleman (Egyesült Államok) 9.76, 2. Justin Gatlin (Egyesült Államok) 9.89, 3. Andre De Grasse (Kanada) 9.90, 4. Simbie (Dél-Afrika) 9.93, 5. Blake (Jamaica) 9.97, 6. Hughes (Nagy-Britannia) 10.03
Távol. Vb: Tajay Gayle (Jamaica) 869 (+0.5), 2. Jeff Henderson (Egyesült Államok) 839 (-0.1), 3. Juan Miguel Echevarría (Kuba) 834 (+0.1), 4. Manyonga (Dél-Afrika) 828 (-0.1), 5. Samaai (Dél-Afrika) 823 (-0.3), 6. Vang (Kína) 820 (0.0)
Nők
10 000 m. Vb: Sifan Hassan (Hollandia) 30:17.62, 2. Letesenbet Gidey (Etiópia) 30:21.23, 3. Agnes Jebet Tirop (Kenya) 30:25.20, 4. Wanjiru (Kenya) 30:35.75, 5. Obiri (Kenya) 30:35.82, 6. Teferi (Etiópia) 30:44.23
Kalapács. Vb: DeAnna Price (Egyesült Államok) 77.54, 2. Joanna Fiodorow (Lengyelország) 76.35, Cseng Vang (Kína) 74.76, 4. Petrivszkaja (Moldova) 74.33, 5. Klimec (Ukrajna) 73.56, 6. Tavernier (Franciaország) 73.33